Untitled

TörékenyörökkévalóságMelissa Marr

A fordítás alapjául szolgáló kiadásMelissa Marr: Fragile EternityHarper Teen, an Imprint of HarperCollins Publishers, 2008Fordította:LASKAY ILDIKÓSzerkesztette:HORVÁTH ÁGNESKorrektúra:KÓTAI KATALINISBN 978-963-9943-87-2© Melissa Marr 2008© Hungarian edition Kelly Kft.© Hungarian translation Laskay IldikóKiadja a Kelly Kft.1161 Budapest, Baross utca 158.Telefon: 06-30-948-1080Felelős kiadó: Kelly JuliNyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. 2011-ben - 110412Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgatówww.kellykiado.hu

Lochnak, életem örök szerelmének…

PROLÓGUSSeth azonnal észrevette, mikor surrant be Aislinn a házba. Ahőmérséklet enyhe emelkedése akkor is elárulta volna, ha nempillantja meg a felvillanó napfényt az éjszaka közepén. Jobb, mintegy lámpás. Elképzelte, mit szólna a barátnője, ha így hívná őt, éselmosolyodott. De amint a lány megjelent az ajtóban, nyombanlefagyott a mosoly az arcáról.Aislinn cipője eltűnt. A haja kibomlott a frizurából, amelyet azelőző esti nyári mulatságra készített. Ahova Keenannel ment. Azizmai megfeszültek arra a gondolatra, hogy Keenan a karjábantartotta a lányt. Minden hónapban megrendezték ezt az egész éjjeltartó táncos mulatságot, és Seth nem tehetett róla, de még mindigféltékeny volt.De most nem Keenannel van. Most itt van velem.Aislinn rábámult, köszönt, és közben meglazította régimódiruhája fűzőjét.Lehet, hogy Seth is mondott valamit, nem volt benne biztos.Mindegy. Ezekben a pillanatokban csak a lány számított, csak őkketten, csak az, amit egymásnak jelentenek.A ruha többi része lehullott a lányról. A fiú a karjában tartottaAislinnt. Tudta, hogy most, miközben a napfény meleg mézkéntsimogatta a bőrét, nem beszélt. A Nyári Udvar mulatságának vége,és a lány itt van nála.Nem Keenannel van, hanem velem.Ezeket a mulatságokat nem halandók számára tervezték.Aislinn utána mindig eljött hozzá: túlságosan elöntötte a napfény

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 6és az ünneplés öröme, nem tudott volna egyszerűen elaludni, ésmivel túlságosan félt magától, nem akart egész éjjel anyártündérek társaságában időzni. Így a napfénytől megrészegülvemindig eljött hozzá, és ilyenkor megfeledkezett a máskor szokásosóvatosságról.Aislinn megcsókolta, és Seth igyekezett nem odafigyelni atrópusi hőségre. Orchideák, egy kis ylang-ylang fa ésbambuszágak töltötték meg a szobát. A páradús levegőben szédítőillatorgia szállt, de jobb volt, mint néhány hónapja az a vízesés.Amikor Aislinn itt volt nála, a karjában, nem számítottak akövetkezmények. Csak ők ketten számítottak.A halandók nem elég erősek ahhoz, hogy egy tündértszeressenek. Seth minden hónapban szembesült ezzel a ténnyel,amikor a lány elfelejtette, hogy ő mennyire törékeny. Ha elég erősvolna, ő is elmenne ezekre a mulatságokra. Ehelyett beismerte,hogy a halandók nincsenek biztonságban a féktelen tündérektömegében, és csak azt remélte, hogy Aislinn nem okoz nekikomolyabb sérüléseket. Ilyenkor várt a sötétben, és reménykedett,hogy a lány most sem marad Keenannel.Később, amikor újra tudott beszélni, kisöpörte azorchideaszirmokat Aislinn hajából.– Szeretlek.– Én is – felelte elvörösödve a lány, és lehajtotta a fejét. – Jólvagy?– Ha itt vagy velem, igen. – Seth a földre ejtette avirágszirmokat. – Ha rajtam múlna, minden éjjel itt lennél.– Annak én is örülnék. – Aislinn hozzábújt, és lehunyta aszemét. Megnyugodott, ellazult, és ilyenkor már nem szokottvilágítani a bőre, amiért Seth hálás volt. Néhány órán belülhajnalodik, és a lány észreveszi majd az égésnyomokat az oldalánés a hátán, ahol mindenről elfeledkezve megérintette. Aztánelfordítja a tekintetét, és olyan megoldást javasol, amilyenről Sethhallani sem akar.

7 MELISSA MARRDoniától, a Télkirálynőtől kapott egy receptet: a kenőcsmeggyógyítja a napfény okozta égési sérüléseket. A halandókesetében nem olyan hatásos, mint a tündéreknél, de ha eléggyorsan bekeni vele a sebeit, még aznap begyógyulnak. Az órárapillantott.– Nemsokára itt az ideje reggelizni.– Nem – mormolta Aislinn –, itt az ideje aludni.– Oké. – Seth megcsókolta, és amíg még biztonságosanmegtehette, a karjában tartotta. Az órát figyelte, és hallgatta azegyre mélyebb álomba merülő lány egyenletes légzését. Aztánamikor már nem bírta tovább, fel akart kelni.Aislinn kinyitotta a szemét.– Maradj.– Csak a fürdőbe megyek. Rögtön visszajövök. – Félénken alányra mosolygott, és remélte, hogy nem tesz fel neki kérdéseket.Mivel Aislinn képtelen volt hazudni, ő is minden tőle telhetőtmegtett, hogy cserébe neki se kelljen hazudnia, de ez a helyzetnem most fordult elő először.A lány Seth karjára nézett, és a fiú tudta, egyikük sem vágyikarra a beszélgetésre, amelyik ilyenkor szokott következni. Aislinnmindig azt mondja, hogy nem kellene idejönnie a mulatságok után,ő meg pánikba esik arra a gondolatra, hogy a lány inkább aNyárkirály lakásában tölti az éjszakát.Aislinn összerándult.– Sajnálom. Azt hittem, azt mondtad, nem sebeztelek meg...Seth vitatkozhatott, vagy elterelhette a figyelmét.Nem volt nehéz eldöntenie, melyik lehetőséget válassza.Amikor Aislinn felébredt, felkönyökölt, és figyelte, ahogy Sethalszik. Nem tudta, mit tenne, ha egyszer elveszítené. Néha úgyérezte, csak a fiúnak köszönheti, hogy nem hullik darabjaira.Számára Seth volt az, ami a Nyárleányoknak az inda: a szál, amelynem engedte felbomlani.És én bántottam. Már megint.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 8Látta a sötét zúzódásokat és a fényes égésnyomokat a bőrén,ahol megérintette. Seth soha nem panaszkodott, de azért őaggódott. A fiú még a leggyengébb tündérhez képest is nagyontörékeny volt. Most, hogy a lány végigsimított az ujjaival a vállán,közelebb húzódott hozzá. Az elmúlt hónapok, amióta Aislinn lett aNyárkirálynő, elég különösek voltak, de Seth mindig ott volt vele.Nem kérte, hogy legyen csak halandó vagy csak tündér; hagyta,hogy önmaga legyen. Ezt az ajándékot soha nem fogja tudnimeghálálni. Seth az ajándék. Akkor is nagyon fontos volt számára,amikor még halandó volt, és most, hogy megpróbálttündérkirálynőként helytállni az új életében, még fontosabbszerepet töltött be. Seth kinyitotta a szemét, és ránézett.– Úgy tűnik, messze jársz.– Csak elgondolkodtam.– Miről? – vonta fel egyik piercinggel átfúrt szemöldökét a fiú.A lány szíve olyan szabálytalanul dobogott, mint régen, amikormég megpróbált csak a fiú barátja lenni.– A szokásos dolgokról...– Minden rendben lesz. – A lány fölé gördült. – Megoldjuk.Aislinn átölelte, és a hajába temette az ujjait. Figyelmeztettemagát, hogy legyen óvatos, mérsékelje az erejét, és neemlékeztesse a fiút arra, hogy ő már sokkal erősebb, mint egyhalandó. Hogy már nem vagyok olyan, mint ő.– Azt akarom, hogy minden rendben legyen – suttogta, ésmegpróbálta elhessegetni magától azt a gondolatot, hogy Sethhalandó, múlékony, az élete véges, míg őrá az örökkévalóság vár.– Mondd megint.A fiú a lány szájához hajolt, és olyan dolgokat mondott neki,amelyekhez nem is kell szó.– Ami ilyen jó, az örökké tarthat – suttogta, amikor elhúzódotttőle.Aislinn végigsimított Seth gerincén, és azon töprengett, vajon afiú furcsának találná-e, hogy napfényt akar csepegtetni az ujja

9 MELISSA MARRhegyébe, és csak arra emlékeztetné-e, hogy a lány már nemhalandó.– Bárcsak mindig együtt lehetnénk. Csak mi ketten.Látott valamit Seth arckifejezésében, amit nem értett, de amikora fiú magához húzta, mindenről megfeledkezett.

1 FEJEZETSorcha, a Magas Udvar királynője a hallba tartott, és előre félt, mifog történni. Általában megkövetelte, hogy eléhozzák alátogatókat, de most kivételt tesz. Túlságosan veszélyes lenne, haBananach szabadon kószálna a szállodában.Az elmúlt néhány hónapban Sorcha a halandó világ széléreköltöztette az udvarát. Lefoglalt maguknak egy háztömböt, és asaját ízlése szerint átalakította. Ha valaki belépett ide, elhagyta azemberek világát, és a tündérbirodalom peremén találta magát.Sorcha felségterülete minden más területtől elkülönült. A halandókszabályai – az idő- és térfelfogásuk, a természeti törvényeik – atündérek világában nem voltak érvényesek, még ezen a közteshelyen sem, ahova áttette az udvarát.Sorcha évszázadok óta nem költöztette az udvarát ilyen közel ahalandók világához, de most, hogy a többi udvarban változásoktörténtek, nem élhettek tovább annyira elszigetelten. Ő maga nemtartózkodhatott túl sokáig a halandók között, de azzal, hogy abirodalmuk peremén él, még aligha forgatta fel jóvátehetetlenül asaját világukat. Ésszerű döntés volt. A fiatal Nyárkirály trónralépett a századok óta keresett királynője oldalán, a szerelme pedigmegkapta a Téli Udvar trónját. Niall, aki már-már kísértésbe vitteSorchát, elfoglalta helyét a Sötét Udvar élén. Egyik esemény semvolt váratlan, de egy szempillantás alatt mindent megváltoztattak.

11 MELISSA MARRSorcha végigfuttatta a kezét a lépcső korlátján, megérintette asima fát, amely az egyszerűbb időkre emlékeztette... aztán azonnalelhessegette magától az álságos nosztalgiát. Időtlen idők óta ő állta Magas Udvar élén. Ő a tündérek birodalmának változatlan szíve,egy távoli világ hangja, a Változatlan Királynő.Bananach, az ikertestvére és egyben ellentéte állt a szobában.Enyhe őrület lobogott a szemében, amikor elindult Sorcha felé.Minden káosszal és viszálykodással kapcsolatos kósza gondolat,amely felmerülhetett volna a királynőben, Bananach jellemébenöltött formát. Amíg Bananach létezik, és magába fogadja ezeket azérzéseket, Sorchának nemigen kell megtapasztalnia az ilyenkellemetlen gondolatok terhét. Így aztán furcsa kötelék fűzte őketössze.– Jó ideje már – szólalt meg Bananach. Mozdulatai óvatosakvoltak, a keze csak végigsiklott a tárgyak felszínén, mintha újrameg kellene ismerkednie a világgal, mintha a tapintás avalósághoz láncolná –, hogy utoljára beszélgettünk. Jó ideje már.Sorcha nem tudta egyértelműen eldönteni, hogy ezt kérdésnekszánta-e, vagy kijelentette. Bananach valóságérzékelése még alegjobb napjain is bizonytalannak mondható.– Soha nem olyan régen, mint szeretném. – Sorcha intett atestvérének, hogy üljön le.Bananach egy virágmintás díványt választott. Megrázta a fejét:felborzolódtak hosszú tollai, amelyek emberi hajhoz hasonlóanomlottak a hátára.– Vagy ahogy én. Nem szeretlek.Kíméletlen nyíltsággal beszélt, de hát a háború semkisasszonyoknak való, és Bananach testesítette meg a háborút ésaz erőszakot, a döghúst és a káoszt, a vért és a pánikot. Lehet,hogy a Magas Udvar ellenpárja a Sötét Udvar, de az igazi ellenfeleBananach. A hollólányt nem tartotta féken az udvara, de nem isszakadt el tőle. Ahhoz túlságosan ösztönlény volt, hogy a SötétUdvarban éljen, ahhoz viszont túlságosan is szeretett mesterkedni,hogy ne az legyen az otthona.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 12Bananach rendíthetetlen figyelme nyugtalanítóan hatott.Koromfekete szeme kellemetlenül csillogott.– Kevésbé érzem magam helyesnek, ha a közelemben vagy.– Akkor miért vagy itt?A hollólány minden ütem és dallam nélkül az asztalon dobolt akarmaival.– Te vagy az oka. Miattad vagyok itt. Minden alkalommaleljövök hozzád, bárhol légy is.– Miért? – Sorcha azon kapta magát, hogy újra ezt a századokóta ismételgetett beszélgetést folytatják.– Ma? – Bananach oldalra biccentette a fejét, akár egy madár,figyelt, és még a legkisebb mozgást is észrevette. – Mondanomkell valamit. Olyasmit, amiről te is tudni akarsz.Sorcha nem mozdult. Általában biztonságosabb, ha nem reagálBananach megjegyzéseire.– És ezúttal miért kellene meghallgatnom téged?– Miért ne?– Mert nem azért jöttél, hogy segíts. – Sorcha belefáradt már azörök viszálykodásba. Néha azon töprengett, mi lenne, haegyszerűen eltenné láb alól a testvérét. Ezzel magamat iselpusztítanám? És az udvaromat? Ha tudta volna a választ erre akérdésre, ha tudta volna, hogy a testvére meggyilkolása nemdöntené romlásba valamennyiüket, már századokkal ezelőttvégzett volna vele.– A tündérek nem hazudnak, testvérkém. Mi értelme van nemmeghallgatni valakit? – búgta Bananach. – Te vagy az Értelem,nem? Az Igazságot kínálom neked... szerinted ésszerű lenne nemmeghallgatni?Sorcha felsóhajtott.– Ha a szavaid hatására cselekszem, az alighanem valamifélekáoszhoz vezet.Bananach hintázott egy kicsit a székén, mintha hirtelen olyandallamok ütötték volna meg a fülét, amelyeket csak ő hallott, vagyamelyeket csak ő akart hallani.

13 MELISSA MARR– Reménykedni azért szabad.– Vagy ha nem teszek semmit, az vezet káoszhoz... és csak aztakarod elérni, hogy az ellenkezőjét tegyem – töprengett Sorcha. –Belefáradsz ebbe valaha?A hollólány mozdulatról mozdulatra oldalra döntötte a fejét ésúgy csattogtatta a fogait, mintha tényleg csőre lenne. Nála ez volt anevetés. Sorcha nem szerette ezt a furcsa gesztust. Bananachátható tekintettel nézett rá.– Miért tenném?– Tényleg, miért is. – Sorcha leült egy víz által kivájt székre. Atündérei sok ilyet helyeztek el szétszórva az előcsarnokban.Csiszolatlan drágakövek díszítették, ami kényelmetlenné tette, deegyszersmind kihangsúlyozta nyers szépségét.– Akkor elmondjam, nővérkém? – hajolt közelebb hozzáBananach. Sötét szemében csillagok és csillagképek ragyogtak,amelyek néha az emberi égbolt alakzatait tükrözték. Ma a Skorpiólátszódott benne, a bestia, amelyik megölte Oriont, a vadászt.– Beszélj – szólt Sorcha. – Aztán elmehetsz.Bananach viselkedése és hanghordozása egy mesemondóéraemlékeztetett. Elcsendesedett, hátradőlt, maga előtt egymáshozérintette a két tenyerét. Egykor, sok évszázaddal ezelőtt, sötétben,a lobogó tűz közelében került volna sor erre a kellemetlenbeszélgetésre. A hollólány ilyenkor szeretett mesterkedvesugdolózni. De még itt, a szinte fényűző emberi palotában is úgybeszélt, mintha még mindig a tűz körül ülnének. A hanglejtése egymesemondóéra emlékeztetett, aki a sötétben meséli el a történetét.– Három udvar létezik a sajátodon kívül. Az, amelyiknek azenyémnek kellene lennie, a nap udvara és a fagy udvara.– Tudom...Bananach elkapta Sorcha pillantását, és nem engedte szóhozjutni a nővérét.– És most új egyetértés alakult ki közöttük. Egy halandó szabadbejárással bír mindhárom udvarba. A trónomat bitorló fiú fülébe

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 14sugdos. Odafigyel, amikor az új Sötét Király és az új Télkirálynőaz ifjú Nyárkirály kegyetlenségére panaszkodik.– És? – sürgette Sorcha. Soha nem tudta biztosan, milyenhosszúra nyúlnak ezek a mesék.Ez most rövidnek tűnt. Bananach felállt, mintha meglátott volnaegy szellemet a szobában, amelyik közelebb intette magához.– Az ifjú király nem riadna vissza a kegyetlenségtől. Lehet,hogy tetszene nekem a Nyár. – Kinyújtott keze megérintettvalamit, amit rajta kívül senki sem láthatott. Aztán megállt, ésharagos pillantás ült az arcán. – De nem lenne hajlandó fogadni.– Keenan csak azt teszi, amit kell, hogy megvédje az udvarát –mormolta szórakozottan Sorcha. Azon töprengett, mit akart atestvére ezzel a történettel: a lényeges információ nem az volt,hogy a Nyárkirály hajlamos a kegyetlenségre, hanem hogy milyenszerepet játszik a halandó. Az embereknek semmi közük atündérudvarok ügyeihez. Ha minden rendben lenne, nem is látnáka tündéreket. Sorcha ellenezte, hogy a tündérlátás képességévelruházzák fel őket, de ezt időről időre figyelmen kívül hagyták.Mintha nem okoznának elég problémát azok a halandók, akikeleve a Látás képességével születtek.De Bananach felfordulásra vágyott. A kis problémák nagyzűrzavarhoz vezetnek. Legalább ebben egyetértettek. A különbségaz volt, hogy egyikük ezt igyekezett elkerülni, a másik viszonttáplálni akarta a káosz tüzét.Több száz, látszólag jelentéktelen pillanat együttesen vezetettoda, hogy Bananach vágyai valóra váltak. Ő sürgette Beirát, azelőző Télkirálynőt, hogy sújtson le Miachre, az immár több százéve halott egykori Nyárkirályra, aki olykor-olykor Beira szeretőjevolt. Bananach suttogta a fülükbe, miről álmodjanak, de általábanelég józanul gondolkodtak, hogy ne az álmaiknak megfelelőencselekedjenek.Sorcha nem fogja engedni, hogy egy újabb kis problémahatalmas káoszhoz vezessen.

15 MELISSA MARR– A halandóknak semmi dolguk a tündérek birodalmában.Semmi közük a mi világunkhoz.Bananach látszólag elégedett ritmusban dobolt karombanvégződő ujjaival.– Mmm. Ez a halandó viszont mindhárom másik udvar bizalmátélvezi, hallgatnak a szavára. Befolyásos... és a védelmük alatt áll.Sorcha intett, hogy többet akar tudni.– Folytasd.– A Nyárkirálynővel hál, de nem mint valami kis szerető,hanem mintha a társa lenne. A Télkirálynőtől kapta a Látásképességét, az új Sötét Király meg az öccseként tekint rá. –Bananach újra leült, és komor kifejezést öltött magára. Ez mindigaggasztotta Sorchát, és nem is ok nélkül: a hollólány sokkalveszélyesebb, amikor összpontosít. – És neked, nővérkém, nincshatalmad felette. Ezt a halandót nem kaphatod meg. Őt nemrabolhatod el magadnak, mint azokat az embereket, akik látnakminket meg a félvéreket.– Értem. – Sorcha nem reagált. Tudta, hogy Bananach vár,visszatart valamit, hogy ő a nyugalma utolsó morzsáit is elveszítse.– Irialnek volt egy kis kedvence, egy halandó, akit magáhozláncolt. Úgy dédelgette, mintha a lány megérdemelte volna, hogy aSötét Udvarban tartózkodjon – tette hozzá a hollólány.Sorcha a nyelvével csettintett Irial ostobasága hallatán. Ahalandók túl törékenyek ahhoz, hogy elviseljék a Sötét Udvarkicsapongásait. Irialnek több esze is lehetett volna.– Meghalt a lány, vagy megőrült?– Egyik sem. Irial lemondott miatta a trónról... annyiramegrontotta a lány halandósága... Rosszul vagyok attól, ahogydédelgette. Ezért ül az a másik most az én trónomon. – Bananachmég nem vetette le mesemondó álcáját, de egyre jobban elragadtákaz indulatai. Kezdte elhagyni a hangsúlyozást és a meséléshezalkalmazott hanglejtést. Helyette véletlenszerűen hangsúlyozottegyes szavakat. Felzaklatta, ahogy a trón utáni vágyódásrólbeszélt, és nem sok jóval kecsegtetett az elmeállapotát illetően.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 16– Hol van most ez a lány? – kérdezte Sorcha.– Már semmi szerepe... – Bananach legyezett maga előtt akezével, mintha pókhálót söpörne félre.– Akkor miért mondtad el nekem?A hollólány arcán megfejthetetlen kifejezés ült, de a szemébenmost a Gemini, azaz az Ikrek csillagkép jelent meg.– Tudom, hogy sok mindent... megosztottunk egymással. Úgygondoltam, tudnod kell róla.– Semmi szükségem arra, hogy Irial eldobott házikedvenceirőlhalljak. Szánalomra méltó szokás, de – Sorcha vállat vont, minthanem számítana – nem tudom befolyásolni az udvara züllöttségét.– Én tudnám... – Bananach vágyakozva felsóhajtott.– Nem, nem tudnád. Még attól a kis önuralmuktól ismegfosztanád őket, amivel rendelkeznek.– Talán – sóhajtott fel újra a hollólány –, de azok a háborúk,amelyekben részt vehetnénk... Kijöhetnék hozzád, véresen és...– Fenyegetőzéssel nem veszel rá, hogy segítsek neked –emlékeztette Sorcha, habár ezzel lehetett volna vitatkozni. AhogyBananach sem tudott lemondani a háborúról, úgy Sorcha sem tudtamegtagadni a rend iránti hajlamát.– Soha nem fenyegetnélek meg, nővérkém. Ez csak egy álom,amely kedves a szívemnek. – Olyan gyorsan zajlott minden, hogymég Sorcha sem látta tisztán, mi történt, és Bananach máris atestvére előtt állt, mélyen meghajolva. Előrehulló tolla a királynőarcát súrolta. – Ez az álom tart melegen éjjel, amikor nem tudokvérben fürödni.Bananach karmai, amelyek korábban szabálytalan ütemrevertek, most szabályos ritmusban mélyedtek bele Sorcha karjába,és apró holdakat vájtak bele.Sorcha nyugalomra intette magát, de már-már elvesztette ahidegvérét.– Menned kellene.– Igen. A jelenlétedben nem tudok tisztán gondolkodni. –Bananach megcsókolta a homlokát. – A halandót Seth Morgannek

17 MELISSA MARRhívják. Olyannak lát bennünket, amilyenek valójában vagyunk.Sokat tud az udvarainkról, még a tiédről is. Különös módon...erkölcsös.Ahogy a hollólány tollai megérintették az arcát, Sorchamajdnem elvesztette az önuralmát. Az általa megtestesítettnyugodt ésszerűséget csak a legerősebb sötét tündérek jelenlétevolt képes kikezdeni. Sem a Nyári, sem a Téli Udvar tündérei nemtudták őt provokálni. A magányos tündérek miatt nem fodrozódotta lényét alkotó nyugalom tengere, csak a Sötét Udvar miatt hajlottrá, hogy néha megfeledkezzen magáról.Logikus. Ilyen az ellenállás természete. Tökéletesen ésszerű.A háborúpárti tündér Sorcha arcához dörzsölte az arcát.A királynő meg akarta ütni. A logika szerint Bananach győzne,hiszen ő a megtestesült erőszak. Alig akadna tündér, aki túlélneegy összecsapást szemtől szembe a hollólánnyal. A RendKirálynője nem tartozott közéjük, abban a pillanatban mégis egyrenagyobb kísértést érzett, hogy megpróbálja.Csak egyetlen ütést. Valamit.Sorcha karja bizseregni kezdett a sok kis seb miatt. Bananachrövid, szaggatott mozdulatokkal újra elfordította a fejét. Minthasuttogtak volna a tollai, amikor elhúzódott a nővérétől.– Elegem van már belőled.– Én is torkig vagyok veled. – Vér csorgott a földre. Sorchanem mozdult, hogy elállítsa a vérzést. Az azt jelentené, hogy összeakarja mérni az erejét Bananachéval, vagy tovább akarja dühíteni.Mindkettő még több sérüléssel járna.– Valódi háború közeleg – mondta a hollólány. Füst és páratöltötte be a szobát. Félig-meddig sötét ködbe burkolózott tündérekés halandók nyújtották előre véres kezüket. Az égbolt elsötétült ahollók képzeletbeli szárnyától, úgy susogtak, mint a szárazkukorica. Bananach elmosolyodott. A szárnya, amely az elmúltszázadokban a csatamezők fölé borult, most kinyílt, de még nemegészen öltött formát. Itt, a csatamezőkön kívül semmi jót nemígért.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 18– Követem a szabályokat. – Bananach kiterjesztette sötétszárnyát. – Figyelmeztetlek. Pestis közeleg, vér és hamu borítjamajd el az ő világukat, és a tieteket is.Sorcha arcáról semmit sem lehetett leolvasni, de látta alehetséges jövőt. A testvére jóslatai elég valószínűnek tűntek.– Nem hagyom, hogy ilyen háborút robbants ki. Most nem.Sohasem.– Tényleg? – Bananach árnyéka úgy terjeszkedett, mint egysötét folt a padlón. – Nos, akkor... te jössz, nővérkém.

2. FEJEZETSeth figyelte, ahogy Aislinn az udvari tanácsadókkal vitatkozik.Amikor a lány nem emberekkel, hanem tündérekkel beszélt,sokkal határozottabban adott hangot a véleményének. Az előttüklévő asztalon az új tervei hevertek kiterítve, amelyeket táblázatoktettek teljessé.Keenan lakásában, magas növényekkel és annyi tündérrelkörülvéve, hogy szinte el sem fértek a szobában, könnyű voltmegfeledkezni arról, hogy volt idő, amikor Ash nem közéjüktartozott. A növények felé hajoltak, virágoztak a jelenlétében; azoszlopokon ülő madarak üdvözölték, amikor belépett a szobába. Atündérek versengtek a figyelméért, és igyekeztek néhány pillanatoteltölteni a társaságában. A századokon át erőtlen Nyári Udvarkezdett virágozni, és mindez Aislinnek köszönhető. Előszörkényelmetlenül érezte magát, amiért ő áll a középpontban, de aztánannyira hozzászokott a helyzethez, hogy Seth néha azontöprengett, mikor fogja otthagyni az emberek világát és őt.– Ha kijelölünk különböző területeket. – Aislinn újra adiagramra mutatott, de Quinn kimentette magát, és Tavishrehagyta annak újbóli elmagyarázását, hogy szerinte miértfeleslegesek ezek a tervek.Quinn, aki az utóbbi időben Niall helyébe lépett, lehuppant aszófára Seth mellé. Mind megjelenésében, mind

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 20temperamentumában elütött Nialltől, aki kihangsúlyozta szintehétköznapi vonásait, miközben ő igyekezett valamiféle jó modorraés tartásra szert tenni. Napszítta csíkok tarkították a haját, a bőrelebarnult, a ruhája jómódról árulkodott. Akadt még valami, amiennél is jóval fontosabb volt a kettejük közötti különbségszempontjából: Niall képes volt kirángatni Keenant amelankóliából vagy lecsillapítani a haragját, Quinn viszont inkábbtáplálta a Nyárkirály pillanatnyi hangulatát. Ezért találta Seth egykicsit gyanúsnak az új őrt.Quinn arcán rosszalló kifejezés ült.– A királynő most nem gondolkodik ésszerűen. A király nemvárhatja el tőlünk, hogy...Seth egyszerűen az őrre pillantott.– Mi az? – kérdezte Quinn.– Gondolod, hogy Keenan elutasítja? Hogy bármire is nemetmond? – Seth majdnem hangosan elnevette magát erre az ötletre.Úgy tűnt, Quinn megbántódott.– Természetesen.– Tévedsz. – Seth a barátnőjét figyelte, a Nyári Udvarkirálynőjét, aki most úgy ragyogott, mintha apró napkorongokestek volna csapdába a bőre alatt. – Még sokat kell tanulnod. HaAsh nem gondolja meg magát, Keenan ad egy esélyt a tervének.– De az udvart mindig így irányították – ismételte meg Tavish,a legidősebb udvari tanácsadó.– Mindig uralkodó irányította, nem? Most is ez a helyzet. Nemkell egyetértenetek, de a támogatásotokat kérem. – Aislinnhátravetette a haját. Még mindig olyan fekete volt, minthalandóként, és mint Sethé, de most, hogy már tündér, aranyszínűcsíkok tarkították.Tavish megemelte a hangját. Ezt a szokását azóta vette fel,hogy Aislinn csatlakozott az udvarhoz.– Királynőm, biztosan...– Ne szólíts így, Tavish. – Aislinn vállon bökte. Apró szikrákugráltak a bőréről.

21 MELISSA MARR– Nem akarlak megbántani, de a helyi uralkodók ötleteostobaság – mosolygott békülékenyen Tavish.Aislinn haragja nyomán szivárványok ragyogtak fel a szobában.– Ostobaság? Ostobaság lenne átszervezni az udvarunkat úgy,hogy a tündéreink biztonságban legyenek, és segítséget kapjanak,amikor szükségük van ránk? A mi felelősségünk, hogygondoskodjunk az udvarunkról. Hogyan tegyük ezt, ha nemvagyunk kapcsolatban velük?De Tavish nem hátrált meg.– Egy ekkora változás...Seth oda sem figyelt rájuk. Aislinn később úgyis elmesél majdneki mindent. Nem szükséges kétszer végighallgatnom. Felkapta atávirányítót, és végigzongorázott a dalokon. Valaki megszerezteazt a Living Zombies-dalt, amelyet a múltkor említett.Kiválasztotta, és feltekerte a hangerőt.Quinntől eltérően nem vett tudomást Tavish segítségkérőarckifejezéséről. Az új tanácsadó morgolódva visszament azasztalhoz, és buzgón igyekezett bebizonyítani, hogy alkalmas afeladatára.Ekkor Keenan sétált be az ajtón számos Nyárleánytársaságában. Napról napra egyre szebbek lettek. Ahogy közeledetta nyár, és Aislinn meg Keenan ereje egyre nőtt, a nyártündérekmintha kivirágoztak volna.– Keenan, királyom – kezdett bele azonnal Tavish –, talánelmagyarázhatnád őfelségének, hogy... – De amint megpillantottaa Nyárkirály haragos arckifejezését, elhaltak a szavai.Keenan illékony hangulatára válaszul Aislinn amúgy is ragyogóbőréből olyan erős fény sugárzott, hogy bántotta Seth szemét. Alány észre sem vette, mit csinál: napsugarakat bocsátott kimagából, amelyek mint testetlen kezek nyúltak Keenan felé. Azelmúlt néhány hónapban egyre erősebben kötődött aNyárkirályhoz.Ami nagyon nem jó.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 22Keenannek nem kellett mást tennie, csak Aislinn felé nézni, és alány máris ott termett mellette, megfeledkezett a papírokról és azérvekről, semmi sem számított, csak Keenan. Odament hozzá, ésKeenan feldúlt arckifejezése láttán a világ többi részeelcsendesedett.Ez a munkája. Első az udvar.Seth igyekezett, hogy ne bosszantsa fel magát. Sokat dolgozottazon, hogy olyan legyen, mint most: hogy képes legyen uralkodniaz indulatain, és lényének gúnyolódó része ne tegyen csípősmegjegyzéseket. A kellemetlen érzéseit a festésben és aszobrászatban vezette le. A művészet és a meditáció segítségévelképes volt megőrizni a lelki békéjét ezekben a napokban, deKeenan próbára tette ezt a nehezen elért haladást. Nem minthaSeth nem értette volna meg, hogy az évszázadokon át tartófagyosság után milyen fontos megerősíteni a Nyári Udvart, denéha nehezen tudta elhinni, hogy Keenan nem játszik ráapróságokra, csak hogy felkeltse Aislinn figyelmét. Keenanszázadokon át úgy élt, hogy azt hitte: az a legfontosabb, amit őgondol vagy akar. Most, hogy az arroganciához erő és hatalom ispárosult, nem úgy tűnt, mintha kevésbé követelőző lenne.Tavish magához intette a Nyárleányokat, és a konyhába terelteőket. Most, hogy Niall már nem volt velük, és Keenanmegpróbálta helyreállítani az udvar tekintélyét, nem is beszélve atöbbi udvarral kötendő új megállapodásokról, Tavish vállaltamagára azt a feladatot, hogy segít a Nyárleányoknak egy kicsitönállóbbá válni. Órákat töltött azzal, hogy jókedvre derítsen egycsoport gyönyörű lányt. Seth perverz módon mulatságosnaktalálta, hogy ezt munkának tekintik, de úgy tűnt, ezzel avéleményével egyedül maradt. Rendszeresen szembesült azzal,hogy ami a Nyári Udvarban fontos, annak a halandók számára nemmindig van értelme.Miközben Keenan előadta, milyen új válsághelyzetet élt meg,Seth összeszedte a holmiját, és felállt. Megvárta, amíg Aislinnránéz, majd megszólalt.

23 MELISSA MARR– Ash? Kimegyek.A lány odament hozzá, de nem érintette meg. Nem mintha nemtehette volna meg, de még bizonytalan volt. Még csak néhányhónapja jártak. Seth sem érintette meg. Óriási erőfeszítésébekerült, hogy ellenálljon a kísértésnek, és ne emlékeztessemindnyájukat, hogy a lány az övé. Csak várakozón állt, nemerőszakoskodott. Aislinnel csak így lehetett, erre több mint egy évejött rá. Várt, a feszültség egyre fokozódott, aztán Aislinn sóhajtvaa karjába simult.– Sajnálom. Csak... – Aggódó pillantást vetett Keenanre. –Udvari ügyek, tudod?– Tudom. – Seth hosszabb ideje hallgatta már, mint szerettevolna, ahogy a lány megpróbál megbirkózni az új felelősségével,és ő egyáltalán nem volt képes segíteni neki. Aislinnek egy csomómindennel kellett foglalkoznia, ő meg csak várakozva üldögélt ott.– De azért holnap elmegyünk a Crow's Nestbe, ugye? –kérdezte aggódva Aislinn.– Ott találkozunk. – Sethnek bűntudata támadt amiatt, hogyönző módon viselkedett és fokozta a lány szorongását. Aislinnhajába túrt, gyengéden meghúzta, amíg a lány hátra nem döntötte afejét és meg nem csókolta. Amikor Aislinn ideges vagy feldúlt, acsókja égeti Seth ajkát és nyelvét. Nem elviselhetetlen a fájdalom,de ahhoz elég, hogy tisztán lássa: ez már nem az a lány, aki régenvolt. Amikor elhúzódott tőle, az égető érzés is eltűnt. Aislinn újramegnyugodott.– Nem tudom, mit csinálnék nélküled. Ezt ugye tudod? –suttogta.Seth nem szólt semmit, de nem is engedte el a lányt. Annál jobbválaszt nem adhatott neki, mint hogy a karjában tartja. Előbb vagyutóbb már nem lesz ott vele: ő halandó, de Aislinn nem volthajlandó erről beszélni. A fiú már többször megpróbálta szóbahozni, de a lány mindig elhallgattatta: könnyekkel, csókokkal,vagy mindkettővel. Ha nem találnak valami megoldást arra, hogy ő

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 24is ehhez a világhoz tartozzon, akkor végül meghal, és a lányKeenané lesz.Nem akart programot csinálni másnap estére, végül mégisfélretett mindent, hogy meggyőzze a lányt, bízzon benne, és azörökkévalóságon gondolkodott. Ez felkavarta. Korábban nem hittevolna, hogy neki találták ki a házasságot és a letelepedést, deamióta Aislinn megjelent az életében, még annak a gondolatát isgyűlölte, hogy ne legyen mellette.A Nyárkirály odament az asztalhoz, és szemügyre vette Aislinndiagramjait, jegyzeteit és táblázatait. Mindannyiuk számára furcsavolt ez a helyzet, Keenan mégis gyakran hagyta, hogy kettesbenmaradjanak. De az azért egyértelmű volt, hogy nem könnyen vonulfélre.Ahogy Ash sem.Quinn újra belépett a szobába, és megköszörülte a torkát.– Kikísérlek, ha végeztél.Seth soha nem fog készen állni rá, hogy otthagyja Aislinnt, deannak sem látta sok értelmét, hogy ott üldögéljen, és figyelje,ahogy Keenannel sugdolóznak. Egyiküknek sem volt szabadelfelejtenie, hogy a lánynak voltak kötelezettségei, még akkor is,ha ezekbe beletartoztak a késő éjjeli mulatságok is Keenannel. Eza lány munkája.És Sethnek ott volt... Aislinn. Neki ez jutott: Aislinn, Aislinnvilága, Aislinn vágyai. Aislinn világának határán létezett, nem voltszerepe, ereje, és nem akart elmenni. Nem mintha el akarta volnahagyni, de nem tudta, mit kellene tennie, hogy nagyobb szerepetjátsszon a lány világában.És Aislinn nem akar erről beszélni.– Viszlát holnap. – Seth még egyszer megcsókolta, majdkövette Quinnt az ajtóig.

