Megérint a sötétség

szükségem, hogy választ kapjak a kérdéseimre, és utánarávegyem Jimmy t a vallomástételre a rendőrségen. Még hakésőbb le is tagadna mindent, sikerülne annyi bizonyítékkalszolgálni jó pár megoldatlan bűncselekmény tárgyában, amikismeretében már nem úszna meg a méltó büntetést. Aztán, ha azA terv nem válik be, még mindig lelőhetem. Már így ismenekülnöm kell Tony és szövetségesei, az Ezüst Kör és avámpírok Szenátusa elől. A rendőrség már csak hab lenne atortán.Billy Joe-val a bár túlsó végében foglaltunk helyet. Valóbanrég láttam ennyire élettel telinek – nem semmi lehetett az avédelmező, amibe belekóstolt. Szinte teljesen kézzelfoghatónaktűnt, olyannyira, hogy meg tudtam állapítani, halála előtt egy–két napig nem borotválkozott. Persze senki más nem vette őtészre, igaz, nem is akartak az általa elfoglalt bárszékre ülni. Haegy hétköznapi ember megpróbálta volna, úgy érzi, mintha egyvödör jeges vízzel öntötték volna nyakon. Épp ezért igyekeztünkminél távolabb kerülni a tömegtől.– Elmondanád, hogy miért is vagyunk itt?Körbelestem, és láttam, senki nincs olyan közel, hogyészrevegye, ha társalogni kezdek a levegővel. Megállapítottam,hogy a közönség itt szinte kizárólag nőkből áll, akik kitartóanszemezgetnek a pincérekkel, ők pedig örömmel viszonozzák.Egy csinos, fekete hajú szatír – nem túl messze – épp arraösztönözte az egyik hölgyvendéget, próbálja kitalálni, holkezdődik a jelmeze. A nő szeme úgy csillogott, mint azoké, akikmár épp eleget ittak, de a keze meglepően céltudatosan siklott apincér karcsú, izmos hátán. Fintorogtam egyet: ha még mindigTonyval lennék, ezt jelentenem kellene neki. A szatír remekalkalmat adott, hogy valaki rájöjjön az igazságra, és sikoltozvarohanjon a rendőrségre.