Megérint a sötétség

lehettek volna, és a fején lévő akantusz koszorú sem voltfeltétlenül igazi, de a ruházata – ami nem volt más, mint egykimustrált bőr ágyékkötő – egyáltalán nem rejtette elnyilvánvalóan valódi szőrrel borított tomporát, és fényes feketepatáit. A lény nem is titkolta, mennyire érdeklődik feketesztreccs felsőm, és főleg a rajta található mély dekoltázs iránt.Mivel a szatírok mindenkit hasonlóan kezelnek, aki nőnemű éslélegzik, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a bókjainak.– Jimmyt keresem.A szatír nagy, barna szeme, melyben a vágy szikrái lobogtak,egy pillanatra elfelhősödött. Megragadta a karomat, hogymagához vonjon, de hátraléptem. Természetesen követett. Fiatalvolt, és jóképű, már persze, ha a félig kecske mivoltától nem álltfel a szőr az ember hátán. A szatírokkal általában kegyesen bánta természet, de ő még köztük is kifejezetten kellemes külsővelrendelkezett. A társadalmukban a szexuális vonzerő a sikeregyik legfontosabb fokmérője, és biztos, hogy ő is hozzá voltszokva a megkülönböztetett figyelemhez. Engem nem nyűgözöttle, de nem akartam durván elutasítani. A szatírok, még az öreg,kopaszodó egyedek is úgy vélik, ők maguk Isten ajándékai anők számára, és ha leromboljuk bennük ezt a mítoszt, annakcsak rossz vége lehet. Nem mintha erőszakosak lennének –inkább elfutnak, mintsem harcolnának –, de egy lehangolt szatírkétségbeejtő látványt nyújt. Leisszák magukat, szomorú dalokaténekelnek, és megállás nélkül panaszkodnak a nőkkétszínűségére. Ha egyszer belefogtak, nem hagyják abba, csakha teljesen kiütötték magukat, nekem pedig szükségem volt azinformációra.Néhány percig hagytam, hogy a szépségemről áradozzon.Úgy láttam, ez boldoggá teszi, és végül beleegyezett, hogyutánanéz, merre találom Jimmyt. Előbb persze meg kellettesküdnöm, hogy a főnökével csak barátok vagyunk, semmi