3. FEJEZETDonia a házában volt – Beira házában –, amikor Keenan ésAislinn rátört. Nem igazán érezte itt jól magát, de az uralkodássalkapcsolatos ügyeket itt intézte, a saját házát pedig megtartottaszemélyes célokra. Oda csak Evan és néhány kiválasztott őrléphetett be.És Keenan. Keenan mindig.Amikor a fiú besétált azon a nevetséges faragott ajtón, ésrézszínű haja úgy ragyogott, mint valami jelzőtűz, Donia oda akartmenni hozzá, hogy úgy tegyen, még ha csak egy rövid pillanatrais, mintha mindaz, amit együtt átéltek, az évtizedes közös múltjukfeljogosítaná ilyen könnyű megnyugvásra. Nem jogosította fel,különösen akkor nem, amikor Aislinn is ott volt mellette. Keenanszinte megszállottan figyelt a királynője minden gondolatára éstettére.Vajon Ash bánná, ha odamennék Keenanhez?Bizonyos fokig kételkedett ebben: a Nyárkirálynő volt az, akimegszervezte a légyottját Keenannel a téli napforduló idején. Őmakacskodott, hogy Keenan, bár szavakkal nem mondja ki,valójában őt szereti. Ám a fiú a legkisebb mértékben semkockáztatná meg, hogy kinyilvánítsa az érzelmeit, amikor Aislinnis ott van.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 26Mindhárman sután álltak az előtérben. Galagonyalányokfigyelték őket nyugodtan a falat szegélyező templomi padsorokból.Sasha felemelte a fejét a földről. Futólag a nyári uralkodópárrapillantott, aztán becsukta a szemét, és újra álomba merült.Evan viszont már nem volt ilyen nyugodt. Lassan közelebbment Doniához.– Veled maradjak?A lány szó nélkül bólintott. Ezekben a napokban Evan volt alegközelebbi barátja. Gyanította, hogy ez évek óta így van. Márazelőtt is Evan volt a legközelebbi barátja, hogy beismerte volna, aberkenyeember nem egyszerűen kötelességből védelmezi és vanmellette mindig. Korábban azt gondolta, azért Evan van mellette,mert Keenan többi őre fél tőle, de amikor Télkirálynő lett, Evanelhagyta Keenan udvarát, és vele maradt. Donia a hála némajeleként megszorította a kezét.– A többiek? – mormolta az őrök vezetője.– Idebent maradnak. Kimegyünk. – Donia felemelte a hangját. –Ha szeretnétek csatlakozni hozzám...Keenan Donia mellett termett. Nem érintette meg, még a kezénsem simított végig véletlenül, csak kinyitotta az ajtót. Ő isugyanolyan jól ismerte a házat, mint a lány. Korábban az anyja, azelőző Télkirálynő lakott itt. Tartotta az ajtót, amíg Donia ésAislinn kiment, majd ő is kilépett a kertbe. A hó és a jég felolvadta nyomában. Jobb, mintha a Nyárkirály és a Nyárkirálynő odabentlenne, ahol a tündéreim is tannak. Donia nem akarta kockára tennia tündérei életét: Aislinn ugyan elég jól kordában tudta tartani azindulatait, de Keenan még a legjobb napjain is változékonyhangulatú.Tudta, hogy ha elég sokáig nézné, viharokat látna a szemében.Amikor korábban együtt voltak, azok a villámok szintemegbabonázták. Most túl fényesnek tűntek, túl rövidnek.– Legyetek üdvözölve a kertemben. – Donia a téli kertbenelszórtan elhelyezkedő fapadok egyikére mutatott. Ügyes

27 MELISSA MARRszerkezetek voltak, mesterien állították össze őket, csavaroknélkül.Keenan nem mozdult. A lány kertjében állt, ugyanolyanérinthetetlenül, mint a kapcsolatuk legnagyobb részében. Ettőlvalahogy hiányérzete támadt a lánynak.– Vannak vendégeid? – kérdezte a fiú.– Mi közöd hozzá?Nem tartozom neki számadással. Most nem.A pad széle alatt egy sarki róka kucorgott: csak sötét szeme ésorra árulta el, hogy ott van, a teste többi része beleolvadt a fehérhótakaróba. Aislinn és Keenan közeledtére, akik felmelegítettékmaguk körül a levegőt, a kertet körülvevő magas falak tövébenfelhalmozódott vastagabb hórétegek felé iramodott. Donia nemkedvelte az utolsó Télkirálynőt, de a téli kertben nagyon jól éreztemagát. Beira legalább ezzel jót tett. A kert falai és teteje lehetővétették, hogy itt egész évben tél uralkodjon, ezzel éltető menedéketkínálva neki és a tündéreinek.Leült az egyik padra.– Egy bizonyos valakit kerestek?Keenan továbbra sem ült le. Bosszúsan nézett rá.– Bananachot a közelben látták.Aislinn a karjára tette a kezét, hogy a fiút ne ragadják el azindulatai.– Biztos vagyok benne, hogy jól vigyáznak rád... – Aislinnvakító mosolyt küldött Evan felé, aki Donia háta mögé húzódott. –...de Keenannek meg kellett győződnie róla, hogy minden rendben.Ugye, Keenan?A fiú Aislinnre pillantott. Valamit keresett, bizonyosságot,értelmet, náluk ezt nehéz megmondani.– Nem akarom, hogy beszélj Bananachhal.Donia haragja kezdett feléledni, mire hó borította be a talajt alábánál.– Pontosan miért jöttetek?Apró viharok jelentek meg Keenan szemében.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 28– Aggódtam.– Miért?– Miattad. – Közelebb ment hozzá, behatolt a területére. Máregyenlők voltak, de még most sem tartotta tiszteletben Doniahatárait. Végigsimított rézszínű haján, a Télkirálynő meg úgybámulta, mint valami elbűvölt halandó.– Aggódtál miattam, vagy megpróbálsz irányítani? – Nyugodtmaradt, mint egy téli nap a vihar kitörése előtt, de érezte, hogykavarog benne a jég.– Igenis aggódom amiatt, hogy Bananach erre mászkál. Nialldühös rám, és... Csak nem akarom, hogy a Sötét Udvar bármelyiktagja a közeledben legyen.– Ezt nem te döntöd el. Ez az én udvarom, Keenan. Ha úgydöntök, hogy meghallgatom Bananachot...– Tényleg meghallgatod, mit akar?– Ha Bananach vagy Niall idejön, beszélek velük, ahogySorchával, az udvar nélküli erős tündérekkel... vagy veled –magyarázta hűvösen Donia.Intett a galagonyalányoknak, akik az ajtóban álldogáltak.A mindig hallgatag tündérek kiléptek a kertbe, és várakozónnéztek a királynőjükre. Ők jelentették számára a családot. Doniasoha nem számított rá, hogy családra talál a hideg Téli Udvarban.Rájuk mosolygott, de nem fáradt azzal, hogy elrejtse abosszúságát, amikor Keenanhez fordult:– Matrice kikísér benneteket. Hacsak nincs valami személyesügy, amelyet meg akartok beszélni velem.Keenan szemében újra villámok cikáztak, és furcsa, élesfényben fürdették az arcát.– Nincs ilyen.Hangszíne hallatán a túlságosan is védelmező Matrice szemeösszeszűkült.– Nos hát, ha végeztünk... – Donia nyugodtan tartotta a kezét.Nem akarta, hogy a fiú lássa: még most is kísértést érez, hogy felényúljon, és lecsillapítsa az indulatait. – Matrice?

29 MELISSA MARRA fiú haragja egy pillanatra elillant.– Don?Donia ekkor megadta magát, és megérintette a karját. Gyűlölte,hogy megint ő volt az, akinek a másik felé kellett nyúlnia.– Ha engem akarsz látni, nem pedig a Télkirálynőt, a házambanmegtalálsz. Később hazamegyek.Keenan bólintott, de nem mondta, hogy elmegy hozzá, nem tettígéretet. Nem tenné, csak akkor, ha a saját királynőjének nincs rászüksége.Donia szíve egy pillanatra összeszorult az Aislinn irántigyűlölettől. Ha ő nem lenne itt... De persze ha nem Ash lett volna aNyárkirálynő, Keenan most egy másik halandónak udvarolna, ésazt a lányt keresné, aki felszabadítja.Most legalább részben az enyém. Jobb, mint a semmi. Előszörezzel vigasztalta magát, de ahogy Keenan elfordult és elfogadtaAislinn kezét, majd a galagonyalányokat követve visszamentek aházba, fel kellett tennie magának a kérdést: tényleg jobb?Aznap éjjel Donia látszólag egyedül sétált a háza felé. Nemkétséges, hogy Evan szép csendben követi. Ha összpontosítana,látná a galagonyatündérek elmosódó szárnyát az árnyékban, éshallaná a farkastündér bundájának csilingelését. Ezek az apróságokegy éve még halálra rémítették volna. Evan akkoriban Keenanszolgálatában állt, a téltündérek pedig a baj hírnökei, a Télkirálynőküldöttei voltak, akiknek a jelenléte fenyegetést és figyelmeztetéstsugárzott.Annyi minden megváltozott. Donia is megváltozott, de mégmindig ugyanolyan kétségbeesetten vágyott Keenan figyelmére,elismerésére és érintésére.Amikor arra gondolt, hogy ez milyen hatással van az életére,fagyott könnycseppek koppantak a talajon. Lemondott ahalandóságáról, mert azt remélte, ő a várva várt királynő. Nem énvoltam az. Figyelte, ahogy a fiú számtalan halandó lánynakudvarol, hogy ráakadjon a társára, és minden egyes alkalommal

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 30úgy tett, mintha nem fájna neki. Pedig fájt. Önként feláldoztamagát, és hagyta volna, hogy Keenan anyja megölje, csak hogyezzel is segítsen neki megtalálni a királynőt. De nem haltam meg.Ehelyett annak az udvarnak a feje lett, amely századokon átelnyomta a fiú udvarát, és a téltündérek azt akarták, hogy eztovábbra is így maradjon. Senkinek sem jó, ha az időjárás túldrasztikusan és túl gyorsan változik meg. Az udvara sürgette, hogymutassák meg az erejüket, és emlékeztessék a Nyárkirályt, hogymég mindig ők az erősebbek. Amikor kettesben voltak a sötétben,Keenan édes szavakat suttogott a békéről és az egyensúlyról.Mindig két tábor között... a fiú miatt. És ha Ash őt akarná,elhagyna engem...Mérges volt magára, hogy ilyeneken töpreng, és hogyegyáltalán eszébe jutottak ezek a gondolatok. Felszárította akönnyeket az arcáról. A fiú nem az övé, soha nem is lesz igazán azövé. Ennek így kellett történnie, mégis megrémítette az igazság.A verandára lépett.És a fiú ott várt rá. Az aggodalom barázdákat vésett a gyönyörűarcára. A lány felé nyújtotta a kezét.– Don?A hangja olyan vágyakozásról árulkodott, amilyet a lány isérzett iránta korábban.Amikor a fiú kitárta a karját, Donia nem tudott tisztángondolkodni. Hozzábújt, megcsókolta. Nem törődött azzal, hogykordában tartsa a fagyosságát. Nem érdekelte, hogy megsebzi-e afiút.Keenan abba fogja hagyni.De a fiú nem tolta el magától, hanem még közelebb húzta. Abőre alatt hordozott szörnyű napfény még fényesebben ragyogott.A körülöttük hulló hó szinte azonnal sisteregve elpárolgott.A lány az ajtónak vetette a hátát. Nem nyitotta ki, mégis kinyílt.Odapillantott, és látta, hogy Keenan megolvasztotta a zárat.Még nincs napforduló. Nem lenne szabad. Nem tehetjük.

31 MELISSA MARRÉgésnyomok piroslottak a karján, ahol a fiú megérintette, azajka felhólyagzott. Keenan hajába túrt, és még jobban magáhozszorította. A fiú nyakán terjeszkedni kezdett a fagyosság.Keenan abba fogja hagyni. Én fogom abbahagyni. Bármelyikpillanatban.A szófán feküdtek, és a lány feje mellett apró tüzek égtek apárnán. Donia is jobban szabadjára engedte a téli fagyosságot, sűrűhavazás kezdődött a szobában. A lángok sziszegve kialudtak.Erősebb vagyok. Abba tudom hagyni.De a fiú megérintette. Keenan itt volt, és megérintette. Donianem hagyta abba. Talán sikerülhet, talán minden rendben lesz.Kinyitotta a szemét, és ránézett. Elvakította a ragyogás.– Az enyém – mormolta Keenan, miközben csókokkal halmoztael.A ruháik lángra kaptak, majd a hóesés eloltotta őket, aztánkezdődött elölről. A fiú érintése nyomán felhólyagzott Donia bőre.Keenan mellkasán és nyakán itt-ott megfagyott a bőr.A lány felkiáltott, mire a fiú elhúzódott tőle.– Don... – Az arca szomorúságról árulkodott. – Nem akartam...Felkönyökölt, és a lány sebes karjára nézett. – Nem akarokfájdalmat okozni neked.– Tudom. – Donia lecsúszott a padlóra, egyedül hagyta a fiút afüstölgő szófán.– Csak beszélni szerettem volna veled. – Óvatosan méregette alányt.Donia a belsejében lévő fagyosságára koncentrált, és igyekezettnem gondolni arra, hogy még mindig milyen közel van hozzá a fiú.– Rólunk vagy az udvarainkról?– Mindkettőről. – Keenan elfintorodott, amikor megpróbáltafelvenni elrongyolódott ingét.A lány figyelte, ahogy begombolja, mintha ezzel segítene, hogyne essen le róla. Amíg a fiú a tönkrement ruhadarabbal bajlódott,egyikük sem szólalt meg.– Szeretsz? Legalább egy kicsit? – kérdezte aztán Donia.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 32Keenan megmerevedett, a keze megállt a levegőben.– Tessék?– Szeretsz?A fiú a lányra meredt.– Hogy kérdezhetsz ilyet?– Szeretsz?– Hallania kellett, valamit, bármit.Keenan nem válaszolt.– Miért vagy itt egyáltalán?– Hogy lássalak. Hogy a közeledben legyek.– Miért? Nekem a vágy nem elég. – Nem sírta el magát, amikorkimondta. Nem tett semmit, ami elárulhatta volna, hogy Keenanmilyen csúnyán összetörte a szívét. – Mondd, hogy ennél több kötössze bennünket. Valami, ami nem fog elpusztítani egyikünketsem.Keenan úgy festett, mint egy napfényben úszó szobor.Gyönyörű volt, mint mindig, de a szavai nem voltak azok.– Ugyan már, Don. Te is tudod, hogy ennél több van közöttünk.Tudod, mi van közöttünk.– Tényleg?Keenan a lány felé nyúlt. A keze már gyógyult, de zúzódásokborították.Ezt tesszük egymással.Donia felállt, és kiment. Nem akarta látni az otthonát értkárokat.Már megint.Keenan követte.A lány a házikó falának támaszkodott. Hányszor álltam már itt,miközben megpróbáltam távol tartani magam tőle vagy az előzőTélkirálynőtől? Nem akarta, hogy megismétlődjön, ami akkortörtént, amikor a Tél és a Nyár a legutóbb megpróbált együtt lenni.– Nem akarom, hogy elpusztítsuk egymást, ahogy ők tették –suttogta.

33 MELISSA MARR– Mi nem vagyunk olyanok, mint ők. Te nem hasonlítaszBeirára – mondta Keenan, de nem érintette meg, csak leült averandára. – Ha van esélyünk, nem mondok le rólad.– Ez – intett maga mögé a pusztításra Donia – nem jó.– Egy pillanatra megfeledkeztünk magunkról.– Megint – tette hozzá a lány.– Igen, de... megoldjuk. Nem kellett volna megérintenem téged,de sírtál és... – Megszorította Donia kezét. – Hibáztam.Megfeledkeztem magamról.– Én is – fordult felé a lány. – Senki más nem dühít vagy izgatfel ennyire. Az életem nagy részét úgy éltem le, hogy szerettelek,de ez a mostani helyzet nem tesz boldoggá.Keenan megdermedt.– Miféle helyzet?Donia röviden felnevetett.– A másik királynődnél ez talán beválik, de én ismerlek,Keenan. Látom, milyen jól összemelegedtek.– Ő a királynőm.– És ha vele vagy, megerősödik az udvarod – rázta meg a fejétDonia. – Tudom. Mindig is tudtam. Soha nem voltál az enyém.– Neki ott van Seth.A lány a fák között cikázó galagonyalányokat figyelte. Aszárnyuk fénylett a sötétben. Donia megfontolta a szavait.– Seth meg fog halni. A halandókra ez a sors vár. És mi leszazután?– Azt akarom, hogy részese légy az életemnek.– A sötétben, amikor ő nincs körülötted. Évente néhányéjszakára... – Végiggondolta, milyen kevés éjszakát tölthetnekigazán együtt, és csak néhány lopott pillanatnak tűnt.Megízlelhette azt, ami nem lehet az övé, és ez csak még nehezebbétette azokat a hónapokat, amikor még egyetlen csók is veszélyesvolt. Kipislogta a szeméből a jeges könnyeket. – Ez nem elég. Azthittem, elég lesz, de nekem több kell.– Don.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 34– Hallgass meg, kérlek. – A lány leült mellé. – Szeretlek.Eléggé szerettelek, hogy meghaljak... de látom, hogyan igyekszeludvarolni Aislinnek, és közben mégis eljössz hozzám. Nem fogszmindkettőnket elcsábítani. Nem vagyunk a Nyárleányaid – mondtakedvesen Donia. – Megbékéltem a halál gondolatával, csak hogymegkapd a királynődet, még ha ez azt is jelentette, hogy annyiküzdelmes év után elveszítelek.– Nem érdemellek meg. – Keenan úgy meredt rá, mintha Doniajelentené számára az egész világot. A pillantásban, amelynek alány már számtalanszor megadta magát, benne volt minden, amitDonia hallani akart. Néha úgy tűnt, tökéletesen illenek egymáshoz.Ezeket a pillanatokat kincsként őrizte az emlékezetében. De ezmár nem volt elég. – Soha nem érdemeltelek meg.– Néha én is biztos vagyok benne... de ha ez teljes mértékbenigaz lenne, nem szeretnélek. Láttam a tündérkirályt, aki lehetsz, ésa személyt, aki vagy. Jobb vagy, mint hinnéd... – Óvatosanmegérintette a fiú arcát. – Jobb, mint amilyennek néha gondollak.– Az akarok lenni, aki veled lehetek...– De?– Az udvar érdekeit kell előtérbe helyeznem. Kilencszáz évenkeresztül csak arra vágytam, hogy eljussak oda, ahol most vagyok.Nem hagyhatom, hogy a tündéreim érdekeinek útjába álljon az,amit én akarok, az, akit én akarok. – Ismét végigsimított a haján, súgy nézett ki, mint az a fiú, akivel legelőször találkozott, és akitembernek gondolt.A lány meg akarta vigasztalni, meg akarta ígérni neki, hogyminden rendben lesz. Nem volt rá képes. Minél jobban közeledetta nyár, annál jobban vonzódott egymáshoz Keenan és Aislinn. Atavasz beköszönte óta a fiú csak néhányszor látogatta meg Doniát.Ma pedig követelésekkel állított be hozzá. Szereti, de ez nem aztjelenti, hogy hagyja magát... vagy az udvarát irányítani.– Megértelek. Nekem is ezt kell tennem... de én nem a királytakarom, hanem téged. Keenan. – A fiú karjára hajtotta a fejét.Amíg óvatosak, és nem feledkeznek el magukról, nem veszítik el

35 MELISSA MARRaz önuralmukat, addig megérinthetik egymást. De ha megérinti afiút, az sajnos nem tesz jól az önuralmának. – Amikor együttvagyunk, nem akarok az udvarainkkal foglalkozni – tette hozzásóhajtva. – Szeretlek, de el kell fogadnod, hogy ez nem azt jelenti:az én udvaromat más elbánásban részesítheted. Ne hidd, hogy akettőnk kapcsolata miatt a Téli Udvar könnyen irányítható.Keenan a szemébe nézett.– És ha nem vagyok rá képes?– Akkor nincs helyed az életemben. Ne akarj a szerelmemmelmanipulálni. Ne várd, hogy ne legyek féltékeny, amikor elhozodAislinnt a házamba, és úgy bámulsz rá, mintha ő lenne életedértelme. Valódi kapcsolatot szeretnék veled... vagy semmilyet.– Nem tudom, mit tegyek – vallotta be Keenan. – Ha velevagyok, úgy érzem, rabul ejt. Aislinn nem szeret engem, de aztakarom, hogy szeressen. Ha szeretne, az udvarunk megerősödne.Olyan ez, mint amikor a virágbimbók kinyílnak a napfényben. Eznem döntés kérdése, Don, ez szükségszerűség. Ő a másik felem, decsökken az erőm, mert azt akarja, hogy csak barátok legyünk.– Tudom.– Ő nem... és nem tudom, hogy valaha könnyebb lesz-e.– Ebben nem segíthetek. – Donia egymásba kulcsolta azujjaikat. – És néha mindkettőtöket gyűlöllek emiatt. Beszélj vele.Találd meg a módját, hogy együtt legyetek, vagy hogy elég szabadlégy ahhoz, hogy igazán az enyém lehess.– Meg sem hallgat, amikor erről akarok beszélni, és nemszeretnék vitatkozni vele. – Keenan arckifejezése elragadtatásrólárulkodott. Már az is eltereli a figyelmét, ha csak beszél róla.Donia ránézett, az elveszett tündérre, akit szinte egész életébenszeretett. Amikor vitatkoztak, túl gyakran fordult elő, hogy ő adtabe a derekát. Túl gyakran segített a fiúnak, mert mindkettenugyanazt akarták: a Tél és a Nyár egyensúlyát. Felsóhajtott.– Próbáld meg újra, Keenan, mert rossz vége lesz, ha nemtörténik változás.Keenan gyengéden megcsókolta a lány összeszorított ajkát.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 36– Még mindig arról álmodom, hogy te vagy az. Akárhányszorálmodom ezt, mindig te vagy a királynőm.– Ha rajtam múlna, az is lennék. De nem így van. El kellengedned, vagy ki kell találnod, hogyan tartsd magad távol tőle.A fiú közelebb húzta magához.– Bármi történjen is, nem akarlak elengedni. Soha.– Ez egy teljesen másik probléma. – Donia figyelte, ahogy alépcsőfokok fagyossá válnak mellette. – Nem vagyok alkalmasarra, hogy a Nyárkirály társa legyek, Keenan.– Helytelen, hogy olyan királynőt kívánok magamnak, akiszeret?– Nem – suttogta a lány. – De az nem megy, hogy két királynőszerelmére vágysz egyszerre.– Ha te lennél a királynőm...– De nem vagyok az. – A fiú vállára hajtotta a fejét.Addig ültek ott, óvatosan egymáshoz bújva, amíg fel nem kelt anap.

4. FEJEZETA böjt megtörése után Sorcha magához hívatta Devlint. A fiú nemhazudtolta meg önmagát, pillanatokon belül ott termett. Időtlenidők óta együtt vannak, és a testvére mindig megbízható és előrekiszámítható volt.Devlin szinte az ajtóban megállt, és csendben várakozott, amíga nővére átvágott a tágas előcsarnokon. Sorcha meztelen talppal,hangtalanul lépett fel az emelvényre, és leült a fényezett ezüsttrónra.A barlangszerű terem innen nézve gyönyörűnek látszott,kellemes látványt nyújtott a szimmetrikus elrendezése. Egyedül eza terem nem hajolt meg az akarata előtt. Az Igazság és azEmlékezet Termében csak a hely saját mágiája érvényesült.Amikor a Sötét Udvar még a tündérbirodalomban székelt, ittoldották meg az udvarok közötti vitás ügyeket. Amikor mégmegosztoztak a tündérek birodalmán, itt hozták meg azáldozatokat. Erről tanúskodtak a palaszürke kövek, amelyekrengeteg emléket őriznek.Sorcha végigcsúsztatta a lábát a hideg talajon és sziklán,amelyen a trónja állt. Ha valaki örökké él, az emlékei időnkéntösszemosódnak. A föld segített neki a tündérek birodalmárakoncentrálni, a szikla pedig a terem igazságához kötötte.Devlin nem mozdult, amíg Sorcha le nem ült. A királynőragaszkodott a rendhez és a szabályokhoz, ami bizonyos

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 38szempontból Devlin számára is alapvető fontossággal bírt. Segítettneki, hogy a választott úton maradjon. Amíg Sorcha számára arend ösztönösen jött, addig a fiú számára ez minden pillanatbandöntés eredménye volt.Szavai begyakorlott szöveggé álltak össze, amikormegkérdezte:– Fogadsz engem, úrnőm?– Igen. – Sorcha megigazította a szoknyáját, hogy ne látszódjonki csupasz lába. Ezüstszálak csillogtak a kezében és az arcán,ahogy más helyeken is, amelyeket néha láttatni engedett, de acsupasz lábát elrejtette. Nemigen akarta felfedni, milyentermészetű kapcsolat fűzi ehhez a teremhez.– Közelebb mehetek?– Te mindig, Devlin – biztosította a királynő. Olyan régótacsinálták ezt, hogy nem is emlékeztek rá, mikor kezdődött. –Kérdezned sem kell. Mindig szívesen látlak.– Megtisztelsz a bizalmaddal. – A pillantása Sorcha elrejtettlábára esett. Tudta az igazságot, amelyet a nővére senkivel semosztott meg. Mindkettőjük számára világos volt, hogy Sorchavesztét egy nap az okozza majd, hogy megbízik benne. Az isegyértelmű volt, hogy akkor sincs jobb megoldás: Sorcha bízottbenne, és ezzel biztosította Devlin hűségét.És még nem buktunk el.Devlin volt a szeme és keze a halandók világában. Ő képviseltehelyette az erőszakot, amikor arra volt szükség. De egybenBananach öccse is volt, amit egyikük sem felejtett el soha. Devlinrendszeresen találkozott az őrült hollólánnyal, törődött vele, habárBananachot csak az éltette, hogy felfordulást keltsen. Így mindegy,mennyi ideje szolgálta őt Devlin, Sorcha sohasem tudott teljesenmegbízni a hűségében.Egy nap vajon Bananach pártjára áll? Vagy már most is őttámogatja?– A sötét tündérek kiontották az egyik halandód vérét... atündérek birodalmában. Ítélkezel felettük?

39 MELISSA MARR– Igen. – Ez is begyakorlottnak tűnt. Sorcha mindig ítélkezik, azÉsszerűség ezt teszi.Devlin megfordult, hogy odahívja a vádlottat és a tanúkat, deSorcha felemelte a kezét, és megállította.– Utána azt akarom, hogy menj el az emberek világába. Van ottegy halandó, aki szabadon jár-kel a másik három udvarban.Devlin meghajolt.– Ahogy kívánod.– Bananach úgy hiszi, ez a fiú a helyzet kulcsa.– Mit csináljak a halandóval: öljem meg, vagy hozzam eléd?– Egyiket sem. – Sorcha még nem tudta, mi lenne a helyeslépés, de nem akart elhamarkodott döntést hozni. – Gyűjts rólainformációt. Tudd meg, amit én nem tudhatok.– Ahogy kívánod.Sorcha újra a perre összpontosított.– Hozd be őket.Néhány pillanat múlva az őrök négy Ly Erget kísértek aterembe Devlin vezetésével. A halandók világában nem aggasztó,ha a vörös tenyerű tündérek vért ontanak; az ottani züllött dolgoktöbbsége nem érdekelte Sorchát. Ez a négy viszont nem a halandókvilágában vétkezett.A Magas Udvar sok tagja követte a vádlottakat. Hira és Nienke,a két szolgálólány, aki az elmúlt néhány évszázadban vigasztnyújtott neki, letelepedett a lábához. Egyszerű szürke ruhátviseltek, amely illett Sorcha alig díszesebb öltözetéhez, és hozzáhasonlóan mezítláb voltak.Intett Devlinnek.A fiú úgy helyezkedett el, hogy a Ly Ergek és az udvar tagjaifelé nézzen, mégsem fordított hátat a királynőnek, így mindenkitlátott.– Tudja a királyotok, hogy itt vagytok? – kérdezte a katonákat.– Nem – felelte egyikük.– Na és Bananach?Egy másik elvigyorodott.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 40– A Háború Úrnője tudja, hogy a kívánságainak megfelelőencselekszünk.Sorcha összeszorította a száját. Bananach óvatos volt. Nyíltannem adta jóváhagyását egy támadáshoz a tündérek földjén, denyilván bátorította őket.Devlin a királynőre nézett.Sorcha kurtán biccentett, mire Devlin elvágta a Ly Erg torkát.Gyorsan, csendesen, határozott mozdulattal végzett vele.Három társa figyelte, ahogy a szikla beissza a vért. A Teremmagába szívta a halott tündér emlékét. A Ly Ergeket vissza kellettfogni, hogy ne érintsék meg a vért. A vér táplálta és kísértésbevitte őket, szinte minden tettüket ez vezérelte.Dulakodva igyekeztek a közelébe. Devlinnek felemás érzéseitámadtak ezzel kapcsolatban. Mosolygott, majd rosszallóan nézettrájuk, és vicsorgott. Ezek az érzések gyorsan cikáztak végig azarcán, az udvar tagjai észre sem vették. Már megtanulták, hogy nenézzenek az arcába, amikor kikérdezi a hívatlan vendégeket.Sorcha meghallgatta az igazságot, amelyet a Terem megosztottvele. Egyedül ő hallotta az elsuttogott szavakat, amelyek remegveszálltak a levegőben. Tudta, hogy a katonák nem közvetlenparancsra cselekedtek.– Bananach nem utasította őket kifejezetten arra, hogyidejöjjenek.A szavai hallatán minden tekintet rászegeződött.Ahogy a falak szétnyíltak, és magukba fogadták a Ly Erget, apadló enyhén hullámzott, a talaj nedves lett. Sorcha érezte, ahogy abőre alatt húzódó ezüstös erek nyújtózkodnak, szinte gyökereteresztenek a talajba, és az Igazság... és a mágia oltáránszükségszerűen feláldozott sötét tündér testéből magukba szívjákaz éltető erőt.A vér mindig is táplálta a varázslatot, amelynek Sorcha volt aszíve. A testvéreihez hasonlóan neki is szüksége volt a vérre és azáldozatokra, ezekből táplálkozott, de tőlük eltérően nem leltebennük örömét. Csupán a gyakorlatiasság vezette. Egy gyenge

41 MELISSA MARRkirálynő nem tudná fenntartani a tündérbirodalmat vagy a mágiát,amely a halandók világában élő valamennyi tündért táplálja.– A testvéretek sajnos azért halt meg, mert az engedélyemnélkül léptetek a birodalmam területére. Nem kerestetek fel, hogybebocsátást nyerjetek, csak megtámadtátok az udvarom tagjait.Megsebesítettétek az egyik halandómat. – Sorcha az összegyűlttündéreire pillantott, akik a szokásos rendíthetetlen hittel figyelték.Szerették az általa teremtett stabilitást és biztonságot. – Odaát másudvaroknak is vannak jogaik és erejük, a tündérbirodalombanviszont abszolút hatalommal rendelkezem. Élet és halálkérdésében egyedül én döntök, ahogy minden másban is.A Magas Udvar tündérei némán várták, hogy helyreállítsa arendet, ami elkerülhetetlen volt. Megértették, hogy gyakorlatiasérvek vezetik, és nem rezzentek össze, amikor feléjük fordította atekintetét.– Ez a három betolakodó megtámadta az egyik halandómat asaját földemen. Ez tűrhetetlen. – Amikor az öccse ránézett, elkaptaa pillantását. – Egy életben maradhat, hogy jelentse a történteketaz új Sötét Királynak.– Ahogy királynőm parancsolja – válaszolta egyenletes, tisztahangon Devlin, ami teljesen ellentmondott csillogó szemének.Az udvar tagjai lesütötték a szemüket, ahogy a fiú végrehajtottaaz ítéletet. A megértés nem azt jelentette, hogy élvezik a vérontást.A Magas Udvar tündérei nem érzéketlenek.Legalábbis a többségük nem.Devlin lassú, biztos mozdulattal elmetszette egy másik katonatorkát. Itt, a Teremben, a földet és a sziklát megérintve, Sorchatudta az Igazságot: a penge nem volt kellőképpen éles, és atestvére örömét lelte abban, hogy véget ér az életük. És ami alegfontosabb: tudta, hogy a fiú örül, mert a tettével megadta nekiazt a táplálékot, amelyre a Magas Udvarnak szüksége volt. Ez volta másik közös titkuk.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 42– Az életetek véget ért, az udvarunkért, a királynőnk parancsára– mondta Devlin, ahogy a kőben tátongó nyílásba engedte a LyErget.Megismételte a procedúrát: feláldozta a harmadik tündért is.Aztán Sorcha felé nyújtotta véres kezét.– Királynőm?Sorcha, akinek lába a talajon nyugodott, tudta, hogy Devlin egypillanatra azt szeretné, hogy utasítsa rendre, amiért élvezte akatonák halálát. Ahogy a fiú ott állt véres kézzel, szinte bátorította,hogy fenyítse meg. Reménykedett benne, hogy ez történik.Az udvar tagjai az emelvényre pillantottak.Sorcha megnyugtatóan mosolygott a fiúra, majd a tündéreire.– Testvérem.Az ezüstös szálak energiától duzzadva visszahúzódtak a bőrealá. Sorcha megfogta Devlin kezét, és az immár makulátlanpadlóra lépett. Az életben maradt Ly Erg vágyakozva nézett akirálynő kezén lévő vérre.– Sem a királyotok, sem Bananach nem adhat engedélyt atündérek földjén. Tartsátok be a szabályokat. – Azzal Sorchahomlokon csókolta a katonát. – Ez alkalommal kegyelmet kapsz,hogy elvigyél egy üzenetet a királynak.Sorcha az öccse felé fordult, és bólintott. Devlin némánátvezette az összesereglett tündérek között, és kimentek ateremből. A csendes kertbe tartottak. Ez is megszokott volt. Úgyjártak el, ahogy a rend megkövetelte. A királynő visszavonult atermészet csendjébe, a testvére pedig a halandók világába.Most viszont Devlin meg fogja keresni azt a halandót. Ennek aSeth Morgannek a létezése nem természetes. Ha a tetteifelkeltették Bananach érdeklődését, a Magas Udvarnak is oda kellfigyelnie rá.

5. FEJEZETAmikor Seth aznap délután előbukkant a könyvtári polcok közül,Quinn ott várt rá, megtévesztően barátságos kifejezéssel az arcán.– Nincs szükségem kísérőre – dünnyögte Seth. Elment az őrmellett, hogy kikölcsönözzön néhány néprajzi témájú könyvet.Hiába tiltakozott.Amikor elrakta a táskájába a könyveket, Quinn a bejárat feléintett.– Kész vagy?Seth szívesebben ment volna egyedül, de semmi esélye sem voltrá, hogy meggyőzze az őrt: ne engedelmeskedjen a parancsnak. Avilág veszélyes hely egy törékeny halandó számára. Aislinnragaszkodott hozzá, hogy mindig őrök vigyázzanak rá. Seth nemértette, de egyre nehezebben ment neki, hogy elharapja a gúnyosválaszokat, és ne meneküljön el. Ami ostobaság.Némán elment Quinn mellett. A Crow's Nestbe tartottak, ésSeth egész úton hallgatott. A klubnál ott találták Niallt azoldalbejáratnál. A Sötét Király a falnak támaszkodva várt,cigarettázott, a lábával dobolt a benti zene ütemére. Keenantől ésAislinntől eltérően őt nem kísérték őrök, a háttérből sem figyelték.Egyedül volt, és Seth örült neki.Quinn megvető pillantást vetett Niallre.– Többé már nem tartozik az udvarunkhoz.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 44Niall csendben állt, miközben Quinn haragosan nézett rá.Megváltozott, amióta elfoglalta a Sötét Udvar trónját. Alegszembetűnőbb változás az volt, hogy a korábban rövidre nyírthaját megnövesztette. De nem ez volt az igazi különbség: amikormég Keenan udvarához tartozott, óvatosan mozgott, minthamindig ébernek kellett volna lennie a lehetséges veszélyek miatt.Nem számít, hol voltak, mindig éberen őrködött, még Keenanlakásának biztonságot nyújtó falai között is. Most viszont lezsernyugalmat árasztott. Közönyös viselkedése azt sugallta, hogysemmi és senki sem árthat neki, ami nagyon igaz volt. Akirályokra és királynőkre csak más uralkodók vagy a kivételesenbefolyásos udvar nélküli tündérek jelenthetnek veszélyt.Aislinnhez hasonlóan Niall is szinte sérthetetlen volt.Quinn lehalkította a hangját, és hozzátette:– Nem bízhatsz a Sötét Udvarban. A két udvar tündérei nemkeverednek egymással.Seth megrázta a fejét, és majdnem elmosolyodott. Niallszándékosan provokálta a nyártündért, aki úgy helyezkedett, hogyfelkészült a támadásra. Néhány rövid héttel ezelőtt Niall isugyanígy reagált volna a korábbi Sötét Király jelenlétében. Mindenrelatív. Niall megváltozott. Vagy talán mindig készen állt azavarkeltésre, csak Seth nem vette észre.Niall szemébe nézett.– Ártani akarsz nekem? – kérdezte.– Nem. – Niall gyilkos pillantást vetett Quinnre. – És sokkaljobban meg tudlak védeni, mint Keenan talpnyalói.Quinn forrt a dühtől, de nem szólt semmit.– Itt nagyobb biztonságban vagyok, mint máshol. Komolyan –fordult Quinn felé Seth. Egyenletes hangon beszélt, nem engedte,hogy lássák, mennyire szórakoztatónak és egyben bosszantónaktalálja a helyzetet. – Niall a barátom.– Mi van, ha...– Az ég szerelmére, csak menj már el – szakította félbe Niall.Fenyegetően indult feléjük, ami túlságosan is jól illett hozzá. –

45 MELISSA MARRSeth biztonságban van velem. Nem tenném ki a barátaimatveszélynek. A te királyod az, aki ennyire nem törődik a barátaival.– A királyunk nem helyeselné – makacskodott Quinn. CsakSethhez beszélt, csak rá nézett.Seth felvonta az egyik szemöldökét.– Nekem nincs királyom. Elfelejtetted, hogy halandó vagyok?– Jelentenem kell Keenannek, mi történt. – Az őr néhánypillanatig várt, mintha ezzel a fenyegetéssel hatna Sethre. Amikornyilvánvalóvá vált, hogy semmit sem ért el vele, megfordult, ésotthagyta őket.Amint eltűnt a szemük elől, Niall arcáról is eltűnt a fenyegetőkifejezés.– Ostoba alak. El sem hiszem, hogy Keenan megtettetanácsadónak. Quinn bármire rábólint mindenféle erkölcsi érzéknélkül, és... – Elhallgatott. – De ez nem tartozik rám. Gyere.Kinyitotta az ajtót, és bementek a félhomályos klubba. Sethmegnyugtatónak találta ezt a helyet. Itt nem csaptak le rá madarak,nem ugrándoztak körülötte Nyárleányok. Itt nyugodtnak éreztemagát. Amikor a szülei még nem mentek el, sok délutánt töltött ittaz apjával. Gyakorlatilag itt nőtt fel. Azóta megváltozott a hely, demég mindig látta az anyját a bárpult mögött, ahogy kioszt valamiostoba vendéget, aki elkövette azt a hibát, hogy alábecsülte.Inkább olyan volt, mint egy buldózer. Linda heves vérmérséklettelellensúlyozta apró termetét. Seth még tizennégy éves sem volt,amikor rájött: az apja egyszerűen csak azért jár oda, hogy ürügyelegyen Linda körül sertepertélni. Azt állította, hogy odahazaunatkozik, belefáradt a nyugdíjas életbe, munka nélkül nem találjaa helyét, ezért aztán apró javításokat végzett a klubban. Szó semvolt itt unatkozásról: egyszerűen csak Linda közelében akart lenni.Hiányoznak. Seth szabadjára engedte az emlékeit. Ittmegtehette. Mostanában még a klub hasonlított leginkább egyotthonra.Linda nemigen szokott hozzá, hogy anya legyen. Seth biztosvolt benne, hogy szereti, de amikor hozzáment az apjához, nem az

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 46járt a fejében, hogy letelepedjen és családot alapítson. Amint Sethelég idős lett, új helyekre vágyott. Az apja vállat vont, és habozásnélkül követte.Eszébe sem jutott, hogy elhívjon magukkal.Niall egy asztalhoz vezette a legsötétebb sarokba, és Seth márnem gondolt a szüleire. Elmentek a megrögzött alkoholistákmellett, akik egypár sört már legurítottak, pedig még csak délutánvolt. Délben fura társaság gyűlik itt össze: irodai alkalmazottak,biciklisek, munkanélküliek, és olyanok, akik még nem kezdtékmeg a szezonális munkájukat.Olyan asztalt választottak, ahol viszonylag maguk lehettek. Sethelvett egy ütött-kopott étlapot a szomszédos asztalról, és kinyitotta.– Nem változott – mutatott a menüre Niall. – És te most isugyanazt fogod rendelni.– Igaz, de szeretem nézegetni. Tetszik, hogy nem változott. –Seth odahívta magukhoz az egyik pincérnőt, és leadta a rendelését.Amikor egyedül maradtak, Niall furcsa pillantást vetett rá, ésmegkérdezte:– Ugyanolyannak látsz?– Több árny van körülötted – intett felé Seth. Susogó árnyakkeringtek és fonódtak egymásba Niall körül. – És furcsa a szemed.Még hátborzongatóbb, mint Ashé. Az övében többnyire a tengertlátni, meg szép dolgokat, a tiedben viszont különös, sötét alakokat.Niall nem örült ennek a részletnek.– Irial szeme még mindig ilyen.Sethnek több esze volt annál, mint hogy belemenjen ebbe abeszélgetésbe. Soha nem hozná szóba Niall és az előző SötétKirály kapcsolatát, amikor a barátján eluralkodott a melankólia.– Boldogabbnak tűnsz – mondta ehelyett.Niall durva hangot hallatott, ami akár nevetés is lehetett.– Én ezt nem hívnám boldogságnak.– Akkor úgy tűnik, jobban érzed magad a bőrödben – vontvállat Seth.

