Második esélyek _Ash

Fordítói megjegyzés: Ez a rész egy ingyenes kiegészítő történet, amilelövi a könyv egy-két jó poénját. Ha nem akarod tudni, a hetedik kötetigmegjelenéséig ne olvasd el!Maga a sztori a harmadik rész (Talon és Sunshine) után jön, Styxx továbbisorsát meséli el, akivel még a későbbi kötetekben találkozni fogunk.Ez egy ingyenes rajongói fordítás! Forgalomba nem hozható!2

Sherrilyn KenyonMásodik esélyek3

Ash gerincén remegés futott végig a deja vuérzéstől, mikor a hátborzongató, sötét-ködöscsarnokon sétált végig, pedig remélte, hogy soha többénem látja viszont. Tartarosz alvilága azoknak azembereknek volt fenntartva, akiket itt büntettek azemberi életükben elkövetett bűneikért. A kárhozottaksikolyai ott visszhangzottak a falak között, amikugyanolyan sötétek voltak, mint Ash saját lelke.Tisztelettel adózott Hádésznak, az ősi görög istentisztában volt azzal, hogyan okozzon másoknak fájdalmatés szenvedést.Az ilyen pillanatokban Ash gyűlölt istennek lenni.Nem bírta elviselni, hogy megvan hozzá az ereje, hogyezt megállítsa és megváltoztassa, majd a továbbirészletek megalkotását a természet rendjére bízza. De azemberi szabad akaratot nem lehet megváltoztatni. A sajátelátkozottsága állandó emlékeztetője volt annak, hogymiért is van ez így.De a tények attól még állandóan mardosták a szívét.Mennyire irigyelte Artemiszt, Hádészt, és az oly sok másistent, akik egy vállrándítással képesek voltak a sarokbasöpörni az emberi fájdalmat és szenvedést.De mivel egyszer régen ő is ember volt, Ash nem volterre immúnis. Teljes mértékben megértette, miért hoztákaz emberek azokat a rossz döntéseiket, amiért később azegész örökkévalóságig fizetniük kellett. És ez az emberirésze azt akarta, hogy törölje el a rabok fájdalmát, ésszabadítsa fel őket.Ez egy keserédes ajándék volt, amit az anyjától kapott,mikor az istennő elrejtette őt az emberi világban. Manapig nem tudta, hogy megköszönje-e vagy átkozza-eezért.4

Ma szerette volna elátkozni…– Nem kell ezt tenned.Nem törődött Artemisz hangjával, amit agondolataiban hallott. Meg kellett tennie.Eljött az ideje…Ash megállt egy ajtó előtt, amit szivárványló nyálkaborított és csillogott a gyér fényben. Meglepetésérebentről semmilyen hang nem hallatszott. Semmi mozgás.Mintha a lakója halott lenne.De ellentétben a többiekkel, akik Tartaroszbanvannak, ez az egy, fontos személy nem halhat meg.Legalábbis addig nem, amíg Ash él, és mivel ő istenvolt…Az erejét használva kinyitotta az ajtót, anélkül hogyhozzáért volna. Teljes sötétség uralkodott a kicsi, piszkoscellában. Borzasztó rémképek villantak fel előtte, emberiszenvedések emlékei, azokéi, akik itt raboskodtakvalamikor. Rég eltemetett érzések vágtattak át rajta,miközben úgy érezte, hogy a fájdalom tőrét döfték aszívébe.Szeretett volna olyan messzire futni ettől a helytől,amilyen messze csak tud.De nem tehette.Összeszorította a fogait, és kényszerítette magát, hogymegtegye azt a hat lépés távolságot, ami elválasztotta őtés a szoba egyik sarkában ücsörgő férfit. A tökéletestükörképeként, a férfinek hosszú, szőke haja volt, amimost összecsimbókosodott az itt töltött idő miatt.De Ash sosem volt képes elviselni a saját hajátszőkén. Emlékeztette őt az emberi életére, miközben őmindent megtett azért, hogy azt elfelejtse.5

