Megérint a sötétség

elkerül egy poros, vidéki kisvárosba, ahol se könnyűvérű nők, sesztriptíz bárok, se játékbarlangok nincsenek. Számára ezegyenlő lenne a pokollal. Mellettem garantált volt a nagyvárosilét, mivel egy faluban sokkal nehezebben tudtam volna észrevétlenülelrejtőzni. De volt valami, ami még ennél is fontosabb.Az idők során sikerült egyfajta szimbiózist kialakítanikettőnk között. Billy Joe az egyik olyan kísértet, aki képesenergiát csapolni egy élő donorból is, kicsit a vámpírokhozhasonlatosan. Az utóbbiak a vérből jutnak hozzá, mivel ez afolyadék rejti magában mágikus értelemben az emberekéleterejét. Amikor vért szívnak, részben az áldozatuk életét ismagukévá teszik, cserébe ahelyett, amit elvesztettek, amikorfélig elhagyták a mi világunkat. Bizonyos szellemek is képesekugyanerre, és a vámpírokhoz hasonlóan általában ők sem kérnekengedélyt rá. Billy Joe azonban örült, hogy önszántából adakozódonorra lelt, arról nem is beszélve, hogy elmondása szerint azenergialöket valamilyen okból kifolyólag sokkal tovább tart,mintha mástól kapta volna. Cserébe azért, hogy időről időrekaphatott tőlem egy kis utánpótlást, beleegyezett, hogy figyeliTony visszatérésének jeleit. Épp ezért éreztem magamatbecsapottnak.– Ha tényleg ennyire nem vehetem hasznodat, akár el isadhatom ezt a rusnyaságot – fenyegettem meg, majd letöröltema párát a tükörről, és rápillantottam a nyakamban lógómonstrumra. Kézzel megmunkált arany volt, súlyos és bonyolultmintázatú. Egy sor tekergőző szőlőinda és virág vett körül egygömbölydedre csiszolt rubint. Az ószeres azt hitte, csak üveg,hiszen nem sűrűn látott nem fazettás ékszereket, ráadásul eztsok–sok év rárakódott szennyeződése borította.– Ha nem tudnád, ezt egy grófnőtől nyertem el.– És különlegesen fontos is volt a számodra, ugye? Hányszoris adtad zálogba?