Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

172 Szegedi Péter „Ha a bajonett most nálam volna, keresztülszúrnám!”• Ugyanezen a mérkõzésen a KSE egyik „vezetõtagja” az egyik verzió szerint botjával, a másik verziószerint öklével megütötte a DKASE intézõjét• 1922 – Nagykállói SE–NyKISE: „Az egyik vitás büntetõrúgásból kifolyólag a közönség közül kiugrikegy »úr« s revolvert rántva, lelövéssel fenyegeti a bírót. Egy elfogult kállói nénike pedig az esernyõnyelével szurkált feléje.”• 1922 – NyTVE–NyKSE: „A kisebb incidensek kiprovokálásban nemcsak ártatlan ifjoncok vettekrészt, de ami szomorúbb, a tribünön tartózkodó vezetõségek tagjai közül is többen.”• 1926 – KSE–NyKISE: a kisvárdai fõszolgabíró „felrohant a pályára és követelte a bírótól az egyikNyKISE játékos kiállítását”• 1928 – NSE–TMOVE: Tóth Pál vezetõségi tag felszaladt a pályára a mérkõzés után és tettleg inzultáltaCsintalan TMOVE játékost.• 1929 – KSE–NyTVE: Megtámadták a nyíregyháziak játékosait és kísérõit, „és ami a legelítélendõbb,a KSE vezetõsége nemhogy megvédte volna õket, hanem még biztatta a tömeget.”• 1932 – DEAC–DTE: egy durva szabálytalanság után Scheitzer József határbíró, a keleti Bírói Testületfõtitkára „tettleg inzultálta” Horváth Endrét, a DTE intézõjét, a Keleti Labdarúgó Alszövetség szövetségikapitányát.• 1934 – KSE–DKASE: a bíró a KSE intézõjét kérte meg, hogy csináljon rendet a lelátón, aki „anélkül,hogy megkísérelte volna, kijelentette, hogy õ nem tud és nem hajlandó rendet csinálni.”• 1936 – Földes–DMTE: „Mintegy százötven nyilaskeresztes behatolt a nézõtérre és mindjárt akkor,amikor a DMTE csapata feltûnt a piros–fekete dresszben, botrányt provokált, kommunistáknaknevezve a munkásifjakat, majd sárral, kõvel dobálták meg õket.”• 1938 – PMÁV–DMTE: „a DMTE zsidó intézõje berohant a pályára és tettlegesen inzultálta a játékvezetõt.”• 1944 – „Az utóbbi idõben a labdarúgó-mérkõzéseken több ízben a játékvezetõ és a játékosok ellensúlyos becsületsértésekkel tarkított tüntetés történt, amelyben nemcsak a közönség egyszerûbb rétegevett részt, hanem abba magas társadalmi állású urak is bekapcsolódtak.” 56Ezekbõl a beszámolókból szintén az derül ki: a verekedéseknek aligha az alsóbbosztályok tagjai voltak a kezdeményezõi és résztvevõi, bár a botrányok zöménél nemlehet tudni, kik voltak a szereplõk. Nem tudjuk tehát pontosan, a századelõhöz képesthogyan változott meg a labdarúgók társadalmi összetétele, de hasonló a bizonytalanság,ha a klubok tagjait, s a nézõket vizsgáljuk. A változást tehát sem bizonyítani,sem cáfolni nem tudjuk. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy az erõszakos eseményekszáma hogyan változott. A fontos az, hogy 1919-et követõen valami olyasmi történt,ami lehetõvé tette, hogy emberek – függetlenül attól, hogy játékosok vagy nézõkvoltak, de attól is, hogy milyen társadalmi csoporthoz tartoztak – meglehetõsen szabadonélhessék ki erõszakos késztetéseiket.Az alábbiakban kifejtendõ tézisem a következõ: a futballisták közötti erõszakmegnövekedett szintjét (egyetértve a kortársak indoklásával!) elsõsorban a futballelüzletiesedésével magyarázhatjuk. A játékhoz közvetlenül nem kapcsolódó (pl. a nézõk abírót akarják megverni) erõszak növekedését a társadalomban az erõszak egyébként ismeglévõ magas szintjével, a politika radikalizálódásával (gondolva az antiszemitizmusraés a felekezeti villongásokra), végül a városok közötti rivalizálással magyarázhatjuk.Hangsúlyozom: e tényezõk nem magyarázzák az erõszakot, csupán kedvezõ társadalmiklímát teremtenek ahhoz, hogy erõszakos cselekmények robbanjanak ki. Pusztán a közösséggelvaló nagyfokú azonosulás – legyen az akár felekezeti, akár politikai, vagylakóhelyi közösség – véleményem szerint önmagában nem indokolja az erõszak megjele-56 A budapesti rendõrfõkapitány-helyettes utasítása a rendõrség vezetõihez. Nemzeti Sport, 1944. 04. 16.