A férfi a padlón nem mozdult. A szemei csukvavoltak, mint egy kisgyereknek, aki azt hiszi, ha csukvatartja őket és nem ad hangot, nem mozdul, akkor majd arémálmok is eltűnnek. Ash sokáig hozzá hasonlóhelyzetben élt, és mint az előtt lévő férfi, ő isfolyamatosan a halálért imádkozott.De ellentétben az ő válasz nélkül maradtkönyörgéseivel, Styxxéi meghallgatást fognak találni.– Styxx – mondta, a halk hangja visszhangot vert afalak között.Styxx nem reagált.Ash letérdelt mellé, és olyat tett, amitől Styxxundorodott volna, ha még mindig testvérek lettek volnaaz ősi Görögországban. Megérintette az öccse vállát.– Styxx? – próbálta újra.Styxx felüvöltött, mikor Ash áttört a brutálisemlékeken, amit Mnimi, az emlékezés istennője adottnekik büntetésként, amiért Styxx megpróbálta megölni atestvérét. Ezzel a büntetéssel Ash sosem értett egyet.Senkinek nem volt szüksége az ő emberi múltjánakemlékeire.Még Styxxnek sem.Hallotta Styxx gondolatait, ahogy elhagyták azemlékeket, és visszaadták Styxxnek az irányítást.Tudva, hogy a öccse undorodni fog tőle, Ash felállt éshátrébb lépett.Emberként ők ketten sosem álltak közel egymáshoz.Styxx minden ok nélkül, szenvedélyesen gyűlölte őt. Asaját részéről, őt bosszantott ez a gyűlölet.Akkor úgy döntött, hogy ha már amúgy is gyűlöli őt,akkor jó okot szolgáltat arra, hogy valóban gyűlölje.6

Mindig kitért az útjából és visszautasította őt. Elfordulttőle és ellenszegült neki.Csak a nővérük volt hozzá valaha is kedves.És a végén Ash elárulta a lányt is…Styxx levegő után kapkodott, ahogy végre tudatosultbenne, hogy ő nem Acheron.Styxx vagyok. Görög herceg. Örököse a…Nem, valójában ő nem volt örököse semminek.Acheron volt az. Ő és az apja elvettek mindentAcherontól.Mindent.Tizenegyezer év után először, Styxx végre megértetteaz igazságot. Annak dacára, amiről az apja meggyőzte őt,nagyon félreismerték Acheront.A görög istennőnek, Mniminek igaza volt. A világ,ahogy azt Styxx Herceg látta, teljesen ki volt fehérítve agyűlölettől és a hazugságoktól.Az a világ, amiben Acheron élt, teljesen különbözővolt. Fájdalommal és magánnyal volt kikövezve, ésrettegéssel díszítve. Sosem hitte volna, hogy létezik ilyenélet. Egész életében védelmezték és oltalmazták, sosemmerte sértegetni őt senki. Sosem ismerte a szenvedést ésaz éhezést.De Acheron igen…A teste kontrollálatlanul remegett, ahogy körbenézett asötét szobában. Látott egy hasonló helyet Acheronemlékeiben.És ők boldogan hagyták, hogy Acheron egyedülnézzen ezzel szembe. Csak ez a hely tisztább volt. Éskevésbé ijesztő.És ő most idősebb volt, mint akkor a bátyja.7

