Megérint a sötétség

Programba. Azóta már egy kicsit megnőtt ugyan, de nem voltösszemérhető a korábbival. Jimmy még csak hasonló cuccokbansem látott soha, mint a bőrszerkó, amiben megjelentem. Az elsőpillanatok zavarodottsága után azért csak leesett neki.– Cassandra! Úristen, hogy örülök neked. Mindig tudtam,hogy egy nap még visszatérsz. Megtennéd, hogy kiengedszinnen? Csak egy félreértés történt.– Félreértés? – érdeklődtem, és közben el sem hittem, hogytényleg azt gondolja, visszatértem a szervezetbe. Tony azt mégmegbo-csáthatja, ha egy tizennégy éves lány kamaszkorilázongása hevében megszökik tőle, de egy felnőtt, akiösszeesküvést szőtt az eltiprására, már egészen más tészta. Egypillanatig felötlött bennem, hogy ott hagyom Jimmyt, ahol van.Aztán, bár tetszett az ötlet, hogy egy rács választ el minketegymástól, úgy gondoltam, nem lenne jó megvárni Tonyfogdmegjeinek felbukkanását.– Persze. Az egyik segédem a könnyebb utat választotta azelőrelépéshez, és bemószerolt a főnöknél. Mindent el tudnéksimítani, csak beszélnem kell Tonyval...– Neked már úgyis mindegy – szólalt meg egy vékonykahang. Felkaptam a fejem, és körülnéztem, de nem láttam senkit.– Én megtaláltam a boszorkányokat, de egy vámpír elkapott.Szedjetek ki innen!– Ez meg kicsoda? – sandítottam Billy felé.– Itt vagyok, nem látsz?A hang irányába néztem, és felfedeztem egy kismadárkalitkát, mely csaknem teljesen eltűnt egy jókorapávatoll–legyező mögött. A rácsok mögött egy nő állt, alig húszcenti magas, de a haragja szemmel láthatóan az egekig ért.Lángvörös haja tökéletes Barbie–I >aba arcot keretezett,melyből levendulaszínű szemek lövelltek villámokat. Pislogtam