Megérint a sötétség

– Nem tudtam, elmondjam-e neked azok után, amiTornásszal történt. Lehet, hogy nem akarsz egy másikszemétládáról hallani.– Mondd már! – ripakodtam rá. Nem kommentáltam a jelzőt,amivel Tomast illette. Egyrészt tudtam, hogy sosem kedvelte őt,másrészt egyet is értettem vele. Elkezdtem felmérni egykordrága darabokból álló ruházatom maradványait, és úgydöntöttem, hogy a csizmám és a szoknya – mindkettő bőr – mégmegmenthető. A felsőm viszont tönkrement, és a melltartómpántja is megégett, bár a hátam egész jól volt. Sőt, az egyetlentestrészem, amiről elmondhattam, hogy nem fáj. A felső nemvolt nagy veszteség, leszámítva, hogy nem tudtam mit felvennihelyette, és nem akartam visszamenni a szobába egy szálköntösben. Sőt, sehogyan sem szerettem volna visszamenni, demomentán nem jutott eszembe semmi, amivel ezt elkerülhettemvolna.– Jimmy, a Patkány visszatért.A kezem megmerevedett, ahogy az alvadt vért súroltam aszoknyámról, és lassan felnéztem. Na igen, ezért tartottam márhét éve Billy Joe-t magam mellett. Időről időre megszolgálta asegítségemet.– Hol van?– Cassie drágám, ne tegyél semmi őrültséget.– Nem fogok – csitítottam. Jimmy Tony kedvenc bérgyilkosavolt. A szüleim kocsijába is ő rejtette a bombát, megfosztvaengem a normális élet leghalványabb esélyétől is. Már azelőttvadásztam rá, hogy elhagytam Tonyt, de meglepően ügyesencsúszott ki a kezeim közül. Nem hagyhattam, hogy megintnyoma vesszen. – Hol láttad őt?Billy Joe beletúrt a hajába, mely egykor gesztenyeszínűfürtökből állt, és nagyot sóhajtott. A szellemek általában nemcsinálnak ilyet, biztos, hogy valami célja volt vele.