Megérint a sötétség

Tovább erősítette a gyanúmat, hogy az Oboa elnevezésű bárvolt a második bugyor központja. Ha esetleg a bejáratnál nemkaptunk Volna eleget a Pokol és a kárhozat ígéretéből, itt egykicsit egyértelműbbé tették a helyzetet. Annyira nem ütköztemmeg a látványon, már csak azért sem, mert sokszor jártamhasonló helyiségekben. De annak, aki egy kicsit érzékenyebbnálam, komoly sokkot okozhat, ha belép egy olyan terembe,melyet szinte kizárólag emberi csontvázak darabjaivaldekoráltak. A reneszánsz Itáliában, ahová Tony született,rendszeresek voltak a nagy járványok. A rengeteg halottlátványa, szeretteik elvesztése és a falvak kipusztulásának hírevalahogy morbiddá tette a kor emberét. A legrémesebb időkbenkápolnákat emeltek az elhunytak csontjaiból, és Tony eztpróbálta most valamiképp feleleveníteni. A mennyezetrőllelógatott, finoman kidolgozott csillárok mintha embericsontokból készültek volna – és Tonyt ismerve valószínűleg ígyis volt. A falakat koponyák füzérei díszítették. A falikarokon ishalálfejet formáztak a lámpaburák, és az italokat koponya alakúkupákban szolgálták fel. Ez utóbbiak persze műanyagbólkészültek, giccses, rubint utánzó üvegszemekkel, de a többivalódiságában nem kételkedtem különösebben. A szalvétákonhaláltánc jelenet volt vörös háttérre feketén kirajzolva. Egy vigyorgócsontváz vezette a menetet, ahogy a bűnbeesettek avégső kárhozat felé tartanak. Miután a vendégek megszokták ezta környezetet, a pincérek talán már nem is okoztak nagymeglepetést.Emberekre számítottam tógákban és szőrös nadrágokban, dea lény, aki a bejáratnál fogadott, nagyon is valódi volt.Elképzelésem sincs, hogy a pokolba tudták elhitetni az idelátogatókkal, hogy a személyzet csupán rendkívül élethűjelmezeket visel. A csökevényes szarvacskák, melyek a szatírmahagóni színű hajkoronájából kandikáltak ki, akár ragasztva is