Megérint a sötétség

hajlamúvá, de most már a lehető leggyorsabb úton el akartamtűnni a kaszinóból.Apró segítőtársam végre megtisztított egy keskeny csíkot, ésaz utolsó simításnál egy halk pukkanást hallottam.– Ez volt az? – kérdeztem. Valahogy minthamegkönnyebbültem volna.– Próbáld ki! – felelte a padlón ülve és lihegve. Előreléptem,ezúttal sokkal óvatosabban, de semmi nem álltautamat. Gyorsan a legközelebb ülő lány mellé térdeltem, éspróbálgatni kezdtem a kulcsokat. Szerencsére a harmadikbeleillett a zárba. Gyorsan kihúztam a pecket a szájából, deazonnal sikítani kezdett. Be akartam tömni a száját, mielőttfelriasztja az egész kaszinót, de elkapta a karomat. Franciáulkezdett hadarni, közben csókolgatta a kezemet, és mindenemet,ahol csak tudott. Nem sokat értettem abból, amit mondott – azegyetlen idegen nyelv, amit beszélek, az olasz, és nem sokhasonlóságot véltem felfedezni –, de a világosbarna szempárláttán szinte azonnal bekattant valami.Fura gombóc keletkezett a gyomromban. Én ismertem ezt anőt. Kicsit teltebb volt, kevésbé nyúzott, de amúgy nem sokatváltozott azóta, hogy utoljára láttam egy kínpadra feszítve,lángoktól elborítva. Még alaposabban szemügyre vettem, deteljesen egyértelmű volt. Az arca mélyen bevésődött azagyamba, és az ujjaira nézve láttam, milyen súlyos sérülésekérték valaha. Bármilyen felfoghatatlan is volt, egy XVII. századiboszorkánnyal hozott össze a sors Las Vegas egyikjátékbarlangjában. Feltehetően halott volt, hisz senki nem élhetitúl azt a borzalmat, amit láttam. Bármelyik másik nap komolyanfontolgattam volna, hogy elájuljak-e, de ma csak a kezébenyomtam a kulcscsomót, és gyorsan elhátráltam a közeléből.– Mennem kell – szóltam oda neki gyorsan, és már iszkoltamis. A tervem egyszerű volt: megtalálni Jimmyt, kifaggatni,