Megérint a sötétség

– Csak csináld!Esküszöm, kellemes érzések öntötték el, amikor egyesültünk,feltételezve, hogy egy kis ködszerű pamacsnak lehetnek érzései.Ismerve őt azt mondom, nagyon is lehetnek. Megindult felém,és, mint mindig, kellemesen ellazította hajszálvékonyra kopottidegeimet. Sokszor hallottam, hogy az átlagos halandókrémületet, de legenyhébb esetben is jeges borzongást éreznek akísértetek közelében. Nekem mindig olyanok voltak, mint egyhűs fuvallat egy forró nyári napon. A körülmények miatt nemcsupán megnyíltam, de befogadtam őt. Bármelyik részem is voltaz, amelyik kapcsolatba került a szellemekkel, most úgy húztaőt befelé, ahogy egy rémült kisgyerek kapaszkodik a játékmackójába.Néhány pillanatig jelenetek villantak fel az életéből azagyamban. A hajónk kietlen parttól távolodott éppen, és ahogyfigyeltük a szürke, széltől tépázott földet, a látványt hirtelenkönnyeink homályosították el. Egy csinos lány, talán tizenötlehet, arcán túl sok sminkkel, tánctermi ruhában sokatmondómosolyt küld felénk. Egy fiatal, leendő hamiskártyás megpróbálátvágni minket, de mi nevetve húzzuk ki az ászt csizmájaszárából, majd hajlunk el könnyedén a kés útjából, amelyet atársa hajít felénk. Gyakran történt ilyen az energiacsapolásközben, és az évek során már elég ehhez hasonló felvillanástláttam ahhoz, hogy őszintén csodálkozzam, amiért Billyegyáltalán olyan sokáig húzta.Végül kényelmesen elhelyezkedett, és megkezdődött afeltöltődése. A legtöbbször nem volt kellemetlen érzés, csakfárasztó, de ezúttal belém hasított a fájdalom, amint belekezdett.Nem volt elviselhetetlen, inkább ahhoz hasonló, amikor egykilincset megérintve a statikus elektromosság belénk hatol, deolyan sokáig áramlott az ereimben, hogy végül már a szememelőtt is ezüst szikrák villogtak. Megpróbáltam szólni neki, hogy