Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

KORALL 7–8.229hátterének felderítése nélkül nem minõsíthetjük annak jellegét. Thompson leszögezi,hogy a földbirtoklás feltérképezése önmagában nem dönti el azt a dilemmát, hogy aföldet vásárló üzletemberek ténylegesen (vidéki) úriemberek lettek-e, és ha igen, ezmilyen hatással volt vállalkozói képességeikre (73).A felsõ-középosztály esetleges földvásárlásainak egyik legalaposabb kutatója teháttulajdonképpen kénytelen beismerni, hogy a földbirtokos-vállalkozó valódi identitásánaka kulcsa nem a megfelelõnek gondolt acre-küszöb megtalálásában rejlik, a földbirtoklásbanmegnyilvánuló dzsentrifikáció felmérése mellett további részletes, gazdaságitevékenységgel, életmóddal foglalkozó kutatások is szükségesek. Amire itt Thompsonkiemelt figyelmet fordít, az az elnemesedõ polgárság szabadidõs tevékenysége, azonbelül is a vadászat, illetve a mûgyûjtés, melyek bekerülése a polgár életrendjébe szerinteönmagában nem jelentett automatikus eltávolodást a versenyszellemû, profitközpontúszemlélettõl (98-122). Mindez aligha vitatható, ám véleményem szerint arra sem ártemlékezni, hogy az idõ- és gyakran tõkeigényes hobbik és passziók nagymértékû ûzése,esetleges halmozása már olyan jelentõs életmód-változást hozhatott magával, amelyerõsen valószínûsíti az aktív üzletemberi szerepkõr háttérbe szorulását.Az üzlet elhanyagolása vagy elhagyása mögött álló okok bármennyire is a dzsentrifikációtüneteinek tûnnek, a látszat ellenére nem minden esetben rejtenek valódidzsentrifikációs szándékot. Thompson a vállalkozó sikerességének meghatározásakörüli problémákat is joggal veti fel: a profittermelés bármennyire is viszonylagkönnyen mérhetõ tényezõ, talán nem minden esetben árul el mindent a vállalkozó(tágabb értelemben vett) sikerességérõl.Thompson professzor ipari vállalkozók (és családjaik) százainak vizsgálata révénmindig is élen járt a dzsentrifikáció komplex jellegének feltárásában, így elsõk közöttismerte fel azt is, hogy a „nemesi életmód” bizonyos elemeinek átvétele nem vezetelkerülhetetlenül teljes és sikeres dzsentrifikációhoz. A teljes beolvadás csak az egyikmegfigyelhetõ viselkedésminta (85), egy másik alcsoportot sokkal inkább jellemez az,hogy a nemesi életmód részleges átvétele, az úri társadalommal kiépített kapcsolatokmellett nem hanyagolja el az üzlet vezetését sem: a Thompson által „arisztokratapolgárságnak” nevezett csoport tipikus képviselõje hétköznap üzletember és vállalatigazgató,míg hétvégén partit ad gentry szomszédainak és együtt vadászik velük(Thompson 1991: 167). A vidéki úri társadalomba történõ bizonyos mértékû integrációjanemcsak, hogy nem téríti el az üzlettõl, hanem – az új kapcsolatok kiépítéserévén – még akár profitálhat is ebbõl.Thompson számos példát képes felsorakoztatni annak bemutatására, hogyan voltakképesek bizonyos családok évtizedeken, sõt akár évszázadokon át közvetlen irányításukalatt tartani az üzletet és közben vidéki házat, kiterjedt földbirtokot venni és részt vennia vidéki gentry elit elfoglaltságaiban. Az ország különbözõ régióiból származó „miniesettanulmányai” ékesen bizonyítják tehát a dzsentrifikáció kiterjedt részleges jellegét,azonban maga Thompson sem tagadhatja, hogy ezen példák halmozása nem nyújtinformációt a dzsentrifikáció valódi országos elterjedtségérõl. Õ maga sem állítja bizonyosan,inkább csak megkockáztatja azt a véleményt, hogy a csupán részlegesendzsentrifikálódott vállalkozók száma túlszárnyalta a teljesen dzsentrifikálódottakét (92).