Megérint a sötétség

Egy pillanatra láttam a kocsin ülők rémült arcát, akik azéletüket féltve kapaszkodtak az ülésekbe. A kocsi ezutánleugratott a járdáról, és rövidesen már hiába meresztettem utánaa szememet. Teljesen összesarazott ruhámban kimásztam azárokból, és óvatosan kémleltem körbe. A mögülem felhangzóvidám kacaj magyarázatot adott arra, miért akart a szerencsétlenpatás új sebességi rekordot felállítani. A könnyű esőben egyszinte észrevehetetlen kis ködgomolyag haladt el mellettem.Ráripakodtam, és toppantottam egyet.– Portia, ez nem volt vicces!Újra felhangzott a nevetés, és egy igazi déli szépség jelentmeg előttem, jókora abroncsos szoknyában.– Ó, dehogyisnem. Láttad az arcukat?Vidámság tükröződött a szemekben, melyek egykor azenyémnél is kékebbek voltak. Mára már a fölöttünk tornyosulófelhők szürke színét vették át. Előhalásztam egy zsebkendőt atáskámból, hogy letörölgessem a sarat a csizmámról.– Azt hittem, erről már leszoktál. Ha elriasztod a turistákat,kivel fogsz játszadozni?Csupán néhány vállalkozás próbált úgy tenni, minthaAtlantának is olyan történelmi belvárosa lenne, mint mondjukCharlestonnak, vagy Savannah-nak, ahol van értelme ilyenlovaskocsis városnézéseket rendezni. Ha Portia továbbszórakozik, a város minden maradék rusztikus bája – amihezújabban olyan nevezetességek tartoztak hozzá, mint a Coca–Cola központ, a CNN stúdió vagy a föld alatti pláza – asüllyesztőbe kerül.Portia elragadó ajakbiggyesztést produkált. Ezt mindenbizonnyal a tükör előtt gyakorolta, még életében.– Te nem vagy vicces, Cassie – mondta.