Megérint a sötétség

úgy éreztem, az újonnan érkezőknek sorszámot kell tépni. Ésbármelyikük elég hatalmas volt ahhoz, hogy egy átlagosembernek súlyos paranoiát okozzon.– Halványlila gőzöm sincs – mondta Billy Joe szinte túlzottjókedvvel, én pedig szúrós pillantást vetettem rá. Mindig olyanlelkesedéssel beszélt egy jó kalandról, mintha épp részt vettvolna benne, de én most nem voltam jó hallgatóság. Intettem,hogy megsürgessem. – És a legjobbat még nem is hallottad.Marlowe a támadói egy részét leszedte, mielőtt kifeküdt, és atestek ott hevertek, amikor rátaláltak. De a halott vámpírokatsenki nem tudja azonosítani. Mintha a semmiből bukkantakvolna elő.– Ez lehetetlen.A történetnek nem abban a részében kételkedtem, hogy ChrisMarlowe igencsak kemény ellenfél lett volna. Mielőttátváltoztatták, az Erzsébet-kori Anglia rosszfiúja volt, több százkocsmai verekedés aktív résztvevője, de emellett korának egyiklegtehetségesebb dráma írója is. Az egyetlen igazi riválisánakegy bizonyos Shakespeare nevű pasast tartottak, aki fura módonépp néhány évvel Marlowe átváltoztatása után tűnt fel a színen,és meglepően hasonló stílusban alkotott. Végül, amikor abotcsinálta színész – akit Marlowe maga helyett az előtérbe tolt– is meghalt, kénytelen volt a másik hobbijához fordulni. Életesorán a királynő udvarának kémkedett, és trükkjeit akésőbbiekben is kamatoztatni tudta. Mára ő lett a Szenátus hírszerzésénekfőnöke, egész vámpírcsaládját arra használta, hogykémkedjenek a természetfeletti közösségek tagjai,különösképpen a többi Szenátus után. Igyekezett fenntartani abékét azzal, hogy elkapta azt, aki fenyegetést jelenthetett rá. Ezmagyarázatot ad arra is, miért tartott Tony tőle jobban, mint MeiLingtől. Korábban csak egyszer találkoztam Marlowe-val,amikor egy éjszaka beugrott, hogy beszéljen valamiről