Styxx eltakarta a szemét és sírt, ahogy az újonnanfelfedezett agónia beleette magát a lelkébe.Érezte Acheron érzéseit.A reménytelenségét. A kétségbeesettségét.Hallotta Acheron sikolyait, melyekkel a halálértkönyörögött. A néma kérését kegyelemért – csak némántehette, mert ha hangosan kimondta, csak rosszabbhelyzetbe sodorta magát.A gúny visszhangja a múltból…Hányszor bántotta őt ő maga is? A bűntudat keserű ízthagyott a szájában, és betegnek érezte tőle magát.– El fogom venni tőled.Styxx felkapta a fejét a hangra, ami az övéhezolyannyira hasonló volt, kivéve a lágy dallamosságot,mely hű emlékeztetője maradt Acheron Atlantiszontöltött idejének.Évek, amiket megváltoztatna, ha visszamehetne azidőben. Szegény Acheron. Senki nem érdemli meg azt,amit ő kapott.– Ne – mondta Styxx halkan, a hangja remegett ésközben próbálta összeszedni magát. – Nem akarom, hogymegtedd.Felnézve látta a meglepetést Acheron arcán.De a férfi gyorsan elrejtette azt a sztoicizmus maszkjamögé. – Semmi okom rá, hogy hagyjam, hogy ezt mindtudd rólam. Az emlékeim még sosem szolgáltak senkitjól.Ez nem volt igaz és ezt Styxx is tudta. – Ha elveszedaz emlékeket tőlem, újra gyűlölni foglak.– Nem érdekel.Ebben nem is kételkedett. Acheront nagyon sokangyűlölték. Túl sokan. Styxx tekintete találkozott a8

hátborzongatóan örvénylő ezüst szempárral. – De engemigen.Ash nem kapott levegőt, ahogy a nyers érzelmekelárasztották őt, miközben figyelte, ahogy Styxxbizonytalanul talpra áll. Fizikailag annyira hasonlítottakegymásra, mégis teljesen különbözőek voltak, különösena múltjukra és a jelenükre való tekintettel. Az egyetlendolog, ami közös bennük, hogy egyikük sem teljesítette akötelességét. Styxxnek örökölnie kellett volna az apjakirályságát, míg Ash egy atlantiszi istennő gyermekekéntfogant meg, hogy elpusztítsa a világot.Olyan végzetek voltak ezek, melyeket egyikük semteljesített.Hogy megvédje őt a többi atlantiszi isten haragjától,akik holtan akarták látni őt, Ash igazi anyja Styxxanyjának méhében rejtette el. Ash emberként születettmeg, akarata ellenére… és az emberi családja akaratánakellenére is, akik valahogy rájöttek, hogy ő nem egészenközéjük való.És gyűlölték ezért.– Mióta vagyok itt? – kérdezte Styxx, miközbenkörbenézett a sötét cellában.– Három éve.Styxx keserűen felnevetett. – Egy készörökkévalóságnak tűnt.Igen, valószínűleg annak tűnhetett. Ash nem irigyelteStyxxet, amiért végig kellett szenvednie az emberiéletének emlékeit. De magára sem volt irigyebb, amiértát kellett élnie mindazt.Megköszörülte a torkát. – Visszajuttathatlak az Eltűnőszigetekre, vagy maradhatsz itt is, az Alvilágban. Nem9

vihetlek az Elíziumi Mezőkre, de vannak még ahhozhasonló, békés helyek.– Mit ígértél cserébe ezért Artemisznek és Hádésznak?Ash félrenézett és nem akart a válaszra gondolni. –Nem számít.Styxx tett egy lépést felé, majd megállt. – De igenszámít. Tudom mibe került ez neked… és még mibe fog.– Akkor azt is tudod, hogy nekem ez nem számít.Styxx felhorkant. – Nem. Tudom, hogy hazudsz,Acheron. Én vagyok az egyetlen ember, aki tudja.Acheront megdöbbentette, hogy a képébe vágták azigazságot. De ez nem változtat semmin.– Dönts, Styxx. Nincs több elvesztegetni való időm.Styxx tett még egy lépést felé. Olyan közel állt hozzá,hogy képes volt látni a tükörképét a herceg kékszemében. Azokba a szemekbe, amik olyan őszinténfénylettek. – Katoteroszba akarok menni.Ash a homlokát ráncolta. – Miért?– Meg akarom ismerni a bátyámat.Ash felmordult erre. – Neked nincs testvéred, Styxx –emlékeztette őt. Ez volt az, amit Styxx évszázadokonkeresztül a fejéhez vágott. – Mi csak egy rövid ideigosztoztunk egy közös méhen.Styxx olyasmit tett, amit eddigi élete során soha.Előrenyúlt és megérintette Ash vállát. Az érintésemlékeztette Ash-t a gyerekkorára, amikor nem akartmást, csak azt, hogy a családja szeresse őt.A fiúra, akit megvetettek és ellöktek maguktól.– Egyszer, nagyon régen azt mondtad nekem, hogynézek egy tükörbe és lássam az igazságot – mondtaStyxx. – Akkor visszautasítottam. De most Mnimikényszerített, hogy belenézzek a saját tükörképembe.10

