Megérint a sötétség

kerítés veszi körül. Minden bizonnyal ez lehetett azalkalmazottak parkolója. Átkozódtam egyet, gondolván, hogypiszok nehéz lesz megtalálni Jimmyt a rengeteg jármű között.De szinte azonnal kiszúrtam, nyílegyenesen haladt a tér túlsóvége felé. Billy füstpamacsként imbolygó teste úgy követte őt,mint egy rossz helyre vetülő árnyék.Előhúztam a fegyveremet, és folytattam az üldözést. Mégmindig nem tudtam, képes lennék–e megölni valakit, még haannyira rá is szolgált, mint Jimmy, de azzal nem lenne gond,hogy megsebesítsem. Ez pedig időt adna Billy Joe számára,hogy kamatoztassa képességeit. Futásnak indultam két kocsisorközött, miután ellenőriztem, hogy a pisztoly még nincskibiztosítva. Nem lenne jó poén, ha – miután mindenkitkimenekítettem – saját magamat tenném hidegre.Még a parkoló feléig sem jutottam el, amikor hallottam, hogyaz ajtót akkora erővel feszítik fel, hogy a sarkaiból is kifordul.Fura módon ahelyett, hogy nagyobb sebességre kapcsolt volna,Jimmy ugyanebben a pillanatban megtorpant, alig néhányméterrel előttem. Azt hittem, elért a saját kocsijához, és mostbéna ujjaival igyekszik használni a kulcsot, de hamar rájöttem,mi történt valójában. Több tucatnyi ronda külsejű fickó bújt előa semmiből, mintha madárijesztők pattannának ki a földből egybúzamező közepén. Nem nagyon volt időm számolgatni, delegalább öt-hat vámpír volt köztük. Hogy a pokolba volt képesezt Jimmy megszervezni?Abban a pillanatban álltam meg, amikor egy ismerős, acélkeményszorítású kéz megragadta a derekamat. Ebben már ténylegvolt valami irónia. Soha nem vallottam volna be, mennyi időttöltöttem el arról álmodozva, hogy Tomas karjaiban vagyok, demost, hogy egy éjszaka nagy részében átélhettem ezt az érzést,már nem is kívánkoztam annyira oda. Ahogy hátrafelé vonszolt