47 MELISSA MARRNiall most tényleg felnevetett. A hang hallatán Seth kivételévelmindenki megborzongott, vagy vágyakozva felsóhajtott. Sethakaratlanul is megérintette a nyakában függő követ. Nialltől kaptaa talizmánt, hogy megvédje a tündérek illúziójától. Részben azért,mert Niall ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol az aljas ösztönökre,de emellett más tündérpraktikák ellen is védelmet nyújt.Keenan soha nem ajánlotta fel, még csak el sem árulta, hogyléteznek ilyen amulettek... Seth megrázta a fejét. Nem volt titok,hogy a Nyárkirály önként nem tesz semmit, ami megkönnyítenéSeth életét. Ha Aislinn javasolt neki valamit, habozás nélkülengedelmeskedett, de soha nem kezdeményezett. Niall viszont,amikor ő lett a Sötét Király, megosztotta vele minden tudását.– Említetted az amulettet Ashnek? – kérdezte szinte mellékesenNiall.– Nem. Tudod, akkor megkérdezné Keenant, miért nem őajánlotta fel először... és nem igazán szeretném, hogy miattamveszekedjenek újra.– Ostoba vagy. Én tudom, miért nem ajánlott fel neked egytalizmánt. Te is tudod. És ha Ash tudomást szerezne róla, ő istudná.– Eggyel több ok arra, hogy ne mondjam el neki. Elég nehézidőszakon megy át, sok a változás, meg kell teremteni azegyensúlyt.– És Keenan, ha teheti, a saját javára fordít mindent. Ő... – Niallelhallgatott, a szeme vadul villogott.Seth követte a pillantását. Egy sötét hajú tündérlányt látott hatalacsonyabb, vörös kezű tündér gyűrűjében. Az arcát és a karjátkék festék díszítette, mint a kelta harcosokét a csatában. Egy hollóképe vibrált az arcán. Kékesfekete, egyúttal valahogytollkoronának tűnő összegubancolódott haja a derekát verdeste. Alegtöbb tündértől eltérően emberi és madárra hasonlító vonásai isláthatók voltak, hol az egyik, hol a másik kerekedett felül.– Ne avatkozz közbe – szólt oda Sethnek Niall, ahogy aközeledő lány láttán hátratolta a székét.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 48A hollótündér mozdulata határozottan nem emberre vallott,amikor oldalra biccentette a fejét.– Micsoda kellemes meglepetés, Gancan...– Nem! – A harag valóságos sötét indák formájában tört kiNiallből. Akik nem rendelkeznek a tündérlátás képességével, azoknem láthatták. – Nem „Gancanagh”, hanem „királyom”. Vagy márelfelejtetted?A lány meg sem rezzent. A tekintete lassan végigsiklott Niallen.– Így igaz. Néha ködösek a dolgok a fejemben.– Nem ezért nem szólítottál illendően. – Niall még mindig ült,de úgy helyezkedett, hogy könnyen felállhasson, ha hirtelen arralenne szükség.– Milyen igaz! – A madárszerű tündér megmerevedett. –Megküzdenél velem, királyom? Túl messze vannak még aháborúk, amelyekre vágyom.Seth érezte, hogy a levegő megtelik feszültséggel. A többitündér szétszéledt a klubban, elfoglalták a helyüket, boldognaktűntek.– Ezt akarod? – kérdezte Niall, és felállt.A lány megnyalta az ajkát.– Egy kis küzdelem jólesne.– Kihívsz? – Niall végigsimított a lány tollszerű haján.– Még nem. Ez nem igazi kihívás, de... igen, vért akarok. –Előrehajolt, és hallhatóan nyitotta-csukta a száját. Seth azontöprengett, tényleg csőre van-e.Niall a lány hajába markolt, és eltartotta magától a fejét.A hollólány imbolygott, mintha táncolnának.– Érdeklődhetnék Irial felől. Elmondhatnám, mennyire bántja,hogy elutasítod a... tanácsait.– Szuka.– Ez minden? – A lány haragosan meredt rá. – Egyetlen szó?Úgy jöttem ide, hogy nem tapad vér a kezemhez. Téged kerestelek,és csak egyetlen szót kapok? Így bánsz velem mindazok után,hogy...

49 MELISSA MARRErre Niall ököllel megütötte.A lány egy csontfehér késsel megpróbálta felnyársalni a fiú mégmindig kinyújtott kezét.Olyan gyorsak voltak, hogy Seth nem tudta követni amozdulataikat. Csak annyit tudott megállapítani, hogy a tündérlánynagyon jól megállta a helyét. Néhány pillanat múlva számos vágáséktelenkedett Niall karján, bár a többségük nem látszott mélynek.Niall elgáncsolta a lányt, aki még földet sem ért, máris a fiúntermett.Elmosódtak a mozdulataik. Úgy tűnt, hogy a lánynak hollócsőreés karmai vannak, és azokat is használja a rövid kés mellett.Szörnyű rikoltások hagyták el a csőrét, csatakiáltások, amelyeknekmintha az lett volna a céljuk, hogy odahívják a többi tündért. Deakik vele jöttek, most némán ültek az asztalokon és székeken,onnan figyelték az összecsapást.Niall egy rövid időre hátulról elkapta és magához szorította alányt.A tündér egy pillanatra mozdulatlanná dermedt. Kínos volt azarcára nézni: nem boldogtalanság, hanem egyfajta intim örömsugárzott róla. Felsóhajtott.– Majdnem megéri veled harcolni.Aztán olyan erővel vetette hátra a fejét, hogy Niall orrából ésszájából elkezdett folyni a vér.A fiú nem engedte el, csak ellazította a jobb kezét, ésmegragadta vele a lány fejét. Kihasználta a lendületét, és a földrependerítette. Fél kezével leszorította a fejét, félig a testére feküdt,és a földhöz szegezte a mozdulatlan lányt.A lány Niall felé fordította véres arcát, és mélyen egymásszemébe néztek.Seth kényelmetlenül érezte magát. Amikor elfordította atekintetét, észrevette, hogy a pincérnő mellette áll, és mondvalamit.– Tessék?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 50– Niall – szólalt meg újra a pincérnő. – Nem láttam elmenni.Visszajön még?Seth felriadt, és eszébe jutott, hogy a nő nem látja a tündéreket.Rajta kívül senki sem látta az összecsapást. Egyedül ő látta, ahogyNiall és a lány véresen egymásba fonódik, bólintott.– Igen. Visszajön.A pincérnő különös pillantást vetett rá.– Jól vagy?– Igen, csak... megijesztettél. – Elmosolyodott. – Bocsánat.A pincérnő bólintott, és odament egy másik asztalhoz.Seth meghallotta maga mögött Niall hangját.– Kedvesem?Megfordult, és látta, hogy Niall feláll, majd lehajol a tündérhez.– Végeztünk?– Mmm. Még nem végeztünk, csak szünetet tartunk. Majdakkor lesz vége, ha meghaltál. – Elfogadta a fiú kezét, és atündérek többségére jellemző kecsességgel felállt. Óvatosanmegérintette az arcát, a pillantása ködös volt. – Ez szép volt,felség.A Sötét Király bólintott, és nem vette le a szemét a lányról.– Ma este eljövök érted – suttogta a lány. Talán fenyegetésnek,talán javaslatnak szánta.Apró, szaggatott mozdulatokkal elfordította a fejét, éstévedhetetlenül tudta, hol van éppen a hat vörös kezű tündér. A LyErgek egyszerre indultak el felé. A csoport szó nélkül távozott,éppolyan hirtelen, ahogy megjelent.Niall Sethre pillantott.– Rögtön visszajövök – mondta, és ő is elment.Seth csak ült ott, megdöbbentette e véletlenszerű támadás, ésnem tudta, mit gondoljon felőle.Észrevette, hogy még valaki látta a harcot: a normális halandókszámára láthatatlan tündér a terem másik végéből bámult rá. Sűrűfehér haját szoros csomóban viselte a feje tetején. Éles, szögletesvonásait mintha úgy faragtak volna ki. Seth másféle szobrokat

51 MELISSA MARRkészített, de abban a pillanatban égett a vágytól, hogy egy darabsötét kőbe vésve elkészítse az ellentétét. A sápadt tündér ott állt, ésőt bámulta. Sethnek egy pillanatra megfordult a fejében, vajon éle.Annyira merevnek tűnt, mintha tényleg kőből faragták volna.Niall nem sokkal később visszajött, és már nem volt annyiravéres. Az álcája elrejtette a ruhája állapotát és a vágásokat a bőrén,így a teremben Seth volt az egyetlen halandó, aki látta, hogymegváltozott a külseje.– Ismered? – kérdezte Seth, amikor Niall újra leült az asztalhoz.Niall követte a barátja pillantását a terem másik végébe, ahol aszoborszerű tündér állt.– Sajnos. – Niall előhúzott egy cigarettatárcát a zsebéből, éskivett belőle egy cigarettát. – Devlin Sorcha „békefenntartója”,avagy bérgyilkosa. Attól függ, honnan nézzük.Devlin békésen mosolygott rájuk.– Most nincs kedvem vele foglalkozni – tette hozzá Niall, detovábbra is Devlint figyelte. – Manapság igen kevés tündér képespróbára tenni az erőmet. Az előbbi lány képes volt rá, és sajnosDevlin is.Seth nem tudta, miért lett ilyen hirtelen feszült a hangulat. ÚjraDevlinre pillantott, aki most már feléjük közeledett.Még mindig láthatatlan volt. Megállt, és megszólította Niallt.– Baj készülődik, barátom. És nem Sorcha az egyetlen célpont.– Sorcha volt valaha is célpont? – Niall felpattintotta azöngyújtója tetejét.Devlin kihúzott magának egy széket, és leült, pedig nemmarasztalták.– Sorcha egykor odavolt érted. Ennek jelentenie kellenevalamit, még számodra is. Amire szüksége van...– Nem akarok tudni róla, Dev. Látod, hogy már mi vagyok...– Már saját magad döntesz a tetteid felől.Niall felnevetett.– Nem, soha.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 52Seth nem tudta, mi lenne a helyes lépés, de amikorfelemelkedett, Niall megragadta az alkarját.– Maradj!Devlin látszólag közömbösen figyelte.– A tied?– A barátom – javította ki Niall.– Lát engem. A lányt is látta. – Devlin nem vádaskodott, de ahangja vészjóslóan csengett. – A halandóknak nem lenne szabadlátniuk bennünket.– Ő viszont látja a tündéreket. Ha megpróbálod elrabolni –vicsorogta állatiasan Niall –, semmi sem áll a haragom útjába. Semaz, amit egykor a királynőd iránt éreztem, sem a mi barátságunk. –Sethre pillantott. – Sehova ne menj el vele. Soha – mondta neki.Seth egyik szemöldöke néma kérdés gyanánt a magasba szaladt.Devlin felállt.– Ha Sorcha azt akarta volna, hogy vigyem magammal,megtettem volna, de nem adott rá parancsot. Most azért vagyok itt,hogy figyelmeztesselek: az udvarodban baj készülődik.– És hogy jelentést tégy róla.– Természetesen. – Több mint megvető pillantást vetett Niallre.– Mindenről beszámolok a királynőmnek. Mindenben a MagasUdvart szolgálom. Ne felejtsd el a nővérem figyelmeztetését.Azzal Devlin felállt, és távozott.Niall elnyomta az első cigarettáját, amelybe bele sem szívott, éselőhúzott egy másikat.– Meg akarod magyarázni, mi történt? – intett körbe Seth.– Nem igazán. – Niall rágyújtott, nagyot szívott a cigarettájából,és maga előtt tartotta. Zavarodott kifejezés ült az arcán. – És nemis nagyon hiszem, hogy mindent meg tudnék magyarázni.– Veszélyben vagy?Niall kifújta a füstöt, és elvigyorodott.– Reménykedni mindig lehet.– És én?

53 MELISSA MARR– Devlin részéről nem fenyeget veszély. Ha azért küldték volnaide, hogy magával vigyen, megpróbálta volna. – Niall az ajtó felénézett, amelyen keresztül a tündér távozott. – Devlin a MagasUdvar ügyeit intézi a halandók világában, mert Sorcha nemgyakran vegyül el az emberek között.– És amelyik megtámadott?Niall vállat vont.– Neki ez a hobbija. Élvezi az erőszakot, a viszályt, a fájdalmat.Féken kell tartanom, ez is azok közé a kihívások közé tartozik,amelyeket Irialtől örököltem. Irial segít, de... nem tudokmaradéktalanul megbízni benne.Seth nem tudta, mit mondjon. Furcsa csend ereszkedett rájuk,amíg Niall elszívott néhány szál cigarettát.A pincérnő megállt, hogy letisztítsa a hozzájuk legközelebb esőasztalt. Újra. A legtöbb tündérhez és halandóhoz hasonlóan nyíltérdeklődéssel figyelte a Sötét Királyt. Niall Gancanagh volt:elcsábította a nőket, és függővé tette őket. Mielőtt trónra lépett, ezhalálos következményekkel járt a partnerei számára.– Ki volt ő? A tünd... – Seth elharapta a mondatot, amikor apincérnő odajött az asztalukhoz egy üres hamutartóval. – Majdszólunk, ha kérünk valamit – szólt oda neki.– Nem okoz gondot, hogy idejöjjek és megkérdezzem, Seth. –Haragos pillantást vetett a fiúra, majd a Sötét Király felé fordult. –Niall... Nincs szükséged valamire?– Nincs. – Niall megsimogatta a lány csupasz karját. – Mindigolyan jó vagy hozzánk, nem igaz, Seth?A lány sóhajtozva elment, de közben visszapillantott Niallre.– Itt mindenkinek osztogatnunk kellene a talizmánokat –dünnyögte a szemét forgatva Seth.– Ünneprontó. – Niall komor arcán vigyor jelent meg.– Élvezd a figyelmet, de a vágyaidat tartsd meg a tündéreknek –figyelmeztette Seth.– Tudom. Csak szükségem van... – A Sötét Király arcaösszerándult, mintha fájdalmas lenne számára a gondolat. – Csak

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 54szükségem van arra, hogy emlékeztess rá. Soha nem akarok olyanlenni, amilyen most Keenan, vagy amilyen Irial volt.– Azaz?– Önző szemétláda.– Öregem, te tündérkirály vagy. Nem tudom, mennyi választásilehetőséged van. És azok után, ami a hollólánnyal történt...– Ne! Ha megengeded, megkíméllek téged is, meg magamat isattól, milyen kellemetlen dolgok történnek az életemben.Seth hárítóan felemelte a kezét.– A te döntésed. Nem ítélkezem feletted.– Akkor ezzel egyedül maradtál – dünnyögte Niall. Apillanatnyi csendet követően kihúzta a vállát, és úgy körzött vele,mintha azt próbálgatná, mennyire mozgékony. – Azt hiszem, azigazi dilemma az, kire irányítsam a szemétségem.– Vagy talán igyekezz jobban ellenállni neki.– Persze – válaszolta Niall, majd kifejezéstelen arccalhozzátette:– Pontosan ez az, amit a Sötét Királynak tennie kell: ellenállni akísértésnek.

6. FEJEZETAislinn éppen a madarakat etette, amikor Keenan az ajtókatcsapkodva, haragosan beviharzott. Az egyik nimfapapagáj a lánypólójának hátába kapaszkodott, a hajába fúrta a csőrét, és úgyfigyelte a Nyárkirályt. A madarak megnyugtatták Keenant. Néha,amikor erőt vett rajta a melankólia, vagy ingerlékeny hangulatbanvolt, csak ült és nézte őket. Ez volt az egyik legbiztosabb módszerarra, hogy megnyugodjon. A madarak mintha tudták volna, milyenértékesek, és ennek megfelelően viselkedtek. Ma azonban Keenannem időzött el közöttük.– Aislinn – üdvözölte a lányt, amikor a dolgozószobája felémenet elhaladt mellette.A lány várt. A nimfa elszállt, és egyetlen másik madár semrepült oda hozzá. Ehelyett várakozóan őt figyelték. A nimfákbóbitája felborzolódott. A többi madár egyszerűen csak bámulta,vagy abba az irányba nézett, amerre Keenan eltűnt. Néhányukfelvijjogott vagy csipogott.– Rendben. Megyek, és beszélek vele.Követte a fiút a dolgozószobába. Keenan személyesbirodalmához két szoba tartozott, ez volt az egyik. A másik ahálószobája volt, ahova a lány soha nem lépett be. Ha kettesbenvoltak, általában a dolgozószobát használták. Furcsán éreznémagát, ha egyszer egyedül menne be oda. A Nyárleányok néha

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 56összegömbölyödtek a szófán egy könyv társaságában, deAislinntől eltérően ők nem akarták távol tartani magukatKeenantől. Ahogy egyre közeledett a nyár, Ash mindinkább úgyérezte: valami a fiúhoz vonzza. Nem akarta, hogy ez történjen.Megállt az ajtóban, és igyekezett, hogy ne érezzekényelmetlenül magát a fiú barlangjában. Keenan mindig mondtaneki, hogy a lakás éppannyira az övé is, mint bármi más. Aislinnneve szerepelt a bolti számlákon, a hitelkártyákon, abankkártyákon, de a lányt mindez nem érdekelte, így Keenanfinomabb gesztusokkal próbálkozott, hogy a lány otthon érezzemagát a lakásban. Apró lépésekkel, amelyekkel magához láncol.Első pillantásra nemigen tűnt fel, hogy megint változtatott adolgozószobán, pedig ha körülnézne a komor helyiségben, látná azapró változásokat. Nem lakott Keenan lakásában, de elég időttöltött itt ahhoz, hogy ez a második – harmadik – otthona legyen.Az éjszakáit otthon, Sethnél, vagy itt töltötte. Mindhárom helyentartott ruhákat és tisztálkodószereket. Az igazi otthona az a lakásvolt, amelyet a nagyanyjával osztott meg. Az volt az egyetlen hely,ahol úgy kezelték, mintha olyan lenne, mint bárki más. Otthonnem tündérkirálynő volt, csak egy lány, akinek nem megy elég jóla matek.Habozva álldogált az ajtóban, Keenan meg a sötétbarnabőrszófa egyik végében ült. Valaki az asztalra tett egy kancsójeges vizet: a pára apró patakokban folyt végig az oldalán, éstócsákban gyűlt össze a dohányzóasztalként szolgáló acháttáblán.A fiú odébb dobta az egyik új, túlméretezett mélyzöld párnát,amelyen nem volt semmi hivalkodó díszítés.– Donia nem hajlandó találkozni velem.Aislinn becsukta maga mögött az ajtót.– Most éppen miért nem?– Talán azért, mert Bananach felől érdeklődtem, vagy talán mégmindig Niall miatt. Talán... valami másért. – Keenan haragos képetvágott, és nem fejezte be a mondatot.

57 MELISSA MARR– Szóba állt veled egyáltalán? – Aislinn egy pillanatra Keenanalkarjára tette a kezét, majd leült a szófa túlsó végében.Megszokásból tartotta a távolságot, és csak az etikett kedvéértszokott kivételt tenni, vagy hogy kimutassa a barátságát, de naprólnapra egyre nehezebben tudta távol tartani magát a fiútól.– Nem. Megint feltartóztattak az ajtóban. Nem engedtek be.„Kizárólag hivatalos ügyben”, mondta Evan. Három napigelérhetetlen volt, most meg itt van ez.– Evan csak a munkáját végzi.– És biztos vagyok benne, hogy élvezi. – Keenan nem jól tűrteaz elutasítást. Aislinn erre már akkor rájött, amikor még halandóvolt.Témát váltott.– Elég különösnek tűnik, hogy Niall miatt legyen feldúlt, vagyazért, mert Bananachról kérdeztük.– Pontosan. Amint Niall lenyugszik, mindkettőnk udvara jóljárhat azzal, hogy ő a Sötét Király. Donia...– Nem. Úgy értem, hogy amikor a múltkor eljöttünk tőle, elégnyugodtnak tűnt. Nem volt boldog, de nem is látszott nagyonmérgesnek. – Aislinn magához szorított egy párnát, mintha az egynagy plüssfigura lenne. Amikor a tündérek közötti bonyolultkapcsolatokról, az udvarokról és a köztük lévő több évszázadosviszálykodásról beszélgettek, olyan fiatalnak érezte magát. Lehet,hogy a legtöbb tündér úgy néz ki – és gyakran úgy is viselkedik –,mint a lány osztálytársai, de a rendkívül hosszú élet sokkalbonyolultabbá tesz számukra mindent. A rövid kapcsolatokévtizedekig tartanak, a hosszú barátságok évszázadokat jelentenek.Mélyen fájnak a tegnapi, az évtizedekkel és évszázadokkal ezelőttelkövetett árulások. Kihívást jelentett eligazodni közöttük.– Lemaradtam valamiről? – kérdezte a lány.Keenan töprengve figyelte.– Tudod, Niall segített nekem összpontosítani, egyenesen atárgyra tért... – Elhaltak a szavai. Apró kis felhők homályosítottákel a tekintetét, de még nem eredt el az eső.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 58– Hiányzik neked.– Igen. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű király... Csak aztkívánom, bárcsak ne egy ilyen gonosz udvar élén állna. Rosszulkezeltem a helyzetet.– Mindketten hibáztunk. Én sem vettem figyelembe olyandolgokat, amelyeket kellett volna, és te... – Aislinn elhallgatott.Nem segítene, ha ismét szóba hozná, milyen csalárdul viselkedett afiú, és ez milyen következményekkel járt Leslie és Niall számára.– Mindketten követtünk el hibákat.Aislinn is hibás volt abban, hogy Leslie a Sötét Udvar hálójábakerült. Cserbenhagyta az egyik legközelebbi barátnőjét, éscserbenhagyta Niallt is. Aislinn is osztozott a Nyári Udvarfelelősségének súlyában, ezért is igyekezett szorosabb kapcsolatotkialakítani Keenannel. Közös felelősség terhelte őket, és haosztozik a fiú kevésbé elfogadható döntéseinek felelősségében,előre tudnia kell róluk.És ha túl szörnyűek, meg kell akadályoznom őket.– És ők rossz döntéseket hoztak. Ezért nem mi vagyunk afelelősek. – Keenan nem tudta volna megmondani, hogy ez igaz-e,de ez volt a véleménye. Mivel a tündérek nem képesek hazudni, avéleménynyilvánítással veszélyes talajra tévedhetnek.– Mi is felelősek vagyunk. Elhallgattál előlem bizonyosdolgokat... és ők fizettek meg érte. – Nem bocsátott meg teljesenKeenannek azért, mert kihasználta Leslie-t és Niallt, de Doniátóleltérően neki nem volt más választása, mint jól kijönni aNyárkirállyal. Egymáshoz vannak láncolva, együtt töltik azörökkévalóságot, kivéve, ha az egyikük meghal, vagy ha már nemők irányítják a Nyári Udvart. A tündérkirályok és tündérkirálynőkszázadokon át uralkodnak. Ez elég jól megközelíti azörökkévalóságot.Az örökkévalóság Keenan oldalán. Megrémítette ez a gondolat.A fiú nem kifejezetten hajlott arra, hogy egyenlő társak legyenekaz uralkodásban, és a lánynak nem volt tapasztalata abban, hogyanbánjon a tündérekkel. Korábban, amikor még nem volt

59 MELISSA MARRtündérkirálynő, a legfőbb taktikája az volt, hogy elkerülte őket.Most viszont uralkodnia kellett fölöttük. A fiú kilencszáz évenkeresztül uralkodott úgy, hogy nem volt a teljes hatalmabirtokában. Nehéz lett volna azt mondani, hogy Aislinnek egyenlőbefolyással kell rendelkeznie, de az az alternatíva sem jelentettmegoldást, hogy a döntésekben nem vesz részt, ám akövetkezményeiket viseli.Amióta királynő lett, fontosak számára a nyártündérek.Törődött a jólétükkel, a boldogságukkal és a biztonságukkal, amiugyanolyan ösztönösen jött, mint az, hogy segít a Nyári Udvarnakmegerősödni, de ez nem azt jelentette, hogy ennek érdekébenmindenki mást fel kell áldozni. A fiú ezt nem értette meg.Aislinn megrázta a fejét.– Ebben nem fogunk egyetérteni, Keenan.– Lehet, de te legalább szóba állsz velem. – A fiú olyan nyíltragaszkodással nézett rá, hogy Aislinn érezte: a bőre alattinapsugarak válaszolnak neki.A szófa sarkába húzódott, ami egyértelmű üzenetet hordozott.– Nem tehetek mást, de Doniának van választása.– Neked is van választásod. De te...– Mi?– Ésszerűbben viselkedsz. – Amint kimondta, elmosolyodott;nem is próbálta titkolni.Lezser mosolya láttán a lányban felgyülemlő feszültségtovatűnt. Aislinn felnevetett.– Még soha nem viselkedtem annyira ésszerűtlenül, mint azelmúlt néhány hónapban. Nagyon megváltoztam... Még a tanáraimis szóvá tették. A barátaim, nagyi, még Seth is... Szörnyűhangulatingadozásaim vannak.– Pedig hozzám képest te elég higgadt vagy. – Keenan szemeszikrázott: tudta, milyen változékony hangulatú lett a lány, mertennek hatása leginkább rajta csapódott le.– Nem vagyok biztos benne, hogy ésszerűnek minősül-e, ha tevagy a mérce. – Aislinn ismét ellazult. Az elmúlt hónapok

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 60különösek voltak, de a fiúnak sikerült jókedvre derítenie. Ez nagyszerepet játszott abban, hogy elviselhetőnek találta az új életét.Keenan barátsága és Seth szerelme volt a legfőbb támasza.Keenan továbbra is mosolygott, de a szeme komoly maradt,amikor megjegyezte:– Te talán beszélhetnél Donnal. Elmagyarázhatnád neki, hogyhiányzik nekem, és szomorú vagyok, amikor nem találkozunk.Mondd meg neki, hogy szükségem van rá.– Nem neked kellene mindezt elmondanod neki?– Hogyan? Be sem enged a házába. – Keenan a homlokátráncolta. – Szükségem van rá. Nélküle... és nélküled... semmit semtudok jól csinálni. Igyekszem, de muszáj, hogy higgyen benne. Hati nem lennétek...– Ne! – Aislinn nem akarta, hogy a fiú végiggondolja, mi lenneakkor. Az udvarok közötti béke még új és törékeny volt; jobb, haDonia és Keenan viszonya békés. De ideges lett arra a gondolatra,hogy egyedül beszéljen Doniával. Egyfajta barátság alakult kiközöttük, nem annyira szoros, mint Aislinn az elején remélte, deahhoz elég szoros, hogy eleinte több délutánt is együtt töltöttek.Ennek aztán tavasszal vége szakadt. Amikor megváltoztak a dolgokKeenannel. Aislinn és Keenan nem beszéltek erről, de állandóerőfeszítést igényelt, hogy ne érintsék meg egymást.– Megpróbálhatom, de ha mérges rád, lehet, hogy velem semlesz hajlandó szóba állni. Az utóbbi időben, amikor megpróbáltamtalálkozni vele, mindig kimentette magát – ismerte be Aislinn.Keenan öntött maguknak egy-egy pohár vizet.– Azért, mert a Nyár egyre erősebb, a Tél viszont gyengül.Beira minden tavasszal mogorva lett, pedig akkor még erőtlenvoltam.Keenan a lány felé nyújtotta a poharat és... Aislinnmegmerevedett.Ez csak víz. Még ha nyári bor lenne is, akkor sem hatna rá úgy,mint először. Elhessegette magától ezeket a gondolatokat.– Ash?

61 MELISSA MARRAislinn összerezzent: felkészületlenül érte, hogy Keenan tőleszokatlan módon a becenevén szólította. Elszakította a pillantását apohárról, és a fiúra nézett.– Igen?Keenan magasabbra emelte a poharat, és a hüvelykujjávalvégigsimított az oldalán. A folyadék kristálytiszta volt.– Biztonságos. Nem akarlak bántani. Soha. Korábban semakartalak.Aislinn lángoló arccal elvette tőle a poharat.– Tudom. Sajnálom. Tényleg.Keenan vállat vont, de olyan könnyen meg tudott bántódni,amikor a lány néhány pillanatra pánikba esett. Aislinn gyanította,hogy néha a fiú is érzi ezeket a pillanatokat, mintha a közösuralkodással olyan kötelék alakult volna ki közöttük, amilyenreegyikük sem volt felkészülve. Az udvarban egyedül Keenan látotta lány álarca mögé.Barátok. Barátok vagyunk. Nem ellenségek, vagy valami más.– Beszélek Donnal. Nem ígérek semmit, de megpróbálom.Talán nekünk is hasznunkra válik... Az elmúlt néhány hétbenannyira indulatosan viselkedett velem. Ha csak a tavasz miatttörtént így, talán jót fog tenni, ha beszélünk.Keenan megfogta a kezét, és gyengéden megszorította.– Jól viseled a helyzeteket, amelyekbe miattam kerülsz. Tudom,hogy ez még mindig nehéz számodra.Aislinn nem engedte el a kezét, azzal az erővel ragaszkodotthozzá, amelyre akkor tett szert, amikor tündérré vált.– Ennél többet nem viselek el. Ha rejtegetsz még előlem olyantitkokat, mint Leslie... – Hagyta, hogy a bőre alatt rejtőző napfénykiszabaduljon. Nem azért, mert elvesztette a fejét, hanem hogymegmutassa: egyre jobban tudja irányítani a napsugarakat,amelyek mindkettőjükben ott vannak. – Az nem lenne bölcsdöntés, Keenan. Donia tette lehetővé, hogy kiszabadítsuk Leslie-t asötét tündérek befolyása alól, te viszont cserbenhagytál. Nemakarom, hogy ez még egyszer előforduljon.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 62A fiú szinte egy percig hallgatott, csak némán fogta a lánykezét.Amikor Aislinn elhúzódott tőle, elmosolyodott.– Nem vagyok biztos benne, hogy ezzel a fenyegetéssel olyanhatást érsz el, amilyet szeretnél. Ha felmérgesíted magad, csakmég vonzóbb vagy.Aislinn elvörösödött. Nem volt képes azt mondani, amit kellettvolna, de nem fordította el a tekintetét.– Nem játszom, Keenan.A fiú már nem mosolygott, elengedte a lány kezét. Komolykifejezés jelent meg az arcán, majd bólintott.– Tehát azt kéred tőlem, hogy ne titkolózzak?– Igen. Nem akarok az ellenséged lenni... és szójátékokat semakarok játszani. – A tündérek csűrték-csavarták a szavakat, hogyminden lehetséges előnyre szert tegyenek.Keenan csendesen megszólalt:– Én sem akarok az ellenséged lenni.– Vagy szójátékokat játszani – ismételte meg a lány.A fiú arcára visszatért a pajkos mosoly.– Tulajdonképpen szeretem a szójátékokat.– Komolyan mondtam, Keenan. Ha együtt akarunk uralkodni,őszintébbnek kell lenned velem.– Tényleg ezt akarod? – Keenan hangja kihívóan csengett.– Igen. És nem tudunk együttműködni, ha egész idő alatt azonkell töprengenem, mi jár a fejedben.– Ha biztos vagy benne, hogy ezt akarod – mondta a fiú féligincselkedve, félig szörnyen komolyan. – Ezt akarod, Aislinn?Tényleg ezt akarod tőlem? Teljes őszinteséget?A lány úgy érezte, csapdába sétál, de ha egyenlő szereprevágyik, nem lenne helyes visszakoznia. Kényszerítette magát,hogy a fiú szemébe nézzen.– Igen.Keenan hátradőlt, ivott egy korty vizet, és közben a lánytfigyelte.

63 MELISSA MARR– Nos, nem kell ezen töprengened... Azon gondolkodtam, hogymost, amikor néha annyira lefoglalnak bennünket az udvaridolgok, Donia, Niall, és a tanulmányaid... könnyű elfelejteni, hogynélküled semmim sem lenne, azt viszont soha nem könnyűelfelejtenem, hogy még többet akarok.Aislinn elvörösödött.– Nem így értettem.– Szóval most te játszol a szavakkal? – Semmi kétség nem férthozzá, hogy kihívás rejtőzik a szavai mögött. – Eldöntöd, hogymikor akarsz őszintének hallani?– Nem, de...– Te mondtad, hogy tudni akarod, mit gondolok. Nem voltakfeltételek. Csak semmi szójáték, Aislinn. Te döntesz. – Letette apoharat az asztalra, és várt néhány pillanatot. – Ilyen könnyenmeggondoltad magad? Szeretnéd, hogy legyenek titkaink, vagysem?Aislinn érezte, hogy kezdi elönteni a rettegés. Nem fizikailagérezte veszélyben magát, hanem attól félt, hogy tönkremegy azeddig felépített barátságuk.Amikor nem szólalt meg, a fiú folytatta.– Arra gondoltam, hogy senki más nem lett volna képesmegbirkózni egyetlen olyan feladattal sem, mint te. Még ahhoz isalkalmazkodtál, hogy tündér lett belőled... Egyetlen Nyárleánysem alkalmazkodott ilyen gyorsan. Nem gyászoltál, nemdühöngtél, nem tapadtál rám.– Én tudtam a tündérekről, ők nem – tiltakozott Aislinn. A fiúszavait hallgatva egyre jobban utálta, hogy a tündérek nemképesek hazudni. Könnyebb lenne hazudni, és letagadni, milyenfájdalmas volt elveszítenie a halandóságát. Könnyebb lenne aztmondania, hogy nem alkalmazkodott sokkal gyorsabban, mintgondolta volna. Könnyebb lenne azt mondania, hogy küszködött.Akkor nem tenné ezt velem.Keenan teret és időt adott neki. A barátja volt, és meg semközelítette a lány által felállított határokat.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 64Fuss. Fuss el azonnal.Nem futott el.Keenan közelebb ment hozzá, behatolt a személyes terébe.– Tudod, ennél többről van szó. Már tudom, hogy helyes volt,amikor annyi hosszú évszázadon keresztül nem találtam akirálynőmet. Azt hittem, nem bírom ki, de megérte rád várni.Megérintette Aislinn haját, napfény siklott a lány bőrén.– Ha ténylegesen a királynőm lennél, az udvarunk még erősebblenne. Ha az enyém lennél, és a halandó világ nem vonná el afigyelmedet, nagyobb biztonságban lennénk. Ha tényleg együttlennénk, megerősödnénk. A nyár az örömök és a forróság évszaka.Amikor veled vagyok, minden másról el akarok feledkezni.Szeretem Doniát. Mindig is szeretni fogom, de amikor veledvagyok... – Keenan nem folytatta.Aislinn tudta, mit nem mond ki. Érezte, hogy igaz, de énjénekezt a részét nem áldozná fel az udvaruk kedvéért. Vajon Keenanelőre tudta, hogy így fognak érezni egymás iránt? Amikor őragaszkodott ahhoz, hogy ez csak egy munka, nem pedigkapcsolat, a fiú vajon tudta, hogy ezzel az udvarukgyarapodásának útjába áll? Nem akarta tudni a választ.– A Nyári Udvar erősebb, mint az életed során eddig valaha isvolt – mormolta.– Igen, hálás is vagyok azért, amit az udvarunknak adtál. Várok,ameddig kell, hogy többet is adj. Ez jár a fejemben. Gondolom,azon kellene töprengenem, mi mindent kell tennünk, de... –Közelebb hajolt a lányhoz, és a szemébe nézett. – Most csak arratudok gondolni, hogy itt vagy velem, ahova tartozol. Ténylegszeretem Doniát, de az udvaromat is szeretem. Téged is tudnálakszeretni, mert erre teremtettek bennünket, Aislinn. Ha engednéd,annyira tudnálak szeretni, hogy minden másról elfeledkeznénk.– Keenan...– Arra kértél, legyek őszinte.A fiú nem hazudott, képtelen volt rá. Nem számít. Nem számít,és nem is számíthat, hogy ilyeneket mond neki.

65 MELISSA MARRAislinn érezte a napfényt, amely ott élt benne. Egyre terjedt,szinte szétrepedt tőle a bőre. Eddig csak Seth mellett érzett olyanszenvedélyt, mint most, amikor hevesen reagált Keenan futóérintésére. Ez nem helyes.Tényleg? suttogta belül egy áruló hang. Ő a királyom, atársam...Keenan mellkasára tette az egyik kezét. El akarta lökni magától,de az érintés hatására áramlani kezdett közöttük a napfény. Atestük egyetlen hatalmas vezeték volt: a napfény egyre erősödőenergiája oda-vissza áramlott rajtuk, ahogy utat talált magának abőrükön át.Keenan egyenetlenül lélegzett, a szeme nagyra nyílt. A lány feléhajolt, és Aislinn érezte, hogy ő meg hozzásimul. Az egyik kezemég mindig a fiú mellkasán volt, mintha el akarná lökni, deegymáshoz simultak, és a karja közéjük szorult.Keenan megcsókolta. Amióta a lány tündér, ez most fordult előelőször. Az első csókjuk alkalmával Aislinn elszédült a túl soknyári bortól és a túl sok tánctól a fiú oldalán. Másodszor akkorcsókolta meg, amikor el akarta csábítani, miután a lánymegmondta neki, hogy hagyja békén. De most, a harmadikalkalommal olyan gyengéden csókolta meg, hogy szinte aligérintette az ajkát. A mozdulata éppannyira kérdés volt, mint csók.A vonzalom jele, ami csak rontotta helyzeten.Aislinn elhúzódott tőle.– Hagyd abba – suttogta halkan, de a fiú így is meghallotta.– Biztos vagy benne?A lány nem tudott válaszolni. Nem vagyok képes hazudni.Megérezte az érett nyári napot a szavaiban, annak az ígéretét, mivárna rá, ha egy picit közelebb bújna hozzá.– Azt akarom, hogy engedj el. – Aislinn a szavak jelentésére, aszófa érintésére és a bőrkötéses könyvek gerincére koncentrált,amelyeket a fiú mögött látott a falon. Mindenre, csak hogyKeenanre ne kelljen.Elvette a kezét a mellkasáról.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 66Lassan. Csak arra összpontosítok, ami számít. Az életemre. Adöntéseimre. Sethre.Keenan is hátrább húzódott, és közben fürkésző pillantást vetettrá.– Ha te nem lennél, a nyártündérek elpusztulnának.– Tudom. – Aislinn nem tudott jobban elhúzódni tőle. Nem volthova. A szófa karfája már így is a hátába vágott.– Nélküled haszontalan lennék az udvarom számára.A lány úgy szorongatta a párnát az ölében, mintha pajzs lennekettőjük között.– Nélkülem is összetartottad az udvarodat kilencszáz évenkeresztül.Keenan bólintott.– És megérte. Minden szenvedés megérte, mert eljutottunk ide,és megérné, ahova eljuthatnánk, ha egy nap elfogadnál engem. Halenne időnk, hogy együtt lehessünk, ahogy kellene...Egy újabb túlságosan hosszúra nyúlt pillanat erejéig Aislinnmegmerevedett, és kereste a szavakat, amelyekkel feloldhatná akettőjük között keletkezett feszültséget. Már máskor is előfordult,hogy Keenan ennyire nyíltan fogalmazott, de most először érintettemeg a lány bőrét úgy, hogy az már több volt, mint a gyengédségegyszerű jele. Ez így túl sok volt egyszerre.– Egy kis helyet? – Aislinn hangja elcsuklott.A fiú hátrább húzódott.– De csak azért, mert megkértél rá.A lány úgy érezte, szédül.Keenan feszülten rámosolygott.Aislinn bizonytalan léptekkel az ajtóhoz ment. Kinyitotta, ésúgy markolta az ajtógombot, hogy azt hitte, a kezében marad.Nagyobb önuralomra volt szüksége hozzá, mint szerette volna, dea fiú szemébe nézett.– Ez semmin sem változat. Nem tehetem. A barátom vagy, akirályom, de... ennél több nem lehet közöttünk.

