Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

162 Szegedi Péter „Ha a bajonett most nálam volna, keresztülszúrnám!”A labdarúgó szövetség folyamatosan figyelmeztette a nézõket, hogy a kihágásokatsúlyosan meg fogják torolni, és akár a labdarúgópályákat is bezárják. A budapestipályákon nagyjából már sikerült is rendet csinálni, 1926-tól viszont az új, profi bajnokságbanmár vidékiek is játszottak, ahol még korántsem állt helyre a régi, békésvilág. A Professzionalista Labdarúgók Szövetsége már az elsõ botrányos mérkõzésután rendet akart teremteni. 1927 elején játszották a Soroksár–Turul másodosztályútalálkozót, ahol a nõzõk a bírót kövekkel dobálták meg, az ellenfél játékosai közülpedig többet megvertek. A labdarúgó szövetség rendkívül kemény hangú ultimátumotintézett az egyesületekhez, és a soroksári pályát azonnal bezáratta. Alig fél évmúlva, az akkor már elsõ osztályú debreceni Bocskay pályáját fenyegette betiltással aszövetség. A Bocskay–Sabaria mérkõzés eseményeirõl a Nemzeti Sport címlapon számoltbe: „A Sabaria játékosai beszélték el, hogy már a pályára vonuláskor apró kaviccsalés almával dobálták õket, késõbb pedig olyan fenyegetõ hangulat uralkodott apálya körül, amely teljesen lehetetlenné tette a nyugodt játékot. Félidõben a levonuláskorleköpdösték és alattomosan megrugdosták egyik-másik szombathelyi játékost.” 23A Bocskay végül különösebb retorziók nélkül vészelte át ezt az idõszakot. A szövetségazonban csak a pályán belül tudta az egyesületektõl megkövetelni, hogy azokbetartassák a rendet. Az erõszak elõször kiszorult a pályáról a nézõtérre, onnan pedigaz utcára. A pályán kívül a rendõrség biztosította a rendet, egyre nagyobb felkészültséggel,néha már a félszázat is meghaladta azon rendõrök száma, akiknek a vendégcsapatraés a bíróra kellett vigyáznia. 24 Viszont e támadások jó része már a bírókat fenyegette.Ennek vélhetõen – a stadionokon belül tartott szigorú renden kívül – az azoka, hogy a kemény játékot sikerült némiképp visszaszorítani, vagyis a játékosokelleni szurkolói támadások egyik legfõbb oka megszûnt. Az 1930-tól elkövetett játékosokelleni agresszív szurkolói fellépéssel kizárólag a falvakban találkozhatunk, amiaz esetek nagy részében kimerült néhány pofonban.A bíró elleni atrocitásA korszakban a bírók elleni támadásokat két típusba sorolhatjuk. A húszas évekbena bírók és az ellenfél játékosai egyszerre voltak célpontjai a közönségnek. Megtámadtáka játékosokat, mert durvák voltak, és megtámadták a bírót (vagy csak „tüntettekellene”, esetleg a mérkõzés után megdobálták) mert nem volt elég keménykezû,vagy egyszerûen rosszul bíráskodott. A bírók védettebbek voltak, vélhetõen a szurkolókbanvolt annyi tisztelet a hatalom iránt – hiszen a bíró a futballban a hatalmatképviseli, így bántalmazása egyfajta lázadás –, hogy a durva támadásoktól megkímél-23 Nemzeti Sport, 1927. 10. 18.24 A fenti leírás a debreceni Bocskay profiegyesület mérkõzéseire vonatkozik, mivel a profizmus bevezetésévelaz amatõrfutball fokozatosan elveszítette vonzerejét, elõször Debrecenben, késõbb Nyíregyházánis, a gazdasági válság pedig tönkretette Kisvárda labdarúgását. Így az amatõr futballmérkõzéseket csaknéhány száz nézõ elõtt játszották.