Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

KORALL 7–8.177ugyanis, hogy az erõszakos események nagy többsége ebben a városban játszódott,helyi egyesületek találkozóin, ezek között is többségben voltak azok a mérkõzések,ahol az egyetemi csapat a DTE, vagy a DKASE csapataival játszott. Elõször is a románmegszállás szerepét emelném ki. A debreceniek önképének egyik legfontosabb részevolt az, hogy ez a „legmagyarabb” város, most pedig azt kellett látniuk, hogy azország közepébõl – közel egy évig – románok által megszállt, majd pedig tulajdonképpenhatárváros lett. Az is tény azonban, hogy a román katonai vezetés amennyiretudott, rendet tartott, így 1920 márciusáig aránylag kevesebb erõszakos esemény történta keleti futballpályákon. 64A másik – markánsabb – ok, hogy az 1920-as évek elején olyan várospolitikaiharcok zajlottak, melyek megkérdõjelezték a református, és az ahhoz szorosan kapcsolódózsidó városi elit, illetve a református egyház kivételes helyzetét. Ez az idõszakvolt az államilag is támogatott katolikus emancipáció idõszaka (ekkor már a lakosságközel negyede volt katolikus). Hubert Ottó személyében még katolikus fõispánt iskineveztek, a jobboldali társadalmi egyesületek élén pedig tekintélyes részben katolikusfelekezetûek álltak. A régi – református egyházzal összefonódott – politikai elittagjainak igazolnia kellett korábbi (Tanácsköztársaság alatti) tevékenységét, így fordulhatottelõ, hogy Baltazár Dezsõ református püspököt még a Nemzeti Kaszinóbólis kizárták. A református egyház egyébként is az egyik legnagyobb kárvallottja voltennek az idõszaknak, még a legfontosabb debreceni református jelképet, a Nagytemplomotis többször „meggyalázták”. 1919-ben betörtek a templomba, s „üsd a zsidót!”feliratot mázoltak a falakra, 1921 januárjában pedig az Úr asztalát kenték be emberiürülékkel. A felekezeti villongások híre a parlamentig is eljutott. 1920 decemberébenOrbók Attila – a bihari Derecske képviselõje – interpellált: „Az anyagi nyomorúságmellett erkölcsi nyomorúság is uralkodik. Debrecenben bizonyos klikkek munkájafolytán nemcsak antiszemitizmus van, hanem ma már egy katholikus csoport állszemben a kálvinistákkal és állandó harc folyik a két csoport között.” 65 Ez a „modernvallásháború” évszázados normákat és értékeket nivellált, melyeknek a futballerõszakragyakorolt hatása akkor válik nyilvánvalóvá, ha mindezt a botrányokban szereplõsportegyesületek társadalmi beágyazottságával „szembesítjük”. Ebben a felekezeti-politikaikontextusban nyernek ugyanis értelmet a DEAC–DTE mérkõzésekentörténtek, ahol a kiegyezés évében (református és zsidó vallási vezetõk közremûködésével)alapított, ekkor már jórészt zsidó vezetõségi tagokból álló, és zsidó futballistákatfoglalkoztató Debreceni Torna Egylet játszott a Tanácsköztársaság bukásánaknapján alakult, az alapítók között a római katolikus egyház debreceni vezetõjét issoraiban tudó Debreceni Egyetemi Atlétikai Clubbal.64 Mint az már az eddigiekbõl kiderült, az erõszakos eseményeket kizárólag a korabeli sajtó segítségévelrekonstruálom. Nem lehet azonban tudni, hogy a román, a megszállás után pedig a magyar cenzúramiatt minden ilyen jellegû eseményrõl beszámoltak-e. A cenzúrázott cikkek helyét fehér folttal jelölték,ilyenek a sporthírekben is elõfordultak, bár nem olyan nagy számban, mint a politikai hírek között.65 Debreceni Független Újság, 1920. 12. 23.