Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

220 Juliane Brandtszámára kijelölik annak határait és lehetõségeit.” Amennyiben ezek a cselekvések aközös életesélyeket, gyakorlati tevékenységeket és hétköznapi tapasztalatokat, továbbáa társas lét társadalmi feltételeit, a sajátos követelményeket és jutalmakat felborítják,melyek bizonyos szituációkban alapját képezik az emberi cselekvésnek, úgy alétalapja szûnik meg a szabályszerû cselekvésrõl alkotott hipotéziseknek.” Kalberg azutóbbiakat (a szociológiai helyeket) is ideáltipikus modelleknek tekinti, s ide sorolkét rendi csoportot , két egyetemes szervezetet („universal organisations”) és az uralomegy formáját, melyek Webernél ezt a strukturális összefüggést magyarázzák (41).Ilyen státuszcsoportok szerinte a harcosok, illetve polgári rétegek, mellettük állnakuniverzális szervezetek („Verbände”) úgymint a szomszédság, vagy a legjelentõsebbkénta háztartás és a feudális uralom típusa a maga sajátságos, rendi becsületen éshûségen alapuló etoszával, melyeket a sajátságos nevelés közvetít. (A háztartás és aszomszédság ilyen értelmû mûködésének leírása azt a kérdést veti fel, vajon az ideáltípusvalóságos megfelelõi empírikus sokféleségükben megfeleltethetõek-e az idõközbenfeltérképezett és nem mindig éppen ideáltipikus formában felbukkanó konkrétanlétezõ formáknak?)I.2. fejezetben Kalberg a multikauzalitás koncepcióját foglalja össze, aminek különbözõaspektusai eltérõ kidolgozottsággal találhatók meg a weberi életmûben. Amultikauzalitás alapvetõ feltételezése mellett Weber olyan konkrét konfigurációkatemel ki, melyekben egyes motívumok túlsúlyra jutnak (pl. PE, lásd 53). Magát agondolatot az E&S részletezi leginkább. Mivel a szabályszerûséget mutató cselekvésiorientációkat nem rangsorolhatjuk, a multikauzalitás kiváltképpen azt jelenti, hogyelvben a motívumok és kapcsolatok egymásra hatásának minden kombinációja lehetséges.Hogy mindezek hatni tudjanak, strukturált cselekvési orientációkra és belsõkoherenciával bíró társadalmi hordozókra (carrier) is szükségük van (57–58). Legfontosabbjaika státuszcsoportok („Stände, Klassen und Verbände”) az osztályok, és atársadalmi szervezetek („Verbände”), melyeket Kalberg két csoportra oszt. Az elsõbeazok tartoznak, amelyek már mint „szociológiai hely” léteznek a cselekvés számára.Mivel megszabják a cselekvés korlátjait és lehetõségeit, gyakran maguk is annak egyikfüggetlen hajtóerejévé válnak. A szervezetek második csoportja csak „egy ’külsõ struktúrát’vagy ’formát’ tartalmaz” („implies merely an „external structure” or „form”)(59), ide kerülnek az önkéntes szervezetek (voluntaristische Verbände) – üzemek,államok, szekták, egyházak, politikai pártok, de a weberi értelemben vett város, nemzet,az indiai kasztrendszer, vagy etnikai csoportok is.A motívumpluralizmus azt is jelenti, hogy egyes motívumok eltérõ mértékben képeseka stabil, tartós cselekvés létrehozására: bár célracionális motívumok is ösztönzõleghatnak az ilyen cselekvésre (pl. a piacon), az értékek mégis stabilabb cselekvésiorientációt képeznek (64). Utóbbiak ugyanakkor különbözõ kombinációkban kapcsoljákössze az érték- és célracionális indítékokat – pl. a vallási tanokat és a mágiát –,melyek mindegyike azután befolyást gyakorol a változással szembeni lehetséges rezisztenciára.„Csak az etikai racionalitások vannak abban a helyzetben, hogy a cselekvés’gyakorlati-racionális’ szabályszerûségeit tartósan elnyomják, ami ugyanannyirafontos, mint hogy e szabályszerûségeket átalakítva a ’gyakorlatetikai’ cselekvésbenfelerõsítsék.” (67). Így a modern kapitalizmus, a szerzõ példáját hozva, nem nõhetett