67 MELISSA MARRA fiú bólintott, de ez a mozdulat csak azt jelezte, hogy hallotta aszavait, nem pedig azt, hogy egyet is ért velük. Ez abból is egészegyértelmű volt, amit ezután mondott:– Te vagy a királynőm, a megmentőm, a partnerem... és ezjelent mindent.

7. FEJEZETAislinn céltalanul kóborolt Huntsdale utcáin. Néha nem érezteképesnek magát arra, hogy Seth közelében legyen, ami az utóbbiidőben egyre gyakrabban fordult elő, mert Keenanen járt az esze.Azon gondolkodott, amit Keenan mondott neki, és hogyan éreztemagát, amikor a fiú feléje nyúlt. Félt. Keenan és Donia márnincsenek együtt, ami azt jelenti, hogy a fiú jobban fogragaszkodni őhozzá. A nyár közeledtével már így is túl közelkerültek egymáshoz, és nem tudta, mit tegyen.Énjének egy része beszélni akart Sethtel, de attól félt, a fiúelhagyná. Mindegy, hányszor suttogta azt Seth, hogy szereti, őmég mindig aggódott, hogy mindent elront, és a fiú elhagyja. Néhaő maga is el akart futni a tündérek problémái elől, akkor háthogyan várhatná el, hogy Seth ne ezt tegye? A fiúnak osztozkodniakellett rajta az udvarával és a királyával. Ha elmondaná neki, hogyKeenan rámenősen viselkedett, ő meg kísértésbe esett, lehet, hogyaz lenne az utolsó csepp a pohárban?Seth nem szokta nyaggatni, de észreveszi, amikor zaklatott.Aislinn nem volt benne biztos, mit mondana, ha a fiúmegkérdezné, mi a baj. A királyom, a másik felem úgy döntött,hogy változtat a szabályokon. Én meg alig tudtam ellenállni neki.Nem állt készen erre a beszélgetésre, sem most, sem a

69 MELISSA MARRközeljövőben. Majd később elmondja neki. Csak nem most. Addignem, amíg nem tudom, mit mondjak.Beszélni akart valakivel, de Leslie, az egyetlen barátja, akiszintén tudott a tündérek létezéséről, elköltözött a városból, és nemvolt hajlandó beszélni róluk. Ha elmondaná Sethnek, az aztjelentené: beismeri, hogy kísértésbe esett. És akivel még atündérekről beszélgethetett, az maga Keenan volt, a problémaforrása. Szembesült a kellemetlen ténnyel, hogy még soha nemvolt ilyen szűk a baráti köre. Soha nem volt sok barátja, de attól akevéstől is eltávolodott azóta, hogy beleesett Sethbe, de igyekezettpusztán plátói kapcsolatról beszélni, és a végén tündérkirálynő lettbelőle. Az iskolában még beszélgetett Rianne-nel és Carlával, dehónapok óta nem voltak együtt sehol.Megnézte, mennyi az idő, aztán felhívta Carlát.Carla szinte azonnal felvette.– Ash? Minden rendben?– Igen. Miért? – Tudta, miért kérdezi: már telefonon semtartotta velük a kapcsolatot.– Én csak... semmi. Mi újság?– Ráérsz?Carla egy pillanatig nem szólt semmit.– Attól függ, miért kérded.– Oké, azt hiszem, hogy az utóbbi időben nem voltam valami jóbarátnő... – Aislinn elhallgatott.– Csak folytasd. Jól csinálod. Mi következik?– Bűnbánat? – Aislinn felnevetett. Megkönnyebbült, hogy Carlanem drámázik. – Mi az ára?– Körönként tíz dolcsi? Ott találkozunk?Aislinn a következő utcán befordult, és elindult a biliárdszalonfelé.– Adsz pár golyó előnyt?Carla felhorkant.– Büntetés, szivi. Egy új videokártyára fáj a fogam, és mirevége az estének, te hozzásegítesz, hogy megvehessem.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 70– Ajjaj.– Bizony. – Carla nevetése vidáman csengett. – Viszlát fél óramúlva.– Foglalok asztalt. – Aislinn letette, és határozottan jobbhangulatba került. Tudta, hogy számos őr követi diszkréttávolságból, de ma nem akarta látni őket. Ha biliárdozik egybarátnőjével, azzal nem old meg semmit, de legalább közelebbérezheti magát a normális élethez, amely még mindig hiányzottneki.Ilyen gondolatok jártak a fejében, miközben megtette a hatháztömbnyi távolságot a biliárdszalonig.Hetek óta nem járt itt. Ismét elöntötte a bűntudat, és a félelem,hogy többé már nem látják itt szívesen. A törzsvendégekkeményen dolgoztak, és ugyanilyen elszánt lelkesedéssellazítottak. Mindnyájan idősebbek voltak nála, néhányan akár nagyiosztálytársai is lehettek volna annak idején, de itt nem számított, kihány éves, milyen társadalmi osztályból vagy etnikai csoportbólszármazik. Itt mindenkit szívesen láttak, amíg nem okozott bajt.Mielőtt megváltozott volna az élete, Denny, a húszas éveibenjáró profi játékos úgymond a szárnyai alá vette. Amikor a fiú azzalvolt elfoglalva, hogy bepalizzon valakit, Grace-re bízta a lányt, éskettőjük együttes irányítása alatt Aislinn egész jó játékossá vált.Soha nem lesz képes úgy letakarítani egy asztalt, mint a fiú, de eza fajta professzionalizmus abból ered, hogy Denny mindennapgyakorol. A legtöbb törzsvendéggel jól el lehetett beszélgetni vagyjátszani, de igazából Denny és Grace hiányzott neki.Amint belépett, egyből meglátta a fiút. Grace-szel játszott azegyik asztalnál. Amikor a lány felnézett, és meglátta Aislinnt,elmosolyodott.– Szia, hercegnő. Rég nem jártál errefelé.Denny lökött, csak utána nézett fel.– Egyik csábító herceget sem hoztad magaddal?Aislinn vállat vont.– Ma csajos estét tartunk. Carlával találkozom.

71 MELISSA MARR– Ragadj meg egy dákót, vagy ülj le. – Grace hangja acigarettának és a whiskey-nek köszönhetően érdesen csengett, aminem illett a testéhez. Úgy hangzott, mintha hajlékony énekesnőlenne élénk skarlátvörös ruhában, aki szíveket tör össze,vetélkednek érte a férfiak, de Grace egészen másfajta problémátjelentett. Fekete csizmát, kifakult farmert és férfiinget viselt.Csupa izom volt, és úgy tudott verekedni, mint bármelyik jelenlévő férfi. Rettenetesen büszke volt rá, hogy a Harley Davidsonmotorján több a króm, mint Denny járgányán, és a kipufogója ishangosabb.– Mit szólnátok egy páros játszmához, amikor megérkezikCarla? – Denny megkerülte az asztalt, hogy belökjön egy golyót.Laza lófarka már kibomlott, a haja az arcába hullott.– De csak ha én vagyok Carlával – jelentette be Grace. – Bocs,Ash, de ők ketten együtt legyőzhetetlenek.Aislinn elvigyorodott.– Már megadta a tétet. Tíz dolcsi egy játék.– Akkor csapatonként húsz? – Denny egy bonyolult lökésseleltett két golyót. Carla meg tudta volna magyarázni geometriávalés egyszerű szögekkel, de Denny részéről ez pontosság ésgyakorlat kérdése volt. Aislinn nem értett a geometriához, éstapasztalata sem volt elég.– Vagy marad a tíz, csak elfelezzük. – Grace kinyitott egy üvegvizet.– Ha Carlával vagy, akár az is elképzelhető, hogy döntetlentjátszunk – mondta Denny, és az utolsó golyót is eltette.– Vagy nem – dünnyögte Grace.Denny elvigyorodott.– Vagy nem.Valami bluesos dal csendült fel a zenegépből. Aislinn régebbenelég gyakran járt ide, hogy felismerje a klasszikus Buddy Guyszámot.A helyiséget halk beszélgetés és a golyók hangja töltöttebe. Vesztesek vagy győztesek kiáltásai vegyültek az ismerős zajok

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 72közé, Jó itt lenni. Túl sok időt töltött a tündérek társaságában.Szüksége volt a változatosságra, arra, hogy a barátaival lehessen.Mire Carla megérkezett, Aislinn szinte meggyőzte magát, hogyaz élet olyan, amilyen korábban volt. Nem mintha azelőtt tökéleteslett volna, de néha úgy tűnt, akkoriban sokkal tisztábban látottmindent. Az nem nevezhető pihentetőnek, ha az örökkévalóságongondolkodik, ha nem tudja, hogyan csinálja jól a munkáját, vagyha olyan kapcsolata van valakivel, amelyben lassan átlépik ahatárokat, amelyeket nem lehetne.De most ott volt Carla, Denny és Grace, a zene klassz volt, ésjókat lehetett nevetni. Az este hátralévő része a barátoké és aszórakozásé.– Győztünk – kiáltott diadalmasan Carla. Győzelemittasanriszálta magát egy kicsit jobbra-balra, mire Denny elfordult, Gracemeg gúnyosan mosolygott.– Valaki titkolózik – dünnyögte Dennynek Aislinn.A fiú szeme összeszűkült.– Hagyjad, Ash.Grace a háromszögbe gyűjtötte a golyókat, és közben Carlávalbeszélgetett. Aislinn hátat fordított az asztalnak, és lehalkította ahangját.– A kor relatív. Ha te...– Nem, nem igazán. Talán egy nap, ha egy kicsit többet megéltmár... de még nem, és nem veszem el tőle ezt az esélyt. – DennyCarlára nézett, miközben leült a fal mellett álló egyik székre. – Tiketten még évekig élvezhetitek a szabadságot, mielőtt letelepedtek.Én már most ezt akarom.– Szóval hány éves az, aki már túl öreg?Denny elvigyorodott.– Nyugi. Seth nem túl öreg hozzád. Egy-két év nem nagy ügy.– De...– De én majdnem tíz évvel vagyok idősebb. Az már valami. –Denny felállt. – Játszunk, vagy egymásnak esünk?– Bolond.

73 MELISSA MARRDenny elvigyorodott.– Eggyel több ok arra, hogy ne bátoríts.– Mindegy. – Aislinn visszamosolygott rá.Játék közben Sethre gondolt, meg Keenanre is, és nem voltbenne biztos, hogy egyetért-e Dennyvel. Igaza van? A néhányévnél nagyobb korkülönbség tényleg túl sok? Énjének egy részeúgy gondolta, a fiúnak igaza van. Ha Sethtel volt, soha nem voltkérdéses, hogy elég érett és bölcs, vagy hogy egyenlőek-e. Keenanesetében olyan érzése volt, mintha állandóan bukdácsolna.Elhessegette magától ezeket a gondolatokat, és a játékrakoncentrált. Carla és Grace remek párost alkottak, de Dennymessze felülmúlta őket. A fiú általában pénzért játszott, ők csakszórakozásból.– Hahó – szólt oda neki Denny. – Te jössz.Carla felnevetett.– Ash csak megpróbál segíteni nekem, igaz?– Ez is jó magyarázat arra a könnyű lökésre, amelyet az előbbelrontottál – intett mosolyogva az asztal felé Denny.Ezt a lökést nem vétette el, de a következő néhány órábansokszor hibázott. Már régóta nem volt ilyen bonyodalmaktólmentes estéje. Nem voltak elhallgatott kérdések, nem kellettminden szava és mozdulata miatt aggódnia. Pontosan erre voltszüksége.Amikor Aislinn aznap éjjel hazaért, nem lepte meg, hogy nagyiébren vár rá. Lehet, hogy őreik követték mindenhová, és márjóformán értelmét vesztette a régi szabály, hogy „soha ne hagyd,hogy a tündérek megtudják, látjuk őket”, de nagyi még mindig úgybánt vele, mint egy hétköznapi lánnyal. Nos, már amennyirevalaha is hétköznapi voltam. Otthon kicsi lehetett, és félhetett. Ittmegszidták, ha nála fogyott el a tej, és elfelejtette hozzáírni abevásárlólistához. Maga volt a mennyország... de ez nem aztjelentette, hogy a világ többi részét az ajtón kívül hagyta.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 74Belépett a nappaliba. Nagyi a kedvenc székében ült, egy csészeteával a kezében.Hosszú ősz hajfonatát már leengedte.Ő nem bírta volna elviselni, hogy ilyen hosszú legyen a haja.Gyerekként azt hitte, hogy nagyanyja Rapunzel. Ha tündérekléteznek, Rapunzel is létezhet, nem? Egy magas épületben laktak,amelynek ablakai egy különös világra néztek. Nagyi akkoribanmég hosszabbra növesztette hamuszőke haját. Aislinn egyszermegkérdezte erről az elképzeléséről.– Nem én vagyok a boszorkány, aki megvéd téged? Akicsapdába ejtett itt, a tornyunkban?Aislinn elgondolkodott ezen.– Nem, te Rapunzel vagy, és a boszorkány elől bujkálunk.– És mi történik, ha ránk talál?– Ellopja a szemünket, vagy megöl minket.– És ha elhagyjuk a tornyunkat? – Nagyi mindenből kérdezzfeleleketcsinált. Minden a tündérekről szólt, és ha Aislinn rosszulválaszolt, tovább kellett a lakásban maradnia. – Mik a szabályok?– Nem nézünk a tündérekre. Nem beszélünk hozzájuk. Nemkeltjük fel a figyelmüket. Soha. – A lány közben az ujján számolta ahárom fő szabályt. – Mindig kövesd a szabályokat.– Pontosan. – Nagyanyja ekkor megölelte, és könnyek csillogtaka szemében. – Ha megszegjük a szabályokat, a boszorkány győz.– Ez történt anyuval is? – Igyekezett nagyi arcába nézni, háthameglát rajta valami árulkodót. Már akkor is tudta, hogy nemmindig adott teljes választ.– Többé-kevésbé, kicsikém. – Még szorosabban ölelte a lányt. –Többé-kevésbé.Soha nem beszéltek Moiráról. Aislinn nagyira nézett, az egyetlenanyára, aki mellette volt, és gyűlölte a gondolatát, hogy olyansokáig kell majd nélküle élnie. Család nélkül az örökkévalóságtényleg hosszú idő. Nagyi, Seth, Leslie, Carla, Rianne, Denny,Grace... mindenki, akit Keenan előtt ismert meg, meg fog halni. És

75 MELISSA MARRegyedül maradok. Egyedül Keenannel. Annyira fájt, hogy nem istudott beszélni róla.– Volt egy különkiadás a váratlan időjárás-változások hatásairól– intett a tévé felé nagyi. Most, hogy Aislinn testesítette meg anyarat, nagyon odafigyelt az időjárásra. – Foglalkoztak egy kicsitaz árvizekkel és a hirtelen környezeti változások okaival...– Az árvizek problémáján már dolgozunk. – Aislinn lerúgta acipőjét. – A találgatások veszélytelenek. Senki sem hisz atündérekben.– Arról beszéltek, hogy a jegesmedvék...– Nagyi, mi lenne, ha ma este nem beszélnénk erről? – Aislinnlehuppant a szófára, és belesüppedt a párnákba. Keenan lakásábansoha nem érezte ilyen kényelmesen magát, bármennyire igyekezettis a fiú, az nem volt az otthona. Ott nem volt önmaga, itt viszont azlehetett.Nagyi lekapcsolta a tévét.– Mi történt?– Semmi, csak... Keenan... volt egy beszélgetésünk... – Aislinnnem tudta, milyen szavakat használjon. Nagyival beszélgettek márrandizásról, szexről, drogokról, az ivásról, tényleg mindenről, denem részletesen, csak úgy általánosságban. – Nem tudom. Utánaelmentem Carlával a biliárdszalonba. Segített, de... holnap, megazután, jövőre... mit fogok csinálni, amikor már csak ő maradnekem?– Tehát már nyomást gyakorol rád? – Nagyi nem vesztegette azidőt. Soha nem volt érzéke a finomkodáshoz.– Hogy érted ezt?– Ő tündér, Aislinn. – Nem is igyekezett leplezni a gyűlöletét.– Ahogy én is. – Aislinn még nem szerette ezt kimondani, éstalán soha nem is fogja. Nagyi elfogadta őt, de egész életében féltazoktól, akik közé most már az unokája is tartozik, és gyűlölteőket. Miattuk halt meg a lánya.Keenan miatt.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 76– Te nem vagy olyan, mint ők. – Nagyi rosszallóan nézett rá. –Határozottan nem vagy olyan, mint ő.Aislinn érezte, hogy könnyek csípik a szemét. Nem akart sírni.Még nem tudta jól befolyásolni az érzéseit, és az időjárás ezt néhaakaratlanul is tükrözte. Most nem volt benne biztos, hogy azérzelmeit és az eget is képes uralni egyszerre. Nagy levegőt vett,hogy megnyugodjon.– Ő a társam, a másik felem...– De te még mindig jó vagy. Becsületes. – Nagyi odament aszófához, és magához húzta a lányt.Aislinn hozzásimult, hagyta, hogy a nagyanyja babusgassa.– Nyomást fog gyakorolni rád, hogy azt tedd, amit ő akar. Ez aző módszere. – Megsimogatta a lány haját, a sokszínű fürtökbetemette az ujjait. – Nem szokott hozzá az elutasításhoz.– Én nem...– Visszautasítottad a gyengéd közeledését, ami fájt neki.Minden tündér büszke. Ő tündérkirály. A nők azóta adják odamagukat neki, amióta elég idős lett, hogy felfigyeljen rájuk.Aislinn azt akarta mondani, hogy Keenan nemcsak azértérdeklődik iránta, mert nemet mondott neki, hanem saját magamiatt is, és kezdenek barátok lenni, csak rá kell jönniük, hogyanlehet működőképes ez a kapcsolat. Ugyanakkor nem volt bennebiztos, hogy mindez igaz-e. Énjének egy része azt hitte, a fiút csakaz vezérli, hogy visszautasította, vagy mert századokon keresztülabban a hitben élt, hogy a királynője is csak egy lány, akivel ágybabújhat. Egy másik, kevésbé megnyugtató része viszont azt súgta,hogy mivel társak az uralkodásban, egyre erősebbé válik akésztetés, hogy ne csak barátok legyenek. Ez a gondolatmegrémisztette.– Sethet szeretem – mormolta a lány. Ragaszkodott azigazsághoz, és nem ismerte be hangosan: szeretni valakit nem aztjelenti, hogy mást már nem is veszünk észre.

77 MELISSA MARR– Tudom. És Keenan is tudja. – Nagyi mindig tudta, hogyanbátorítsa Aislinnt anélkül, hogy korlátozná. Csak ő volt ilyen, nemmintha lettek volna mások. Mindig csak ketten voltak.– Akkor mit tegyek?– Csak légy önmagad. Légy erős és őszinte, a többi magátólelrendeződik. Mindig ez szokott történni. Ezt ne felejtsd el. Nemszámít, mi történik az... előtted álló századokban, ne felejtsd el:légy őszinte önmagadhoz. És ha kudarcot vallasz, bocsáss megmagadnak. Elő fog fordulni, hogy hibázol. Ez az egész világ újszámodra, és ők mind sokkal, de sokkal régebben élnek benne.– Azt szeretném, ha örökre mellettem maradnál. Félek –szipogta Aislinn. – Nem tudom, hogy akarom-e azörökkévalóságot.– Moira sem tudta. – Nagyi egy kis időre elhallgatott. – Bárostoba döntést hozott. Te... te erősebb vagy nála.– Talán nem akarok erős lenni.Nagyi olyan hangot adott ki magából, ami szinte nevetésnektűnhetett.– Lehet, hogy nem akarsz, de fogsz. Erről szól az erő. Azt azutat járjuk, amelyet a sorstól kaptunk. Moira lemondott az életről.Olyan dolgokat tett, amelyek... veszélybe sodorták. Idegenekkelbújt ágyba. Csak a jó Isten tudja, mit tett, amikor... Ne érts félre.Ezekből a hibákból születtél te. És nyilván semmi olyat nem tett,amivel függőséget okozott volna benned. Nem végzett veled, ésnekik sem adott oda. Megengedte, hogy én neveljelek fel. Még avégén is hozott nehéz döntéseket.– De?– De ő nem olyan nő volt, mint te.– Én csak egy lány vagyok... én...– Te egy tündérudvar királynője vagy. Intézed az ügyeiket.Szerintem megérdemled, hogy nőnek nevezzelek – jelentette kikomolyan nagyi. Mindig ezt a hangot használta, amikor afeminizmusról, a szabadságról, a faji egyenlőségről és azokról a

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 78dolgokról beszélt, amelyekhez úgy ragaszkodott, mint mások avalláshoz.– Nem érzem magam késznek rá.– Édesem, soha egyikünk sem érzi magát késznek rá. Én semkészültem fel arra, hogy idős hölgy legyek. Nem voltam kész azanyaságra, sem veled, sem Moirával. És arra határozottan nemvoltam kész, hogy elveszítsem őt.– Vagy engem.– Téged nem veszítelek el. Ez az egyetlen ajándék, amelyetvalaha a tündérektől kaptam. Itt leszel, erősen, és sokáig élsz,miután én már rég meghaltam. Soha nem szenvedsz hiánytpénzben, mindig biztonságban élsz majd, és egészséges leszel. –Nagyi hangja most hevesen csengett. – Szinte mindent, amit nekedkívántam, megkaptál tőlük, de csak azért, mert erős voltál, hogyelfogadd. Soha nem fogom szeretni őket, de az, hogy a kicsikémrejó élet vár, amikor én már nem leszek... Ez elég, hogymegbocsássam nekik a többit.– Anya nem szülés közben halt meg, ugye? – Aislinn soha nemtette fel ezt a kérdést, de tudta, hogy az eddig elmesélt történeteknem stimmelnek. Tavaly ősszel hallotta Keenan és nagyibeszélgetését.– Nem.– Miért nem mondtad el soha?Nagyi néhány pillanatig nem szólt semmit.– Kiskorodban olvastál egy könyvet, és azt mondtad nekem,tudod, miért hagyott el az édesanyád. Annyira biztos voltál benne,hogy nem az ő hibája volt, csak nem volt elég erős ahhoz, hogyanya legyen. Azt mondtad, olyan vagy, mint azok a lányok amesékben, akiknek az édesanyja meghalt, hogy ők élhessenek. –Habozva elmosolyodott. – Mit tehettem volna? Volt benne némiigazság: Moira valóban nem volt elég erős, csak nem úgy, ahogy tegondoltad. Nem mondhattam el neked, hogy azért döntött atávozás mellett, mert a születésedkor már nagyrészt tündérré vált.A te szemedben nemes és hősies volt.

79 MELISSA MARR– Ezért vagyok ilyen? Mert már nem volt ember, amikorszülettem? Halandó voltam valaha?Nagyi olyan hosszú ideig burkolózott hallgatásba, hogy Aislinnazt hitte, most is olyan hosszúra nyúlik majd a csend, mint mindig,amikor Moira kerül szóba. Végül megszólalt.– Ezen már én is gondolkodtam, de nem tudom, hogyanderíthetnénk ki. Alig volt már halandó, amikor megszülettél. Haehhez hozzávesszük, hogy valamilyen oknál fogva látjuk atündéreket... Nem tudom. Talán.– Talán anya volt a királynő, akit keresett. Vagy talán te. Talánezért rendelkezünk a tündérlátás képességével. Lehet, hogy bárkilehetett volna az a családunkból. Talán amikor Beira megátkoztaKeenant, és elrejtette a tündérek elől azt a valamit, amiNyárkirálynőt csinál valakiből... bármelyikünk lehetett volna. HaMoira vállalta volna a próbatételt... kíváncsi vagyok, vajon ő lettvolna-e a királynő. Kíváncsi vagyok, hogy végül akkor is atündérek világába kerültem volna-e. Ha tényleg nem igazán voltmár halandó, amikor megszülettem...Nagyi félbeszakította Aislinn egyre gyorsabb szóáradatát.– Ha azon töprengesz, mi lett volna, ha, az nem segít, Aislinn.– Tudom. Ha tündér volt... nem lennék egyedül.– Ha úgy döntött volna, hogy belenyugszik a sorsába és tündérlesz, nekem sem kellett volna felnevelnem téged. Magával vittvolna.– Igenis elhagyott. Azt választotta, hogy inkább meghal,semmint tündérként éljen. Semmint az legyen, aki most én vagyok.– Sajnálom. – Nagyi könnyei Aislinn hajára hullottak. – bárcsakne tudnál semmit a történtekről.Aislinn nem válaszolt. Csak feküdt ott, nagyi ölébe hajtva afejét, ahogy gyerekkorában szokta. Az anyja a halált választotta atündérlét helyett, így nem volt kétséges, mit gondolna Aislinndöntéseiről.

8. FEJEZETSeth meg sem lepődött, amikor másnap találkozott Niallel aCrow's Nestben. Niall nagyon ragaszkodott a barátságukhoz, ésSeth nem tiltakozott. Olyan volt, mintha felfedezte volna, hogyvan egy bátyja – jóllehet fura és változékony hangulatú –, akirőlsoha senki nem beszélt neki.Megpördített egy széket, és lovaglóülésben rátelepedett.– Nincs semmi dolgod, vagy valami?A Sötét Király üdvözlésképpen felemelte a poharát. Egy másikpohár is állt az asztalon.– Nem én öntöttem – intett felé –, és nem az én italomból.– Nyugi, megbízom benned. Ezenkívül már a világod részevagyok. – Seth felemelte a poharat, és beleivott. – És nemtervezem, hogy valaha is kisétálok belőle.Niall összeráncolta a homlokát.– Talán nem kellene ilyen könnyen osztogatni a bizalmadat.– Talán. – Seth hátrahajolt, elvett egy tiszta hamutartót aszomszédos asztalról, és Niall elé csúsztatta. – Vagy talán nekedkellene egy kicsit lazítanod.A zenekar az egyik sarokban hangolt. Damali, aki félig-meddigSeth partnere volt még az Aislinn előtti időkben, odaintett afiúnak. Amikor Seth utoljára látta, rézszínű fürtjei a háta közepéigértek. Most sem voltak sokkal hosszabbak, de rózsaszínes-lilás

81 MELISSA MARRszínben pompáztak. Seth odabólintott neki, majd visszafordultNiall felé.– Tehát úgy érzed, kiselőadást kell tartanod, vagy túlságosanvédelmezned kell?– Igen.– Milyen szerencsés vagyok: ma beszédes és szentimentálishangulatban vagy.Niall haragosan nézett rá.– Az emberek többsége fél tőlem az utóbbi időben. Én vagyokaz ura a szörnyeknek, amelyektől mindenki fél a tündérekbirodalmában.Seth felvonta a szemöldökét.– Hm.– Mi az?– Nem jön be, hogy félelmetesnek akarsz látszani. Jobb, hainkább merengő hangulatban vagy. – Seth ivott még egy kortyot,és körülnézett a klubban. – Mindketten tudjuk, hogy parancsotadhatnál valamennyiük megölésére, de én tudom, hogy nemtennéd.– Ha muszáj lenne, megtenném.Seth erre nem tudott mit mondani, ez nem olyan kérdés volt,amit megvitathattak volna, így aztán témát váltott.– Egész délután borongós hangulatban leszel?– Nem. – Niall a túlsó sarokba pillantott. Korán volt még, akadtszabad dartstábla. – Gyere.– Vau–vau – ugatott Seth, de máris felállt. Megkönnyebbült,hogy csinálnak valamit.– A valódi Kutyáim miért nem engedelmeskednek ilyengyorsan? – Niall láthatóan elhatározta, hogy jobb kedvre derül.Halványan el is mosolyodott.Seth odament a táblához, és kihúzta belőle a nyilakat. Annyirakomolyan nem érdekelte a játék, hogy saját nyilakat hordjonmagával, Niallnek viszont saját nyilai voltak. Túl sokáig volttündér, mielőtt király lett. Uralkodóként nem hatott rá az acél, de

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 82ez a változás még elég friss. Az egy életen át gyakoroltszokásokkal nem olyan könnyű felhagyni. Niall kinyitott egytokot, és csonthegyű dartsnyilakat húzott elő belőle.Niall elgondolkodó képpel figyelte, ahogy Seth kiválasztjamagának a legegyenesebb acélhegyű nyilakat.– Már nem mérgező számomra, de még mindig nem akarommegérinteni.– A cigaretta sem mérgező számodra, de ha a dohányzásról vanszó, akkor nem habozol.– Igazad van. Nem kellene aggódnom a darts miatt – értettegyet vele Niall, de nem mozdult, hogy megérintse a nyilakat Sethkezében.Seth hátat fordított a Rémálmok Királyának, és a táblára nézett.A Nyári Udvar tagjai körében ritkán érezte magát ilyenkényelmesen. Otthon. Biztonság. A klub bizonyos szempontból azotthona volt, és attól, hogy Niall is itt volt vele, még nagyobbbiztonságban érezte magát. Ez nagy hatással volt rá.– Cricket?– Persze. – Seth nem látta értelmét, hogy úgy tegyen, minthavalami komolyabbra is képes lenne. A legjobb napjain sem játszottelég jól ahhoz, hogy Niall méltó ellenfele legyen, de számára adarts amúgy sem erről szól. Csak időtöltés, egy feladat, amelyreösszpontosíthat.Három játékot szinte néma csöndben játszottak le, és Niall, bárgondolatban szemmel láthatóan máshol járt, a szokásoskönnyedséggel megnyerte valamennyit. Niall célzott, ellőtte aharmadik és egyben utolsó dartsnyilát, majd megszólalt:– Remélem, a megbocsátás jobban megy, mint a célzás.– Mi történt? – kérdezte Seth. Nem tehetett róla, de a SötétKirály gondosan semleges hangja hallatán elöntötte az aggodalom.Niall összeszedte a nyilait, és közben a barátjára pillantott.– Befejezetlen ügy. Bízz bennem.– Nem akarok bajt.

83 MELISSA MARR– Én vagyok a Sötét Király, Seth, milyen baj lehetne? –kérdezte vigyorogva Niall. Végre szinte boldognak tűnt. – Ittvannak.Egy pillanat erejéig Seth nem akart megfordulni. Tudta, hogyakkor őket látná: a barátnőjét és a vetélytársát. Nem szerette együttlátni őket, de az önuralma most hamar cserbenhagyta. Nem tudottellenállni a lehetőségnek, hogy lássa Aislinnt, még akkor sem, haKeenannel van. Akkor sem volt képes erre, amikor a lány méghalandó volt. Aislinn Keenanre mosolygott, és könnyedén a fiúbehajlított karján nyugtatta a kezét. A nyilvánosság előtt egyrejobban felvette a tündérek formális szokásait.Niall halkan megszólalt.– Soha ne hidd, hogy megbízhatsz benne. Számolja a napokat,mikor tűnsz el a képből, és az idő neki kedvez. Tudom, hogyszereted a mi... vagyis a Nyárkirálynőt, de kilátástalan harcotvívsz, főleg mivel nem is küzdesz. Mentsd, ami még menthető,mielőtt összetörsz, vagy vágj vissza.– Nem akarom feladni. – Seth Ashre nézett. Az utóbbi időben őis gyakran gondolt erre. – De senkivel sem akarok harcolni.– A harc... – kezdett bele Niall.Seth nem hallotta a mondat végét, mert Aislinn felnézett, éselkapta Seth pillantását. Otthagyta Keenant, és átvágott ahelyiségen.Keenan mintegy mellékesen beszélgetésbe elegyedett az egyikőrével, mintha nem fájna neki a lány hiánya. De fájt. Ezt Seth istudta: korábban figyelni szokta a Nyárkirály reakcióit, figyelte,hogyan változnak meg a tél vége felé. Ha tehetné, Keenan mindigmaga mellett tartaná a lányt.Ahogy én is.Niall szánakozó pillantást vetett a barátjára, ahogy Aislinnközeledett feléjük.– Egyáltalán nem figyelsz, ugye?Seth mintha nem kapott volna levegőt.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 84A lány személye miatt van, vagy azért, mert tündérkirálynő?Egyre többet gondolkodott ezen. Aislinn volt az első igazibarátnője, így nem volt egyszerű feladat rájönni, mi számítnormálisnak. Normális, hogy egyre jobban elbűvöli a lány? Vagycsak arról van szó, hogy olyasvalakibe szerelmes, aki már nemember? Az elmúlt hónapokban elég sok régi népmesét olvasottahhoz, hogy tudja: a halandók csak ritkán tudnak ellenállni atündérek vonzerejének.Ez történik velem is?De amikor Aislinn hozzásimult és megcsókolta, Sethet máregyáltalán nem érdekelte, miért találja lenyűgözőnek a lányt,valósak-e Niall figyelmeztetései, vagy mit akar Keenan. Csak azszámított, hogy együtt voltak. Amikor a lány átölelte, napfényszivárgott Seth bőre alá.A fiú még szorosabban szorította magához, mint korábban tettevolna, amikor még Aislinn halandó volt. Most, hogy a lány mártündér, bármennyire szorította is, nem okozott neki fájdalmat.Aislinn keze felfelé siklott a gerincén, és közben hagyta, hogyegy vékony napsugár megjelenjen a bőre alatt. Szokatlan volt,hogy ilyen merész legyen a nyilvánosság előtt. Seth hagyta abba acsókot.– Ash?A lány hátrább húzódott egy kicsit, és a fiú megborzongottattól, hogy már nem simul hozzá.Mintha megfosztottak volna a napfénytől.– Sajnálom – mondta Aislinn, és egy kicsit elpirult. Seth nemhitte, hogy most képes lenne mondatokat alkotni.– Szeretlek – suttogta a lány.– Én is – ígérte meg Seth. Mindig. Aislinn egy kis sóhajjal Sethkarjába fészkelte magát. Most nem királynő volt, tündér vagyvalaki más, most az ő Aislinnje volt.– Jól vagy?– Most már igen.

85 MELISSA MARRAzonban egy perc sem telt el, és Aislinn megmerevedett. Nemlátta Keenant, de nyilván tudta, hogy mögötte áll. Bármilyenkapcsolat alakult is ki kettőjük között, az egyre erősebb lett, amiegyáltalán nem könnyítette meg a helyzetet.Keenan arckifejezése arra utalt, hogy összezavarodott, amitsoha nem hozna szóba. Összezavarták Aislinn még meglévőemberi vonásai, és a képessége, hogy uralkodóból egyszerű lánylegyen. Seth korábban figyelte, ahogy megpróbálja megérteni alány azon döntését, hogy nem vonul ki az emberi világból. Ezerősség volt: Aislinn odaadóan dolgozott azon, hogy a Nyár újerőre kapjon, látta az embereket, akiknek ezzel segített, és ez arraösztönözte, hogy még többet tegyen. Ugyanakkor gyengeség isvolt: a halandókkal töltött idő emlékeztette rá, milyen kellemetlenkülönbségek vannak az emberek és a tündérek között, és ez távoltartotta őt a tündéreitől. Ez a távolságtartás szakadáshoz vezetett azudvarban, és sebezhetővé tette őket, ami nem kis felzúdulástkeltett.Emellett Aislinn nem volt hajlandó „megfelelő királynő” lenni,és Keenan továbbra is viszonyt folytatott Doniával. Az udvarmegerősödött, de nem gyógyult meg.Seth tudta, hogy idővel ez majd megváltozik – különösen, hogyazok az emberek, akiket Aislinn szeret, megöregszenek ésmeghalnak –, de Keenan nyíltan ellenzett minden gyengeséget,amely veszélybe sodorhatná Aislinnt. A tündérek egyre inkábbtürelmetlenkedtek és bosszankodtak az uralkodóik döntései miatt,és Keenan aggódott, mi történik majd, ha felbátorodnak. AzAislinn miatt érzett aggodalma is a közé a néhány dolog közétartozott, amely kivívta Seth elismerését. Keenan nagy becsbentartotta a lányt. Biztonságban akarta tudni, és azt akarta, hogyboldog legyen.Emellett meg akarja tartani magának.– Elég legyen, Keenan. Látom, mit művelsz. Évszázadokon átfigyeltem a kisded játékaidat. – Niall hangja hirtelen megtelt

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 86füsttel és árnyékkal. – A változatosság kedvéért próbálj másokra isgondolni.– Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne hozzá, mit csinálok. –Keenan egy kicsit távolabb húzódott Aislinntől, és Niall felénézett. Eközben hátat fordított a téglafalnak, hogy senki seközelíthesse meg hátulról.– De ha ártasz Sethnek, akkor közöm lesz hozzá. – Niall abarátjára mosolygott.– Seth nem tartozik az udvarodhoz.Amikor a Sötét Király megszólalt, a hangjából csöpögött agúny.– Csak egy szamár gondolná, hogy ennek bármi jelentőségevan. Leslie-t elvesztettem. Hagytad, hogy a királynőd barátnőjétmegrontsa...– A Sötét Udvar, a te udvarod, Niall. – Keenan Aislinnre,Sethre és a teremben lévő halandókra pillantott. Egy félhomályosalkóvban álltak, és a nézeteltérésük még nem keltette fel senkifigyelmét.– Az én udvarom. Sokat tanultam a két torz lelkű uralkodótól,akiket szerettem, és akikért éltem, és soha nem fogok meghajolniaz udvarod előtt. Ne tegyél próbára, Keenan. – Niall közelebbment a Nyárkirályhoz. Fenyegetés áradt belőle. – Ha bántodSethet, felelni fogsz érte.Keenan nem szólt semmit.– Mondd, hogy nincsenek rossz szándékaid vele kapcsolatban,Keenan. – Niall hangja mély morgásba csapott át. Seth nem istudta, hogy ilyenre is képes. Táncoló sötét árnyak jelentek meg aSötét Király mellett, imbolyogtak, fekete lángtestük tekergett,hullámzott. Seth tudta, hogy ha elengedik magukat, képesek apusztításra, de nem volt benne biztos, hogy az jó vagy rossz dolog.Énjének egy része, amelyet igyekezett elrejteni magában, dühösvolt Keenanre, és izgatott lett arra a gondolatra, hogy Niall leüti aNyárkirályt. Ami nem annyira jó. Seth mostanában uralta ezeket akésztetéseket. Keményen dolgozott azon, hogy az legyen, aki

87 MELISSA MARRmost. Nem vett részt verekedésekben, nem bocsátkozottegyéjszakás kalandokba, nem rúgott be ostoba módon, és nempróbált ki tiltott dolgokat csak azért, mert tiltottak voltak. Nyugodtvolt, még akkor is, ha az ösztönei mást súgtak.– Niall? – Seth elengedte Aislinnt, és megkerülte a táncolóárnyakat. – Nyugi.– Nem szól semmit, ugye, Seth? – Niall keze ökölbe szorult.– Megvan a véleményem ebben a kérdésben – mondta Seth.Tudta, hogy Keenan érzései vegyesek: a Nyárkirály nem tettlépéseket, hogy ártson neki, de meglepő lenne, ha nemgondolkodott volna el rajta. Elég sokat. Valószínűleg Tavish adottneki tanácsokat azzal kapcsolatban, hogy ez milyen veszéllyeljárhat. De Seth ebbe nem ment bele, az sehova sem vezetne. –Nem kell hallanom a válaszát.– Ashnek viszont kell. – Niall mereven állt, de a testéből árnyakhullámoztak a Nyárkirály mögötti téglafal felé. A fekete rácsokképesek ketrecet alkotni.– Lépj hátra. Seth. Kérlek.Seth elhátrált a két haragos királytól. Miután látta Niall és ahollólány harcát, tisztában volt vele, hogy rossz ötlet Keenan ésNiall közé állni. A halandók túl törékenyek. Ez a gondolat, jóllehetigaz volt, undorral töltötte el. Engem túl könnyen összetörnének.Bármelyikük.– Keenan nem bántaná Sethet – mormolta Aislinn. Odamenthozzá, és megfogta a kezét. – Ő is tudja, hogy azt nem bocsátanámmeg neki.Niall bíráló pillantást vetett rá.– Tényleg?Aislinnt felbosszantotta ez a megjegyzés, napsugarak repkedtekkörülötte.– Igen, tényleg.Az ajtó felől hallatszó hangzavar hallatán mindannyianelnémultak. A Nyári Udvar őrei megpróbáltak feltartóztatni egycsapat erősen dekorált bőrű tündért. Nem sikerült nekik. Gabriel, a

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 88Sötét Király balkeze sétált be az ajtón lassan, nyugodtan, hat másikKutya, félvér lánya, Ani, és nyers, ám különös módon kedvestársa, Chela társaságában. A léptei alatt megremegett a föld. Anyomukban érkező félelemhullám átsöpört a termen.Seth megint csak hálás volt Niallnek a tündérillúzió ellenitalizmánért. Lehet, hogy törékeny, de a Kutyák által kiváltottfélelem nem hat rá, ahogyan más sem. Doniától megkapta atündérlátás képességét, de azzal csak annyit ért el, hogy látta őket.Niall védte meg, hogy ne játszadozhassanak az érzelmeivel.– Gabe – üdvözölte Seth. Nem volt biztos benne, hogy a Kutyákérkezése jó vagy rossz hír. Nem arról voltak ismertek, hogyóvatosságra és nyugalomra intenek. – Jó újra látni... Azt hiszem.Gabriel felnevetett.– Majd elválik.Chela kacsintott.– Halandó.Niall továbbra is Keenanre szegezte a tekintetét.– Ha bántod Sethet, soha nem bocsátom meg neked. Ő abarátom, és a Sötét Udvar védelme alatt áll.– Keenan nem fog ártani Sethnek – vetette közbe Aislinn. – Ésa mi udvarunk már most is védelmet biztosít számára. Nincsszüksége rád.Keenan kifejezéstelen tekintettel nézett Niallre aztán Sethhezfordult.– Hűségesküt teszel a Sötét Udvarnak, Seth Morgan?– Nem.– És a Nyári Udvarnak?Seth érezte, hogy Aislinn megmerevedik mellette.– De egyik barátságát sem utasítanám el, ha felajánlanátok.– Annak ára van… – Keenan őszinte arckifejezése csupánhazugság volt. – Fájdalom, szex, vér. Rengeteg szörnyűségetkövetelhet a Sötét Udvar. Hajlandó lennél fizetni, bármit kérjenekis a védelem fejében?

