Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

234 Horváth Gergely Krisztiánházasságkötés szempontjából tiltott idõszakok betartásának jelentõsége, a két világháborúközötti idõszakban eltûnt az õszi–téli házasságkötési csúcs is, majd az 1960-asévektõl a szabadságolások rendjéhez igazodva, nyárra tolódott. A városokban tapasztalhatóházasságkötési ciklus már a 18. század végétõl kissé eltér a falvakétól, kevésbéköveti a mezõgazdasági munkák ritmusát, míg felekezeti jellegzetesség, hogy a 19.században még a protestánsok is betartják a hagyományosan tiltott ünnepeket. Avallási hagyományok visszaszorulása csak a 20. század elején kezdõdik meg, s a falvakbanegészen az 50-es évekig jellemzõ marad a házasodás szezonalitásának hagyományosrendje. Ezzel szemben a zsidóságnál már az 1880-as évektõl megfigyelhetõ az aminta, ami a keresztény urbánus társadalomnál elõször csak az 1920-as évektõl jelentkezett:a házasságkötések számának éves megoszlásában már nincsenek kiugró idõszakok.Az esküvõ napját vizsgálva a mindig és mindenütt tiltott pénteket leszámítvameglehetõsen nagy szabadság uralkodott, a ma megszokott szombati nap csak a 20.század közepétõl vált általánossá. Az életkor alapján a nõk esetében Faragó Magyarországonhárom házasságkötési mintát különít el: korait, mikor a nõk átlagos életkoraaz elsõ házasságkötéskor 19–20 év (Palócföld, Kárpátalja, Dél-Magyarország), egy a21–22 éveseket takaró késõbbit, mely Nyugat-Magyarországot és a Szepességet jellemezte,és végül a nyugat-európaival megegyezõ (23–24 év) modellt, amely az olyan –fõleg német népességû – nagyvárosokban fordult elõ, mint Sopron vagy Pest-Buda. Aférfiaké ugyanezt a három modellt követi, csak két évvel felfelé eltolva. A falu–városkülönbségek a házasságok gyakoriságát tekintve is jelentõsek voltak. Míg az iparosodáselõtt vidéken gyakorlatilag teljes körû volt a házasságkötés, addig a városokbanmindkét nem 10–15%-a hajadon, illetve nõtlen maradt. Az elsõ világháborút követõenválik aztán a felnõtt népességen belül csaknem teljes körûvé a házasság intézménye.A szerzõ végkövetkeztetése, hogy a házasságkötéseket illetõen Magyarországontöbb regionális minta volt jellemzõ. A házasságkötések szokásrendszere az 1880–1960 közötti idõszakban folyamatosan alakult át, ami jól mutatja azt is, hogy a mentalitástérintõ társadalmi folyamatok jóval lassabban mennek végbe, és nem köthetõkközvetlenül a politikatörténetbõl ismert cezúrákhoz.A blokk harmadik írása, 3 amely a falusi társadalom rétegzõdésének problémáittaglalja, a pilisi régió kutatásához készült utótanulmány, vagy inkább töprengés. Töprengés,mert a történeti társadalom népét osztályozni kívánó kutató óhatatlanul szembekerülaz elnevezések és a tartalom problémájával, ami olyan triviálisnak tûnõ kérdéseketis csak nehezen tesz megválaszolhatóvá, hogy ki tekinthetõ például parasztnak.Faragó csak a magyar irodalomból öt markáns – s külön-külön védhetõ – meghatározástismertet, de ha sikerül is az egyik mellett lehorgonyozni, akkor továbbikérdéseket vet fel, hogy minek is tekinthetõ az így elõállt ’massza’: „rendnek”?, „rendiosztálynak”? vagy „rendnek, ami több osztályból áll”? Ha a korrekt fogalomhasználattámasztotta második akadályt is sikerrel vettük, akkor egy további problémával kellmég szembenézni: a használt kategóriák vagy túl homogénnek láttatják a valóságot,ha viszont több forráscsoport áll rendelkezésre, akkor az árnyaltabb kép megalkotásáhoza forrásokban elõforduló elnevezések sokféleségének és összeegyeztethetõségük3 A falusi társadalom rétegzõdésérõl. (Töprengések egy történeti rétegzõdésmodell megalkotása közben). 63–88. /In:Szociológia (17) 1987/3. 382–395./