Megérint a sötétség

seregek rendszeresen átmasíroztak Rómán. Egyszer kis híjánhalálra égett, amikor az 1530-as években V. Károly spanyolhadseregének néhány katonája felgyújtotta a villáját, azótanagyon háklis volt erre. Nos, most az egyszer örültem ennek aszokásának.Végigfutottunk a rejtett járaton, melynek végén egy létra állt,amin felkapaszkodtunk. Jobban mondva én másztam, éstaszigáltam magam előtt Jimmyt is. Nagy hátrányban volt, hogynem használhatta a kezét, de a könyökét beakasztotta a fokokba,és így, az én segítségemmel végül felértünk. Egy csapóajtónkeresztül az egyik öltözőbe jutottunk. Egy ördögruhába öltözöttférfi állt a helyiségben, furán pislogott ránk, de nem kérdezettsemmit. Tonynak dolgozott, így minden bizonnyal hozzá voltszokva a legváratlanabb eseményekhez is.Jimmy nagy nehezen lábra állt, és az ajtóhoz rohant. Úgyfújtatott, mint egy gőzmozdony, de én sem voltam sokkal fittebbnála. Elraktároztam az agyamban, hogy le kell majd járnom azedzőterembe, rögtön azután, hogy leszámoltam Tonyval, ésbiztonságban leszek. Az öltözőből a már ismerős szürke falúfolyosók egyikére jutottunk, szerencsére egész rövidnekbizonyult. Néhány másodperc múlva már a hamis cseppkövekerdeje mellett álltunk, előttünk a folyó. Az egyik Kharón aligpár méterre tőlünk evezett el néhány megfáradtszerencsejátékossal a kijárat felé.– Hé, lassabban! – kiáltottam, amikor Jimmy szó nélkülnekiiramodott, egyáltalán nem törődve velem. Nem voltesélyem, hogy megállítsam, de szerencsére eszembe jutottvalami más. – Billy, kapd el!Magam is elindultam utána, de éreztem, ahogy Billy Joeátsuhan rajtam. Általában hideg, vagy legalábbis hűvös érzés, demost egy csomó vámpír védelmező energiájából töltekezhetettfel, így nem kellett spórolnia. Jimmy elképesztő gyorsasággal