89 MELISSA MARR– Seth? – Az Aislinn hangjából kicsendülő aggodalomvalóságos volt. Ő volt az egyetlen jelenlevő, aki talán elhitte, hogyKeenan segíteni akar a fiúnak.Amikor Niall felajánlotta Sethnek az udvara barátságát, nemcsapdát állított, hanem kéretlen mentőkötelet dobott neki. Seth eztmegértette. Még akkor is, ha Aislinn nem. Az udvar barátságanemcsak Niall barátságát jelentette, hanem azt, hogy mindentündér, aki hűséget esküdött a Sötét Udvarnak, úgy fog bánni vele,mintha közéjük tartozna. Egy udvar rengeteg előnyét élvezhetnékötelezettségek nélkül. Figyelembe véve, hogy jelenleg milyensebezhető, ez azt jelentené, hogy van kihez fordulnia: egyudvarhoz, amelytől sok udvar nélküli tündér, a Magas Udvar és aNyári Udvar is fél. Meg akkor is vonzó lehetőség volna, ha nembosszantaná Keenant.– Minden rendben – nyugtatta meg a lányt. – Niall a barátom.– Nemcsak a Sötét Király, hanem a Sötét Udvar barátságát iskínálom, amelyet csak vérrel lehel megfizetni – mondta Niall. Aszemében látszott, hogy attól fél, Seth elutasítja az ajánlatát.– Elfogadom. – Seth kinyújtotta a csuklóját, és várt. Nem indultel Niall és a Kutyák felé. Sejtelme sem volt róla, mi következik.Szinte mindegyik jelen lévő tündér penge nélkül is tudott vértfakasztani, de fegyverük is volt. Biztos volt benne, hogy magaNiall fogja megsebezni, de ha mégsem, bízott benne, hogy Gabrielés Chela (a király után a két legmagasabb rangú sötét tündér) majdóvatos lesz.Csak Keenan akar nekem ártani.– Bízom bennetek – szólt Niallhez és a Kutyákhoz.– Megtisztelsz vele. – Niall odahajolt hozzá, és lehalkította ahangját. – De a Sötét Királyok tényleg nem nagyon képesekellenállni a csábításnak.Azzal gonosz mosollyal megfordult, és ököllel Keenan arcábavágott. Az ütés ereje hangos puffanással a téglafalhoz csapta aNyárkirály fejét.Egy szempillantás alatt láthatóvá vált az összes tündér.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 90A Nyárkirály összeroskadt, és elesett. Aislinn odasietett hozzá.A Kutyák előrejöttek, és fenyegető falként húzódtak Niallmellett.A táncoló Sötét árnyak jobbra-balra imbolyogtak.Niall megnyalta az öklét.– Vérrel megpecsételve, kifizetve. A szabályok nem mondjákki, hogy ez kizárólag a te véred lehet, Seth.

9. FEJEZETAislinn Keenan és Niall közé állt, mielőtt kikristályosodott benne agondolat, hogy megvédje a királyát.– Fejezzétek be!– Most ne akarj próbára tenni. – Niall hátat fordított neki, éselindult.Aislinn követte. Valamilyen szinten tisztában volt vele, hogy avérmérséklete ragadtatja ostobaságra, de ez most nem számított.Ez a tündér megsebezte a királyát. Mindenkire le kell csapnia, akimegtámadja az udvarát. Mindenkire, aki meggyengítené őket.Bár Niall tette nem az udvarról szól. Niall és Keenan nemoldották meg a köztük feszülő ellentéteket, és Niall azt hitte,Keenan fenyegetést jelent Sethre. Ez nem udvari ügy, ez személyes.A logika megpróbált szembeszállni az ösztönnel. De Keenanmegsérült.Megfogta Niall karját, mire azonnal érezni lehetett a sistergőhús szagát. A bőre alól áradó napfény erősebb volt, mint gondolta.Niall nem rezzent össze. Magához szorította a karját, és ezzel alányt is. Aislinn ujjai a fiú mellkasához préselődtek, apró lyukakatégettek az ingébe. Niall nem húzódott el tőle, hanem közelszorította magához: a lánynak hátra kellett döntenie a fejét, hogyránézzen.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 92– Az udvarom még több viszályt szeretne a ti udvarotokkal... ésnekem – magyarázta mosolyogva Niall – fel kell tennem a kérdést,helyesen teszik-e.– Engedj el. – Aislinn elrántotta a kezét, és összpontosított: márnem okozott sérüléseket Niallnek.A Sötét Király megragadta a csuklóját.– Bárki vére jó lett volna, de én Keenanét akartam. Ezzel egytörvényt sem sértettem meg, és gyanítottam, hogy így jobbanélvezném. – A lány mögé nézett, és a hason fekvő Keenan láttánelvigyorodott. – Így is történt.Elengedte a lányt.Aislinn óvatosan hátrált.– Megütötted.– Te pedig megégettél. Az egyetlen különbség az, Aislinn, hogyha lenne rá mentségem, én minden áldott nap ezt tenném. Hát te? –Niall nem úgy hangzott, mint az a tündér, aki segített nekihozzászokni az új szerepéhez, amikor Nyárkirálynő lett belőle, éshatározottan nem úgy, mint az a tündér, aki udvarolt Leslie-nek.Az a Niall már a múlté. Most egy olyan tündér állt előtte, akigonoszságban vetekedett azokkal, akik elől gyerekkorábanelrejtőzött.Aislinn alig tudta kordában tartani a napfényt. Haragosanmeredt a Sötét Királyra.– Nem én kezdtem a viszálykodást.– Kirobbantsam a háborút? Megadjam a tündéreimnek, amirevágynak? Az udvarom sugdolózik, és történeteket mesél arról, mittehetnénk, amíg a Nyári Udvar továbbra is gyenge. Egyrenehezebb nem odafigyelnem rájuk. – A sötét táncosok úgymozogtak körülötte, mint az életre kelt árnyak. Gabriel és aKutyák várakozón figyeltek.Veszélyesebben is alakulhat a helyzet, és nem tudjuk majdkezelni.Nem hoztak magukkal sok nyári tündért, Aislinn nem számítottproblémákra. Persze lehetett ellenségeskedésről szóló pletykákat

93 MELISSA MARRhallani, de a tündérek soha nem voltak elégedettek. Az uralkodókkordában tartották őket. Niall a jó fiúk közé tartozott, ahogy Doniais. A Nyári Udvar számára problémákat okozó két udvart olyantündérek vezették, akik egykor Keenan bizalmasai voltak, sőtannál is többek. A Nyárkirály abban bízott, hogy a múltjukmegvédi az udvarát. Tudta, hogy vannak problémáik, de nemgondolta volna, hogy túl komolyra fordulhat a helyzet. Atündérudvarok nem így működnek, Aislinn, nyugtatta meg Keenana lányt. Nem támadunk olyan gyorsan, ígérte. És Aislinn hitt neki.Mostanáig.– Félsz tőlem, Aislinn? – suttogta halkan Niall, mintha csak őkketten lennének a teremben. – Felidézem benned, miért tartottálminket szörnyetegnek?– Igen – felelte reszkető hangon a Nyárkirálynő.– Helyes. – Niall a lány mellé nézett, ahol most árnyfalhúzódott. Azon túl feküdt az egyetlen tündér, aki a lányon kívülképes lenne arra, hogy lerombolja ezt a falat. Aislinn nem voltbenne biztos, hogyan kell, Keenan pedig eszméletlenül feküdt aföldön.– A királyod soha nem tanult meg harcolni – tette hozzá Niall,mintha jelentéktelen kis részlet lenne. – Erre ott voltam nekitöbbek között én.Az árnyfal egyre nőtt, és körbezárta őket. A lány nekifeszült. Afal egyszerre volt tollas és csúszós. Újhold. Éhség. Félelem.Beleborzongott az érintésébe. Szükség. Belefulladni a szükségfekete hullámaiba. Fogak.Elrántotta a kezét, és kényszerítette magát, hogy a beszélgetésrekoncentráljon.– Miért csinálod ezt?– Hogy megvédem a halandót, akit szeretsz? – rázta meg a fejétNiall. – Nem hagyom, hogy Keenan őt is megtörje és márbebizonyítottad, hogy nem véded meg a barátaidat tőle. Azudvarod jól járt veled, de a halandók...– A te udvarod tette ezt Leslie-vel.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 94– De te megmenthetted volna. Ha felajánlottad volna neki azudvarod védelmét, mielőtt Irial magával vitte… – Morogvaelhallgatott. – Cserbenhagytad, ahogy Sethet is cserben fogodhagyni.– Követtem el hibákat, de soha nem bántanám Sethet.Szeretem. – Aislinn érezte, hogy egyre kevésbé tud uralkodnimagán. Niall csapdába csalta, megütötte a királyát, ésmegfélemlítette azzal, hogy Seth miatta sebezhető. Korábbanelőfordult már, hogy véletlenül, az önuralom hiánya miattmegsebesítette Niallt, de most… most szántszándékkal akartamegsebezni. Súlyosan. Fellángolt a haragja, és abban a pillanatbannem látott rá okot, hogy uralkodjon magán. Az árnyékbuborékbelsejében perzselően forróvá vált a levegő. A lány érezte a csípőssivatagi szelet, és a homokot az ajkán.– Gyerünk, üss meg, Aislinn. Adj okot az udvaromnak, hogyrátok támadjon. Győzz meg, hogy engedjem nekik megkínozni atörékeny Nyárleányokat, és kiontani a berkenyeemberek vérét –suttogta olyan hangon Niall, amely gyertyafényes hálószobákbaillik. Ez jellemezte a Sötét Udvar természetét: erőszak és szex,félelem és vágy, düh és szenvedély. Kinyújtotta a kezét, ésmegsimogatta a lány arcát. – Tedd lehetővé, hogy megadjammagam a vágyaiknak.Irial kisebb veszélyt jelentett ránk nézve. Irial volt Niall gyengepontja. Ne barátként tekints rá. Ne is halandóként. Megpróbáltakitalálni, mi lenne a helyes lépés, de nem tudott tisztángondolkodni. Már olyan sok mindent nem talált hasznosnak abból,amit a tündérekről tanult. A nagyitól tanult szabályok többségétmár régóta nem tartotta be. De egy szabály még segíthet: Ha futok,üldözőbe vesznek.Aislinn közelebb ment Niallhez.– Az előző Sötét Király megpróbált elcsábítani. Itt, ugyanezen ahelyen...Niall felnevetett. Egy rövid pillanatra szinte vidámnak látszott,de amilyen gyorsan ez a jókedv jött, úgy el is tűnt.

95 MELISSA MARR– Ha tényleg megpróbálta volna, sikerrel jár. Nem próbálkozottnálad, Ash... csak egy kicsit szórakozott, flörtölt veled. Irial márcsak ilyen.– Keenan szerint te is olyan vagy, mint Irial: egy Gancanagh.Korábban nem magyarázta el nekem, mi az – ismerte be Aislinn.Nem volt büszke arra, hogy a királya becsapta, vagy arra, ahová ezvezetett, de hajlott az őszinteségre. – Még mindig az vagy?Függőséget okozol?– Miért? Ki akarod próbálni?A lány látta, hogy Niall vékony civilizált külseje mögött valamivadállatias lapul. Nem akarta, hogy ez az álarc lehulljon. A logikaazt súgta neki, hogy vonuljon vissza, de nem hallgatott rá.– Szóval tényleg úgy kell bánnunk veled, mint Iriallel...– Nem. – Niall a lány vállára tette a kezét, és hátratolta azárnyfalig. – Ne felejtsd el, hogy Irial nem igazán akarta bántaniKeenant. Én viszont igen. Csak ürügyre van szükségem hozzá.Megadod nekem, Ash?Elsöprő élmény volt maga mögött érezni a falat. Veszélyescsábítás suttogott a lány bőrén. Olyan dolgok rohanták meg,amelyekkel nem akart foglalkozni. Keenan bőre a tenyerem alatt.Az enyém. Nemcsak meg akarta ízlelni, de bele is akart fulladni.Nem egy sötét tündér után vágyakozott, de a Sötét Udvar energiájamiatt kalandoztak el a gondolatai olyan irányba, amerre nem lettvolna szabad. A Sötét Udvar csábítása miatt gondolt arra atündérre, akit akart, nem pedig a halandóra, akit szeretett. Azárnyak hatására elöntötte a félelem és a vágy, túl gyorsan zakatolta szíve.– Azt akarom... – Aislinn az ajkába harapott. Nem fejezte be amondatot, nem ismerte be, hogy abban a pillanatban Keenanregondolt.– Tudom, mit akarsz, Ash. Én pedig meg akarom sebezni. –Niall az árnyakon át Keenanre pillantott. – Azt akarom, hogy lépjeát azokat a határokat, ami feljogosít a támadásra.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 96– Feljogosít? – Aislinn megpróbált elhúzódni az őt ringatóárnyaktól.– Magam miatt. Doniáért. Sethért.– De...– Az udvarom ezt akarja, és nagymértékben hozzájárul ahhoz,hogy elfogadnak királyuknak. Bananach ezért dicsekszik mindenlehetséges alkalommal. Felkeres, vérben fürdik, és ki van éhezve aharagomra. – Niall Sethre nézett, aki hiába feszült az árnyfalnak. –Seth téged akar. Szeret téged. Óvd meg Keenantől... vagy többmint elég okom lesz rá, hogy szabad utat adjak az udvaromperverziójának és kegyetlenségének.Aislinn átnézett a falon. Seth mondott valamit, de a füstös falfelfogta a szavait. Az arckifejezését viszont nem. Rettenetesendühös volt. Az ő nagyon nyugodt Sethje most minden volt, csakbékés nem.– Ha Seth megbocsátaná nekem, téged használnálak arra, hogyprovokáljam a királyodat. – Megszorította a lány vállát. – Azostobaságod ártott Leslie-nek, és nekem is.Az árnyfalba tolta a lányt, és Aislinn úgy érezte, megáll a szíve.Elöntötte a rettegés, amely bekúszott a teste legcsendesebbzugaiba. Hatalmába kerítette a félelem és a kétely. Egyedül. Nemelég jó. Gyenge. Ostoba. Tönkreteszem Sethet. Ártok azudvaromnak. Cserbenhagyom a királyomat.– Sajnálom. Soha nem akartam, hogy Leslie-nek baja essen. Eztte is tudod... – Aislinn kényszerítette magát, hogy a belsejébenlévő melegségre koncentráljon, a nyári nap békéjére, amely azerejét adta. Nem volt elég. Egy tündérkirály ellen nem, aki tudja,mit csinál. – Tudom, hogy valójában nem vagy ilyen kegyetlen. Tejó vagy.– Tévedsz. – Niall pillantása Gabrielre és a Kutyákra esett,akiknek csak az árnyas körvonalait lehetett látni a ketrecen kívül,amelyet maguk köré emelt. Végül elhúzta a lányt a sötét falközeléből. – Kérdezd meg a Nyárleányokat, valóban jó vagyok-e.Kérdezd meg erről Keenant, amikor magához tér. Kérdezd meg

97 MELISSA MARRmagadtól, megalapozott-e a tőlem való félelmed. Egyedül vagyegy szörnyeteggel, Aislinn... és csábítóak a vágyaid, a félelmeid ésa haragod.De nem vagyok egyedül. Ez az egyszerű kijelentés nagyonfontos volt. Volt egy ember a fal másik oldalán, akit szeretett, ésegy tündér, aki mára része. Sethtől bátorságot kapott. Keenantőlnapfényt. Hagyta, hogy mindkettőjük napsugarai elöntsék. Azismerős melegség elűzte a testét megrohamozó sűrű árnyakat.– Mennem kell. Engedd le a falat.– Különben mi lesz?Aislinn csak azt akarta, hogy a Sötét Király hajoljon meg aNyári Udvar előtt, és Niall felé küldte a napsugarakat. A fiú bőrealá hatolt a bágyadtság és az elégedettség, a nyári naptólpézsmaillatú testek és a metsző sirokkó. Tisztességesen megfizetekaz árnyakért.Szabadjára engedte a nyári örömöket, amelyek egy csipetnyifájdalommal párosultak.– Már erősebbek vagyunk... Ne provokáld Keenant... vagyengem.Niall keze továbbra sem engedte el a lányt, de a szemétbecsukta.Aislinn úgy gondolta, elmondta, amit akart. Arra gondolt, hogyelmondja neki, bárcsak ne így történtek volna a dolgok. Szívbőlkívánta, hogy béke legyen az udvarok között. Csak néhánypillanatig öntötte el a remény és a bűntudat, de mielőtt dönthetettvolna, Niall kinyitotta a szemét. Feneketlen mélység bámult alányra.– Úgy gondolkodsz, mint egy halandó, Aislinn. – Niallmegnyalta az ajkát. – Vagy talán úgy, mint Keenan. A hatalom éserő látványos megnyilvánulásai nem félemlítenek meg.Aislinn hátrafelé botladozott, megpróbált elhúzódni a fiútól.– Akkor sem próbálnálak meg elcsábítani, ha Seth nem lenne abarátom. Helyette megfognálak, és eltörném a finom kiscsontjaidat. – Egymáshoz ért a mellkasuk. – A Sötét Király

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 98vagyok, nem valami fiatal kölyök, akit lenyűgöz ahangulatbemutatód. Iriallel éltem, és Gabriel Kutyái melletttanultam küzdeni.Niall megszorította a lányt, aki érezte, hogy még mindig milyentörékeny Niallhez, egy másik tündéruralkodóhoz képest.Seth ismét az árnyfalnak feszült. Ha át tudná magát verekednirajta, megérinthetné a lányt, de nem sikerült neki. Rettenetes voltlátni a csalódott arckifejezését. A lány ránézett, az arcáról lerítt afélelem, mire Seth szitkozódni kezdett. Megrázta Keenant, de aNyárkirály meg sem moccant.Számos Kutya várakozott Keenan körül. Nem segítettekSethnek magához téríteni a Nyárkirályt, de nem is akadályoztákmeg benne. A többi Kutya az ajtónál állt, nem engedték be atündéreket.– Jó királynő és jó tündér lehet belőled, Aislinn. Ne hagyd,hogy a Keenanbe vetett hited ártson Sethnek, különben mindenbánatért megfizetsz, amiért korábban megbocsátottam neked. –Niall elengedte a lányt, és ezzel egyidejűleg leengedte a falat.Aislinn a földre esett.A Sötét Király látszólag közönyösen elsétált a saját tündérei, avédelme alatt álló halandó, majd a király mellett, akit egykorszolgált.Seth megállította.– Mi az ördögöt csinálsz? – Nagyon igyekezett, hogy nyugodtmaradjon, de érezte, hogy az utolsó csepp nyugalma is elszáll. –Nem teheted meg, hogy...– Seth, ne! – Niall megragadta a karját. – Emlékeztetnem kelletta Nyári Udvart, hogy nekem nem parancsolnak.– Nem az udvarról beszélek, hanem Ashről. Bántottad Asht.– Jól figyelj. – Niall beszéd közben Sethre nézett, és mindenszava katonásan kimért volt. – Nem törtem meg. Megrémült, de aznem rossz. Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy ha ténylegbántottam volna, most őt ápolnád ahelyett, hogy nekem támadsz.

99 MELISSA MARRSeth erre nem tudott mit mondani. Ha vitatkozna, az hazugságlenne, és igyekezett, hogy soha ne hazudjon Niallnek, ahogyAislinnek sem.Két árnyéktáncos simult Niallhez. A testük szinte annyiravalóságosnak és tapinthatónak tűnt, mintha élőlények volnának. ANiall mögött álló árnyékférfi átlátszó teste megnyúlt, karját akirály válla köré fonta, és a bordái felett egymásra lette a kezét. Anői táncos mellette állt, egyik kezét Niall szívére simította, az elsőárnyéktáncos keze felett. Niall szórakozottan odanyúlt, ésmegsimogatta az összekulcsolt kezeket.– Ő jött utánam – emlékeztette a barátját. – Vagyok, akivagyok, Seth. Évszázadokon keresztül a Nyári Udvar irányított.Többé nem vagyok hajlandó más lenni, mint önmagam.Lehetőséget adtam neki, hogy elmenjen, de megfenyegetett.– Mert leütötted Keenant...Niall vállat vont.– Mindannyiunknak döntéseket kell hoznunk. Aislinn úgydöntött, próbára tesz, én meg úgy, hogy rámutatok azostobaságaira.– Túlzásba estél.– Fizikailag semmi baja. – Niall a homlokát ráncolta, de ahangja ellágyult. – Nem akarok veszekedni veled, testvérem. Azttettem, amit tennem kellett.– Bármi történjen is. Bármikor... – Seth tudta, hogy nem kérhetígéreteket. Aislinn tündérkirálynő, örökké él, és nem igazánhelyesli, ami Niall udvarában folyik. – Azt akarom, hogy Aislinnbiztonságban legyen. – Csak ennyit tudott mondani.– És Keenan? – kérdezte érzelemmentes hangon Niall. – Engemhibáztatsz, amiért megütöttem?Seth nem szólt semmit, a szavakat keresgélte, hogy válaszoljon.Niall mozdulatlanul várt, csak a mellkasa emelkedett és süllyedtegyenletesen az árnyéktáncosok keze alatt. Seth nem sokkalkésőbb a szemébe nézett.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 100– Nem. Azt akarom, hogy Aislinn biztonságban legyen. Aztakarom, hogy te biztonságban légy. Nem akarom, hogy Keenanvalaha is megússza, hogy manipulált és bántott titeket.Niall felsóhajtott. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült. Atáncosok eltűntek, visszavonultak az ürességbe, ahol éltek.– Minden tőlem telhetőt megteszek. Menj oda hozzá.És Sethnek a lány elé kellett állnia. A szerelme elé, akit nemtudott megmenteni, és aki most másvalakit ringat. Veszélyben volt,de ő nem tudott segíteni neki. Mi van akkor, ha nem olyasvalakitámadja meg, mint Niall? Mit tennék, ha Niall bántotta volna?Seth csak egy gyenge halandó volt.Keenan sem segített, emlékeztette magát Seth. A különbségpersze annyi, hogy a Nyárkirály Niall után mehetne, és ha nemveszti el az eszméletét, meg is tette volna, amikor a lány csapdábaesett.Néha rossz embernek lenni.

10. FEJEZET– Biztos vagy benne, hogy jó ötlet mozogni? – Aislinn az ölébenfogta Keenan fejét. A fiú nem sérült meg nagyon, csak kínosanérezte magát. Inkább feldúlt volt, mint mérges.Aislinn ajkának lenyomata halványan ott fénylett a homlokán ésaz arcán a félhomályos teremben. Ez bűntudatot keltett a lányban,mert azt bizonyította, hogy megérintette. Ez nem intim csók volt,és nem is számított újdonságnak. Már akkor felfedezték, hogy acsókja meggyógyítja, amikor a lány halandó volt, és még nemkerült sor a próbatételre, amelynek során kiderült, hogy ő lesz aNyárkirálynő. De Aislinn most zavarban érezte magát, hiszennemrég csókolóztak, és szégyellte, milyen gondolatai támadtak afiúval kapcsolatban Niall ketrecének fogságában.Keenan felült, és a szokásosnál is messzebbre húzódott tőle.– Nincs szükségem babusgatásra.– Jól vagy? Nem szédülsz?A fiú a földön ült, ahol a lány nem érhette el. Haragos pillantástvetett Sethre.– Seth most biztos örül.Aislinn megdermedt.– Ne csináld ezt. Ne Sethet okold Niall haragja miatt.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 102– Niall őmiatta ütött meg. – Keenan még mindig nem állt fel, ésAislinn meg volt győződve róla, hogy azért, mert nem biztos, hogymegállna a lábán.– Én meg számon kértem Niallen, amit veled tett.Keenan szája kegyetlen mosolyra húzódott.Aislinn Sethre pillantott, aki megállt a terem közepén. Nem voltvalószínű, hogy a közelükbe megy, amikor látja, hogy vitatkoznak.Ő mindig vele egyenrangúként tekintett a lányra.– Ha láttad volna Niallt... amit ő... amikor...Most Keenanen volt a sor, hogy megmerevedjen.– Amikor mit csinált?– Erősebb, mint én. – Összefonta a karját a mellkasán. – Habántani akarna, megtehette volna. Nem tehettem semmit, hogymegállítsam.– Bántott? – Hirtelen közelebb húzódott a lányhoz. Felé nyúlt,mintha magához akarná húzni, és végigfuttatta a kezét a karján.És azt akarom, hogy magához húzzon. Ez az érzés ösztönösenjött. De felesleges volt: nem volt semmi baja.– Hagyd abba. Van rajtam pár zúzódás, de ez minden... éslegalább annyira az én hibám volt, mint az övé. – Aislinnelvörösödött. – Elvesztettem az önuralmam. Megpróbált elsétálni,de te megsérültél, és én... rettenetes haragra gerjedtem.Elmesélte a fiúnak, miről maradt le.– És mit éreztél, amikor az árnyakhoz szorított? – Keenanhangja most nem volt mérges, nem árulkodott megbántásról.Kihívás csengett belőle, ugyanaz a kihívás, mint egy korábbibeszélgetésük során. – Mire vágytál?Aislinn lehajtotta a fejét.– Ez nem... én... nem árulom el. Nem volt valóságos. Csakvalami perverz...Elhallgatott, nem tudott hazudni.– Amit irántam érzel, az nem perverzió, Aislinn. Olyan nehézezt beismerni? Nem vagy képes ennyit bevallani? – Keenannyomást gyakorolt rá, mintha bármin változtatna, ha a lány

103 MELISSA MARRkimondja. Mintha ez a vallomás ugyanolyan fontos lenne, mint az,hogy a Sötét Király megütötte. Mintha a személyes kapcsolatukugyanakkora jelentőséggel bírna.De nem így van.– Már tudod a választ, és ez semmin sem változtat. Sethetszeretem. – Aislinn felállt, és átvágott a helyiségen. A szerelmefelé tartott, és megpróbált elfeledkezni erről a kellemetlen témáról.Egyértelműen Seth arcára volt írva, hogy ő sem boldog.– Keenan jól van? – kérdezte kelletlenül, amikor leültek együtött-kopott asztalhoz, amelyet az őrök szereztek nekik.– A büszkesége csorbát szenvedett, de amúgy semmi baja.– És te? – Seth nem erőszakoskodott. Bízott a lányban, és tudta,hogy Aislinn elmondaná, ha szüksége lenne valamire.– Megijedtem.– Niall... – Seth megrázta a fejét. – Nem hiszem, hogy bántana.Nem igazán, de amikor az árnyékketrecben voltál, nem voltamebben teljesen biztos. Rémültnek látszottál, amikor a ketrecfalának tolt. Mi volt az?– A Sötét Udvar energiája. Olyan, mint az én napfényem ésforróságom, vagy Don fagyossága. Niallé másféle anyagból áll:félelemből, haragból, vágyból. A Sötét Udvarra jellemződolgokból.– Vágy? – visszhangozta a fiú.Aislinn elvörösödött.És Seth kimondta a szavakat, amelyeket a lány nem mondanaki.– De nem Niall iránt.Ahogy Seth Keenanre pillantott, Aislinn meglátta aszomorúságot a szemében. A fiú megfogta a kezét.Nem nyomul. Még most sem. Bízott a lányban.A zenekar játszani kezdett. Damali a szabadságról éspuskagolyókról énekelt. A hangja jó helyekre is bejuttathatná őket,de a dalok szövege pocsék volt.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 104Keenan némán csatlakozott hozzájuk az asztalnál. Aislinnhezhasonlóan nem nagyon örült, hogy mindhárman együtt vannak, ésa lány gyanította, hogy Seth sem lelkesedik az ötletért.A dal végén Seth a Nyárkirályra nézett.– Jól vagy?– Igen. – Keenan összeszorította a száját. Az arckifejezéseolyan volt, mintha félig elfintorodott, félig elmosolyodott volna.Felcsendült a következő dal, így nem kellett továbbudvariaskodniuk.Aislinn nyilvánosan nem szokott úgy viselkedni, minthatartozna valakihez, de most odament Sethhez, és az ölébe ült. A fiúköré fonta a karját. A zene ellenére úgy tűnt, csend borult rájuk.Nem voltak dühösek, de valami akkor is rájuk nehezedett.Mindketten tudták, hogy a helyzetük ingatag.Keenan elkapta Aislinn pillantását, majd elment. A lány nemtudta, és nem is akarta megérteni ezt a pillantást. Megbántódott?Mérges? Nem igazán volt jelentősége. Csak azt tudta: kényszertérez, hogy kövesse, ha túl messzire megy tőle. Ha elég sokáigfigyelmen kívül hagyta ezt az érzést, általában elhalványult, vagytalán nem tűnt fel annyira, de az első néhány pillanat szörnyű volt.És napról napra egyre rosszabb lett. Olyan volt, mintha túl sok időttöltött volna a víz alatt, és amikor feljött a felszínre, nem akartvolna levegőt venni. Mintha azt mondaná a szívének, hogy neverjen olyan vadul, amikor nagyon hosszú ideig csókolják.Seth az ujjaival végigsimított az arcán.– Minden rendbe jön.– Szeretném, ha így lenne. – Hozzásimult Sethhez. Jobbőszintének lenni. Sethre számíthatott; minden más többnyireértelmetlennek tűnt.Tényleg bármit elmondhatok, neki. Ő megért. Ostobának éreztemagát, hogy elhallgatott előle bizonyos dolgokat. Már megint.Seth nem kételkedett a szavaiban, amikor először mesélt neki atündérekről. Megbízott benne. Aislinnek jobban kell igyekeznie,hogy viszonozni tudja ezt a feltétlen bizalmat.

105 MELISSA MARRSeth olvasott benne. Nem azért, mert valami különöstündérkötelék kötötte össze őket, hanem mert ismerte. Aislinn nemezért szerette, de ez is közrejátszott benne. A fiú nyugodtsága,őszintesége, művészete, szenvedélye, a szavai – több oka voltszeretni, mint hitte volna. Néha nehéz volt megértenie, miért őtválasztotta Seth.– Akarsz beszélni róla? – kérdezte a fiú.A lány a válla felett ránézett.– Igen. Csak... nem itt, és nem most.– Rendben. Várni fogok. Megint. – Egy pillanatra átsuhant azarcán a korábbi csalódottsága. – Talán oda kellene menned hozzá,hogy megmentsd Glenntől.– Tessék? – Aislinn senkit sem akart megmenteni. Sethkarjában szeretett volna maradni. Valahogy el akarta mondanineki, hogy valami összezavarta. Mindent rendbe akart hozni.– Ma Glenn van a bárpult mögött. Tudod, hogy piszkálni fogjaKeenant, ha egyikünk sincs vele, és nem hiszem, hogy Keenanmost nagyra értékelné a jelenlétemet.– Niall tette, nem te. Ezt Keenannek is tudnia kell.Seth ezt elengedte a füle mellett.– Menj, és mentsd meg a királyodat. A büszkesége már csorbátszenvedett, és ha azt érzi, hogy valaki piszkálja, kiállhatatlan tudlenni.Keenan jött vissza elsőként, és átnyújtott egy sört Sethnek.– Nem volt szükség rá, hogy Aislinn utánam jöjjön.– Úgy gondoltuk, nem vágysz Glenn piszkálódására.A Nyárkirály a szokásosnál is merevebbnek tűnt. Nem szeretteezt a klubot, de ezt nem vallotta volna be. Oda ment, ahova Aislinnakart, és azt tette, ami a lányt boldoggá tette. Ez akárbosszanthatná is Sethet, ha ő maga is nem ugyanígy érezne.Kit akarok becsapni? Igenis bosszant.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 106Keenan leült, és elmélyülten figyelte a zenekart. Nem játszottakszörnyen, de ekkora figyelmet azért nem érdemeltek. Damali talán,de a többiek legfeljebb átlagosak voltak.Seth nem volt rá képes, hogy úgy tegyen, mintha mindenrendben lenne.– Nem tudom, mi történt közöttetek korábban, de valószínűlegki tudom találni...Keenan pillantása megerősítette a félelmeit.– Rendben. A következőről van szó. Ha Aislinn úgy dönt, hogynem csak a barátod akar lenni, ki fogok borulni. Valószínűleg úgy,ahogy most te.Keenan nem mozdult, de a ketrecbe zárt oroszlánok is ígycsinálják: felmérik a másik fél gyengeségét. A tündérek, báremberinek tettették magukat, mások voltak. Aislinn is más volt.Minél több időt töltött velük, annál messzebbre sodródott anormális emberi világtól.És tőlem.Könnyen el lehetett feledkeznie arról, hogy nem emberek, deSeth igyekezett emlékeztetni magát erre. A másság nem rossz,csak mások a szabályok. Keenan sok időt töltött az emberekközött, így sokkal inkább halandónak látszott, de ha a lány nemragaszkodott volna ahhoz, hogy Seth továbbra is szerepet játsszonaz életében... nos, egyik fiúnak sem voltak illúziói ezzelkapcsolatban.Keenan elgondolkodott már ezen. Néha az derült ki a szavaiból,hogy nem érdekli Seth biztonsága. Legalábbis ezt hallom kibelőlük.– Látom – folytatta Seth –, hogy úgy nézel rá, mintha őjelentené számodra a világot. Ő is ugyanígy érez. Nem tudom,hogy ez a nyár miatt van-e.– Ő a királynőm. – Keenan Sethre pillantott, majd újra azegyüttes felé fordult. Ha Seth azt hitte volna, hogy Damali ténylegennyire érdekli a Nyárkirályt, lehet, hogy aggódott volna érte.

107 MELISSA MARR– Igen. Egy ideje felfogtam. És azt is tudom, hogy nem igazánigyekeztél megkönnyíteni a helyzetemet.– Megtettem mindent, amit Aislinn kért tőlem, vagy javasolt.– Miközben még csak néhány hónapot töltött a világodban, ésnem sok tapasztalatot szerzett? Ez igazán segítőkész volt tőled –horkant fel Seth. – De megértem. Én sem nagyon örülök, hogysegítenem kell neked, de ha Aislinn kéri tőlem, megteszem.– Akkor értjük egymást. – Keenan bólintott, és továbbra semvette le a szemét Damaliról. A lány ragyogni kezdett ekkorafigyelem láttán, és tökéletesen tisztán énekelt.– Remélem. – Seth eddig uralkodott a haragján, de már nemfogta vissza magát, és ez érződött is a hangjában. – Csak hogytisztán lássunk: ha kihasználod Aislinnt, vagy manipulálod ésráveszed valamire, amit ő nem akar, boldogan vetem be abefolyásomat ellened.Más körülmények között Keenan gúnyos tekintete vicces lettvolna; felért Tavish örökké sértődött arckifejezésével.– Azt hiszed, hogy legyőzhetsz?Seth vállat vont.– Nem tudom. Niall leütött téged, hogy garantálja abiztonságomat. A legutóbbi hírek szerint Donia nem kíváncsi rád.Úgy tűnik, hogy Chela és Gabriel nagyon kedvelnek engem. Hakell, megpróbálom. – Az ajkában lévő karikát piszkálta, miközbenmérlegelte a szavait. – Ha Aislinn a szabad akaratából dönt,rendben. De ha beveted ellene ezt a tündérköteléket, ésmegpróbálod irányítani, az már egészen más lapra tartozik.Keenan mosolya ekkor egyáltalán nem emberre vallott. Mindenporcikájában annak a kor nélküli teremtménynek tűnt, akivalójában volt. A hangja és az álcája semmilyen érzelmet nemtükrözött. Úgy ült ott ebben az e világi teremben, mint egy ókoriisten a csőcselék között.– Tudod jól, hogy megölethetnélek. Reggelre nem maradnabelőled más, mint egy kupac hamu. A puszta jelenlétedmeggyengíti az udvaromat. Hosszú századok után felszabadultam

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 108az átok alól, de a királynőmet elgyengíti, hogy továbbra isragaszkodik a halandóságához... miattad. Nem tesz semmit azért,hogy megerősítse az udvarunkat... miattad. Semmi logikusmentségem nincs arra, hogy ne akarjalak holtan látni.Seth előrehajolt, hogy mások ne hallják őket.– Parancsot adsz a megölésemre, Keenan?– Te ölnél érte?– Igen. Érte igen, különösen ha rólad lenne szó. – Sethelmosolyodott. – De azért nem, hogy elnyerjem a figyelmét. Azgyenge dolog lenne, és ő ennél jobbat érdemel.– Előbb vagy utóbb úgyis elsirat. Szomorú, mert aggódikmiattad. Elragadják az érzelmei; a rövid kis életed jár a fejében, éselvonja a figyelmét. Ha elmennél, és Aislinn tényleg a királynőmlenne, az udvarom megerősödne... – Keenan szavai elhaltak;megfejthetetlen arckifejezéssel nézett a vetélytársára.– Aislinn rájönne, ha megöletnél. Az is megerősítené azudvarodat? – Seth Aislinnre nézett, aki épp feléjük tartott. A lányösszeráncolta a homlokát, amikor meglátta őket, de nem sietett, ésnem tett semmi feltűnőt.Seth hátat fordított Keenannek. A Nyárkirály megintmozdulatlanná dermedt, mint egy cserkésző oroszlán, és ő isAislinnt figyelte.Aztán csendesen megszólalt.– Nem. Ha megöletnélek, azzal felzaklatnám. Tavish a várhatóbonyodalmak ellenére már javasolta ezt a megoldást, de szerintemaz udvaromat fenyegető veszélyek nagyobbak, mint a halálodbólszármazó előnyeik, bármilyen csábító is a lehetőség, nemrendelhetem el, hogy távolítsanak el a képből. Azzal mégmesszebbre taszítanám magamtól Aislinnt.Seth szíve hevesebben vert. Az egy dolog, hogy gyanította:hidegen megtárgyalták a halálát, de az már teljesen más volt, hogyerről személyesen is meggyőződhetett.– Ezért nem teszed meg?

