Megérint a sötétség

amiért megvédtek, de tisztában voltam azzal, hogy keményen befogják hajtani érte az árat. Persze mindegy volt. Fogalmam semvolt, hol vagyok, és ha valahogy meg is szököm, csak Tonykarjaiba futok. Bármit is akar tőlem a Szenátus, valószínűlegbele kell mennem.A gond ezzel csak az volt, hogy megígértem magamnak: sohanem fogom arra használni a képességeimet, hogy bárkinek –Tonyt és embereit kivéve – fájdalmat vagy egyéb szenvedéstokozzak. Nem sejtettem – és ezért mindenekfelett nagyon hálásvoltam –, hogy eddigi életem során pontosan hány embertbántottam vagy akár öltem meg akaratlanul, amíg agennykirálynak dolgoztam. Sajnos éreztem, hogy nem keveset.Sok látomásomról nem tudom, hogy Tony mire használta őket,de ezzel nem menthetem fel magam. Azok, akik atombombátgyártanak, nem részesei a politikai manővereknek, melyek soránvégül bevetik ezeket a fegyvereket, de nem tudom, hogy ettőlnyugodtabban alszanak-e. Én mindenesetre nagyon hosszú időnát nem részesültem a békés álom örömében. Ha a Szenátusszándéka szerint újból kárt kell tennem másokban – erre elég jóesély mutatkozott –, akkor nagyon hamar ki fog derülni, mit isérnek nekem a saját elveim.