Megérint a sötétség

Ez volt az én szerencsém, hisz Tony környezetében rajtamkívül az egyetlen kislány Christina volt,.egy 180 éves vámpír,akinek egész más elképzelései voltak a gyerekjátékokról, mintnekem, vagy bármelyik épeszű embernek. Igaz, Laura is közeljárt az évszázados korhoz, de mindig úgy nézett ki és úgyviselkedett, mint egy hatéves. így aztán, amikor odakerültem, őlett az én bölcs nővérem, aki megtanított, hogy kell sárbólpogácsát dagasztani, és miként lehet borsot törni a felnőttek orraalá. Évekkel később megmutatta nekem apja elrejtett széfjét,benne több mint tízezer dollárral, amit Tony nem fedezett fel, éső őrködött nekem első szökésem idején. Az ő segítségévelsikerült végrehajtanom a szinte lehetetlen küldetést, de sohanem volt alkalmam, hogy ezt megköszönjem neki. Mire visszatértema házba, ő már nem volt ott. Minden bizonnyal befejezteküldetését, és továbbléphetett.A tízezer dollár – no meg a paranoia, amire Tony mellettszert tettem – hozzásegített, hogy életben maradjak az utcán, deígy is olyan korszaka volt az életemnek, amit máig szeretnékkitörölni az emlékezetemből. Mégsem az anyagi biztonsághiánya, vagy az állandó veszélyérzet volt az, ami rábírt avisszatérésre. Sokkal inkább annak felismerése, hogy esélyemsem lesz a bosszúra, amíg nem kerülök vissza a szervezetberkeibe. Ha azt akartam, hogy Tony bűnhődjön a tetteiéit,akkor újra vele kellett élnem.Nem kétséges, ez volt életem legnehezebb döntése. Nemcsakazért, mert tiszta szívemből gyűlöltem Tonyt, hanem mert nemtudhattam, vajon a kapzsisága felülkerekedik–e a dühén. Igen,rengeteg pénzt kerestem neki, és hasznos fegyver voltam akezében akkor is, amikor a riválisaival tárgyalt. Soha nemtudhatták ugyanis, hogy mit árultam el róluk, és így, bár sokszornem voltak teljesen őszinték Tonyval szemben, igazán nagystílűszélhámosságokra azért nem mertek vetemedni. Ám ettől még