109 MELISSA MARR– Részben. Reméltem, hogy Doniával lehetek, legalább egyideig, ehelyett Aislinn is és én is a szerelmünk miatt aggódunk,akiket nem tarthatunk meg. A Nyárnak nem ilyennek kellenelennie. A mi udvarunk a frivolságról, az ösztönökről és a szédítőörömről szól. Nem vagyok szerelmes Aislinnbe, de ha az enyémlenne, az udvarunk megerősödne. Minden ösztönöm felé hajt, amiéket ver közém és Donia közé. Mindannyian tudjuk, hogy ha tenem lennél, Aislinn az enyém lenne.Seth figyelte, ahogy Keenan a lányt nézi.– De? – kérdezte kiszáradt szájjal.Keenan erővel elszakította a pillantását Aislinnről.– De nem gyilkolok halandókat... még azokat sem, akik azutamban állnak. Egyelőre elfogadom a helyzetet olyannak,amilyen. Nem tart örökké – magyarázta Keenan. Egy kicsitszomorúnak hangzott, de Seth nem volt benne biztos, hogy azért-e,mert ő az útjában áll, vagy azért, mert nem fog mindig az útjábanállni – így hát várok.Seth majd később elgondolkodik ezen, de most Aislinn akarjába simult.– Jól énekel – intett Damali felé a lány.Mindkét fiú egyetértően dünnyögött.– Táncolni támad kedvem tőle. – Aislinn a zene üteméremozgott. – Jössz?Mielőtt Seth válaszolhatott volna, Keenan megfogta a lánykezét.– Sajnálom, de mennem kell.– Menni? Most? De...– Holnap találkozunk. – Keenan lassan felállt. A tündérekrejellemző eleganciával mozgott, ami szinte hirdette a másságukat. –Az őrök kint várnak, és majd elkísérnek... bárhová mész is maeste.– Sethhez megyek – suttogta elvörösödve Aislinn.Keenan arckifejezése nem változott.– Akkor viszlát holnap.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 110Azzal a Nyárkirály olyan gyorsan távozott, hogy a halandókszeme (legyen szó akár Látókról) nem is követhette a mozdulatait.

11. FEJEZETSeth nem lepődött meg, amikor néhány dallal később Aislinnnyugtalanná vált, és sétálni akart. Már azelőtt is ilyen volt, hogytündér lett belőle. Ez is azok közé a dolgok közé tartozott, amelyeknem változtak. Mint ahogy az is, hogy nem mondott el nekimindent. Aislinnek mindig titkolóznia kellett, és amikor félt avisszautasítástól, ösztönösen tovább titkolózott. Seth megértette,miért teszi ezt, de ez nem azt jelentette, hogy el is fogadja.Egyetlen háztömbnyi távolság megtétele után megkérdezte:– Megbeszéljük, mi bánt annyira?– Muszáj?Seth felvonta a szemöldökét, és rábámult.– Ugye tudod, hogy szeretlek? – A lány fejéhez támasztotta afejét. – Nem számít, mi történik.Aislinn nem szólt semmit, megmerevedett, aztán gyorsankibuktak belőle a szavak.– Keenan megcsókolt.– Nem lep meg. – Seth átölelte, és újra elindultak.– Mi? – Ahogy Aislinn egyre nyugtalanabb lett, a bőre fényesenvibrálni kezdett.– Keenan különösen viselkedett. És te is. – Seth vállat vont, denem lassított. – Nem vagyok vak, Ash. Látom, mi történik. Ahogy

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 112közeledik a nyár, egyre rosszabbá válik a helyzet a kettőtöketösszekötő kapocs miatt, bármi legyen is az.– Igaz. Igyekszem nem odafigyelni rá, de nem könnyű. Azértmegpróbálom. Nagyon mérges vagy?Seth egy pillanatig nem felelt, a szavait mérlegelte.– Nem. Nem örülök neki, de erre számítottam tőle. Nem arrólvan szó, amit ő tett. Mondd meg, hogy te mit akarsz.– Téged.– Örökre?– Ha lenne rá mód. – Aislinn szorosan hozzásimult, mintha a fiúeltűnne, ha elengedné. Fájt. Seth halandó, ő viszont nem. – Denincs rá mód. Nem változtathatlak tündérré.– Mi van, ha én ezt akarom?– Ez nem olyasmi, amit akarnod kellene. Én sem akarok tündérlenni. Te miért... – Aislinn Seth elé lépett, és felnézett rá. – Tudod,hogy szeretlek. Csak téged szeretlek, ha nem lennél mellettem...Fogalmam sincs, mit fogok tenni, amikor... – Megrázta a fejét. –De nem kell ezen gondolkodnunk. Amikor megcsókolt, nemetmondtam neki. Megmondtam, hogy téged szeretlek, és rá csakbarátként tekintek. Halandóként is ellenálltam neki, és most is eztfogom tenni.– De?– Néha olyan, mintha belülről hajtana valami. Mintha helytelenlenne, hogy nem vagyok mellette. – Aislinn kétségbeesett képetvágott, mintha azokat a hazugságokat akarná hallani a fiútól,amelyeket ő igyekezett elhitetni magával. – Idővel könnyebb lesz.Muszáj. Még új ez a tündéresdi. És az is, hogy Keenan visszakaptaaz erejét. Csak... idővel, gyakorlással vagy valamivel biztoskönnyebb lesz, nem?Seth nem tudta azt mondani neki, amit hallani akart. Mindkettentudták, hogy nem lesz könnyebb.Aislinn lesütötte a szemét, és lehalkította a hangját.– Megkérdeztem erről Doniát... még korábban. Arról, hogyanlehetsz te is ilyen. Azt mondta, hogy ez átok, amire ő nem képes,

113 MELISSA MARRahogy én sem... és Keenan sem. Nem Keenan változtatott tündérréengem és a Nyárleányokat. Nem is Beira volt az, hanem Irial.Csinált valamit, de mi erre nem vagyunk képesek.– Akkor... Niall...– Talán, nem tudom. – Aislinn hozzásimult. – De talán jobb isígy. – A fiú nem akarta ezeket a szavakat hallani. – Megátkoznitéged, csak hogy együtt lehessünk... az nem az igazi. Mi van, haegy nap majd megutálsz érte? Nézd meg Dont és Keenant. Örökkéélnek, és egész idő alatt veszekednek. Nézd meg a Nyárleányokat.A királyuk nélkül elszáradnának. Miért kívánnám ezt tőled?Szeretlek... de tündérnek lenni... Az anyám inkább meghalt.– De én mindig a közeledben akarok lenni – emlékeztette a fiú.– Akkor viszont mindenki mást elveszítesz, és...– Örökre veled akarok maradni. – Seth felemelte Aislinn állát,és egyenesen a szemébe nézett. – Ha veled lehetek, a többi majdelrendeződik.A lány megrázta a fejét.– Még ha nem is hinném azt, hogy ez rossz ötlet, én akkor semvagyok képes tündérré változtatni téged.– Ha képes lennél rá...– Nem tudom – ismerte be a lány. – Nem akarok feletteduralkodni, Niallben nem bízom, még akkor sem, ha ő képes lennerá... és... – Aislinn egyre jobban felizgatta magát, szikrák ugráltaka testéről. – Azt akarom, hogy együtt legyünk, de nem akarlakelveszíteni. Mi lenne, ha olyan lennél, mint a Nyárleányok?Vagy...– Mi lenne, ha nem lennék olyan? Mi van, ha meghalok, mertnéhány tündér erősebb nálam? Mi lenne, ha szükséged van rám, denem lehetek ott, mert halandó vagyok? Azzal, hogy csak féligmeddigvagyok jelen a te világodban, sebezhető vagyok.– Tudom. Tavish szerint el kellene engednem téged.– Nem háziállat vagyok, amelyet szabadon lehet engedni avadonba. Szeretlek, és tudom, mit akarok. – Seth megcsókolta, ésremélte, hogy az érzései ugyanolyan tisztán érezhetők az

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 114érintésében, ahogy megpróbálta kifejezésre juttatni őket aszavaiban. A szikrák megbizseregtették a bőrét: elektromosságot,hőséget, és valamiféle furcsa energiát érzett, amelyre ahalandóknak nincs szavuk.Örökké. Tündérként. Seth ezt akarta, és Aislinn is ezt akarta.A fiú elhúzódott tőle, szinte megrészegült a lány érintésétől.– Örökké együtt.Aislinn elmosolyodott.– Talán van más megoldás. Mi... Mondd, hogy minden rendbenlesz velünk, bármi történjen is.– Ígérem. Megoldjuk.Seth átkarolta a vállát, és mentek tovább. Minden rendben lesz.A Nyárkirály kifogása az volt, hogy ő halandó, és elveszi Aislinntaz udvarától. Ha ő is a Nyári Udvarhoz tartozna, akkor nemlehetne ellenvetése. De ahogy végiggondolta, tudta, hogy ez nemilyen egyszerű. Pedig lehetne. Soha semmit nem akart mégannyira, mint örökre Aislinn mellett maradni. Csak meg kelltalálnia a módját.– Elmenjünk a folyópartra? – Aislinn bőre csillogott, az egészteste lüktetett a napfénytől. Seth az ő földre hullott csillagábakapaszkodott. – Ma este ott zenélnek.Seth bólintott. Nem kérdezte meg, honnan tudta ezt a lány:Aislinn ösztönösen megérezte. A tündérei hatalmas tömegejelzőtűzként vezette.– Futhatunk? – Végtelen kék tavak csillogtak a lány szemében.Lehet, hogy azt állítja, nem szeret tündér lenni, de egy része igenisimádta ezt az állapotot. Ha félre tudná tenni az attól való félelmét,hogy ki vagy mi lett belőle, boldogabb lenne.Seth újra bólintott, és a lányba kapaszkodott. A lába aligérintette a talajt, olyan volt, mintha repülnének. Ha elengednéAislinnt, csúnyán összetörné magát, de soha nem engedné el, semmost, sem máskor.

115 MELISSA MARRAmikor hirtelen megálltak a folyóparton, a lány örömtelinnevetett azon, milyen sebességgel jöttek, és hogy tündérkéntszabad lehetett.Egy zenekar állt fel a folyó mentén. Az egyik énekes, egyhableány, bágyadtan pihent a vízben, és kedvesen parancsokatosztogatott a parton állóknak. Mohazöld bőre enyhénfoszforeszkált a sötétben. Hínárból készült ruhája többet mutatott,mint amennyit takart; felette ezüstszínű köpenyt viselt. A testepikkelyes halfarokban végződött, de valahogy még az iselegánsnak tűnt. Mögötte három férfisellő ácsorgott a ló formájúvízitündérekkel, de a hableánytól eltérően ők rusnyák voltak. Azarcuk törpeharcsára emlékeztetett, bajszos szájukat eltátva olyanvédelmezőn figyelték a nővérüket, hogy Seth elgondolkodott:vajon tényleg a sötét tündérektől kell félni? A vízben élő tündérekhátborzongatóbbak.Ekkor a hableány énekelni kezdett, és a testvérei kórusbancsatlakoztak hozzá. Seth elfelejtette, milyenek, csak azt tudta,hogy egyszerűen bámulatosak.Nem ismerte a nyelvüket. Nem is rendes dalt énekeltek, csakegy kicsit tetszelegtek. A fiú minden sejtje igyekezett felvenni azene ütemét. Ritmusra vette a levegőt. Nem a belőlük áradóvonzerő szédítette meg, az ellen védelmet nyújtott a talizmán.Egyszerűen jók voltak.Aislinn és ő némán álltak, belefeledkeztek a zenébe. Ahangjegyek felemelték őket, ellopták a titkaikat, a lelküket.Megpörgették őket a levegőben és a vízben, ahol elmúlt afájdalom. Megszűnt az aggódás, tovatűnt a félelem. Mindentökéletes pillanat a bőre alá hatolt, és végül már el sem fért.Aztán elhallgatott a zene.A varázs megtört, a gravitáció a földhöz szögezte. Azenéjüknek ilyen hatása van: felemel, majd figyelmeztetés nélkülvisszapottyant a földre. Az esés fájt, a zene hiánya meg fizikaicsapásként érte.– Elképesztőek – suttogta Aislinn.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 116– Több ez annál. – Seth elfordította róluk a tekintetét. Csak adalok közötti szünetben találhattak maguknak ülőhelyet, mertamikor felcsendült a zene, megdermedve álltak, vagy táncoltak.Gyanította, hogy Aislinn ellen tud állni a dalok vonzerejének, de őnem volt rá képes. A tündérek zenéje mindent felemésztett.Néhány lépés után egy skogsrá, erdei tündér keltette fel Sethfigyelmét. Eddig még nem nagyon találkozott náluknyugtalanítóbb teremtményekkel. A létezésük egyedüli célja azvolt, hogy mindenkit kísértésbe vigyenek. Szó szerint és átvittértelemben is üresek voltak, nem volt hátuk, és ez a hiány adta avonzerejüket. A halandók és a tündérek is ellenállhatatlannaktalálták azt az éhes ürességet. Seth nem tudta, hogyan lett volnaképes ellenállni nekik a Nialltől kapott talizmán nélkül.Britta, a skogsrá csókot fújt felé.Aislinn erősebben szorította a kezét, de nem szólt semmit.Seth nem reagált. Bólintott, de nem tett bátorító mozdulatokat.A zenés estéket semlegesnek nyilvánított területeken rendeztékmeg, így aztán az erdei tündérek felbátorodtak. Igazság szerintBritta valószínűleg mindenhol bátor lett volna. Egyetlen olyantündért sem lehetett félvállról venni, aki elég erős ahhoz, hogyegyik udvarhoz se csatlakozzon, miközben olyan helyekre jár, aholtöbb, egymással ellenségeskedő udvar tagjai is jelen vannak.Britta elindult feléjük. A semleges terület azt jelentette, hogy ittmindenki egyenlő. Sethnek ez kedvére való volt, de érezte, hogyAislinn teste megfeszül: a lány most nem örült ennek annyira.Az erdei tündért már csak néhány lépés távolság választotta eltőlük, amikor megbotlott. Seth gondolkodás nélkül elkapta, és azegyik keze oda siklott, ahol a lány hátának kellett volna lennie.Britta vékony blúza elfedte az üresség nagy részét, de Seth így isérezte a belőle áradó vonzást.– Szép volt, szivi. – Indokolatlanul bizalmas csókot nyomottSeth arcára, aztán Aislinnre nézett. – Királynőcske.– Néhány tündér társaságában már sohasem érzem kényelmesenmagam, ugye? – dünnyögte Aislinn, amikor a lány otthagyta őket.

117 MELISSA MARR– De igen – nyugtatta meg a fiú. – Mindkettőnknek menni fog.– Korábban sem volt könnyű a helyzet, de akkor mintha többértelme lett volna. – Aislinn a fiúnak támaszkodott a fejével.– Majd ismét értelmet nyer minden. Még új vagy ebben aszerepkörben.A lány bólintott. Seth gyanította, hogy azért, mert nem tudottvolna válaszolni anélkül, hogy ne csűrje-csavarja a szavakat, ésezzel leplezze, mennyire fél. Ő is félt. Ha elmondaná neki, amitKeenantől hallott, és hogy milyen sérüléseket okozott neki a lány,amikor megfeledkezett az erejéről, Aislinn csak eltaszítanámagától, holott ő még jobban ölelni akarta. De amíg Ash nem jöntisztába önmagával, ő pedig nem talál ki valamit, hogy ne csakegy, a tündérek világában ragadt halandó legyen, addig nincs másmegoldás, mint távol maradni egymástól.Ekkor a hableányok komolyan énekelni kezdtek. Zenészekcsatlakoztak hozzájuk a folyó széléről, a fák közül, és mégmesszebbről, a sötétségből, ahol emberi szem nem láthatta őket.Doboló ütemek, dallamos furulyaszó – a halandók hangszerei nemképesek erre. A hangok úgy emelkedtek és süllyedtek, mint apartot nyaldosó hullámok. A színtiszta zene körülölelte őket.Aislinn elégedetten felsóhajtott.– Nem minden olyan rossz, ugye?– Egyáltalán nem. – Seth érezte a zenét és a dallamoktisztaságát, mintha kézzel fogható lenne. A tündérek birodalmanem tökéletes, de néha sokkal teljesebb. A zenéjük intenzívebb,jobban rabul ejti a hallgatókat, mint amire az emberi zenészekvalaha is képesek lesznek. A táncosok a testükkel kommentálták ahangokat, koreográfus nem irányította őket. Ahogy nem irányítottasenki a zenészeket sem, akik beleolvadtak a sötétségbe.– Gyere velem. – Aislinn egy kiszáradt fához vezette a fiút.Három holló ült a lombok között. Seth egy pillanatig meg voltgyőződve róla, hogy őt nézik, de Aislinn megrántotta a kezét, és őkövette. A lány is annyira a hatalmába kerítette, mint a zene. Azthitte, mindjárt kiugrik a szíve, amikor Ash elengedte a kezét. Seth

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 118háttal állt a zenészeknek, de a zene körülölelte. Az előtte álló lányszemélyében olyan látvány tárult elé, amely vetekedett adallamokkal. A lány megérintette a csontvázszerű fa köré tekeredőindát, amely erre susogva átalakult egy függőágyhoz hasonlítószékké. Egy nagy faágtól lógott alá.Aislinn elengedte az indát, és újra megfogta Seth kezét.Amíg a fiú megérintette a lányt, látta, és elveszett benne, képesvolt mozogni. A zene még mindig fogságban tartotta, de a lánytöbb volt, mint tündérmágia. A szerelem elég erőt adhat, hogy azember áttörje az illúzió és varázslatok emelte falakat.– Idebújsz mellém? – kérdezte Aislinn.– Szívesen. – Seth leült az indahálóba, és várakozóan kitárta akarját.

12. FEJEZETAmikor Bananach megérkezett, Donia a negyedik emeleten ült azablaknál, és figyelte, ahogy kigyúlnak a csillagok az égen. Azégbolton húzódó színcsíkok elhalványultak; ez volt az egyikkedvenc napszaka. Nem volt már világos, de még sötét sem.Régóta ilyennek érezte az életét is: lehet jobb, de rosszabb is.Remélte, hogy jobb lesz, de ma este a háború tündére állt azajtajában, és őt kereste.Figyelte, ahogy Bananach végigsétál az ösvényen, megáll, ésmegmarkolja az egyik hegyes kerítésoszlopot. Az oszlopok tetejepengeéles nyílhegyben végződött, de ahhoz nem szorította elégerősen, hogy vért fakasszon a kezéből. Csak állt ott, és a házatfigyelte.Miért jöttél?Donia eddig nem töltött sok időt az erős, félig-meddig udvarnélküli tündérek tanulmányozásával. Semmi oka nem volt rá. Deaz elmúlt néhány hónapban a lehető legtöbbet figyelte őket,elolvasta Beira egyes magányos tündérekkel és a többi udvarfejével folytatott levelezését. A Sötét Udvart sok szempontbólsokkal ésszerűbbnek találta, mint a többit. Keenan Nyári Udvaraigen fiatal, és még nem talált rá önmagára. Az udvara hosszúmúltra tekinthet ugyan vissza, de azáltal, hogy Keenan rátalált arégóta várt királynőre, újjáalakult. Sorcha Magas Udvara

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 120visszavonult életet folytatott, és a birodalma határain kívülsenkivel sem akart kapcsolatokat ápolni, csak amennyireelengedhetetlen volt. A Sötét Udvar gondosan kiépített bűnözőihálózatot működtetett. Beira uralkodása alatt Irial kábítószert árult,mindig azt, ami épp divatban volt. A tündérei kapcsolatbahozhatók nevezetes bűncselekményekkel és kisstílűvállalkozásokkal. Irial személy szerint egy sor szexklub és fétisbártulajdonosa volt, amelyek szinte minden fura igényt kielégítettek.Amikor Niall átvette a trónt, történtek változások. Irialhezhasonlóan ó sem lépett át bizonyos határokat, de már több ilyenhatár létezett. Bananach azonban nem ismert korlátokat. Csakegyetlen cél vezette: a háború, amely káosszal és vérontással jár.Ahogy Donia a piszkos ablakon keresztül Bananachot figyelte,az erkölcsöt nem ismerő, céltudatos tündér csak állt ott csukottszemmel, és mosolygott.Evan finoman kopogott a Télkirálynő háta mögötti ajtón.– Donia?Amikor az őrök vezetője belépett, a rá jellemző fás illatbetöltötte a poros szobát.– Ó, tehát már észrevetted, hogy itt van.Donia nem fordította el a tekintetét az ablaktól. Evan odamentmögé.– Mit akar tőlünk?– Semmi olyat, amit megadhatnánk neki – válaszolta Evan, ésmegborzongott.Donia nem hitte, hogy most bölcs lépés lenne maga melletttartania a tündéreit, legyen szó akár az őrök vezetőjéről. Bananachminden erőfeszítés nélkül képes volna legyőzni bármelyik egyedüllévő őrét, és gyakran akár egész csapatokat is. Jobb, ha nem látsenkit, aki kísértésbe vihetné. Jobb, ha egyáltalán nem érintkeznekvele, de ezt ma nem kerülhették el.– Egyedül fogadom.Evan meghajolt, és távozott. Bananach felszáguldott a lépcsőn.

121 MELISSA MARRAmint a terembe ért, letelepedett a szőnyeg közepére.Törökülésbe helyezkedett, mintha tábortűz mellett ülne. Vérfoltosruhát viselt, hamu és a halál szaga áradt belőle. Megveregettemaga mellett a padlót.– Gyere.Donia figyelmesen szemügyre vette a nem kis mértékben őrülttündért. Lehet, hogy Bananach ebben a pillanatban barátságosnaktűnik, de sehol sem szokott csak úgy véletlenül felbukkanni.– Semmi dolgunk egymással.– Megmondjam, mi dolgunk egymással? – Bananachkörbemutatott a szobán, mire sikoltások törték meg a Donia házárajellemző csöndet. A tündérek és emberek hangjai rekedt kiáltásbaolvadtak össze, ami könnyeket csalt a Télkirálynő szemébe. Füstösarcok lebegtek körbe, egy pillanatra megjelentek, majd eltűntek.Véres holttestek jelentek meg, amelyeket a tündérek eltapostak,aztán groteszk, formátlan végtagok nyúltak át az ablakokon.Ezeket a képeket régi csatamezők montázsa váltotta fel. A fűvérben úszott, a házakat felégették. Itt-ott egy pillanatrafelvillantak a pestis és éhínség által sújtott halandók képei.– Pompás lehetőségek villantak fel. – Bananach felsóhajtott. Aszoba komor sarkai felé pillantott, ahol szinte életre keltek az általaelőhívott képek. – Ha mellém állnál, olyan sok mindent tehetnénk,méghozzá hamar.A vörös foltokkal tarkított füvet egy másik kép váltotta fel:Keenan Donia halvány képmása alatt. A csupasz padlón feküdtek,ahol egyszer szerelmeskedtek. Donia látta magát Keenan karjábagabalyodva. A kép nem volt valóságos, de a Télkirálynőelgondolkodva nézte.A fiút fagy csípte, a lány bőre felhólyagosodott a forróságtól.Donia beszélt hozzá, újra és újra ismételgette azt a szót,pedig megesküdött, hogy soha többé nem mondja neki.– Szeretlek.Keenan egy nevet sóhajtott. Nem az övét.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 122– Aislinn...Donia felemelkedett a helyéről.– Ez nekem nem megy, Keenan – suttogta. Havas széllökéseksöpörtek végig a szobán.Keenan követte, megint a bocsánatáért esedezett.– Don... Nem akartam... Sajnálom...Donia képmása Keenan gyomrába temette a kezét, ésleszúrta a fiút.Keenan elesett.A napfény felragyogott, és egy pillanatra elvakította a lányt, nohacsak egy illúziót látott.– Pont olyan vagy, mint Beira. – Bananach szinte lehelte aszavakat. – Éppolyan extrém érzésekre vagy képes. Éppúgy képesvagy megteremteni a káoszt, amelyre vágyom, mint ő.Donia mozdulni sem tudott. Csak ült, és a csillogó képmásárabámult, akinek a kezén Keenan vére vöröslött.– Aggódtam, féltem, hogy te más leszel – búgta Bananach. –Beirának sokkal tovább tartott, hogy elérjen arra a pontra: végez azelőző Nyárkirállyal. Neked hamarabb ment.A véres kezű Donia Keenan felett állt, és nézte, ahogy folyika vér a sebéből. A fiú szemében lángolt a düh.– Ez nem történt meg. – Donia segítségül hívta magában a Télminden nyugalmát. – Nem bántottam Keenant. Szeretem.Bananach felkárogott. Az utálatos hang megtörte Doniaotthonának békéjét.– Amiért hálás vagyok neked, Hókirálynő. Ha belül hideglennél, nem lenne meg benned a Tél kegyetlensége, amelyreszükségünk van ahhoz, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok.– Miért mondod ezt el nekem?– Mit mondok el neked? – A hollólány apránként oldalradöntötte a fejét, amely végül groteszk szöget zárt be a nyakával.

123 MELISSA MARR– Megosztod velem, mibe kerülne kirobbantanom a háborút,amelyre vágysz, de miért tenném? – Donia keresztbe fonta abokáját, majd újra egymás mellé tette a lábát. Kinyújtózkodott, egypillanatra lecsukta a szemét, mintha összezavarta volna aborzalom, amely Bananach nyomában érkezett. Nem volt túlmeggyőző.A harci dobok dübörgése mennydörgő falként ölelte körül őket.Az ütemes dobszóba sikoltások vegyültek, majd ez a hang hirtelenelhallgatott, és csak a dudák melankolikus zenéje hallatszott.Tisztábban szólt, mint az azt megelőző káosz.– Talán nem akarom, hogy leszúrd a királyocskát – vigyorgottBananach. – Az talán véget vetne az örömteli pusztításomnak... Atetted talán ugyanolyan felforduláshoz vezetne, mint amikor Beiramegölte Miachot.– Milyen tettem?Bananach gúnyosan csattogtatta az állkapcsát.– Az egyik. Talán több is.Donia összerándult, ahogy a képzeletbeli alakok továbbfolytatták a küzdelmet. A napfénnyel és haraggal teli vérzőNyárkirály újra és újra lesújtott Donia képmására. Aztán megint aza jelenet tárult a szemük elé, amikor Keenan Aislinn nevét mondta,de most Donia csapott le rá, és a fiú végül mozdulatlanul elterült aföldön.– Olyan sok bájos válasz létezik a kérdésedre, Hókirálynő –.búgta a hollólány. – Olyan sokféle véres megoldást adhatsznekünk.Újrakezdődött a jelenet.Donia beszélt hozzá, újra és újra ismételgette azt a szót,pedig megesküdött, hogy soha többé nem mondja neki.– Szeretlek.A fiú felsóhajtott.– Én is szeretlek, de nem lehetek veled.Donia nem tudta elfordítani a pillantását.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 124Még egyszer újrakezdődött a jelenet.Donia beszélt hozzá, újra és újra ismételgette azt a szót,pedig megesküdött, hogv soha többé nem mondja neki.– Szeretlek.Keenan egy nevet sóhajtott. Nem az övét.– Aislinn.– Ez nekem nem megy, Keenan – suttogta Donia. Havasszéllökések söpörtek végig a szobán.A fiú megütötte.– Csak játék volt...Most mindketten ütötték a másikat, és a szoba végül párafelhőbeburkolózott. Ismét holttestek bukkantak fel, és a másodpercekmúlásával egyre jobban formát öltöttek. A mészárlás közepénBananach állt, mint egy győzelemittas dögevő madár. Az is volt.– Miért? – Donia csak ennyit kérdezett. – Miért?– Te miért fagyasztod meg a földet? – Bananach elhallgatott,majd amikor nem kapott választ, hozzátette:– Mindannyiunknak megvannak a céljaink, Télleány. A tied ésaz enyém a pusztítás. Elfogadtad ezt, amikor átvetted Beiraudvarát.– Én nem erre vágyom.– Erőre és hatalomra? Nem akarod, hogy Keenan szenvedjen,mert fájdalmat okozott neked? – A hollólány felnevetett. – Naná,hogy ezt akarod. Én csak megkeresem a tetteidben azt, amimegadja nekem, amit akarok. Én látom ezeket a választásilehetőségeket – intett körbe –, de egyik sem az enyém. Mind atiéd.

13. FEJEZETA következő hét szinte normálisan telt Aislinn számára. Sethtelismét rendeződtek a dolgok, Keenan nem nyomult, és az udvar isnyugodtnak tűnt. Tovább már nem tudott nem odafigyelniKeenanre, és mivel már szinte fizikai fájdalmat okozott neki, ha túlsokáig volt távol tőle, úgy döntött, hogy egyszerűen úgy tesz,mintha a múlt heti különös események meg sem történtek volna.Az elmúlt néhány napban igyekezett elkerülni, hogy kettesbenmaradjon Keenannel, és a fiú úgy tett, mintha ezt nem venné észre.A kivételt az jelentette, amikor a fiú szúrós pillantásokat vetett rá,amiért bevonta Quinnt és Tavisht is a beszélgetésbe, amihez nemsok közük volt... na jó, akadt még néhány átlátszó próbálkozása,amikor hirtelen szükségét érezte a csajos beszélgetéseknek aNyárleányokkal. Keenan csak várt, miközben a lány pajzskénthasználta a tündéreket. Aislinn élvezte a velük töltött időt,különösen Elizát kedvelte, de ez nem magyarázza meg, miérttámadt hirtelen kedve táncolni a parkban, amint Keenan túl közelment hozzá.Nagyon feltűnő. Mindenki látta, de senki sem hozta szóba.Keenantől és Sethtől eltérően senki sem merte volna megtenni. Alány a királynőjük volt, és ez most még inkább lehetővé tette, hogysaját magánélete legyen.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 126Mindannyian látják, hogy valami nem stimmel, és eznyugtalanítja őket. A lány megígérte magának, hogy jó királynőjüklesz. És egy jó királynő nem ad okot nyugtalanságra.Aislinn keze egy kicsit remegett, amikor bekopogott adolgozószoba ajtaján.– Keenan? – Benyitott. – Ráérsz?A fiú előtt ott hevertek a lány táblázatai a dohányzóasztalon.Lágy zene szólt a háttérben: a lány egyik régebbi CD-je, PoeHaunted című albuma. Még a Music Exchange-ben vette egydélután Sethtel.Keenan ránézett, majd a lány háta mögé pillantott.– Hol a felmentő sereged?A lány becsukta az ajtót.– Délutánra kimenőt kaptak. Gondoltam, együtt tölthetnénk eztaz időt... beszélgethetnénk.– Értem. – Kenan újra a táblázatok felé fordította a figyelmét. –Az ötleted jó, de a sivatagos területen nem hiszem, hogy jóeredményt érnénk el.– Miért? – Nem tett megjegyzést a témaváltásra. Abban semvolt teljesen biztos, hogy akar erről beszélni, de muszáj volt.– Rika ott lakik. Ő is Télleány volt. – Keenan a homlokátráncolta. – Túlságosan hasonlít Donra. Nem ért egyet velem.– Ezt úgy mondod, mintha meglepő lenne. – Aislinn a szófamellett állt, közelebb a fiúhoz, mint kellene, de nem fogja hagyni,hogy a különös érzések a hatalmukba kerítsék.– Igen, mert az is. – Keenan hátradőlt a szófán, feltette a lábát adohányzóasztalra, és összekulcsolta a kezét. – Úgy viselkednek,mintha bántani akartam volna őket. Én soha senkinek nem akartamrosszat... csak Beirának és Irialnek.– Akkor egyszerűen meg kellene bocsátaniuk, és el kellenefelejteniük, mi történt? – Aislinn hónapok óta kerülte ezt a témát.És még sok másikat is, de előbb vagy utóbb meg kell beszélniükőket. Az örökkévalóság szörnyen hosszú idő ahhoz, hogy magukba

127 MELISSA MARRfojtsák a problémáikat. – Mindannyian olyan sok mindentelveszítettünk, amikor kiválasztottál...– Mindannyian? – szakította félbe a fiú.– Tessék? – Aislinn odahúzott magának egy széket, és leült.– Azt mondtad: „Mindannyian olyan sok mindentelveszítettünk”. Magadat is a Nyárleányok és a Télleányok közésoroltad.– Nem, én... – Aislinn elhallgatott, és elvörösödött. – Ezt tettem,ugye?Keenan bólintott.– Én is közéjük tartozom. Mi, mindazok, akiket kiválasztottál,sokat veszítettünk. – Aislinn lehajtotta a fejét. A haja előrehullott,mint egy függöny, amely mögött elrejtőzhet. – Nem mintha nemlennék gazdagabb néhány bámulatos dologgal. Ezt is tudom.Tényleg.A fiú szokatlanul zárkózottnak tűnt.– De?– De nehéz tündérnek lenni. Esküszöm, örökre kicsúszott a talaja lábam alól, soha nem leszek képes talpra állni. Nagyi meg foghalni. Seth... – Ezt már ki sem mondta. – Mindenkit el fogokveszíteni. Ők meghalnak, de én nem.Keenan felemelte a kezét, mintha felé akarna nyúlni, de aztánleengedte.– Tudom.A lány vett néhány mély lélegzetet, hogy megnyugodjon.– Nehéz nem mérgesnek lenni emiatt. Kiválasztottál, ami aztjelenti: elveszítem azokat, akiket szeretek. Örökké fogok élni, éslátom őket megöregedni és meghalni.– Azt jelenti, hogy én is elveszítek valakit, akit szeretek.Doniának csak addig van helye az életemben, amíg a szíved valakimásért dobog – vallotta be Keenan.– Ne! – A lány összerezzent a fiú közönyös hangja hallatán. –Ez nem fair... senkivel szemben sem.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 128– Tudom – felelte Keenan. Aislinn még soha nem látta ilyennyugodtnak. Oázist látott a szemében, épp felkelt benne a nap. –Soha nem akartam, hogy így legyen. Beira és Irial megkötötte azerőmet. Mit tehettem volna? Hagyjam, hogy a Nyár elpusztuljon?Hagyjam, hogy a föld megfagyjon, amíg minden halandó ésnyártündér elpusztul?– Nem. – Aislinn lényének ésszerű része megértette, miért tetteezt Keenan. Tudta, hogy a fiúnak nem volt sok választásilehetősége, de legbelül akkor is fájt neki. A logika nem igazán űziel a bánatot és a félelmet. Épp csak rátalált Sethre, és máriselsodródnak egymástól. Seth meg fog halni. Gyakran gondolt erre.Nem tudta kimondani, de gyakran gondolt erre. Évek, évszázadokmúlva ő még itt lesz, de Seth már csak por lesz a föld alatt. Naná,hogy dühös vagyok. Ha nem volna tündér, nem kellene Seth nélkültöltenie az örökkévalóságot.– Te mit tettél volna másként, Aislinn? Hagytad volnaelpusztulni az udvart? Ha Irial a te erődet kötötte volna meg, egyvállrándítással elintézted volna, és hagyod, hogy az emberiség mega tündéreid elsorvadjanak, és végül meghaljanak?Aislinn egy haldokló csillagot látott a fiú szemében, egy sötétgömböt, amelyben kétségbeesetten pislákolt a fény. Ahogy némánbámulta, apró csillagokat látott a haldokló nap körül, ahogyélettelenül keringtek az egyre növekvő űrben. Nem akarta szeretniaz udvarát. Ha hónapokkal ezelőtt Keenan azt mondta volna neki,hogy így fog érezni irántuk, nem hitt volna neki. Attól a pillanattólkezdve, hogy a királynőjük lett, heves védelmező ösztön ébredtbenne irántuk. A Nyári Udvarnak meg kell erősödnie. Igyekezettfelhasználni a kevés tapasztalatát és a politikával megkormányzással kapcsolatos kutatásait, hogy segítsen nekik új erőrekapni. Igyekezett lassan felszámolni az egyensúlyhiányt, amelyetDonia udvara teremtett. A Nyári Udvar, a tündérei, a föld jóléte –ezek nem pusztán döntések voltak. Hitt bennük. Most már ígyérez. Ha a fiú helyében lett volna, másképp cselekszik? Hagyta

129 MELISSA MARRvolna, hogy Eliza meghaljon? Végignézte volna, ahogy azoroszlánkölykök halálra fagynak?– Nem – ismerte be Aislinn.– Egy pillanatig se hidd, hogy én ezt a sorsot kívántam aTélleányoknak és a Nyárleányoknak. – Keenan ekkor megmozdult,előrehajolt, és elkapta a lány pillantását. – Sokat ostoroztammagam amiatt, hogy erre kényszerültem. Több időt töltöttem ezzel,mint hinnéd. Minden lány esetében... – Keenan a lányra nézett.Még több csillag jelent meg a szemében, de alig pislákoltak azűrben.– …Mindnél azt akartam, hogy ő legyen te. És amikor kiderült,hogy nem ők azok, tudtam, hogy ha nem talállak meg téged, lassúhalálra ítélem őket.Aislinn némán ült a széken. Annyi idős volt, mint én, amikorelkezdődött. Ilyen döntéseket kellett hoznia. Reménykedett.– Ha tehetném, mindannyiuknak visszaadnám ahalandóságukat, de még ezzel sem tenném jóvá, amit elvettemtőlük. – Keenan elkezdte kupacokba rendezni a papírokat azasztalon. – Még ha halandóvá is tudnám változtatni őket, azt márnem kockáztatnám meg, hogy veled is ezt tegyem, hátha újjáéledneBeira átka. És akkor a lelkemet nyomná az a tudat, hogy elvettemannak a lánynak a halandóságát, aki megmentett. Te vagy amegmentőm, és nem tudlak boldoggá tenni.– Én nem...– De igen. És ezzel furcsa kapcsolat alakult ki köztünk, mi?– Megoldjuk – suttogta a lány. – Egy örökkévalóság áll arendelkezésünkre hozzá, nem? – Aislinn igyekezett vidámnakhangzani, hogy megnyugtassa a fiút. Egyáltalán semmi kedve semvolt ehhez a beszélgetéshez, de egyelőre ezen az egyen kelletttúlesniük.– Igen. – Keenan újra ugyanolyan mozdulatlanul ült, mint abeszélgetés elején. – És azzal fogom tölteni, hogy boldoggátegyelek.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 130– Én nem ezt... úgy értem... Nem várom, hogy tegyél valamit,és „kárpótolj” azért, amit meg kellett tenned. Én csak... Félek,hogy elveszítem őket. Nem akarok egyedül maradni.– Nem vagy egyedül. Örökké együtt leszünk.– Te a barátom vagy, Keenan. Ami a múltkor történt, nemlehetséges. Nem lett volna szabad megtörténnie. – Annyiramegfeszültek Aislinn izmai, hogy nem tudta kinyújtani a lábát. –Szükségem van rád... de nem szeretlek.– Akartad, hogy megérintselek.Aislinn lenyelte a hazugságot, amelyet mondani készült, éssuttogva beismerte:– Igen. Amint felém nyújtottad a kezed, semmi másra nemvágytam.– Akkor mit akarsz, mit tegyek? – Keenan természetellenesennyugodtnak hangzott.– Ne akarj megérinteni. – Aislinn az ajkába harapott, és érezte,hogy az amúgy is kirepedezett szájából kiserken a vér.A fiú csalódottan végighúzta a kezét rézszínű haján, debólintott.– Megpróbálom. Csak ennyit ígérhetek hazugság nélkül.A lány megborzongott.– Ma este beszélek Doniával. Szereted őt.– Igen, szeretem. – Keenan ugyanolyan zavartnak tűnt,amilyennek ő érezte magát. – Ez nem változtat azon, mit érzek,amikor látlak, rád gondolok, vagy a közelemben vagy. Ne mondd,hogy te nem ugyanezt érzed.– A szerelem és a vágy nem ugyanaz.– Azt mondod, hogy semmi mást nem érzek, pusztán vágyat?Te is csak ennyit érzel? – Keenan arroganciája visszatért; olyanvolt, mint amikor az első találkozásukkor a lány visszautasította aközeledését.– Ez nem kihívás, Keenan. Nem futok el előled.– Ha adnál egy esélyt kettőnknek...

