Megérint a sötétség

is változott Jimmy, a Daniéban különleges követelményekettámaszthattak az alkalmazottakkal szemben, mivel fajtársainakegész bandája vette körül.Az agyam folyamatosan azt harsogta, hogy a szemem becsapengem. Először is, a szatírok önmagukban is mágikus lények,így immúnisak a vérlények harapására. Vagyis, amit látok, aztechnikailag lehetetlen. Másodszor pedig, miért dolgozna egyseregnyi ilyen micsoda pont Tonynak? Ilyen együttműködésegyszerűen nem jöhet létre, ezt mindenki tudja. Majdnemmeggyőztem magamat, hogy hallucinálok, pedig a hosszú,fekete bajuszszálakat és viselőiket a fejemtől alig néhányméterre láthattam.– Patkányok – jelentette ki Pritkin. Eltartott egy kis ideig,hogy leessen, az alakváltó lények fajára utalt ezzel, nemérzelmeinek adott hangot.Oké, akkor igazam volt. Itt a pont. Egy kicsitösszezavarodtam, mert ezek szerint a vérlény–DNS elégegzotikus módon keveredett össze a szatír génekkel. Jimmy –csak abból tudtam, hogy ő az, mert foszlányokban még ott voltrajta egykor elegáns öltönye – egy szürke-fehér szőröshústoronnyá változott, izmoktól duzzadó karjai végén tíz centiskörmök villantak. Az átváltozás ezek szerint péppé vertkézfejeinek is jót tett. Még mindig véresek voltak, de úgy tűnt,képes használni őket. És valami más is megváltozott. Korábbannem tűnt félelmetesnek – épp azért lett jó orgyilkos belőle, mertellenfelei általában alábecsülték –, de amit most láttam, attólreszketett a lábam. Volt nálam fegyver, Tomas azonban mindkétkezemet, és így a pisztolyt is leszorította. Jimmy ott állt előttem,de nem tehetem mást, csak bámultam valószerűtlenül mélyenülő szemébe.Nem voltam túl boldog, és amennyire láttam, a többiek sem.Pritkint nem különösebben foglalkoztathatta a fegyverviselési