Megérint a sötétség

annyira megkínozták, hogy nem akadt egyetlen ízülete sem,amely működött volna. Tutira látszott, hogy ha ki is jut valahogyinnen, soha többé nem lesz a régi.– Próbálom!– Ne arra – szólt oda a tündér türelmetlenül. – Van ottvalami, ahol az én ketrecem volt – zümmögött a fejem körülúgy, mint egy miniatűr ciklon. – A túlsó falnál. A kezem nemelég nagy, hogy elforgassam a kilincset.– Egy pillanat – csitítottam, miközben végre felpattant az amakacs zár. Jimmy őrült vágtában indult az előcsarnok felé.Először utána néztem, aztán az egyre ingerültebbnek látszótündérre.– Kövesd őt – intettem Billynek. – Mindjárt megyek.– De Cass...– Csak csináld!Billy dohogva ellebegett, én pedig hátraszaladtam, éskinyitottam az ajtót, amit az apró repülő lény mutatott. Mármajdnem visszafordultam, hogy kövessem Billyt, amikorbepillantva megláttam, mivel is foglalkozik Tony mostanában.Három, nagyjából velem egykorú szőke lány ült a földön.Hátukat egymásnak vetették, köréjük pedig rozsdabarna körtfestettek a padlóra. Kezüket és lábukat összekötözték, a szájukatkezdetleges szájpeckekkel tömték be. Megdöbbenve bámultamrájuk.– Te jó ég, már rabszolgákkal is kereskedik? – kérdeztem. Ezmég Tonytól is sok volt.– Hát, úgy tűnik – felelte a tündér, majd odarepült alányokhoz. Egy keserű grimaszt vágott, majd visszanézett rám.– Ez rosszabb, mint gondoltam. A körrel elbánok, de nemtudom kiszabadítani őket a köteleikből.Oda akartam szaladni, gondolván, hogy az egyik kulcsJimmy kulcscsomójáról talán itt is működik, de mintha egy falba