131 MELISSA MARR– Sethet szeretem. Én... ő a mindenem. Ha tudnám, hogyantarthatnám örökre magam mellett anélkül, hogy önző lennék,megtenném. Nem teszek úgy, mintha nem vonzana valami hozzád.A királyom vagy, és azt akarom, hogy a barátom légy. De semmitöbb. Sajnálom. Ezt akkor is tudtad, amikor a királynőd lettem.Semmi sem változott. Addig nem is fog, amíg Seth velem van, ésazt akarom, hogy... – Aislinn elhallgatott. Olyan végleges lettvolna, ha kimondja, amit gondol. Ehelyett így szólt:– Meg akarom találni a módját, hogy Seth közénk tartozzon.Azt akarom, hogy örökre velem maradjon.– Nem. – Ez nem válasz volt, hanem egy király parancsa.– Miért nem? – Aislinn szíve vadul kalapált. – Seth velem akarlenni... és én azt akarom, hogy...– Donia is azt hitte, hogy örökre velem akar maradni. AhogyRika is. És Liseli... és Nathalie... és... – Keenan maga körémutatott az üres szobában. Rajtuk kívül nem volt ott más. – Ésmost hol vannak?– Ez nem ugyanaz. Seth más.– Olyanná tennéd, mint amilyenek a Nyárleányok? Hagynád,hogy meghaljon, ha elhagy téged? – Keenan mérgesnek látszott. –Épp most mondtad el, hogy neheztelsz rám, amiért tündér lettélmiattam. Ahogy még sok-sok másik lány is. Ne akard ezt.– Seth is akarja. Működhet. – Aislinn hallotta, hogy Keenanugyanazoknak a félelmeknek ad hangot, amelyeknek korábban őis, de remélte, hogy a fiú majd azt mondja neki: ostobaságaggódnia, és van megoldás.– Nem, Ash. Csak azt hiszi, de ha tündérré válna, hozzád lennekötve, az alattvalód lenne. Ezt egyikőtök sem akarná igazán. Azthittem, hogy a későbbi Nyárleányok örökre velem akarnakmaradni. Sokuk szintén ezt gondolta. A leendő Télleányok is eztakarták, és megfizettek az én hibámért. Felejtsd el. A tündérekbirodalma soha nem azt kínálja egy halandónak, amire az igazánvágyik, és megátkozni valakit, akit szeretünk... – A Nyárkirályabban a pillanatban sokkal idősebbnek látszott, mint ő. – Nem

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 132azért hívják átoknak, mert olyan kellemes dolog, Aislinn. Haszereted Sethet, nagy becsben tartod, amíg veled van, aztánhagyod elmenni. Ha lett volna más választásom...Aislinn felállt.– Egész idő alatt erre számítottál, ugye? Hogy Seth nem sokkalazután elmegy, hogy megváltoztam. Tudtad, hogy így fogok érezniirántad.– A halandók nem szerethetnek tündéreket.– Akkor nem volt nagy ügy beleegyezni a feltételeimbe, mi?Seth és én úgyis szakítunk, és te... te csak... Nem!Keenan rámeredt. A lánynak eszébe jutottak Dennymegjegyzései a tapasztalatról és az életkorról. Elismerte magában,hogy a biliárdpartnere rátapintott a lényegre. Milyenkövetkezményekkel jár majd számára, ha Keenan tovább nyomul?A fiú az elmúlt kilencszáz évben szinte mást sem csinált, mintújabb és újabb lányoknak udvarolt. Mindegyik behódolt neki.És egyik sem a királynője volt.Keenan arcán szomorú kifejezés jelent meg, de a szavai nemlettek kedvesebbek.– Jobb szeretni valakit, és tudni, hogy boldogan fog élni, minttönkretenni. Ha megátkozunk valakit, akit szeretünk, azzal nemteszünk jót neki. Én is megbántam minden egyes alkalommal.– Seth és én mások vagyunk. Donia elutasít téged, de nekünkmég sikerülhet. Nektek is sikerülhet. Rendezhetitek akapcsolatotokat.– Bárcsak igazad lenne... vagy elfogadnád, hogy nekem vanigazam. Szerinted Don miért utasít el engem, Ash? Szerinted Sethmiért akarja, hogy átkozzák meg? Ők látják azt, amit te nem vagyhajlandó beismerni. A mi sorsunk összefonódik, és ez ellen nemtehetünk semmit. – Keenan szomorúan elmosolyodott. – Igazamvan, és nem segítek neked abban, hogy hibát kövess el.Aislinn majdnem rohanva távozott a teremből.Most is, csakúgy, mint amikor még halandó volt, annak atündérnek a segítségére szorult, aki szerelmes volt Keenanbe. Ha

133 MELISSA MARRDonia megbocsátana Keenannek, bármilyen hibát követett is el, azmeggyőzné a fiút arról, hogy a szerelem segítségével helyre lehethozni a dolgokat. És akkor Keenan talán segítene neki. Vagy haDonia viszontszeretné, legalább nem nyomulna nála. Doniának ésKeenannek együtt kell lennie.Amint Donia visszafogadja a fiút, minden rendben lesz.A Télkirálynő házához vezető út elmosódott. Végül megállt aváros határán egy csendes utcában, és csak ekkor ismerte be,milyen sok mindentől fél: nemcsak attól, mi történne, ha Doniaörökre elutasítaná Keenant, de attól is, mi fog történni, ha beteszi alábát a Télkirálynő pompás, viktoriánus házába. Félig-meddigbarátok voltak ugyan, de ez nem azt jelentette, hogy Donia nemképes rémisztő lenni. A tél fájdalmat okoz, és Donia otthonábanörök tél uralkodik.Téltündérek mozogtak hangtalanul a tüskés kertben. A jegesfákkal és napsütötte bokrokkal teli udvar nem illett a szomszédoszöldellő kertek közé. Ahogy Aislinn végigsétált az utcán, averandákon lustán elterülő kutyákat látott, egy lány bágyadtannapozott, és több virág nyílt, mint amennyit életében valaha látott,Beira halálával és Keenan erejének felszabadulásával helyreállt azegyensúly, és minden új erőre kapott. Ám ebben az udvarban sohanem enged fel a fagy, az utcán elhaladó emberek továbbra iselfordítják a tekintetüket. Senki, sem halandó, sem tündér nemléphet a fagyos fűre a Télkirálynő engedélye nélkül. És Keenansem kapott rá engedélyt. Mit keresek én itt?Keenannek szüksége volt Doniára, és Aislinnek emlékeztetniekellett őket arra, hogy szeretik egymást. Az egykor volt halandókszerethetnek tündéreket.Átvágott az udvaron: a fagyott fű felengedett a lába alatt.Hallotta a recsegést, ahogy a jég szinte azonnal újraképződöttmögötte. Ez Donia birodalma. Itt a legerősebb. Én meg aleggyengébb. Századokon át ez volt Beira székhelye, egyszerrelétezett a tündérek birodalmán és az emberek világán belül.Keenan nem volt képes erre, most sem az.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 134Ahogy keresztülsétált a jeges kerten, érezte, hogy a bőrekellemetlenül bizsereg. Betolakodó volt, és a tél ugyanolyankiszámíthatatlan, mint a nyár. Lehet, hogy Donia tagadja, deAislinn eddigi életét megkeserítette a látszólag végtelen, pusztítóhavazás. Látta a megfagyott embereket a mellékutcákban, és sohanem fogja elfelejteni az élettelen, fájdalomtól eltorzult arcukat.Amikor Keenannel együtt szembeszállt az utolsó Télkirálynővel,Beira fegyverként használta a jeget, és a lány is megtapasztalhattaaz általa okozott fájdalmat.Az nem Donia volt. De Aislinn hiába emlékeztette magát erre.Alapvető ellentétek feszültek az udvaraik között, és most alegszívesebben megszorította volna Keenan kezét, de a fiú nemvolt ott mellette.Ahogy fellépett a verandára, az egyik fehér szárnyúgalagonyalány kinyitotta az ajtót. Hangtalanul mozgott, és nemszólt semmit. Aislinn belépett, és megborzongott a fagyosszobában. A galagonyalány némán siklott végig a félhomályosházon.– Donia ráér? – Aislinn hangja visszhangzott a csendben, denem kapott választ.Igazából nem is számított rá: a galagonyaemberek csendesnépség. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nyugtalanítóan hatottak rá.Soha nem távolodtak el messzire Doniától, és általában csak akkorhagyták el a házat, amikor a Télkirálynő. Vörös szemük parázskéntvilágított hamuszürke arcukban.A lány elvezette Aislinnt jó néhány csendes, ám ébergalagonyaember mellett, akik a hallban lézengtek. Elhaladtak egyszoba mellett, amelyben tűz ropogott. Csak a fahasábok köpködő,pukkanó hangja törte meg a csendet, meg Aislinn léptei az öregfapadlón. A téltündérek olyan hátborzongató csendben tudtakmozogni, hogy felborzolódott tőle a szőr a hátán.A galagonyalány megállt egy zárt ajtó előtt, de nem mozdult,hogy kinyissa.– Kopognom kell? – kérdezte Aislinn.

135 MELISSA MARRA lány megfordult, és szó nélkül elment.– Sokat segítettél. – Kinyújtotta a kezét, de abban a pillanatbanbelülről kinyitották az ajtót.– Gyere be – intett neki Evan.– Szia, Evan.– A királynőm négyszemközt szeretne beszélni veled. –Barátságos mosoly gyűrte ráncosra az arcát, amitől egy kicsitenyhült a lány feszültsége. A galagonyaemberekhez hasonlóanEvannek is kidülledt, bogyópiros szeme volt, de tőlük eltérőennem hamuszürke a bőre. A berkenyeemberek a termékenységmegtestesítői. Szürkésbarna, kéregszerű bőrük és sötétzöld lomboshajuk fákra emlékeztet, amelyek szabadon járnak-kelnek. A NyáriUdvar teremtményei, az ő udvaráé. Megnyugtatóan hatottAislinnre, hogy látja Evant, ám az őrök vezetője máris távozott. Alány egyedül maradt Doniával és a farkasával, Sashával.– Donia – szólította meg Aislinn, de nem folytatta. Hirtelennem talált szavakat.A Télkirálynő sem könnyítette meg a dolgát. Csak állt, ésfigyelt.– Feltételezem, hogy ő küldött.– Szívesebben beszélne veled ő maga. – Aislinn kisgyereknekérezte magát a tágas, barátságtalan szobában, de Donia nem kínáltahellyel, és ő maga sem mozdult, hogy leüljön.A tompa zöld szőnyeg szinte kopott volt már, de valahogymégis fényűzőnek hatott. Ash gyanította, hogy inkább múzeumbanlenne a helye.– Megparancsoltam Evannek, hogy ne engedje be – Doniatúlzottan messzire lépett a lánytól, hogy ne érhessék el egymást,ami nyugtalanította Aislinnt.– Megkérdezhetem, miért?– Meg. – Donia szokatlanul megközelíthetetlennek tűnt.Aislinn bosszús volt, és egy kicsit félt is, de erőt vett magán.– Oké, akkor megkérdezem.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 136– Mert nem akarom látni. – Donia elmosolyodott, Aislinn pedigmegborzongott.– Nézd. Ha azt akarod, hogy menjek el, csak szólj. Azértjöttem, mert megkért rá, és mert kedvellek téged. – Ash összefontaa karját a mellkasán. Részben azért, hogy ne fészkelődjönnyugtalanul, másrészt azért, hogy ne nyúljon az egyik polconsorakozó finom hógömbök felé, és ne zúzza szét az egyiket. Nemszámított rá, hogy Doniának ilyen tárgyai vannak, de nem ez volt amegfelelő alkalom, hogy ezt szóba hozza. A lány barátságtalanulviselkedett, és Aislinn érezte, hogy ő maga is válaszol akimondatlan fenyegetésre.– Ahogy a Nyár ereje növekszik, egyre szembetűnőbb avérmérsékleted. – Donia továbbra is fagyosan mosolygott. – Mintaz övé. Úgy is nézel ki, mint ő. A ragyogás is ott lüktet a bőrödalatt.– Keenan a barátom. – Ash az ajkába harapott, és még jobbanökölbe szorult a keze. Nem idegességében, hanem hogy a fájdalomsegítsen neki koncentrálni.A Télkirálynő még messzebbre húzódott tőle. Megállt azablaknál, és az egyik ujját végigfuttatta az üvegen. Az érintésenyomán jégvirágok nőttek. Amikor megszólalt, nem nézettAislinnre.– Keenant szeretni olyan fájdalmas, mintha megsebesültemvolna. Ő testesít meg mindent, amiről valaha álmodtam. Amikoregyütt vagyunk... – sóhajtott fel, mire fagyos felhő szökött ki aszáján és apró jégcsapokat ragasztott a függönyre – nem érdekel,hogy képes lenne elégetni. Abban a pillanatban örülnék neki.Akkor is igent mondanék, ha a forróság végezne velem.Aislinn elvörösödött, a haragja elpárolgott. Nem voltfelkészülve erre a beszélgetésre.Donia továbbra is az ablak felé fordulva folytatta.– Sokat töprengtem rajta, hogy vajon ez volt-e az oka annak,hogy Miach és Beira nem élhetett egymás mellett. Látom, hogy a

137 MELISSA MARRtörténelem ismétli önmagát. Ne hidd, hogy nem veszem észre,Ash.Megfordult, és nekitámaszkodott az ablaknak. Az alakját jegescsipke szegélyezte, amelyet az üvegre és a függönyökre varázsolt.– Nem ítélkezem feletted. Azt akarom, hogy te és Keenanegyütt legyetek.– Még akkor is, ha ezzel hibát követünk el? – kérdezte Donia.Aislinn nem tudott olvasni a hangjából, amely szinte gúnyosancsengett. – Még akkor is, ha a történelem megismétli önmagát? Haszörnyű következményekkel jár? Azt akarnád, hogy háborútrobbantsunk ki, csak hogy megvédd a szíved?Aislinn erre nem tudott válaszolni. Eddig még nem igazángondolta végig, hogy Keenan az előző Nyárkirály és Télkirálynőgyermeke.– Azon töprengek, vajon váratlan volt-e Miach meggyilkolása.A Nyárkirályok annyira szeszélyesek. A Tél sokkal nyugodtabbtud lenni. – Miközben Donia beszélt, egy jégszék jelent meg alatta.A szélei nem simák, hanem csipkézettek voltak, mint amegfagyott, magasra csapó hullámok.Aislinn akaratlanul is felnevetett.– Tényleg? Láttam, milyen heves érzelmekre vagy képes. ANyár is képes nyugodt lenni. Bármi legyen is köztetek... nemhiszem, hogy nyugalomra vágytok. Láttam Keenant a napfordulóután. Fagycsípések borították a testét, de boldog volt.– Észreveszed ezeket a jeleket, ugye? – Donia pillantása egycseppet sem volt barátságos. – Mindig azt hiszem, hogy sikerültkivernem a fejemből, aztán olyan édes és csodálatos... – mondtaálmodozva. – Tudod, mit tett?Aislinn megrázta a fejét.– Egy kertészeti céggel eltávolíttatta a galagonyát... azt aszörnyű növényt a tisztásról, ahol a próbatétel zajlott. Innen és aházam környékéről is. Nem pusztították el, csak máshová ültettékőket. – Apró jégcseppek hullottak a Télkirálynő lábához, éshangosan összetörtek.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 138– Aranyos...– Igen, az. – Donia arcán most ugyanolyan vegyes érzelmeklátszódtak, mint amilyeneket gyakran ő is érzett: keserédesgyengédség és csalódottság, és amelyek egyre gyakrabbankerítették hatalmukba. Nem tetszett neki ez a közös vonás, ahogyez a beszélgetés sem.Egyikük sem szólt semmit, aztán a Télkirálynő törte meg acsendet.– Emiatt nem fogom meggondolni magam. Tudom, hogy azthiszi, talán szeret engem, de azt is, hogy talán téged is.Bárcsak tudnék hazudni. Ebben a pillanatban azt kívánom, bárhazudhatnék neki.– Nem akarom... – Aislinn hangja elcsuklott, majd újranekifutott. – Mi nem... – Nem tudta folytatni, nem lett volnateljesen őszinte. – Sethtel vagyok – mondta végül.– Igen, de ő halandó. – Donia nem tűnt mérgesnek. – És Keenana királyod, a társad. Hallom a hangjában, amikor kimondja aneved. Soha senki másról nem beszél így.– Kivéve rólad.– Igen, kivéve rólam – bólintott a Télkirálynő. – Tudom.– Találkozni szeretne veled. Fel van dúlva, és neked muszáj...– Nem! – Donia felállt. – Nem vagy abban a helyzetben, hogymegmondd, mit kell tennem. Az udvarom régebb óta uralkodik aföldön, mint bármelyikünk el tudná képzelni. A téltündérekévszázadokon keresztül figyelték, ahogy Keenan szenved Beiramiatt. – Nem mozdult, de a szemét elhomályosította a hó. – Nemegykönnyen mondanak le a hatalomról, pedig én ezt kérem tőlük.Azt kívánom tőlük, hogy fogadják el: a Nyárnak több jár néhányrövid napnál.– Akkor megérted, miért kell rendbe hozni a dolgokat.– Hogy a Nyár megerősödhessen.– Igen.– Ennek kellene engem motiválnia? – nevetett fel Donia. – ANyári Udvar megvetett azért, mert nem én lettem a királynőjük.

139 MELISSA MARRNem voltak ott, hogy megvigasztaljanak, amikor megpróbáltamvisszaadni Keenannek az udvarát, de kudarcot vallottam... Monddmeg, Ash, miért érdekeljen engem az udvarotok sorsa?– Mert szereted Keenant, és ő is szeret téged. És ha ti kettenmegoldjátok a problémáitokat, békében élhetünk.– Fogalmad sincs róla, kicsoda valójában a királyod, ugye? –Donia úgy tűnt, össze van zavarodva. – Az anyád inkább meghalt,mint hogy az udvar csapdájába essen, te meg elvesztetted miatta ahalandóságod, de még mindig tudatlan vagy. Én már nem. Amiközénk áll, az Keenan arroganciája... és te, Ash.– Én nem akarok közétek állni. Csak Sethtel akarok lenni. Hatehetném, még mindig halandó volnék… és azt kívánom, bárcsakte lennél a Nyárkirálynő.– Tudom. Részben ezért nem gyűlöllek. – Donia majdnemhogygyengéden elmosolyodott.– Nem szeretem Keenant – tört ki gyorsan Aislinnből, minthaattól félt volna, nem tudja kimondani ezeket a szavakat, minthahazugság lenne. – Rendszeresen dühös vagyok rá... és azt akarom,hogy ti ketten egymásra találjatok.– Ezt is tudom.– Akkor légy vele.– Nem leszek a védőpajzsod, Aislinn – mondta rosszalló éllel ahangjában a Télkirálynő.– Tessék?– Nem bújhatsz mögém, hogy megértsd magadban, amikettőtök között folyik. – Donia szinte szórakozottan nyújtotta ki azujjait, mire zúzmara kúszott fel a falakon. A jég recsegvebeborította a falilámpákat és a kifakult tapétát.– Nektek kettőtöknek előttem is sok problémátok volt már. –Aislinn érezte, hogy a bőre elkerülhetetlenül felmelegszik, amint aszobában leesik a hőmérséklet. Az energiája igyekezett távoltartani tőle a fagyosságot.– Ez igaz. – Hópelyhek hullottak lágyan a földre Donia körül. –De mindegyik problémának ahhoz volt köze, hogy téged keresett.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 140– Nem én kértem rá. – Ash közelebb lépett hozzá. Meg kellettértetnie a lánnyal, hogy találkoznia kell Keenannel. Mindannyiukérdekében. – Neked muszáj...– Ne parancsolgass nekem, Aislinn. – A Télkirálynő hangjatökéletesen nyugodtan csengett. Olyan háborítatlan volt, mint afrissen hullott hó.– Nem azért jöttem, hogy veszekedjünk. – A napfény csakgyenge pajzsként ölelte körül a Télkirálynő otthonában. Apalotájában. Hívja bárhogyan, valójában az volt: palota, ahatalmának központja. Nem kellene itt lennem.– Talán hiba volt. – Donia ujja hegyét elborította a jég. – Idénazért kezdődött korán a Nyár, mert én megengedtem.– Amit nagyra értékelünk.Donia eljátszott a kezében és a kezén kialakult jéggel,egymásnak ütögette a darabkákat.– Mégis úgy jöttél el hozzám, mintha te lennél az erősebb.Mintha az lenne fontosabb, amit te akarsz, mintha az udvarodnakhatalma lenne az én földemen...Aislinn haragja fellángolt: egy pillanatra felvillant a napfény ajeges szobában, de azért hátralépett.– Én nem ezt akartam. Nem ezt akartuk. Csak nem értem, miértviselkedsz ilyen ésszerűtlenül.– Ésszerűtlenül? Mert amit a Nyár akar, az csak jó ötlet lehet?Aislinn erre a kérdésre nem tudott válaszolni. Nyilvánvalónaktűnt, hogy egy erősebb Téli Udvar nem a megfelelő válasz. Nemmind ezt gondolták korábban? Donia is egyetértett ezzel, és szintea biztos halállal nézett szembe, amikor Beira végezni akart vele.De ahogy ott álltak, világossá vált, hogy Donia álláspontja mármegváltozott.– Ha ártanék neked, Keenan rettenetes haragra gerjedne, annakellenére, hogy sértő a viselkedésed. – Donia tett egy lépést előre. –Mit szólna vajon? Idejönne, és tovább húzná ezt a pokoli helyzetet,amelybe miatta kerültünk? Úgy lenne minden, ahogy lenniekellene?

141 MELISSA MARR– Nem tudom... „ahogy lennie kellene”? Ez meg mit jelent? –Aislinn el akart szaladni. Donia erősebb volt, a Téli Udvar mégmindig erősebb.– A kettőnk közötti viszony nem olyan egyszerű, mint amikormég nem voltunk uralkodók. Ha veszekszünk, az udvaraink isharcban állnak. Az én udvarom ezt akarja. – Donia elkapta Aislinnpillantását. – És én is elgondolkodtam rajta. Elképzeltem, ahogy anapfényes bőrödbe szúrom ezt a jeget. Elképzeltem, ahogylesújtok rád. Véget vetnék ennek az ostoba színjátéknak, hogy miitt mindannyian barátok vagyunk.– Donia? – Ash óvatosan figyelte. Ugyanúgy, ahogy Niallesetéiben is, az eddig ismert tündért felváltotta egy vadállatiaslény, aki képes lenne megsebezni, és meg is tenné. Egyedül volt aTélkirálynővel a saját palotájában.– Kedvellek. Gyakran emlékeztetem magam erre, de vannakmás tényezők is... – A Télkirálynő szavai elhaltak. Hó kavargott alába körül. – A Nyári Udvart nem látják szívesen a Télben.A jég borította falak és Donia fagyos hangja ellenére Aislinnvégül elveszítette az önuralmát.– Nekünk nincs szavunk az udvarodban, de te diktálhatsznekünk?– Igen.– Miért kellene nekünk...Mielőtt befejezhette volna a mondatot, Donia ott termettmellette. A gyomrára fektette a tenyerét, és a bőrébe vájtajéghegyű ujjait. A jég, ahogy beléhatolt, olvadni kezdett, deközben terjeszkedett, és még mélyebbre hatolt a testébe. Kisdarabkák törtek le belőle, és a gyomrába ágyazódtak.A Nyárkirálynő felsikított. Azonnal megérezte a fájdalmat,amely lyukakat égetett a testébe. Nem tudta biztosan, melyikszármazik a jégtől, és melyik keletkezett amiatt, hogy Doniabeledöfte az ujjait. Itt fogok, meghalni?– Miért kellene meghallgatnod a kívánságaimat? – dünnyögteDonia. Vértől vöröslő ujjaival a lány álla alá nyúlt, és úgy intézte,

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 142hogy egymás szemébe nézzenek. – Mert erősebb vagyok, Ash, ésezt egyikőtök se felejtse el. Az egyensúly, amelyre vágytok, csakakkor valósul meg, ha én megengedem.– Megszúrtál. – Aislinn azt hitte, elhányja magát. Érezte, hogyragacsos a teste. A bőre alá hatolt jég által okozott fájdalomvetekedett a gyomrába szúrt lyukak okozta fájdalommal.– Bölcs döntésnek tűnt. – Donia arckifejezése túlontúlhasonlított Beiráéra: egyáltalán semmi megbánás nem tükröződöttrajta, nem hatotta meg szörnyű tette.– Keenan...– Igen, tudom, dühös lesz, de... – Donia felsóhajtott. Jeges felhőszökött ki a száján, amitől Aislinn összerándult. – Nem komolyaka sérüléseid. Legközelebb rosszabbul jársz.Ash a gyomrára szorította a tenyerét, ami gyengepróbálkozásnak bizonyult, hogy feltartóztassa a bőrébe vájtlyukakból csordogáló vérpatakot.– Keenan és én vissza tudunk vágni. Ezt akarod?– Nem. Azt akarom, hogy maradjatok távol tőlem – nyújtott odaneki egy csipkés fehér zsebkendőt. – Ne gyertek ide, amíg nemhívlak benneteket. Egyikőtök sem.Ekkor Evan lépett be a szobába, hogy az ajtóhoz segítseAislinnt.

14. FEJEZETAislinn nem támaszkodott Evanre, amikor az őr kikísérte a házból.Nem ragadta meg a karját, hogy ne essen el, amikor megbotlott alépcsőn. A sebére szorította a kezét, mintha akkor kevésbé fájna.Én vagyok a Nyárkirálynő. Ennél erősebb vagyok.De azért fájt. Donia átszúrta a bőrét, és az izmait, amelyekminden lépésnél mozogtak. Kikerülhetetlen volt a fájdalom.Minden lépésnél fel akart kiáltani.De ezt nekik nem kell látniuk.Tündérek lézengtek Donia udvarán, a csontleányok fehérszellemként siklottak a hó felett. Egy galagonyalány gubbasztottegy jégbe burkolózott tölgyfa lombjai között. Skarlátvörös szemefagyott bogyóként csillogott. A mellette ülő valaminek rongyosvolt a szárnya. Egy hasított patájú, kecskelábú vízitündér álltmellette, régimódi fegyverhős stílusban. Mind Aislinnt figyelték,ahogy elhagyja a királynőjük palotáját.Hallották.Amikor Donia megszúrta, felsikoltott. Az ilyesmit nem lehetnémán tűrni. Hallották, hogy felkiált, és most látták, hogy a kezekörül véres a pólója.Nem vagyok gyenge. Nem győzött le.Félúton kihúzta magát.– Kimehetsz.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 144A berkenyeember érdektelen arcot vágott, és az őket figyelőtündéreket sem izgatta, mi történt, de Aislinn nem fogja megadninekik azt az elégtételt, hogy gyengének lássák. Leengedte a kezét,és elsétált a kövekkel kirakott gyalogút végéig. A fájdalommegállásra kényszerítene. Nekidőlt a kert végében állóvaskapunak, de közben a zsebébe nyúlt, és előhúzta a mobilját.Álcát vont vérző sebe és túlságosan sápadt bőre köré, majd kilépetta járdára.Csak egy kicsit távolabb.Egy háztömbnyi távolságot sikerült megtennie, aztán könnyekgördültek le az arcán. Nem is nézett a készülékre, csak megnyomtaa gombot. Amikor a fiú felvette, nem engedte szóhoz jutni.– Szükségem van rád. Gyere értem.Letette a telefont, és a járdára rogyott. A szemét nem csukta be,de elég közel járt hozzá, ami aggasztotta. Nem komoly a sérülésem.Ő mondta, és a tündérek nem hazudnak..A hollókat bámulta, amelyek letelepedtek a szemben álló épületpárkányára. Megnyomott még egy gombot, és a füléhez emelte atelefont. Seth hangja hallatán elmosolyodott, még így is, hogy csakaz üzenetrögzítő kapcsolt be.– Ma este nem tudunk együtt vacsorázni – mondta a lehetőlegtisztább hangon. – Valami közbejött... Szeretlek.Szerette volna, ha a fiú érte jön, de Seth csak halandó, ő megtöbb sebből vérzik az utcán, és nem lenne képes megvédeni magát,ha el akarnák kapni vagy meg akarnák támadni. A fiú nincsbiztonságban az ő világában. Egyáltalán nincs.Emberek mentek el mellette. Elmosódva hallotta a hangjukat,látta a mozgásukat. Csendes nyugalomra talált a belsőjében, és arrakoncentrált. Hallotta, hogy megáll egy busz. Néhány pillanatrafelerősödött az emberek zaja. A hollók károgtak, rekedt hangjukösszeolvadt a halandó világ zajával. A fejét az épületnektámasztotta, nem törődött a korommal és piszokkal, csak azszámított, hogy a cement- és téglafal melegíti a bőrét. Mostmelegségre volt szüksége. A melegség majd meggyógyít, gondolta.

145 MELISSA MARRA szavak ritmusosan ismétlődtek a fejében. Melegség, forróság,nyár, napfény, forró, melegség, forróság, nyár, napfény, forró.Keenan ezeket hozza el számára.Megborzongott. Gondolatban látta a jégdarabkákat, amelyeketDonia juttatott a bőre alá. A Tél forgácsai lapultak a testében.Tanult belőle, erről szólt ez az egész: tanulságos figyelmeztetésvolt. Nem halálos, de azért ebben nem volt olyan biztos. Ahogy ottült az utcán, az járt a fejében, vajon Donia súlyosabban sebesítetteemeg, mint akarta. Melegség, forróság, nyár, napfény, forró,melegség, forróság, nyár, napfény, forró. Úgy ismételgettemagában, mint valami imádságot. Keenan eljön. Forróságot ésnapfényt hoz magával.Melegség, forróság, nyár, napfény, forró. Annyira nem sérültemmeg. Annyira nem. De igen. Úgy érezte, meg fog halni. A tündérekörökké élnek. De ha Keenan nem jön el érte, ő meghal. Melegség.Forróság, nyár, napfény, forró. Meg fogok halni.– Aislinn? – Keenan talpra húzta. A bőre maga volt a napsugár,és a lány még jobban hozzásimult. A fiú beszélt, mondottvalakinek valamit. Nem számított. Napfénycseppek hullottak azarcára, és a bőrébe ivódtak.– Túl hideg. – Aislinn annyira remegett, hogy azt hitte, elesik,de a fiú szorosan fogta. Aztán elmosódott előtte minden.Aislinn nem az otthoni ágyában ébredt, nem is a Keenan lakásábanlévő ágyában, nem is Sethnél. Felnézett, indákat látott a feje felett.Ebből a szögből még soha nem látta őket, de korábban az ajtóbanállva már megcsodálta a Keenan ágya köré fonódott indákat.– Mik ezek? – Tudta, hogy a fiú ott van a szobában, nem iskellett keresnie. Most nem hagyná egyedül.– Ash...– Úgy értem, az indák. Csak itt vannak a lakásban. Csak... itt.Keenan odajött, és leült a túlságosan is hatalmas ágya szélére,amelyet nevetséges, vörös és arany brokát borított.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 146– Aranykehely a nevük. Szeretem őket. Sajnálom, hogyveszekedtünk.Aislinn nem tudott ránézni. Ostobaság volt tőle, hogy zavarbanérezte magát, de nem tehetett róla. Újra lejátszotta magában aDoniával folytatott beszélgetését, mintha azzal, hogy kielemzi atörténteket, változtathatna valamin. Egy pillanat alatt elöntötte afélelem. Meg is halhattam volna. Nem volt benne biztos, hogytényleg megtörténhetett volna, de amikor egyedül volt, és vérzett,ez járt a fejében.– Én is sajnálom.– Mit? Semmi olyat nem kértél, amire nem számítottam. –Keenan hangja olyan melegen csengett, amilyen melegek akönnyei voltak, amikor felhúzta a járdáról. – Mindent meg fogunkoldani. Most csak az számít, hogy itthon vagy, biztonságban, és hamegtudom...– Donia. Ki más? – Aislinn felemelte a fejét, és a szemébenézett. – Donia szúrt hasba.– Don? – Keenan elsápadt. – Szántszándékkal?Aislinn azt kívánta, bárcsak ő is fel tudná vonni a félszemöldökét, mint Seth.– Ha valakit leszúrnak, az általában nem véletlenül történik,nem? Az ujja hegyével jeget pumpált belém. Elég hideg voltahhoz, hogy rosszul érezzem magam... – Fel akart ülni, és érezte,ahogy az apró sebek tiltakoznak ez ellen. Most nem éles fájdalmatérzett, mint amikor Donia megszúrta, de még ez a tompább érzés iskönnyeket csalt a szemébe. Hátradőlt. – Nyilván eltúlozták atündérek gyógyulási képességeit.– Csak azért fáj így, mert Donia tette – magyarázta egyenleteshangon Keenan, de az odakint felhangzó mennydörgésellentmondott ennek a nyugalomnak. – Ő az ellentéte mindannak,amik mi vagyunk, ráadásul királynő.– És... most mi lesz?Keenan újra elfehéredett.– Nem akarok háborút. Soha nem ez az első gondolatom.

147 MELISSA MARRAislinn kifújta a levegőt, amelyet eddig bent tartott. Ő semakart háborút, különösen így nem, hogy az udvara sokkalgyengébb, mint Doniáé. Rettegéssel töltötte el a gondolat, hogy atündérei ilyen fájdalmat érezhetnek. Már így is elég nagy volt afelfordulás, mert három udvarban is új uralkodó lépett a trónra.– Akkor jó.– Ha nem Donia lett volna az, hanem bárki más, boldogan ölnékemiatt. – Hátrasimította a lány haját, és még több napfény kísérte amozdulatát. – Ahogy ott láttalak... megtámadta a királynőmet, ésezzel az udvaromat.Aislinn nem tiltakozott az ellen, hogy Keenan vigasztalja, mostnem. Túlságosan élt még benne a fagyosság emléke. Egy rövidpillanat erejéig azt kívánta, bárcsak elég közel lennénekegymáshoz, hogy megkérhesse a fiút, feküdjön mellé, és ölelje át.Nem a vágy vezette, még csak nem is romantikus érzésekkerítették a hatalmukba, pusztán szerette volna a bőrén érezni anapfényt. Melegség, forróság, nyár, napfény, forró. Mégisbűntudata támadt erre a gondolatra, és elvörösödött. A fiú máskéntértelmezné, azt meg nem akarta.– Segíthetnék. – Keenan zavarban volt, ahogy a lány gyomrafelé intett. – Már korábban is megtettem volna, de tudom, hogyanérzel... a személyes tereddel kapcsolatban... különösen amióta…Aislinn megrántotta a blúzát. Nem az volt rajta, amelyiketösszevérezte.– Ez hogy került rám?– Siobhan adta rád, miután megnéztem a sebedet. Akkor is ittvolt, és itt is maradt.Aislinn megfogta a fiú kezét, és megszorította.– Bízom benned, Keenan. Még akkor is – vörösödött el –, ha teöltöztettél volna át.Igazat mondott. Lehet, hogy kényelmetlenül érezte magát aközelében, és mert a fiú akkora figyelmet szentelt neki, de nemhitte, hogy belekényszerítené valamibe. Amikor még nem ismerte,

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 148ezt gondolta róla, de a lelke mélyén megváltozott a véleménye.Donia tévedett.– Hogyan? – sürgette Keenant.– Napfény kell hozzá, semmi más. Mint amikor te gyógyítottadmeg az arcomon Beira érintését, csak most annál többről van szó.Majdnem olyan lassan hat, mintha... – Elhalt a hangja.– Mintha halandó lennék. Semmi gond. Tudom, mi vagyok,Keenan. – Rájött, hogy még nem engedték el egymást, és megintmegszorította a fiú kezét. – Ha halandó lennék, már meghaltamvolna.– Ha halandó lennél, nem bántott volna.– Abban nem vagyok olyan biztos. Ha... így gondoskodnál aNyárleányokról, őket is bántotta volna? – Aislinn nem hitte, hogyDonia ilyen kegyetlen lenne, de ahogy ott feküdt Keenan ágyában,négy szúrt sebbel a gyomrában, nehéz volt kitartania e véleményemellett.A fiú először nem válaszolt, csak az Aranykehely indárabámult, amely a baldachinos ágy oszlopaira tekeredett. Virágoknyíltak, mélylila csillagokat tártak eléjük, és apró indák nyúltak aNyárkirály felé.– Keenan?– Nem tudom, de nem is fontos. Most nem.– Akkor mi fontos?– Hogy megtámadta a királynőmet. – Valami új csillogott aszeme mélyén: kardok hullámoztak és villantak fel.A király szemében látott dühnek talán meg kellett volnarémítenie a lányt, de ehelyett megnyugtatónak találta. Azok azérzések ijesztették meg, amelyeket Keenan szemében látni vélt: abirtoklási vágy, a félelem és a vágyakozás.– De értem jöttél, és meg fogok gyógyulni.Keenan habozva elhúzta a kezét.– Segíthetek?– Igen. – Aislinn nem kérdezte, mit kell tennie ehhez. Az aztjelentené, hogy kételkedik benne, és abban a pillanatban

149 MELISSA MARRegyiküknek sem volt szüksége erre. Barátok voltak. Társak.Képesek megoldani a helyzetet. Muszáj.Neki köszönhetem, hogy még élek.Ha Keenan nem távolította volna el belőle a jeget, nemgyógyulhatna be a sebe. A vérveszteség végzett volna vele.Keenan hátrahajtotta a nehéz takarót, és vele együtt adekadensen puha ágyneműt.A lány megsérült, de még így is érezte a kínos feszültségetkettőjük között. Az a nyugtalanító gyanúja támadt, hogy akövetkező néhány perc nem fájdalmas, hanem örömteli lesz.– Felhúznád a blúzod? Látnom kell a sebeket. – Keenan hangjaremegett, talán a félelemtől, talán valami más miatt, amibe Aislinnnem is akart belegondolni.Az ajtó nyitva volt, de senki sem jönne a szoba közelébe,amikor ők ott vannak. Az udvaruk továbbra is elfogadja, hogy nemalkotnak egy párt, de ha rajtuk múlna, nem ezt választanák. Eznem volt titok.A lány némán felhúzta a blúza szélét, felfedve csupasz hasát.Fehér géz borította a sebeket.– Ezt is?Keenan bólintott, de nem ajánlotta fel, hogy segít neki.Összekulcsolta a kezét, nem nézett a lányra.Aislinn eltávolította a kötést. Sötétlila foltok húzódtak a négypiros vágás körül. A vágások két-három centi szélesek lehettek, demélyek voltak. Amikor Donia a bőrébe vájta az ujjait,megnagyobbította és meghosszabbította rajta a jeget.– Nem fog fájni – mormolta Keenan –, de gyanítom, hogy...más szempontból kényelmetlen lesz.Aislinn most még jobban elvörösödött.– Bízom benned.A fiú nem szólt semmit, csak a fagy okozta sebekre fektette atenyerét. Megrázó élmény volt, ahogy a bőre a lány bőréhez ért.Keenan szemében hullámok csapdostak egy kihalt tengerpartot atökéletes naplementében.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 150Aislinn érezte, ahogy az öröm egy rángással végigfut rajta, ésélesen vette a levegőt.Amikor a napfény az apró sebeken keresztül a bőrébe ivódott,Keenan nem fordította el a tekintetét. A szemébe nézett, ésmegszólalt:– A csókoddal meggyógyítottad a fagycsípést, amelyet Beiraokozott. Úgy gyorsabban helyrejönnél, de nem tehetem... így nem.Akarom, Ash. Szeretném ezt a helyzetet ürügyként felhasználni,hogy megcsókoljalak itt – nézett a lány csupasz hasára. –Szeretném elfogadni a bizalmat, amelyet az imént felajánlottálnekem, és szeretném, ha elvesznénk egymásban, de nem tehetem.Úgy nem, hogy nem vagy teljesen az enyém. Ha a kezemérintésével gyógyítalak meg, az lassabb, de jobb lesz így. Nekedis, és... mindenkinek.– Valószínűleg bölcs döntés. – Aislinn remegve vette a levegőt,és a szíve veszélyes ritmusban kalapált. Apró vágyhullámokfutottak végig az egész testén, ahogy a napfény felolvasztotta abelsejében rekedt jeget. És Keenan egész idő alatt csodálattalnézte. Általában elmenekült ettől a tekintettől, de most nem volthova futnia.Fordítsd el a tekinteted. Nem volt rá képes, csak bámulta a fiút.A napfény egyre erősebben ragyogott. Aislinn megragadtaKeenan csuklóját, és megborzongott: nem a hidegtől, hanemörömében, ahogy az elektromosság átcikázott a bőrén és acsontjain. Tagadhatatlanul szexuális töltetű élmény volt. A fiúkeze a csupasz hasán nyugodott, máshol nem érintette meg, demajdnem olyan erotikus volt, mint Sethtel.Keenan egyenletesen, mélyen lélegzett, és a lány megpróbálterre összpontosítani, mintha meditálna.– Abba kellene hagynod...– Abbahagyjam?– Igen – suttogta Aislinn, de nem lökte el magától a kezét, nemengedte el a csuklóját. A bőre életre kelt a napfénytől. Keenannapfénye. A mi napfényünk. Felsóhajtott, amikor egy, a többinél

151 MELISSA MARRerősebb napsugár a fiú tenyeréből kiindulva a bőréig hatolt. Aszeme remegve lecsukódott, ahogy végighullámzott rajta a vágy.Susogó virágok nyújtózkodtak a fény felé, amely belőlük áradt.Aztán Keenan elvette a kezét.Aislinn a hasára pillantott. Úgy érezte, a bőrébe égett a fiútenyérlenyomata. Nem így történt. A négy kis seb még látszott, dea zúzódás nagyrészt eltűnt.– Jól vagy? – kérdezte halkan a lány.– Nem. – Keenan nagyot nyelt, ugyanolyan sebezhetőnek észavartnak tűnt, ahogy a lány is érezte magát. – Nem akarok nélküleés nélküled élni. Ő visszautasít azért, amit irántad érzek.Mindketten azt kéritek tőlem, hogy olyan döntéseket hozzak,amelyek ellentmondanak annak, amit szerintem tennem kellene.Bármelyikőtökkel boldog lehetnék, de a mostani helyzetben csakszerencsétlennek érzem magam, és gyenge vagyok.– Sajnálom. – Aislinnek még nagyobb bűntudata támadt, minteddig.– Én is – bólintott a fiú. – Inkább meghalok, mint hogy bajodessen, de nem hiszem, hogy képes lennék bántani Doniát. Te vagya királynőm, de... őt olyan régóta szeretem, hogy az szinte egyörökkévalóságnak tűnik. Ha tényleg akarnál engem – cirógattameg a lány még mindig fedetlen hasát –, búcsút vennék tőle.Tudtam, hogy ezt kell majd tennem, amikor megtalálom akirálynőmet. Ő is tudta. Elfogadtuk ezt a helyzetet. Egy királynaka királynője mellett a helye. Érzem, minden alkalommal, amikormegérintem a bőröd. Olyan, mintha...– Elkerülhetetlen lenne – fejezte be suttogva a mondatot a lány.– Tudom, de nem szeretlek. Nem kellett volna beleegyeznem,hogy megpróbálj meggyógyítani, ugye?– Megsérültél. Nem mondtam el, hogy olyan érzés lesz...– Mint a szeretkezés? – Aislinn elvörösödött. – Te is eztérezted, amikor meggyógyítottalak?– Annyira nem, de azok kisebb sérülések voltak, és télentörtént.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 152Keenan már nem érintette meg, de a keze elég közel volt hozzá,és a lány érezte, ahogy a melegség hívogatja. De a fiú az ujjait semmozdította. – Nem szerethettem valakit, aki nem a királynőm,beléd kellett volna szeretnem, nem Doniába, és... neked viszontkellett volna szeretned.Könnyek folytak végig Aislinn arcán, és nem tudta, hogy aszégyentől vagy a fájdalomtól.– Sajnálom. – Csak ezt mondogatta. – Egyedüllétre vanszükségem. Sajnálom... és csak... sajnálom.Keenan felsóhajtott, de nem mozdult, továbbra is olyan közelmaradt hozzá, hogy majdnem megérintette.– Meg kellett próbálnom. Ha egy pár lennénk, mindenegyszerűbb lenne.– De én nem szeretlek, Donia viszont igen. Ha helyetcserélhetnék vele, megtenném. Itthagynám az udvarunkat. Haezzel minden rendbe jönne...– Akkor erősebb vagy, mint én. Én mindent akarok: az udvart, akirálynőmet és a szerelmet. Te lettél a királynőm, ezzelvisszaadtad az udvaromat, de... – Keenan elhúzódott tőle. – Aszerelmedet nem adtad nekem. Annyira megszédített, hogyvisszakaptam az erőmet, hogy ostoba voltam. Távol kell tartanommagam tőled, amíg nem értjük meg ezt az állandó kényszert, hogyegymás közelében legyünk. Talán a közelünkben kell tartanunk azőröket, vagy nem maradhatunk kettesben a lakásban...– Segítesz nekem, hogy Seth...– Nem. Azt soha. Jobban igyekezhetek, hogy most együttlehessetek, de nem fogom megátkozni. Még akkor sem tenném, hanem akarnálak téged. Idővel rájövünk majd, mi van kettőnk között.Kikerülhetetlenül vonzódunk egymáshoz. De most elmegyek. – Azajtó felé fordult. – Nem egészen tudom, hogyan tartsuk magunkattávol egymástól, de amíg neked ott van Seth, megpróbálokDoniával lenni.– És utána?

