Megérint a sötétség

szálljon ki, mert valami nincs rendben, de egy elhaló sóhajonkívül nem futotta másra. Egy másodperccel később a fény olyanerőssé vált, hogy úgy éreztem, örökre beleég a retinámba. Aztán,amilyen gyorsan jött, úgy el is múlt minden. Meleg szellő söpörtvégig körülöttem, olyan sűrű, hogy szinte folyékonynakéreztem. Billy Joe ezután kirepült belőlem, és leírt néhány kört amennyezet alatt.– Hohó, végre jóllaktam! – rikoltotta. Szemei vadul villogtak,színeibe visszatért az élet, talán jobban is, mint kellett volna.Kiegyenesedtem, és hosszú idő óta először nem éreztem,hogy össze akarok esni. Nem fáradt és kissé zavarodott lettem –ez a megszokott reakcióm Billy Joe efféle táplálkozásai után –,hanem csodásan éreztem magam, szinte megfiatalodtam. Minthaegy egész éjszakai alvást sűrítettem volna bele ebbe a néhánypercbe, és ez minden volt, csak nem normális.– Nem mintha panaszkodnék, de mi történt itt az előbb? –érdeklődtem.– Valamelyik vámpír lopta az erődet, drágám, talán azért,nehogy megpróbálj elszökni. Az energiád nagy részételkülönítette, és a saját védelmezőjét rakta rá, hogy csak akkorférj hozzá, ha ő is úgy akarja. Véletlenül törtem át avédelmezőn, amikor megpróbáltam feltöltődni benned, ésmondhatom, piszok nagy löket volt – lelkendezett, majdfelvonta felém a szemöldökét, mely most csaknem olyan barnavolt, mint egy valódi, élő embernek. – A büdös életbe,bulizzunk!– A buli várhat, de a cuccaimra szükségem van.Billy Joe jókedvűen szalutált, és kisiklott az ablakon, mintegy apró üstökös. Leültem a kád szélére, és azon tűnődtem, kilehetett, aki véghezvitte a hókuszpókuszt. Persze ez semszámított: csak még egy okkal több, hogy ne bízzam meg ittsenkiben. No nem mintha ez eddig is felmerült volna.