Láttam a saját szemmel, és láttam a tiéden keresztül is.Azt kívánom, bár megváltoztathatnám azt, ami kettőnkközt történt. Ha visszamehetnék, sosem tenném azt, amitakkor tettem. De erre nem vagyok képes. Ezt mindkettentudjuk. Most csak szeretnék egy második esélyt, hogymegismerjelek úgy, ahogy már évszázadokkal ezelőttmeg kellett volna.Feldühödve a nemes beszédtől és a múlt emlékeitől,amit semmilyen szavak nem tesznek könnyebbé, Ash azerejét használva a cella falának szögezte a férfit, távolmagától. Styxx elsápadt, ahogy Ash megmutatta neki ahatalmát. Már az öccse gondolataiból is meg tudtamondani, hogy a férfi tudott az erejéről, nem lepte meg.Noha össze vannak kötve, Ash képes őt egy szimplagondolattal megölni.Az egyik része ezt akarta. Az a része, amit Styxx éscsaládja erkölcstelenné tett. Ez a része az igazi anyjához,a Pusztítóhoz tartozott.– Nem a megbocsátás istene vagyok.Styxx pislogás nélkül nézett a szemébe. – Én pedignem olyan férfi vagyok, aki bocsánatot kérne bármiért is.Össze vagyunk kötve. Te tudod és én is tudom.– Hogy bízhatnék meg benned valaha is?Styxx üvölteni szeretett volna a kérdéstől. DeAcheronnak igaza volt. Hogyan bízhatna benne? Nemtett mást, csak fájdalmat okozott neki.Még megölni is megpróbálta.– Nem tudsz. De az elmúlt három évet az emlékeidközt töltöttem. Ismerem a fájdalmad, amit annyiraigyekszel elrejteni. Tudok a fájdalomról, amit énokoztam. Ha itt maradok, megőrülök a hangoktól. Havisszatérek az Eltűnő Szigetekre, és folytatom az életem11

magányosan, valószínűleg újra meggyűlöllek téged –Styxx megállt, ahogy a bánat végigsöpört rajta azigazágtól. – Nem akarlak többé gyűlölni téged, Acheron.Te egy isten vagy, aki képes irányítani az emberi sorsot.Nem lehetséges, hogy oka volt annak, hogy összekötöttekminket? A Végzet istennő talán nem véletlenül tettekminket testvérekké.Ash félrenézett, ahogy a szavak visszhangot vertek agondolatai között. Igazi kegyetlenség volt, hogy mindenkörülötte lévő ember sorsát látta, kivéve azokét, akikfontosak voltak neki, vagy akiknek a sorsa hatással voltaz övére is. Az egész világ sorsa a kezébe van, ő mégsemláthatja a saját jövőjét.Mennyire elcseszett ez az egész!Mennyire igazságtalan!A „testvérére” nézett. Styxx semmit nem változtatott amodorán, ahogy hozzá beszélt.És mégis, érezni vélt valami különbséget.Felejtsd el! Töröld ki a memóriáját és hagyd ittmegrohadni.És még így is kedvesebb lenne Styxxszel, mintamilyen ő volt vele. De mélyen legbelül, egy olyanhelyen, amit Ash gyűlölt, ott volt egy kisfiú, aki atestvére felé nyúlt. Az a kisfiú, aki folyamatosan sírt acsaládja után, de csak annyit ért el vele, hogy ismétegyedül találta magát.Talán ki kellene lökni magából énjének ezt a részét?Leengedte Sytxxet a padlóra.Ash nem mozdult, ahogy emlékek és érzelmektámadtak fel benne. Érezte, hogy Styxx felé jön. A testemegszokásból megfeszült. Valahányszor Styxx aközelébe jött, mindig megsebezte őt.12

