Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár
Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár
KORALL 7–8.213ilyen módszertan milyen politikai modernitás-modellbe illeszkedik és hogyan alakítjaát a „nyugati” referenciából kiinduló fogalmi kereteket – anélkül azonban, hogyesszencialista módon valamiféle kelet-európai lényeget szegeznénk szembe a nyugateurópaival.Rámutatott, hogy amennyiben a kora-újkori nemzeti diszkurzusok példájátvesszük, alapvetõ fontosságú a lokális tradíciók és az import diszkurzusok viszonyánakproblémaérzékeny felvázolása: hogyan változik például az államiság fogalmaegy olyan közegben, amely a kora-újkori állam-építõ dinamikának inkább tárgya,mint alanya volt...Dietmar Müller (ZVGE) elõadása az állampolgárság fogalmát társadalmi és politikaigyakorlatként értelmezte, romániai vonatkozásban, a 19. század utolsó negyedétõla második világháborúig. A háború utáni angolszász és francia definíciók a terminusjogi és participációs (anyagi javakhoz való hozzáférhetõség, részvétel a törvényhozási,társadalmi és politikai szférában) vonásait emelték ki. A „nyugati” megközelítésselszemben az elõadó az állampolgárság etnikai jellegét emelte ki mint relevánsdélkelet-európai jelenséget. Eszerint a 19. század utolsó harmadától a román állampolgárságdiszkurzusa és gyakorlata a „nemzeti kód” jegyében futott, amely csak aromán etnikumú egyéneket ismerte el az állam teljes jogú tagjaként, kizárva ezáltal azetnikai és vallási kisebbségeket.Alekszander Szemjonov (CEU) a politikai nyelv és politikai reprezentáció viszonyátvizsgálta a 19. század végének orosz kontextusában, és elsõsorban azt emelte ki,hogy a politikai „diszkurzivitás” önmagában is modernitásban gyökerezõ jelenség atradicionalista-patriarkális hatalomgyakorlás nonverbális gesztusnyelvével szemben.Az elõadás arra koncentrált, hogy a különbözõ diszkurzív ajánlatok hogyan ágyazódtaka közszféra megteremtésének igényébe és hogy végül hogyan tükrözõdik az oroszliberalizmus politikai kudarca éppen abban, hogy képtelenek voltak politikai nyelvüket„társadalmiasítani”. Az elõadó mindezzel lényegében a modern angolszász eszmetörténetpolitikai nyelv-elemzését a legújabb amerikai Oroszország-történetírás politikaiantropológiai megközelítésével igyekezett összekapcsolni.Az utolsó panel témája a Modernizáció és változó mentalitások kérdésköre volt. MathiasMesenhöller (ZVGE) esettanulmánya a teleologikus modernitáselméletek-, és fogalmakkritikáját, empirikus vizsgálatát kísérelte meg a 18–19. századi balti németségközegében. Látszólagos modernizációs paradoxont vizsgált társadalomtörténti és antropológiainézõpontból: miként vált a gazdasági és társadalmi modernizáció irányítójáváa hagyományosan ultrakonzervatívnak tartott vidéki nemesség. Mint rámutatott,a folyamat historiográfiai újraértékelése mögött az európai történelem újfajta,horizontális felfogása áll, szemben a teleologikus modernizációs modell sémájával.Marius Turda (CEU) a faji diszkurzusok eszmetörténeti vizsgálatának kereteit vázoltafel a századfordulós Magyarországának vonatkozásában. A fajiság megjelenéséta közbeszédben a nemzeti konfliktus újraértelmezéseként, a modern nacionalizmusfontos politikai megnyilvánulásának tekintette. Az elõadó interdiszciplináris megközelítésbenvizsgálta a korabeli tudományos elméletek hatását a politikai nacionalizmusokra,és azt igyekezett végiggondolni, hogy hogyan hatott a szociáldarwinizmus,a fajról és etnicitásról szóló biológiai diszkurzus a késõ 19. századi magyar és nem
214 Török–Trencsényi Workshop a Közép-Európai Egyetemenmagyar nacionalizmusokra, s mindez hogyan vizsgálható egy közép-európai komparatívnézõpontból.A workshopot lezáró kerekasztal-beszélgetés általános kérdésfelvetése a poszt-kommunistaszituáció historiográfiai dinamikájára irányult. Arról faggattuk a résztvevõ professzorokat,látnak-e esélyt helyi kánonképzésre a nemzetállam-centrikus történetírásés a nyugati módszereket egyoldalúan követõ gyakorlat között. Ezek a dilemmák nemismeretlenek a német történészek számára sem, hiszen az 1989 utáni geopolitikaiváltozások az ottani historiográfiára is hatottak, így például lényegében megszûnt ahidegháború által legitimált Ostforschung. Mi mondható el ennek fényében az új