Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

62 Katona Csaba Füred és vendégeimi osztályhoz tartozó vendégek. A fürdõigazgatóság minden alkalmat megragadott,hogy ne éreztesse a különbségeket a vendégek között, sõt az ortodox zsidóságra – snyilván a tõlük remélhetõ bevételre – is gondolva, Füreden külön izraelita vendéglõmûködött és tudjuk, hogy már az 1820-as években kóser bort készítettek a Savanyúvízzsidó vendégei számára Csopakon (Lichtneckert 1990: 238). A zsidóságnak nem csakkülön vendéglõje, de külön fürdõje is volt. 16 Ugyanakkor az egyenlõség elve a valóságbanszámtalan esetben csorbát szenvedett.A számos elõítélettel és hátrányos megkülönböztetéssel sújtott zsidóságra mégis jelentõsnekmondható vonzerõt gyakorolt a fürdõtulajdonosok „egyenlõsítõ” törekvése.Huszár Imre kesernyés gúnnyal idézte fel ezt a jelenséget 1863-ban: „a fürdõi orvos [...]egyenlõ buzgalommal csókol kezet madame Egerberger nagykereskedõnének és a hétágukoronás bárónének, ha a báróné ép oly jól fizet mint a nagykereskedõné”. 17Valószínû, hogy a fentiek mellett legalább ekkora súllyal esett latba, hogy a fürdõvendégektekintélyes hányada kereskedõ volt. Elegendõ csupán arra gondolni, hogy azsidóság milyen arányban képviseltette magát országosan a kereskedõrétegben. Bizonyosnakmondható, hogy a fürdõlátogató zsidóság túlnyomó többsége a kereskedõkközül került ki. Emellett pedig nem szabad megfeledkezni az értelmiség létszámátgyarapító képviselõik jelentõs és egyre növekvõ számáról sem.A zsidósághoz való viszony kérdésében tisztában kell lennünk azzal, hogy másszemmel nézte õket a fürdõ vezetése, Füred és Arács falvak lakossága, s végül a fürdõközönségnem zsidó része. Aligha meglepõ: Füred légkörére nem egy esetben rányomtabélyegét a zsidóellenesség. Amíg a fürdõigazgatóság mindent elkövetett, hogy jelentõsbevételt hozó zsidó vendégei maradéktalanul elégedettek legyenek, addig a fürdõközönségsoraiban igen sokan voltak olyanok, akiknek többé-kevésbé kellemetlenvolt a zsidóság képviselõinek nagy létszáma. A zsidósággal kapcsolatban fokozottanérvényesült az a jelenség, amit a cottériák létrejöttének kapcsán már említettünk: az,hogy a szûk mozgástér, ahol fürdõn a társasági élet zajlott, fokozottan elõhozta asokak gondolkodásában megbúvó ellenérzéseket. Míg állandó lakhelyén ki-ki könnyedénkerülhette az érintkezést a zsidóság képviselõivel, addig a table d’hote-nál ülve, asétányon lépegetve vagy a fürdõ használatakor ez nem volt lehetséges.Kétségtelen, hogy a fürdõközönség egy része és a zsidóság között létezett egyfajtamerev elkülönülés Füreden. Arról is tudunk, hogy 1826-ban, egy ízben tragédiáhozvezetett az zsidóellenesség fellángolása: „Különösen sok gyújtogatás történt Füredenés Savanyú Vízen (a késõbbi balatonfüredi fürdõtelepen). A megrémült lakosság strázsákatállított a falvak bejárataihoz és szélére, s [...] a zsidókra fogták a gyújtogatásokat.Ennek során a fürediek elfogtak egy Veszprémbõl Füred felé kocsizó vázsonyizsidó embert, s éppen, hogy agyon nem verték! Bezárták a füredi faluház pincéjébe,ahol másnapra felakasztva találták” (Veress 1993: 146). Ám ez az eset Füred népigyökerû zsidóellenességének volt tragikus következménye. A fürdõvendégek egy részénekfellépése soha nem volt ennyire brutalitásba hajló, ám már a reformkorbóltudunk példát hozni az elkülönülés szándékának durvább megnyilvánulására: „Történtekitt már reformok nagyszerûek és heroikus modorban: így például a zsidók16 Jalsovics 1878: 70.17 Huszár 1863: 74.