– Nem változtathatom meg a múltat – suttogta Styxx.– De a jövőben boldogan letenném érted az életem,testvér.Mielőtt rájött volna Styxx mit csinál, a férfi közelhúzta őt magához.És még akkor sem mozdult, amikor érezte, hogy Styxxátöleli őt. Gyerekként erről álmodozott. Ezért szenvedett.A benne élő dühös isten darabokra akarta cincálniStyxxet, amiért meg merte érinteni őt, de a másik része…az emberi szíve, megtört. És ő erre a részére hallgatott.Ash felemelte a kezét, és hosszú életében előszörátölelte az öccsét.– Annyira sajnálom – mondta Styxx halkan.Ash bólintott és elhúzódott. – Az emberek tévednek,az istenek megbocsátanak.Sytxx erre megrázta a fejét. – Nem kérem abocsánatodat. Nem érdemlem meg. Csak egy esélytkérek, hogy bebizonyítsam, hogy nem vagyok az azidióta, aki egyszer voltam.Ash remélte, hogy képes lesz neki hinni. A tényekmindkettejük ellen szóltak. Valahányszor megadta azesélyt Styxxnek, hogy enyhítse a múltat, a férfi arrahasználta, hogy még jobban megsebezze.Ash becsukta a szemeit, és el teleportált TartaroszbólKatoteroszba, abba a világba, ami egykor az atlantisziisteneknek adott otthont.Styxx hátrébb lépett, ahogy a díszes csarnokot nézte.Minden fehér volt és fénylő, már-már steril. – Szóval ittélsz – mondta, miközben lenyűgözte a hely szépsége.– Nem – mondta Acheron, miközben összefonta akezét a mellkasán, majd a magas, ablakok felé mutatott,13

amin keresztül egy széles folyót látott, ami a horizontfelé folyt.– Én az Athlia folyó túlpartján lakok, a LypiPartjainak a másik oldalán. És nincs itt Charon, akiátvinne.Sytxx teljesen összezavarodott. – Ezt nem értem.Acheront hátrébb lépett, és Styxx összerakta adolgokat bátyja örvénylő ezüst szemeinek tekintetéből. –Lesznek szolgáid, akik majd teljesítik mindenkívánságodat.– Azt gondoltam melletted maradhatok.Acheron a fejét rázta. – Meghoztad a döntésed és ittakartál élni. Hát itt vagy.De ő nem ezt akarta. Azt akarta, hogy…Styxx bátyja felé lépett, de az útját elvágta egyláthatatlan fal. – Mintha azt mondtad volna, hogy azemberek tévednek, az istenek megbocsátanak.Azok az örvénylő, ezüst szemek szinte lángoltak. –Isten vagyok Styxx, nem szent. Megbocsátottam neked,de a bizalom egy másik kérdés. Ahogy te is mondta, mégbizonyítanod kell. És majd ha ezen a lépésen túlvagyunk, majd meglátjuk, mi lesz azok után.14

A fordítás Sherrilyn Kenyon Second Chances (Ash) című ingyenes rajongóitörténet alapján történt.Fordította: Szannya2215