közép-kelet-európai,dél-kelet-európai, kelet-európai csoportosításokról, vagy akár a globálisszemléletrõl? Milyen mértékben támaszkodnak e meghatározások empirikuskutatásokra és mennyire kötõdnek politikai konjunktúrákhoz? Továbbá, visszatérvea workshop alapkérdésére, arra kerestünk választ, hogy a kilencvenes évek eleje ótatartó tudományos információáramlás nyugatról keletre tartó egyirányúsága megfordítható-e.Ebbõl kiindulva Jürgen Kockát a német akadémia lehetséges Kelet- és Nyugat-Európaközötti közvetítõszerepérõl kérdeztük. Válaszában arról beszélt, hogy ma mársemmiképpen sem lehet a német tudományosságot valamiképpen a kelet- és nyugateurópaistruktúrák közötti köztes térben lokalizálni, hiszen az elmúlt negyven évbenteljesen beilleszkedett a nyugati tudományos és diszkurzív vérkeringésbe, még akkoris, ha bizonyos tematikus és módszertani sajátosságokat nyilvánvalóan ma is felmutat.Ezért aztán nem annyira arról van szó, hogy a német tudomány „kognitíve”töltene be egyfajta közvetítõ szerepet, hanem inkább strukturálisan – azaz abban azértelemben, hogy a német intézményeknek van egyfajta helyismeretük a kelet-európaikollégákról és intézményekrõl.Maciej Janowskit arról kérdeztük, hogy a módszertani recepció teremthet-e önállóközép-kelet európai kánont. Janowski igen szubjektív hangvételû hozzászólásábanarra tért ki, hogy a kutatások módszertani és tematikus dinamikája nem mindig haladegymással párhuzamosan, s arra is felhívta a figyelmet, hogy egyáltalán nem biztos,hogy feltétlenül egy új regionális kánon megalkotására kellene törekednünk, hiszenaz inkább a kutatások szándékolatlan következménye lehet, mint egyfajta tudatosmunkálkodás eredménye.Az orosz társadalomtörténettel foglalkozó Alfred Riebert a volt Szovjetunió ésKözép-Európa historiográfiai kacsolódásáról, és közös paradigmaalkotási lehetõségeirõlfaggattuk. Válaszként egy igen széles és merész – történetfilozófiai – modelltrajzolt meg, amelyben szerinte az adott térség történetét újra lehetne tematizálni. Eza keret szerinte a birodalmak közti határzónák sajátos történeti dinamikája, s enneka segítségével tartja lehetségesnek egy új típusú komparativizmus megalapozását, amelyújraértékelné a régión belüli hasonlóságokat és megteremtené a más történeti „határrégiókkal”való összevetés lehetõségét.A német historiográfia vitáiból kiindulva azt kérdeztük Arnd Bauerkämpertõl,hogyan látja a térség társadalomtörténetének, kultúrtörténetének és eszmetörténeténeklehetséges kapcsolódási pontjait. Válaszában õ is elsõsorban a konvergenciákatelemezte, és arra is rámutatott, hogy mindezzel együtt a különbözõ nemzeti tudomá-
- Page 163 and 164: 162 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 165 and 166: 164 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 167 and 168: 166 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 169 and 170: 168 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 171 and 172: 170 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 173 and 174: 172 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 175 and 176: 174 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 177 and 178: 176 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 179 and 180: 178 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 181 and 182: 180 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 183 and 184: 182 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 185 and 186: 184 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 187 and 188: 186 Szegedi Péter „Ha a bajonett
- Page 189 and 190: 188 A Korall körkérdése a társa
- Page 191 and 192: 190 A Korall körkérdése a társa
- Page 193 and 194: 192 A Korall körkérdése a társa
- Page 195 and 196: 194 A Korall körkérdése a társa
- Page 197 and 198: 196 A Korall körkérdése a társa
- Page 199 and 200: 198 A Korall körkérdése a társa
- Page 201 and 202: 200 A Korall körkérdése a társa
- Page 203 and 204: 202 A Korall körkérdése a társa
- Page 205 and 206: 204 A Korall körkérdése a társa
- Page 207 and 208: 206 A Korall körkérdése a társa
- Page 209 and 210: 208 Török-Trencsényi Workshop a
- Page 211 and 212: 210 Török-Trencsényi Workshop a
- Page 213: 212 Török-Trencsényi Workshop a
- Page 217 and 218: 216 Török-Trencsényi Workshop a
