Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

178 Szegedi Péter „Ha a bajonett most nálam volna, keresztülszúrnám!”Futballerõszak és regionalitásAz elsõ világháború elõtt rendezett bajnokságokban kevés mérkõzést rendeztek, sezeken többnyire debreceni és nagyváradi egyesületek játszottak. A két város között(nemcsak a sportban) meglehetõsen békés volt a viszony, nem csoda, hogy ezeket amérkõzéseket is csak elvétve zavartak meg erõszakos események.1919-et követõen, a Romániához csatolt Nagyvárad kimaradása után az új bajnokságokbanjórészt debreceni és nyíregyházi egyesületek vettek részt, az a rivalizáláspedig, mely e városok között zajlott, a futballpályákra is kiterjedt. Ezt segítette elõ azis, hogy a (Debrecenhez képest) vidéki csapatok száma folyamatosan emelkedett, ígyegyre több olyan mérkõzést játszottak, ahol különbözõ városok csapatai szerepeltek.Az 1920/21-es kelet-magyarországi bajnokságban öt debreceni és egy nyíregyházi csapatvett részt (természetesen barátságos mérkõzéseket a bajnokik mellett is játszottak).A következõ – 1921/22-es – bajnokságban az elõzõkhöz már két kisvárdai egyesület iscsatlakozott. Az átalakulás gyors volt és folyamatos. 1923-ban elõször szerepelt berettyóújfalui,1925-ben nyírbátori, 1928-ban nagykállói és törökszentmiklósi egyesület.Az 1923/24-es bajnokságban elõször fordult elõ, hogy a debreceni csapatok kisebbségbenlegyenek, az 1926/27-ben pedig elsõ ízben avattak nyíregyházi bajnokot.E városok (különösen Nyíregyháza és Debrecen, illetve Nyíregyháza és Kisvárda) egyesületeiközött pedig rendkívül rossz volt a viszony (Szegedi 2001). E mérkõzésekgyakori kísérõje volt az erõszak, így írhatott 1922 novemberében a Debreceni FüggetlenÚjság „fanatikus nyíregyházi közönségrõl” és „mindinkább elviselhetetlen nyíregyházidzsungelrõl” a Nyíregyházi Törekvés–Debreceni KASE mérkõzés kapcsán, aKeletmagyarországi Sporthírlap pedig a „hamar hevülõ” jelzõvel illette a nyíregyháziközönséget. 66Nem változott sokat a helyzet akkor sem, amikor legalizálták a profizmust, ésvidéki csapatok is játszhattak az (ekkor már valóban) országos bajnokságban. Aregionalitásnak (vidékiség) jelentése megváltozott: az ellenfél (a debreceniek és többvidéki nagyváros szurkolói szemében) nem a szomszédos települések, hanem a fõvárosklubjai voltak. Ezek megjelenése hihetetlen indulatokat váltott ki a vidéki drukkerekbõl,amit Budapesten úgy kommentáltak, ahogyan a debreceniek néhány évvelazelõtt a nyírségi drukkerek kilengéseit. 1926 végén az egyik debreceni lap szerint: „Azutóbbi idõben naponta jelennek meg cikkek a fõvárosi sportlapokban, amelyek Debrecentúgy állítják be a közvélemény elõtt, mintha itt a sportemberek és a közönségvalami ázsiai néptörzs harcmodorában viselkedne a mérkõzéseken.” 67 A debrecenisajtó is elismerte, hogy a helyi drukkerek igen heves vérmérsékletûek, azonban ezttöbbször is azzal magyarázták, hogy „a debreceni közönség rendkívül igazságszeretõ.”(Farkas 1932). A botrányok azonban nemcsak a hajdúsági várost jellemezték. A NemzetiSport 1927-ben arról írt, hogy „a vidéki városok közönségére jóformán mindenbíró panaszkodik s annak terrorisztikus viselkedését hangoztatja. A vidéken járt fõvárosicsapatok csaknem mind és mindig azzal a panasszal térnek vissza a fõvárosba,66 Debreceni Független Újság, 1922. 11. 23., Keletmagyarországi Sporthírlap, 1923. 03. 26.67 Keletmagyarországi Sporthírlap, 1926. 12. 13.