Megérint a sötétség

figyelmeztetett, legalábbis semmi ilyenre nem utalt. Igyekeztemelhitetni magammal, hogy csupán a néha rám törő jelenésekintenzívebb megnyilvánulása volt. Akkor volt részemilyesmiben, amikor ősi tárgyakat érintettem meg, melyekszörnyű események tanúi voltak. Most azonban valahogy nemtűnt meggyőzőnek a magyarázatom.Pedig hamar megtanultam, hogy ódzkodjam a negatívpszichés vibrálásoktól. Alphonse mindenféle fegyvereketgyűjtött, és egyszer gyerekként véletlenül hozzáértem egygéppisztolyhoz, amit frissen szerzett be, és éppen tisztogatott.Azonnal a tömegmészárlás közepébe csöppentem, ahol ezt afegyvert utoljára használták, és utána hetekig rémálmokgyötörtek. Általában már azelőtt meg tudtam mondani egytárgyról, hogy tartogat-e veszélyt a számomra, mielőtthozzáértem volna. Mintha figyelmeztető jelzéseket küldöttvolna felém, ha eléggé éber voltam, észleltem is őket.Személyek nemigen váltottak ki ilyen reakciót belőlem, még azolyan több évszázados vámpírok sem, mint Louis-César, akinyilván épp elég tragikus esemény résztvevője lehetett. De mégígy sem szívesen fogtam kezet ismeretlenekkel, nem álltszándékomban akaratlanul megtudni, kivel csalja meg valaki afeleségét, vagy milyen bűncselekményt készül éppen elkövetni.És soha, de soha nem érintettem meg Tonyt, még egymásmellett elhaladva sem. Úgy láttam, most új névvel bővült amindenáron elkerülendők listája.Leöblítettem magam, kiengedtem a véres fürdővizet, majdmég egyszer lezuhanyoztam. Tisztának akartam érezni magam,de valami azt súgta, erre még hosszú ideig várnom kell. Annyihabfürdőt öntöttem a vízbe, hogy átbukott a kád peremén, és apadlóra folyt. Nem érdekelt. Arra gondoltam, milyen jó lenneegész reggelig itt maradni, hogy minél később kelljenmeghallgatnom, mi a Szenátus terve velem. Hálás voltam,