Megérint a sötétség

– Van másik, Cassie, ne aggódj. Minden rendben lesz, én ittvagyok. Erre gondolj, és ne arra, amit láttál.Jó tanács volt, csak épp betartani nem könnyű. ValahányszorLouis-César felé sandítottam, megrohantak a borzalmas képek.Vajon miért akarta a Szenátus, hogy ma este látomásom legyen,és miért pont ilyen? És mit tett velem ez a vámpír, hogy ennyiremegváltozott az élmény?– Le kell fürdenem – jelentettem ki hirtelen. ElsősorbanLouis-César tól akartam messze kerülni, de valóban jólesettvolna egy kád meleg víz. Mircea kézen fogott, és a bejárattalszemközti ajtóhoz vezetett.– Itt a fürdőszoba, odabenn találsz köntöst is. Amígmegfürdesz, hozatok ételt, és később majd beszélgetünk. Haszükséged lenne még valamire, szólj csak nyugodtan.Bólintottam, visszaadtam neki a csaknem teljesen kiürültpoharat, és bemenekültem a fürdő kék csempével kirakott, békésoázisába.A kád elég nagy volt, akár medencének is beillett volna, énpedig hálásan csusszantam bele, miután kihámoztam magamatcafatokra szakadt ruháimból. A lehető legforróbbra állítottam avízsugarat, és hátradőltem. Olyan fáradt voltam, hogy egypercig csak bámultam a szappanra, vágyakozva, hogy valakimegmossa a hátamat. Az érzelmeimet szerencsére sikerültideiglenesen elnyomni, a lelkemben csak egy nagy üres lyuktátongott. Fizikai értelemben a végletekig kimerültem, ésmentálisan sem voltam sokkal frissebb.Végül sikerült megszabadulnom minden alvadt vértől, abőrömről és a hajamról is lemostam. Azt mondogattammagamban, hogy annak, amit láttam, semmi köze az énéletemhez, hisz a szegény asszony évszázadokkal azelőttszenvedett és halt meg, hogy én egyáltalán világra jöttem.Bármilyen rémes is volt, nem egy közelgő tragédiára