Megérint a sötétség

párat, és azon gondolkodtam, vajon mit szolgállak fel nekem abárban?– Ő egy tündér, Cass – segített ki Billy savanyú arccal.Elsuhant a kis lény kalitkája előtt, aki feléje is rosszallópillantást vetett. Parányi ujjak fonódtak két szomszédos rúdköré, majd dühödten rázni kezdte a rácsot.– Te teljesen süket vagy? Azt mondtam, szedj ki innét! Éstartsd távol tőlem ezt az izét!– Te ismered? – kérdeztem Billyt meglepve. Úgy tűnt, sokkalaktívabb társasági életet él, mint hittem. De megrázta a fejét.– Őt nem, de a fajtájával már találkoztam. Ne is hallgass rá,Cass. Hidd el, a tündérek csakis a bajkeveréshez értenek.– Lehet, hogy őt is a ringbe akarják küldeni – ellenkeztem,elfogadni igyekezve a tényt, hogy Tony megtalálta a kapcsolatotaz erdők népével, ezek szerint egyáltalán nemcsak mítosz alétezésük.– Hé, ezek a rácsok vasból vannak, ember! Máris rosszulérzem magam. Engedj ki azonnal!– sipítozta, és elcsodálkoztam,hogy képes egy ilyen vékony hangocska betölteni egy ekkoratermet.– Ne csináld, Cass! – figyelmeztetett Billy. – Soha nem jószívességet tenni a tündéreknek. Jobb nem kezdeni velük. – Alány képe paprikavörösre váltott, és egy sor szitkot zúdított ránkegy olyan nyelven, amit én nem értettem, de Billy annál inkább.– Aljas, gonosz teremtmény – süvöltötte a kalitka felé. –Hadd vigyék csak a ringbe, jó szórakozást!Sóhajtottam egyet. Bárki vagy bármi is volt ott a kalitkában,nem hagyhattam, hogy az a hájpacni és a haverjai az őszenvedésén szórakozzanak.– Ha kiengedlek, meg kell ígérned, hogy nem avatkozol beleabba, amit csinálok – mondtam neki komolyan. – Nehogylebuktass minket, vagy ilyesmi, oké?