- Page 219 and 220: 218 Juliane Brandtmégis elfogadhat
- Page 221 and 222: 220 Juliane Brandtszámára kijelö
- Page 223 and 224: 222 Juliane Brandtconstructed regar
- Page 225 and 226: 224 Juliane BrandtA módszertan fel
- Page 227 and 228: 226 Timár AttilaF. M. L. Thompson:
- Page 229 and 230: 228 Timár Attilaoktatás. Thompson
- Page 231 and 232: 230 Timár AttilaA szerzõ itt tula
- Page 233 and 234: 232 Horváth Gergely KrisztiánFara
- Page 235 and 236: 234 Horváth Gergely Krisztiánház
- Page 237 and 238: 236 Horváth Gergely Krisztiándemo
- Page 239 and 240: 238 Horváth Gergely Krisztiánalat
- Page 241 and 242: 240 Horváth Gergely Krisztiánegya
- Page 243 and 244: 242 Pilkhoffer Mónikakákra, de id
- Page 245 and 246: 244 Pilkhoffer Mónikagáltat a 18-
- Page 247 and 248: 246ContentsStudiesSport and Physica
- Page 249 and 250: 248AbstractsCsoma, Borbála: Hungar
- Page 251 and 252: 250Szegedi, Péter: „If I had my
214 Török–Trencsényi Workshop a Közép-Európai Egyetemenmagyar nacionalizmusokra, s mindez hogyan vizsgálható egy közép-európai komparatívnézõpontból.A workshopot lezáró kerekasztal-beszélgetés általános kérdésfelvetése a poszt-kommunistaszituáció historiográfiai dinamikájára irányult. Arról faggattuk a résztvevõ professzorokat,látnak-e esélyt helyi kánonképzésre a nemzetállam-centrikus történetírásés a nyugati módszereket egyoldalúan követõ gyakorlat között. Ezek a dilemmák nemismeretlenek a német történészek számára sem, hiszen az 1989 utáni geopolitikaiváltozások az ottani historiográfiára is hatottak, így például lényegében megszûnt ahidegháború által legitimált Ostforschung. Mi mondható el ennek fényében az új közép-kelet-európai,dél-kelet-európai, kelet-európai csoportosításokról, vagy akár a globálisszemléletrõl? Milyen mértékben támaszkodnak e meghatározások empirikuskutatásokra és mennyire kötõdnek politikai konjunktúrákhoz? Továbbá, visszatérvea workshop alapkérdésére, arra kerestünk választ, hogy a kilencvenes évek eleje ótatartó tudományos információáramlás nyugatról keletre tartó egyirányúsága megfordítható-e.Ebbõl kiindulva Jürgen Kockát a német akadémia lehetséges Kelet- és Nyugat-Európaközötti közvetítõszerepérõl kérdeztük. Válaszában arról beszélt, hogy ma mársemmiképpen sem lehet a német tudományosságot valamiképpen a kelet- és nyugateurópaistruktúrák közötti köztes térben lokalizálni, hiszen az elmúlt negyven évbenteljesen beilleszkedett a nyugati tudományos és diszkurzív vérkeringésbe, még akkoris, ha bizonyos tematikus és módszertani sajátosságokat nyilvánvalóan ma is felmutat.Ezért aztán nem annyira arról van szó, hogy a német tudomány „kognitíve”töltene be egyfajta közvetítõ szerepet, hanem inkább strukturálisan – azaz abban azértelemben, hogy a német intézményeknek van egyfajta helyismeretük a kelet-európaikollégákról és intézményekrõl.Maciej Janowskit arról kérdeztük, hogy a módszertani recepció teremthet-e önállóközép-kelet európai kánont. Janowski igen szubjektív hangvételû hozzászólásábanarra tért ki, hogy a kutatások módszertani és tematikus dinamikája nem mindig haladegymással párhuzamosan, s arra is felhívta a figyelmet, hogy egyáltalán nem biztos,hogy feltétlenül egy új regionális kánon megalkotására kellene törekednünk, hiszenaz inkább a kutatások szándékolatlan következménye lehet, mint egyfajta tudatosmunkálkodás eredménye.Az orosz társadalomtörténettel foglalkozó Alfred Riebert a volt Szovjetunió ésKözép-Európa historiográfiai kacsolódásáról, és közös paradigmaalkotási lehetõségeirõlfaggattuk. Válaszként egy igen széles és merész – történetfilozófiai – modelltrajzolt meg, amelyben szerinte az adott térség történetét újra lehetne tematizálni. Eza keret szerinte a birodalmak közti határzónák sajátos történeti dinamikája, s enneka segítségével tartja lehetségesnek egy új típusú komparativizmus megalapozását, amelyújraértékelné a régión belüli hasonlóságokat és megteremtené a más történeti „határrégiókkal”való összevetés lehetõségét.A német historiográfia vitáiból kiindulva azt kérdeztük Arnd Bauerkämpertõl,hogyan látja a térség társadalomtörténetének, kultúrtörténetének és eszmetörténeténeklehetséges kapcsolódási pontjait. Válaszában õ is elsõsorban a konvergenciákatelemezte, és arra is rámutatott, hogy mindezzel együtt a különbözõ nemzeti tudomá-