Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

174 Szegedi Péter „Ha a bajonett most nálam volna, keresztülszúrnám!”Az általam csábítónak, ugyanakkor problematikusnak tartott magyarázattal érvelveis alátámaszthatnánk a játék erõszakszintjének változását: mivel a labdarúgás sokakszámára megélhetési forrás lett, így egyre többen „érkeztek” az alsóbb társadalmi csoportokból,végsõ soron tehát, a játék eldurvulását az álamatõrizmus csak közvetve idézteelõ. Ez a magyarázat két okból sem elfogadható. Egyrészt az akkor aktív labdarúgókzöme, még abban az idõben kezdett el játszani, amikor a labdarúgás teljes mértékbenamatõr alapokon állt, azaz a mobilitási lehetõségek kiaknázására irányuló (hosszú távúés tudatos) törekvésrõl esetükben semmiképpen sem beszélhetünk. Másrészt a szórványosanfellelhetõ források arról tanúskodnak, hogy e kor labdarúgói társadalmi státuszukattekintve nem igazán különbözhettek a századforduló játékosaitól.A futball üzletté válása azonban aligha magyarázza teljes mértékben a játék eldurvulását.Erre bizonyíték a kelet-magyarországi labdarúgás példája, bár minden bizonnyalitt is elõfordult, hogy játékosok „költség- és munkabértérítés” fejében futballoztak.Nincsenek azonban arra nézve adataink, hogy a régió csapatainál komolyproblémát jelentett az álamatõrizmus, vagy az ehhez szorosan kapcsolódó „játékoscsábítás”.Jellemzõ az is, hogy a fõvárosban oly népszerû, a játék erõszakosságáravonatkozó magyarázattal a tiszántúli sajtóban csupán egyszer találkozunk.Ez a szomorú jelenség kísérõ jelensége lett az üzletté fajult sportnak, a pontokért, a gyõzelemértvívott ádáz, elkeseredett harcnak. Ezért törnek a csontok, ezért szakadnak az izmok, ezért szólal megminden összecsapásnál az úgynevezett csontzene. A jó ízlésû közönség pedig undorral fordul el afutballsporttól, amelynek a nívója alább süllyedt a bikaviadalok nívójánál is. […] Fel kell ébresztenia játékosokban a lovagias szellemet, a játékostárs, az ellenfél megbecsülését. A soviniszta közönségetpedig, amely túlzott fanatizmusával nagy részben okozója a játék eldurvulásának, megfelelõ propagandávalszintén vissza kell vezetni a józan, objektív sportfelfogásra. 59Az idézetnek két fontos mondanivalója van. A cikk 1925-ben keletkezett, amikoraz álamatõrizmus a fõvárosban már teljesen elfogadott jelenség volt, és talán az semvéletlen, hogy ez az írás nem is tesz említést a játékosok bérérõl. E két tényezõ szinténalátámasztja vélekedésünket, vagyis a tiszántúli futballban nem jelentett komoly problémátaz álamatõrizmus. A másik fontos mondanivalója e cikknek – amire többkorabeli beszámoló is utal –, hogy a játék eldurvulásának egyik fontos tényezõje a„fanatikus és clubsoviniszta” közönség, akik feltüzelik, s mintegy belehajszolják ajátékosokat a durva mérkõzésbe. Ezzel viszont elérkeztünk következõ kérdésünkhöz:mi történt 1919-ben, hogy a nézõk agresszivitása ilyen ijesztõ mértékben megnõtt?Militarizált társadalom – militarizált sportéletAz erõszaknak kedvezõ társadalmi klímát döntõen befolyásolta a háború, a forradalmak,és a trianoni béke, több szempontból is.Háború idején erõsebb a hatósági kontroll, de ettõl függetlenül is kevesebb azerõszakos cselekmény, melyek száma a háború után megugrik. Az elsõ világháborúalatt azonban a keleti régióban (és országszerte) lényegesen kevesebb mérkõzést ját-59 Debreceni Hétfõi Újság, 1925. 11. 09.