Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

KORALL 7–8.185• A húszas évek eleji botrányok során, a mérkõzéseken jobb esetben csupán néhányrendõr jelent meg, s ha kellett, erõsítést hívtak. A profi mérkõzések azonbanlényegesen komolyabb karhatalmi biztosítás mellett folytak. A forrásokból az is kiderült,hogy a Tiszántúlon a húszas évek végétõl egyre többször avatkozott közbe arendõrség a szurkolói rendbontásokba. A csúcsot 1932 jelentette, amikor hét mérkõzésentörtént valamilyen rendzavarás ebben a régióban, s ezek közül öt alkalommal akarhatalom állította helyre a rendet. Ez az év az igazi fordulópont, késõbb ugyanismár egyre kevesebb botrányos mérkõzésrõl tudunk. Így 1937 és 1944 között mindösszeöt erõszakos eseményt jegyeztek fel, addig viszont az esetek legalább felében arendõrség lépett közbe. Ez a tény bizonyos mértékben megkérdõjelezi az elõzõ pontokbanfelsoroltak jelentõségét. Ebben az idõben ugyanis, mint azt már bemutattam,éppúgy jelen volt a késztetés, hogy a nézõk meg nem engedett formában beavatkozzanaka mérkõzésbe, vagy a mérkõzés után „tegyenek igazságot”. De a rendkívüli biztosításmiatt az esetek többségében ezek jobbára csak kísérletek maradtak.A futballerõszak jelenét látva az utolsó pont tûnik a leginkább releváns magyarázatnak.Mindez viszont azt is jelenti, nincs jelentõsége annak, hogy a futballszurkolókmilyen társadalmi csoportokból kerülnek ki, a futballszövetség milyen propagandátfolytat (és megtorló intézkedésekkel fenyeget) az erõszak ellen, elterjedtek-e a társadalombanés (részben!) a futballpályákon a civilizált viselkedési normák. És ha –társadalmi méretû – anómiáról sem beszélhetünk, a futballmérkõzéseken mindig megjelenik,vagy megjelenne az erõszak, ha azokat nem biztosítja megfelelõ nagyságú és kellõ határozottsággalfellépõ karhatalom.A kollektív emlékezet a futballerõszakban egészen új jelenséget lát, azért, mert csupánaz elmúlt 50 évbõl „merít”. Ismert, hogy a futballhuliganizmus a ’80-as évekközepén kezdett egyre nagyobb méreteket ölteni, abban az idõben, amikor a hatóságikontroll már jóval gyengébb volt, ami ismét csak fenti állításunkat támasztja alá. 88 Haa karhatalom szerepe ilyen nagy a futballerõszak visszaszorításában, az erõszakmentes(civilizált) szurkolói normák meggyökeresedése pedig – a második világháborúelõtti években megfigyelt kedvezõ változások ellenére – felszínes és esetleges, akkorösszegzés helyett csupán megismételhetjük a tanulmány mottóját: „Durva, kérges lelkek,kegyetlen gyilkosai a szépnek, a nemesnek, sose fognak kipusztulni.”88 Amivel természetesen nem azt kívánom bebizonyítani, hogy korunkban a futballerõszak – különösena huliganizmus – szintje nem lenne minden eddiginél magasabb, és a rendszerváltás elõtti, alacsonyabbszintnek mindössze a rendõrség (többnyire csak szimbolikus!) jelenléte lett volna az oka.