Megérint a sötétség

gondolja és nem csupán színjáték, amit előad, hogy mégegyetlen megjegyzést sem tett felettébb hiányos öltözékemre.– Összefutottam Portiával, ő mondta, mi történt. Elmentem aklubba, kerestelek, de már nem voltál ott – magyarázta, majdszinteteljesen áttetsző ujjával kissé feljebb tolta fején a nemezkalapot.– Az egészet te csináltad? A hátsó szoba kész mészárszék volt,mindenütt rendőrök nyüzsögtek.– Persze, szokásom, hogy kicsinálok öt vámpírt, aztán atesteket otthagyom a zsaruknak, hadd gondolkodjanak.A természetfeletti társadalomban íratlan szabály, hogymindig takarítsd el a mocskot magad után. Néha több gondotokozhatsz azzal, ha olyan áldozatokat hagysz magad után,akiknek még a boncasztalon is ver a szívük, mint magával agyilkosság elkövetésével. Régebben más volt a helyzet, és akorai szóbeszédek is így kezdtek elterjedni. Épp ezért fontos,hogy az emberiség létszámának növekedésével minél jobbanügyeljünk a szabály betartására. A Szenátus nem rajongott azötletért, hogy vámpírokat trancsírozzanak fel valami laborban,ahol a tudósok az örök emberi élet titkát kutatják, de annak semörültek volna, ha a berezelt kormányok egyfajta új inkvizíciótindítanak útjára.– Milyen testeket? – kérdezte Billy Joe, aki mostanra olyanszilárd alakot öltött, hogy már divatos zsabós ingének vörösesárnyalatát is ki tudtam venni. A divatos alatt persze az 1858–asmódit értem, ugyanis a cowboyok jóvoltából Billy akkor kerültegész közeli és személyes ismeretségbe a Mississippi fenekével.– Mindenütt vér volt, és mintha egy ciklon söpört volna végig atermen. De testek sehol sem voltak.Megborzongtam a hír hallatán, és nem is akartam tudni, kilehetett Tomas társa, aki elintézte a takarítást. Ha volt még