Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

168 Szegedi Péter „Ha a bajonett most nálam volna, keresztülszúrnám!”embert kell szétválasztania. Éppen errõl tanúskodik az egyetlen eset, amikor – 1934-benaz újpestiek vendégszereplése után – mégis összetûzésbe keveredtek a szurkolók.Nem akarjuk védeni, de elítélni sem tudjuk a felháborodott közönséget, amely a mérkõzés végénzajosan tüntetett az Újpest ellen és néhol közelharcba bocsátkozott az Újpestrõl iderándult drukkerekkel,akik ahelyett, hogy csendesen elvonultak volna a dicstelen csata színhelyérõl, a legpökhendibb,legútszélibb, legprovokálóbb gyalázkodásokat szórták Debrecenre és ilyenformán saját maguknakköszönhetik azt a néhány pofont, amelyet a vérmesebb és önérzetesebb debreceni drukkerekkiosztottak a számukra. A pálya bejáratánál közel ezerfõnyi tömeg sorakozott fel és várta az újpestieket,hogy egy kis pfújolással búcsúztassa õket, a rendõrség azonban erélyesen oszlatni kezdte a sokaságot,közben a lovasrendõrök kardot is rántottak és a rendcsinálás során egy Lovász Gyula nevû egészségügyikatona olyan ütést kapott egyik szemére, hogy vérbeborult a feje, mentõknek kellett elszállítaniés a rendészeti kórházban az orvosok megállapították, hogy egyik szemevilágát valószínûleg elveszti.A debreceni csapat és a debreceni közönség tud veszteni úri módon, nobilisan, ha jobb az ellenfél,vagy ha a rossz sors ellene fordul. De a vasárnapi meccs, amely az Újpest jóvoltából bikaviadallázüllesztette a Diószegi úti pályát, nagyon-nagyon sokáig hagy fájó sebet a debreceniek szívében ésnagyon sokáig kelt majd sportszempontból undort és megvetést a debreceni futballhívõk lelkébenez a kéttagú szó: Újpest. 49A FUTBALLERÕSZAK TÁRSADALMI HÁTTEREHogyan magyarázhatjuk az erõszakos események számának változásait? A sportágelsõ két évtizede nem volt erõszakmentes, számtalan lábtöréssel végzõdõ mérkõzésrõltudunk, de a botrányos esetek igazán a ’20-as évek elején szaporodtak el, majd számuka ’30-as évek kezdetétõl fokozatosan csökkent. Ha a civilizációs paradigma érvényességétszeretnénk bizonyítani vagy cáfolni és csak a két háború közötti 20–25 évetvennénk figyelembe, az a rövid idõtáv miatt Elias és Dunning elméletének félreértelmezésénalapulna (hiszen a „civilizációs paradigma” hosszú idõtávot vizsgál, még alabdarúgás esetében is a játék középkori „elõzményeibõl” indul ki). A magyarázatmégis kézenfekvõ, legalábbis annak tûnik.A legésszerûbb magyarázat az, hogy a századfordulóhoz képest a futballt játszók ésnézõk társadalmi összetétele megváltozott. A modern magyar sportélet dualizmuskoriindulásánál arisztokratikus és polgári alapokon nyugodott. Az elsõ nagy sportegyesületeket(NTE, MAC, MTK) arisztokraták és (jórészt zsidó és német) polgárok hoztáklétre, s amikor a futball Magyarországra érkezett, jórészt ezek az egyesületek karoltákfel az új sportágat, de népszerû volt a vasutas, majd az egyetemi sportegyesületekbenis. Az erõszak akkor terjedt el, amikor Budapesten megjelentek a „kültelki” pályák,vidéken a kisvárosok, falvak csapatai: a futballt egyre többen, egyre több helyenûzték, a játék folyamatosan proletarizálódott: mind a labdarúgók, mind a nézõk közöttegyre nagyobb számban jelentek meg az iskolázatlan, sõt lumpen elemek. Abotrányokat õk okozták: az õ szemükben a sport nem „nemes” küzdelem, hanemerõfitogtatás, a „finom játék” megvetendõ, mert nem férfias. A szurkolók nem tudják,hogyan lehet és kell „úri” módon veszíteni, nekik csak a gyõzelem számít, mindenáron.Alighanem az angol futballhuliganizmus társadalomtörténeti gyökerei is éppen49 Debreceni Független Újság, 1934. 04. 10.