Megérint a sötétség

valaki az ismerőseim között, aki végig félrevezetett, jobb, hanem tudom meg a nevét.– Oké, akkor most jóváteheted, hogy hagytál majdnemkinyiffanni. Mit tudsz erről a kalamajkáról, amibe csöppentem?Billy Joe egy adag bagót köpött a fürdőszoba falára. A nyúlósocsmányság lassan csúszott lefelé, síkos nyomot hagyva acsempén.– Ezt ne csináld! – mordultam rá fintorogva.– Hé, egész pőrén bújtál be ide? – kérdezte, miközben a kádszélére ült, és megpróbálta elhessegetni a habot a víz tetejéről.Ha koncentrált, képes volt megmozdítani a tárgyakat, de mostcsak játszott, így ujjai áthatoltak a buborékok között.Utasítottam, hogy forduljon el, amíg kiszállok, ésmegtörülközöm. Tudom, butaság, de Billy Joe 150 éve nem voltnővel, így könnyen elkalandozhatott volna a fantáziája, nekempedig az kellett, hogy az ügyre összpontosítson.– Beszélj, mit tudsz az egészről?– Nem sokat. Megtalálni sem volt könnyű téged. Tudod,hogy Nevadában vagyunk?– Honnan tudnám... Egy pillanat. Mi az, hogy nem találtálmeg könnyen? – csodálkoztam. A legtöbb szellem egy helyhezkötve létezik, a hely lehet egy ház, vagy egy kripta, de Billy Joeabban a nyakláncban lakik, amit 17 évesen az ószerestől vettem,ezért ő sokkal szabadabb. Csak azért vettem meg az ékszert,mert úgy láttam, ügyes viktoriánus másolat, illő ajándék leszEugenie születésnapjára. Ha tudtam volna, mit szabadítokmagamra, könnyen lehet, hogy feléje sem nézek a boltban. Demivel nem így történt, és mert szokásomhoz híven most isviseltem a nyakláncot, Billynek nem jelenthetett gondot rámtalálni. Ami meg a távolságot illeti, úgy fogalmaznék, ő sokkalközvetlenebb járaton utazott, mint én.