Megérint a sötétség

megölni. Ám ettől még jó okom volt arra, hogy találkozzamvele. Tony minden tőle telhetőt elkövetett, hogy az égvilágonsemmit se tudhassak meg a szüléimről. Nem voltak fényképeim,se levelek vagy gimnáziumi évkönyvek. A pokolba is, évekigtartott csak az, hogy a nevüket megtudjam. Régi újságokatböngésztem át, melyeket titokban csempésztem be, nehogy azőrök meglássák. Tony más mesterektől szerezte Eugenie-t és atanáraimat, akik röviddel az én érkezésem után kerültek azudvarba, így mit sem tudtak az azt megelőző eseményekről.Azok a vámpírok, akik hosszú évek óta Tony mellett éltek, éstudhattak valamit, olyan szűkszavúak voltak, hogy kérdés nélkülis nyilvánvaló volt, tilos szóba állniuk velem. Nem voltam olyanostoba, hogy elhiggyem, csupán azért rendezett el mindent így,hogy a figyelmemet kizárólag rá összpontosítsam. Annál is inkább,mert elég ritkán próbált megnyerni magának. Nem, voltmég valami a szüleimmel kapcsolatban, amit nem akartelmondani nekem, és ha most Jimmy tényleg összerúgta a portTonyval, talán bosszúból végre hajlandó lesz elárulni, mi is ezaz egész.Billy Joe persze nyafogott még egy sort, de túlságosanlefoglalt a ruháim elfogadható tisztaságúra súrolása ahhoz, hogyodafigyeljek, így végül feladta.– Rendben – mondta –, de szükségem lesz egy kis energiára,ha még szánsz nekem feladatot. Nehéz éjszakám volt, és mindentartalékom kimerülőben.Nem voltam oda az ötletért. Hullafáradt voltam, mégis elkellett jutnom Vegasba. Úgy kellett még ez is, mint púp ahátamra. De nyilván nem barangolhattam be magam a MÁGUSfőhadiszállását, előre kellett küldenem felderítőnek, ezértminden körülményeskedés helyett csak intettem neki. Billy Joea mellkasához emelte egyik kezét.– Csitulj el, szívem!