Megérint a sötétség

ütköztem volna. Láthatatlan volt, de sajgó orrom meggyőzöttarról, hogy nagyon is valóságos. A védelmezőm is életre kelt,aranyló fénnyel ragyogva be a szobát. A tündér ettől mégidegesebben csapkodott a szárnyaival.– Ostoba boszorkány! Ez egy zárt erőkor. Előszörlerombolom, és aztán szabadíthatod ki a nőket.Hátraléptem, és a védelmezőm is elcsitult, bár még éreztem,ahogy melegíti a hátamat.– Nem vagyok boszorkány – jelentettem ki bosszúsan, és azorromat vizsgáltam, hogy eltört-e.A tündér a földre ereszkedett, és dörgölni kezdte a kört.Valami odaszáradt anyagból volt, elég nehezen engedett.– Oké, a Pythia nem boszorkány. Értettem.– Nem tudnál sietni? – noszogattam úgy egy perc után, azongondolkodva, milyen messzire juthatott már Jimmy az őállapotában. –Amúgy a nevem Cassie, nem Pythia.Metsző levendulaszínű szemeit eltúlozva forgatta meg,mielőtt válaszolt.– Először azt hittem, csak a körülmények tettek ilyenidegesí–tővé, de most már látom, hogy ilyennek születtél, igaz?Csak hogy tudd, minden tőlem telhetőt megteszek. A vér mármegalvadt, keményen kell dörzsölni.– A vér?– Mégis, mit gondoltál, a sötét mágusok mivel varázsolnak?Áldozat kell hozzá, idióta – oktatott ki, majd a másik nyelvenkezdett mormolni valamit, miközben én összefontam a kezemet,és megpróbáltam nem gondolni arra, mihez akart kezdeni Tonyegy tündérrel, néhány rabszolgával és egy vérrel rajzolt körrel.Az emberi törvényeket soha nem tartotta tiszteletben, de most amágusok és a vámpírok által felállított szabályokat ismegszegte. Fogalmam sem volt, mikor vált öngyilkos