153 MELISSA MARR– Számon kérem rajta, hogy megsebzett téged, és remélem, mégnem lesz túl késő – mondta, és becsukta maga mögött az ajtót.Annyira megsebzettnek tűnt, amennyire a lány is érezte magát.Aislinn az ajtóra meredt, aztán elsírta magát. Biztonságban volt.És életben. Minden annyira elsöprő erővel hatott rá, és annyirazavarosnak tűnt. Az egész élete megváltozott. Épp annyi gondotokozott, mint amennyit megoldott. Seth nem volt boldog, ahogyKeenan sem. Hasba szúrta valaki, akit a barátjának gondolt. Eztmár nem tudta nyugodtan viselni.Álomba sírta magát.Amikor felébredt, Seth állt Keenan hálószobájának ajtajában. Nemlépett át a küszöbön.– Van valami, amit el akarsz mondani?A lány álomittasan pislogott.– Tavish nem volt hajlandó elárulni, mi történt. A lányok vagyhallgattak, vagy sírtak, vagy megöleltek. Csak annyit mondtak,hogy idebent vagy. Ha azért lennél Keenan szobájában, mertösszejöttetek, nem hiszem, hogy sírnának.– Seth... – Aislinn megpróbált felülni, de összerándult az arca.A hasára szorította a tenyerét.– Megsérültél. – Seth mellette termett. – Keenan...– Nem. Te is tudod, hogy ő nem bántana.– Akkor ki?Aislinn beavatta a történtekbe. Mindent elmesélt neki azonkívül, hogyan érezte magát, amikor Keenan meggyógyította.– Azt hiszem, a gyors gyógyulás ellenére még érzékeny. –Megmutatta a fiúnak a hasát: egy kicsit még látszottak rajta azúzódások. – Nagyjából rendben van, csak fáj. A tündérekgyógyítási módszere, meg minden...Seth leült az ágy mellé a földre.– Tehát ő gyógyított meg. Úgy, ahogy te gyógyítottad meg őt?Egy csókkal?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 154– Nem egy csókkal, csak a kezével. – Aislinn elvörösödött, ésez elárult mindent, amiről nem beszélt.– Mondd, hogy nem volt nagy ügy, Ash – kérte halkan,fájdalmas hangon a fiú. – Nézz rám, és úgy mondd, hogyegyikőtök sem találta intimnek a helyzetet.– Seth...– Mondd, hogy nem veszítelek el miatta egyre jobban mindenegyes átkozott nappal. – A lány szemébe nézett. Válaszokatkeresett, amelyeket Aislinn nem adhatott meg neki. Becsukta aszemét, és az ágymatracra hajtotta a homlokát.– Seth, én... szükségem volt arra, hogy meggyógyítson. Te nemtudtál volna... de úgy értem... sajnálom. De beszélgettünk. Többémár nem gyakorol rám nyomást. Találunk megoldást.– Mennyi időre?– Ameddig te... – Aislinn elhallgatott, nem tudta befejezni amondatot.– Ameddig itt vagyok? Amíg még élek? – Seth felállt. – Ésazután mi lesz? Tudom, hogy néz rád, amikor megérinted. Tudom,hogy ez nem... nem szokványos helyzet volt. És én most semsegíthettem neked. Ahhoz sem voltam elég erős, hogy engem hívj.Megrázta a fejét.– Sajnálom – nyúlt felé Aislinn.A fiú megfogta a kezét.– Beszéltem vele... rólad. Arról, hogy tündér légy – mondtahabozva Aislinn. Azt akarta, hogy Seth is tudja: ő megpróbáltmegoldást találni. Ha elég sokáig élek. Az utóbbi időben olyanérzése támadt, mintha mindenhonnan veszély leselkedne rá.– És? – A fiú csak egy pillanatig reménykedett.– Nemet mondott, de...– Csak így, egyszerűen. Niallnek igaza volt vele kapcsolatban.Jobban szeretné, ha eltűnnék az életedből, Ash. És egy nap én márnem leszek. Keenan megkap mindent, nekem meg nem jut semmi.– Elhallgatott, és olyan kifejezést erőltetett az arcára, amelyelrejtette a valódi érzéseit. Előrehajolt, és megcsókolta Aislinn

155 MELISSA MARRhomlokát. – Tudod, mit? Megsérültél, és erre a beszélgetésre mostnincs szükséged. Elmegyek.– Seth. Kérlek. – A lány szíve szörnyen zakatolt. Nem eztakarta. Az, hogy így látta Sethet, majdnem annyira fájt, mint asebek a gyomrában. – Én igyekszem.– Én is, Ash, de én... Olyan ez, mint amikor valaki megtalálja amennyországot, aztán kicsúszik a kezéből. Most csak egy kisegyedüllétre van szükségem. Add meg ezt nekem. – Azzalelengedte a lány kezét, és elment.Aislinn egyedül maradt. Sebesülten feküdt egy ágyban, amelynem az övé volt. Az ajtón túl számtalan tündér leste a parancsait,de az a két ember, akire a legnagyobb szüksége lett volna, elfordulttőle.

15. FEJEZETSeth nem nézett a nappaliban összegyűlt tündérekre, nem is reagáltrájuk. Nem is igazán tudta, mondtak-e valamit. Quinn felállt, és azajtóhoz kísérte.Most nem tudok vele foglalkozni.Átment az utca túloldalán fekvő parkba, ahol a tündérek amulatságaikat tartották. A füvet nagy körben letaposták, úgy nézettki, mint azok a gabonakörök a képeken. Leszállt az este,berkenyeemberek járkáltak a sötétben. A Nyárleányok kiscsoportokban üldögélve beszélgették, vagy szédítő módonpörögtek-forogtak. Néhány oroszlánkölyök dobolt. Azt nemlehetett pontosan tudni, hogy az indákkal borított Nyárleányoktáncolnak-e a dobszó ütemére, vagy az oroszlánsörényű tündérekkövetik-e a lányok ritmusát.Itt, a Nyári Udvar parkjában, gyönyörűnek látszott a tündérekvilága.– Nem kell követned, a parkban tökéletes biztonságban vagyok– mondta Quinnek Seth. Hátra sem nézett az őrre.– A parkban maradsz?– Nem örökre. – A fiú leült egy indákból font padra. Ahogy azindák növekedtek, néhány tündér kézműves összefonta őket, ésmost virágba borult ülőhelyet kínáltak. Rengeteg bámulatos dolgot

157 MELISSA MARRláthatott, amióta megkapta a tündérlátás képességét. Ez is azokközé tartozott.Látom az illúziókat. Talán az igazságot. Nem tudta. A parkszélén hat holló ült egy tölgyfán. A láttukra eltöprengett, de ekkorTracey, az egyik legkedvesebb Nyárleány megfogta a kezét.– Táncolunk?A lány már jobbra-balra mozgott. Nádszálvékony volt, deemellett tündér is, ami azt jelentette, hogy nyugodtan magáhozhúzhatná az ellenkező fiút. Apró indák kígyóztak a bőréből a fiúfelé, hogy magukhoz vonják.– Most nincs sok kedvem táncolni, Trace. – Megpróbáltakiszabadítani a kezét.– Pont azért kellene táncolnod. – A lány mosolyogva talprahúzta. – Kiűzi a rosszkedved.– Csak gondolkodnom kell. – Korábban, amikor csak voltnéhány szabad órája, élvezettel táncolt a Nyárleányokkal, vagyhallgatta a beszélgetésüket. Olyan volt, mint a partik, amelyekberégen belefeledkezett. Még Ash előtt. Az élet már csak ebből a kétkorszakból állt: Ash előtt és Ashsel.– Állva is gondolkodhatsz. –Tracey magával húzta a letaposottkör belsejébe, és Seth, amint a lába megérintette a talajt, elveszett.Ahogy a lány a körbe vezette, látta a kőszobrokat és aszökőkutat. Látta a mindentudó vigyort az oroszlánkölykök arcán,ahogy a zene tempója megváltozott. Ám azzal, hogy látta, semmisem változott. Mindenféle dolgot látott már életében, de nem voltereje ahhoz, hogy a kedve szerint befolyásolja őket.Amikor Tracey közelebb jött hozzá, indák fonódtak a derekaköré. A lány keze és a haja futólag hozzáért a bőréhez, és ez mégföldöntúlibb külsőt kölcsönzött neki. Seth semmit sem tudottmegragadni és a kezében tartani, semmi sem volt szilárd.– El kell engedned – mondta, de a lába még mindig mozgott. –mennem kell, Trace.– Miért? – A lány őszintének tűnt, a szeme tágra nyílt, de a fiúmár ismerte a Nyárleányokat. Nem voltak annyira tudatlanok,

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 158amennyire mutatták magukat. Felületesek? Hajlamosak időnkéntihangulatkitörésekre, vidámságra? Érzékiek? Naná, de terveik isvannak. Évszázadok óta éltek, és figyelték, ahogy a tündérkirályigyekszik megtalálni a királynőjüket. Ha valaki sokáig élkedvezőtlen körülmények között, saját terveket dolgoz ki, vagymegtanulja, hogyan használjon ki másokat a saját illúzióiérdekében.– Tracey, most zaklatott vagyok. – Elhúzódott a lánytól.Tracey követte, odapörgött mellé. Szamba dallamai csendültekfel.– Maradj.– Mennem…– Maradj! – A lány letépte az amulettet Seth nyakából, és ezzelkiszolgáltatta az általa keltett illúziónak.A lánc szinte élőlényként mozgott, ahogy Tracey a blúzábacsúsztatta a követ. A fiú a körülöttük hulló virágszirmokra meredt.– Maradj velünk. Idetartozol – kérte a lány, és a karjába vonta afiút.Sethnek egy pillanatra eszébe jutott, hogy vissza kelleneszereznie a talizmánt. Nem helyes, amit csinálnak, de ez agondolat gyorsan tovaszállt. A világ megváltozott körülötte. Nemérzett mást, csak örömet. Itt akart lenni. Valahol mélyen legbelültudta, hogy nem kellene itt maradnia, de a Nyárleányok annyiraigyekeztek, hogy megtanítsák neki az általuk kedvelt táncokat, azoroszlánkölykök meg olyan gyönyörűen játszottak, és remegett aföld a lába alatt.– Igen, táncoljunk – szólt, de akkor már táncoltak.Tracey túl hamar arcon csókolta, odébb pörgött, helyet adottElizának.– Rumba? – kérdezte a lány.A kölykök más dallamokat játszottak, és Seth teste a földetmegremegtető ütemre mozgott. Alig tudott elég időre megállniahhoz, hogy lehúzza a csizmáját, és így a bőrén érezze a ritmust.A hold már magasan járt. Egy lány hullámzott a szökőkútban.

159 MELISSA MARRNem egy lány. Egy tündér. Mint Ash.– Gyere, táncolj velem, Seth – hívogatta.Siobhan elengedte a kezét. Mikor lett Elizából Siobhan?Belelépett a szökőkútba. A víz eláztatta a farmerét, nyugtatóanhatott a fájó lábára. A lány felé nyúlt. Amikor megérintette,kellemesen beleborzongott. Bele tudnék fulladni. Az agyafigyelmeztette, emlékeztette rá, hogy a lány vízből van. Ténylegmegfulladhat benne.– Bántani fogsz, Aobheall?A lány a füléhez szorította az ajkát.– Menj el innen, halandó. Semmi jóval nem kecsegtet, amit maestére terveznek veled.A víz sűrű függönyként ölelte körül Sethet és Aobheallt. Senkisem láthatta őket tisztán. Az oroszlánkölykök dobolása átszűrődötta víz hangján.– Hívj segítséget.– Tényleg?– Ki jönne a segítségedre, Seth? Ki mentene meg, ha segítségrelenne szükséged? – Beszéd közben a fiúhoz szorította a testét. – Énnem tudlak megmenteni. A lányok? Az oroszlánkölykök? Akirályunk? Ki védene meg a tündérek szeszélyeitől?– Niall. Olyan, mintha a bátyám lenne. – Megnyomott egygombot a telefonján. Víz nem érintette, csak Aobheall. A kezébenfogta a készüléket, de nem emelte a füléhez.– Hol vagyunk, halandó? – kérdezte alig hallható hangon alány.– Egy szökőkútban. – Seth kábának érezte magát, egyre inkábbegy olyan valóságba sodródott, ahol szabad lehetett.– És mióta vagy köztünk?– Mindig is itt voltam.– A fenébe, Seth – hallatszott a telefonból.– Szeretnél itt maradni, Seth, vagy inkább elmennél a parkból?– Szeretnék örökre itt maradni. – Nem tudott elhúzódniAobhealltől. Vele, velük. Látta őket a vízfátyolon át. Ash

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 160Nyárleányai. Gondját viselnék. Emlékezett rá, hogy mielőtt Traceya karjába vonta, szomorú volt. Már nem volt az. – Veled.Amikor Niall megérkezett, Seth még mindig a szökőkútbanálldogált.A Sötét Király belépett a vízbe, és Sethen egy pillanatra olyanérzelmek hullámoztak át, amelyek egyáltalán nem tükrözték avalódi érzéseit. Niall isten volt. Seth ránézett, és nem emlékezettarra, hogy valaha is ilyen erősen akart valakit.Niall felemelte a barátja kezét, és belenyomott valamit.– Úgy látszik, a tiéd elveszett.Ahogy a talizmán a bőréhez ért, Seth feje kitisztult. Rájött, hogycsuromvizes, egy szökőkútban áll Aobheallel és... a legjobb barátjaután epekedik.Megfogta a lány kezét.– Kedves vagy.Aobheall nevetése zúgó vízre emlékeztetett.– Nem igazán, Seth. Ha az lennék, azt javasoltam volna: mégazelőtt hívd fel Niallt. hogy én is táncolok veled.– Egy tündérhez képest kedves vagy – javította ki magát Seth.– Ha felejteni szeretnél, csak gyere, és táncolj velem. Addigmajd vigyázok a talizmánodra, nem örökre, csak az előremegállapodott ideig. – Elfordult, végigsimított Niall arcán. – Éstéged még mindig szívesen látlak a szökőkutamban.Niall elmosolyodott.– Az adósod vagyok.A lány megint felnevetett.– És mikor nem voltál az? Szeretem, ha az adósom vagy.A Sötét Király megcsókolta. Árnyak kúsztak a vízcseppek közé.Nem sokszínű szivárvány ragyogott fel, hanem fényes foltokkalpettyezett, pislákoló, szürke és ezüstszínű ív. Amikor Niallmegcsókolta, Aobheall alakja szertefoszlott, és a víz részévé vált.A sóhaja még egy pillanatig ott maradt a levegőben.Niall a szökőkútból a park füvére lépett.– Seth?

161 MELISSA MARRA fiú némán követte. A Nyárleányok már nem táncoltak, azoroszlánkölykök sem doboltak, a berkenyeemberek mozdulatlanulálltak. A Nyári Udvar egyik lakója sem igyekezett összetűzésbekerülni Niallel. Nos, ha az arckifejezésüknek hinni lehet, néhányantalán mégis, különösen Siobhan. Seth gyanította, hogy néhányNyárleány még mindig epekedik Niall után, de erről nem akarttudni.– Tracey? – kiáltotta Niall.A lány odapördült elé, és kinyújtotta a kezét. A bőrét díszítőindák elhúzódtak a Sötét Királytól, de a lány nem. Niall megfogtamindkét kezét.– Igazán nem kellene többet ilyet csinálnotok – szólt a lányhoz,és rálépett egy indára, amely Tracey bokája felől Seth felékígyózott. Összetiporta a csizmájával. – Seth már a testvérem.– Szeretjük Sethet. Szomorú volt, és el akart menni... – Sethfelé nyújtotta az egyik kezét.Niall elkapta a csuklóját, és nem engedte, hogy megérintse abarátját.– Ezért elvettétek a talizmánját, hogy jobban érezze magát?Tracey bólintott. Többen, köztük Siobhan és Eliza is, odajöttekmellé.– Boldogabb volt – közölte Eliza. – Mit számít, hogy miért?– Velünk boldog lehetnél. Maradj velünk, és akkor Aislinnközelében maradhatnál – mormolta Tracey. – Nem akarjuk, hogyte is elhagyj bennünket.– A királynő szenved. – Siobhan Sethhez intézte a szavait, deközben Niallre nézett. – Néha ez történik, amikor valaki olyasmirevágyik, ami összezavarja. Nem volna szabad itt hagynod.– Nem hagytam el. Én csak... szükségem van egy kisegyedüllétre. – Seth az utca túloldalára pillantott. A lakás ablakainyitva voltak. A kinti és a benti növények betöltötték az ablakokat.Közelebb akarnak kerülni a lányhoz. Hozzájuk. Senkinek semakarta elmondani, mit érez, sem a barátjának, sem aNyárleányoknak. Az élete valahogy nyilvános üggyé vált, és túl

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 162sokan tudtak arról, ami nem tartozott rájuk. Erre a gondolatraelöntötte a harag. – Én nem... Csak egy ideig nem akarok ezzelfoglalkozni.Elfordult, és elindult. Niall, a berkenyeember, vagy az egyikkecskelábú vízitündér követni fogja. Mindig szemmel tartanak.Nem ő döntött úgy, hogy a tündérek alattvalója lesz. Akár az udvartagja, akár nem, a befolyásuk alatt állt. Amikor Aislinntválasztottam, ezt is elfogadtam. De ahogy maga előtt látta abarátnőjét Keenan ágyában, ez a felismerés most nem vigasztaltameg.A Seth vonatához vezető úton Niall nem szólt semmit.Hallgatott, amíg Seth vizet engedett a kannába, és kimérte a teát.Némán figyelte, ahogy megeteti Boomert. A tündérek sokkaltürelmesebbek tudnak lenni, mint Seth, aki hiába meditált évekóta, túl könnyen felizgatta magát.A fiú a forrásban lévő vizet egy kis teáskannába öntötte,amelyet Aislinn talált neki valamelyik boltban. Amikor méghalandó volt. Elhessegette magától ezt a gondolatot. Már nemhalandó, soha többé nem lesz az. Az nem elég, ha a helyzetjavulására vár. Minden maradhat úgy, ahogy van, vagy tehetnekvalamit, hogy változtassanak a dolgokon.Seth leült a barátjával szemben.– Még Tracey is erősebb nálam.– Mert te halandó vagy. – Niall a kezében fogta az üresteáscsészéjét. – Ha nem vesztetted volna el a talizmánod...– Nem vesztettem el.– Na persze. – Niall fogta a kancsót, és öntött maguknak egyújabb csésze teát. – Biztos vagyok benne, hogy nem könnyű...– El sem tudod képzelni. – Seth horkantva felnevetett, és még őis érezte, micsoda keserűség csendült ki a nevetéséből. – Te sohanem voltál ember. Ti mind annyira átkozottul tökéletesek vagytok,erősek... meg minden. Ashnek erre van szüksége.– Ebbe most ne menjünk bele – figyelmeztette Niall. – Ebből agondolatmenetből semmi jó sem származhat.

163 MELISSA MARR– Mi történt volna, ha Aobheall más hangulatban van?– A lányok nem igazán akartak ártani neked. Ha Ash figyelmétmost nem terelné el valami más... – Niall elhallgatott. – Ha ittakarod hagyni a világunkat, én segítek. Talán meg kellenefontolnod, hogy elmész.– Nem akarok elmenni. – Seth a teájába kortyolt. Úgy érezte,elveszíti Aislinnt, és nem volt benne biztos, meddig lesz mégképes az ő világában maradni halandóként. A lány nem őt hívta,amikor megsérült, mert ő túlságosan sebezhető. A helyzet kezdettegyre jobban elmérgesedni az udvarok között. Úgy érezte, hogynem ragadhat meg félig az egyik, félig a másik világban; számáraaz nem járható út.Letette a csészéjét, és megszólalt.– Tündér akarok lenni.Niall megdöbbent.– Nem, nem akarsz.Seth öntött még egy csésze teát.– Nem akarok meghalni, és nem akarom elhagyni Aislinnt. Méga leggyengébb tündérekkel sem tudom felvenni a versenyt. Nemtudok ellenállni a tündérillúziónak... Muszáj tündérré válnom.Niall rámeredt.– Hidd el, barátom, ez rossz ötlet.Seth ezen elgondolkodott. Barátom. Ha egy tündér ilyet mond,az megtiszteltetés. Nem egykönnyen mondják ki, nem szabadlekicsinyelni a jelentőségét.– Hálás vagyok a barátságodért, Niall, és teljes mértékbenmegbízom benned. Ez nem kérdéses.Niall feszült arckifejezése egy kicsit ellazult.– De nem fogom meggondolni magam csak azért, mert nemértesz egyet velem. Ennél jobban ismersz. Segítesz nekem? –kérdezte Seth.Niall felállt, járkálni kezdett.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 164– Kísértésbe hoztál. Tudom, hogy önző dolog lenne tőlem, hasegítenék, tönkretenne téged, és érdekel a sorsod... mégis nagy akísértés.– Ezt nem értem. – Seth kiürítette a hamutartót, amelyetNiallnek vett elő. Elfogadta, hogy a barátja dohányzik, de acigarettacsikkek bűzétől felfordult a gyomra. – Magyarázd el.– Két uralkodó együttesen megátkozhat valakit, ahogy Irial ésBeira tette... de én nem foglak megátkozni. Az egyetlen másiklehetőség Sorcha, és annak ára lenne.– Miféle ára?– Sorcha esetében? Talán én válnék egy kicsit halandóvá, talánte egy kicsit gonosszá... Egyensúly. Valamit valamiért. Nála ez ígyműködik. – Niall elhallgatott. A hallgatása szinte ugyanolyanidegesítő volt, mint korábban a járkálása. – Egyes alkotórészeinketkicserélheti. Én kapnék egy kicsit a te halandóságodból, és ezzelnem lennék alkalmas a trónra. Megszabadulnék a tehertől, amelyetIrial a nyakamba akasztott, te meg kapnál valamit az én...természetemből.– Ezzel te is nyernél. Megszabadulnál ettől a helyzettől, és én...– Nem. – Niall odament a mosogatóhoz, és elöblítette acsészéjét.– Ez az én döntésem.– A történelem tele olyan tragikus történetekkel, amelyekben aszerelem romba döntötte az embereket. Az én múltam az ilyenhelytelen döntések eredményével van tele. – Niall az ajtóhoz ment.Elkínzott kifejezés ült az arcán, és mintha különös módon féltvolna Sethtől.– Hibáztál, de ez nem azt jelenti, hogy én is hibázni fogok.– Nem én, Seth, hanem az emberek, akiknek az életéttönkretettem. – Kinyitotta az ajtót. – Nem segítek abban, hogyhibát kövess el. Élvezd ki az Aislinnel töltött időt, vagy lépjtovább. Nincs más választásod.

165 MELISSA MARRNiall távozása után Seth csak ült ott az ajtóra meredve. A kétválasztási lehetőségem. Egyik sem tetszett igazán, de Niallnekköszönhetően kapott még egy lehetőséget.Sorcha. A Magas Udvar királynője jelenti a megoldást.Már csak meg kell találnia.

16. FEJEZETAz ajtónál felhangzó zűrzavar nem okozott meglepetést. Donia atemplompadon ült a bejárat közelében, és érezte, hogy forróhullámok áradnak felé. Vele szemben, a többi pad ülésén és hátántündérek várakoztak figyelmesen. Nem egészen olyan volt, mintpattogatott kukoricával beülni a moziba, bár nem sok választotta eltőle. Sasha nem volt ott, az ilyen események csak összezavarták, atündérek viszont el voltak ragadtatva.– Bemegyek – ismételte meg harmadszor Keenan.– A királynőm engedélye nélkül nem. – A berkenyeember olyantekintélyt parancsolón és eltökélten állt az ajtó előtt, mint amikorKeenan parancsára Doniát őrizte. Egyikük sem felejtette el, hogyegykor hűséget esküdött a Nyárkirálynak, akitől most megtagadtaa belépést.– Ne kényszeríts erre, Evan.Az őr meg sem rezzent, de Donia igen. Félelemmel töltötte el agondolat, hogy Evan megsérülhet. Ha ezzel nem ásná alá Evan és asaját tekintélyét, azt mondaná neki, hogy engedje be. Ám mivelmegtiltotta, hogy Keenan belépjen ide, ez elfogadhatatlan lépésvolna. Ha nem akarna beszélni vele, hívna erősítést, ami szinténelfogadhatatlan. Muszáj beszélnie vele, de Keenannek meg kellértenie, hogy az ajtaja nem áll nyitva számára. Csak jelképesellenállást tanúsított, ami burkolt üzenetet hordozott; csak egyetlen

167 MELISSA MARRőrt állított az ajtó elé, pont Evant, és ez a sértés nem fog leperegniKeenanről.Ez is egyfajta játék volt, mint annyi minden más atündérpolitikában.Evan még egyszer ellenszegült.– Világos utasítást kaptam, hogy meg kell állí...Az égett fa puffanása és sziszegése ijesztő volt, jóllehetelkerülhetetlen. Az ajtó teljesen elégett. Evan is megperzselődött,de nem halálosan. Sokkal rosszabb is lehetett volna. A Nyárkirályrögtön felléphetett volna erőszakosan is, de inkább lehetőségetadott Evannek a visszavonulásra. Meg is ölhette volna, de nemtette. Visszafogta magát, ami egyfajta gesztus volt Donia felé.Keenan átlépett a hason fekvő Evan felett, és Doniára meredt.– Azért jöttem, hogy beszéljek a Télkirálynővel.Mögötte Rin, a rókatündér odaugrott Evanhez, hogy megnézze,mi van vele. Előrehulló kék haja mögül haragos pillantást vetettKeenanre, de a gyűlölködése abban a pillanatban tovaszállt, hogyEvan megragadta a kezét. Róka- és farkastündérek figyelték őket,állva, ülve, várakozóan lekuporodva. Ellenszegülnének aNyárkirálynak, de Donia nem akarta, hogy megsebesüljenek csakazért, hogy ő megértesse Keenannel az álláspontját. Bízott Evanítéletében, sőt, egyet is értett vele abban, hogy nem szabadbeengednie Keenant. Ennél tovább nem akart menni.– Nem emlékszem, hogy megbeszéltünk volna egy találkozót.Donia elfordult tőle, odébb sétált, és tudta, hogy a fiú követnifogja. Nem fog a tündérei előtt veszekedni vele, és azt sem akarta,hogy megtapasztalják Keenan dühét.A fiú megvárta, amíg kiérnek a kertbe. Ott megragadta a lánykarját, és maga felé pördítette.– Miért? – Csak ennyit kérdezett.– Felbosszantott. – Donia kiszabadította a kezét.– Felbosszantott? – Zavart, felháborodott arckifejezését a lánymár sokszor látta az évek során. Attól még nem lett könnyebb. –

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 168Hasba szúrtad a királynőmet, megtámadtad az udvaromat, mertfelbosszantott?– Tulajdonképpen te bosszantasz, ő csak fokozta. – A szavaiközönyösen csengtek, és az arcáról sem lehetett semmit leolvasni.Azokat a veszélyes érzéseket elrejtette a fagyos bensőjében.– Háborút akarsz az udvaraink között?– Általában nem. – Donia még egyet oldalra lépett, és a földetborító hótakarót nézte a lábánál, mintha egyáltalán nem érdekelnéez az egész beszélgetés. Egy pillanatig azt hitte, hogy ez a taktikabeválik... legalább egyiküknél. – Csak azt akarom, hogy tartsdmagad távol tőlem.Amikor a fiú közel lépett hozzá, Donia elhatározása megingott.– Mi történt, Don?– Döntést hoztam.– Azt, hogy provokálsz? Hogy bebizonyítod: a te udvaroderősebb? Vagy mit?Donia ujjainak végéből jég meredezett. A fiú rájuk pillantott...és kifújta a tüdejéből a levegőt. A jég elolvadt.Megfogta a lány kezét.– Megszúrtad Asht. Most mit kellene tennem?– Mit akarsz tenni? – A fiú kezére kulcsolta a kezét, és olyanszorosan kapaszkodott bele, amennyire csak mert.– Megbocsátani. Támadni. Könyörögni, hogy ne tedd ezt. –Szomorúan elmosolyodott. – Az udvarom... a királynőm... őkjelentenek számomra szinte mindent.– Mondd, hogy nem szereted.– Nem szeretem Aislinnt. Én...– Mondd, hogy nem igyekszel meggyőzni, ossza meg veled azágyad.– Te is tudod, hogy ezt nem mondhatom. – Keenan a szabadkezével szórakozottan végigsimított a lány mögött álló fán, mireapró virágbimbók jelentek meg a jég alatt. – Egy nap, amikor Sethmár nem lesz...

169 MELISSA MARR– Akkor tartsd magad távol tőlem. – Donia alig látta a fiút akörülöttük hulló hótól. – Nem bánom, hogy megszúrtam. Ha azudvarod továbbra is semmibe veszi, hogy itt én uralkodom, mégsokan lesznek, akikre lesújtok. A legtöbbjük nem elég erős ahhoz,hogy túlélje.– Egy nap majd megpróbálom meggyőzni... de az az idő mégnem jött el. – Keenant nem érdekelte a hóesés, lassan mégközelebb ment a lányhoz. Kiolvasztotta a hópelyheket, és a bőrealól ragyogó napfény szinte elvakította a lányt. Ahogy a Keenantestéből áradó hő megolvasztotta a vastag jégpáncélt, süppedőssévált a talaj Donia körül. A lány lábának érintése újramegfagyasztotta, de most a Nyárkirály bizonyult erősebbnek. Aharagja előnyt jelentett neki a lánnyal szemben. – Hallgass megegy percre. Még soha senki nem érdekelt ennyire, mint te. Amikornem vagyunk együtt, rólad álmodom. Amikor felébredek, a tenevedet suttogom. Nem muszáj távol maradnunk egymástól.Aislinn Sethet akarja, én meg téged. Amikor elmondta, hogymegszúrtad, valami elpattant bennem. Soha nem akarok ellenedharcolni. Megrémít a gondolat, hogy ártsak neked.Donia mozdulatlanul állt, a fa kérge a bőrébe nyomódott.Erősen szorította Keenan kezét.– De ha még egyszer megérinted a királynőmet, ezt mindfélreteszem. Belül meghalok, de gondoskodnom kell Aislinnbiztonságáról. Ne akard, hogy idáig fajuljon a helyzet. –Kiszabadította a kezét, és az ujjaival végigsimított a lány haján.Amilyen gyorsan haragra gerjedt, olyan gyorsan el is múlt a dühe.Két kezébe vette Donia arcát. – Kérlek.– Nem csak róla van szó. Minden egyes alkalommal, amikorbevonulsz ide, és követelőzni kezdesz, megsérted aszuverenitásomat. Senki más nem tesz ilyet. Egyetlen másikuralkodó sem. Még az udvar nélküli erős tündérek sem. – A fiúmellkasára tette a kezét, és hagyta, hogy a kezéből fakadó jégterjeszkedjen, átszúrja a fiú bőrét. – Minden könyörületemetfelélted már.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 170Keenan közelebb hajolt, mire Donia ösztönösenvisszaparancsolta a jeget, hogy ne okozzon vele komolysérüléseket. A fiú elmosolyodott.– Mindazok után, amit legyőztünk, hogy itt lehessünk, mostmondasz le rólunk?A lány az ajkával súrolta Keenan ajkát – ezt a mozdulatot mégcsóknak sem lehetett volna nevezni – aztán kifújta a levegőt: jégborította el a fiú arcát és ruháját. Donia nem szúrhatta beléjégpengében végződő ujjait, legalábbis még nem, de azértfájdalmat okozhatott neki.– Téged szeretlek, Don – suttogta a fiú. – Már évekkel ezelőttbe kellett volna vallanom neked.Doniát keserédes érzés öntötte el. Végre hallhatta ezt avallomást, de Keenant szeretni is ilyen: egyszerre fájdalmas ésgyönyörű. Mindig is ilyen volt. A szíve hevesebben vert, de úgyérezte, megszakad a fájdalomtól. Felsóhajtott, és viszonozta avallomást.– Én is szeretlek... Épp ezért kell megoldanunk a problémákat.Ha így folytatjuk tovább, lemészárolom az udvarod tagjait.Keenan elvigyorodott.– Erre azért ne vegyél mérget.Azzal megcsókolta, és az ő ajka nem csak súrolta a lányét. Acsókja égette Donia nyelvét. A fa teljes virágba borult mögöttük, akertet elárasztotta a víz, színpompás virágok törtek elő a földből.Amikor a fiú elengedte, a lány tiszta sár volt.– Századokon át küzdöttem a Téllel, miközben jóformán semmierőm sem volt. Már visszakaptam az erőmet, és rengetegtapasztalatot gyűjtöttem. Ezt ne felejtsd el, ha szembekerülünkegymással. – Keenan olyan szorosan ölelte magához, mint azon anéhány éjszakán, amelyet együtt töltöttek. Megmutatta a hatalmát,de az irányítása alatt tartotta: a forróság nem égette Doniát. – Denem akarok viszálykodást. Amíg Seth jelen van Aislinn életében,leállok. Megpróbáltam. Muszáj volt. Az udvarom számára ez alegjobb... de ő még nem lehet az enyém.

171 MELISSA MARRSziszegve szállt fel a pára, ahogy a lány hideg és a fiú meleglélegzete összekeveredett.– Nem akarom, hogy csak részben légy az enyém abban a párévben, amelyet veled tölthetek.Keenan a lány hajába tűzött egy orchideát, amelynek nem is lettvolna szabad ott virágoznia.– Nem mondok le kettőnkről, és arról, hogy az udvarainkbékében éljenek egymás mellett. Szeretlek. Már nem sürgetemAislinnt. A Nyár ereje megbolondított. Sethtel akar lenni, és addigén is több időt tölthetek veled. Ha rajtam múlna, veled tölteném azörökkévalóságot. – Gyengéden megcsókolta. – Nem szeretemAislinnt. Már beszéltem vele.Donia elfordította a tekintetét.– Én bátorítottam, hogy fogadjon el téged. Csak hibát követtemel, amikor elhitettem magammal, hogy néhány évre az enyémleszel... Ő a párod, nem én.– Talán egy nap így lesz, de nem most... Magával ragadott,megszédített az első nyár, de máshová tudom irányítani ezt azenergiát. Amíg lehet, ne vedd el tőlem az álmot, hogy együttlehetünk. Az udvarnak erre van szüksége: egy boldog királyra, akiarról álmodik, hogy feloldódik a szerelemben valakivel, akiszintén erre vágyik. Mondd, hogy feloldódhatunk együtt eszerelemben.Donia megadta magát. Mindig ezt teszem.– Rendben. – A lány közelebb húzta magához. Sár borítottaőket. Egymásba gabalyodtak, amennyire csak tudtak anélkül, hogymegsebezzék egymást. – De ez azt jelenti, hogy amíg Seth itt van,csak az enyém vagy. Nem akarlak itt együtt látni benneteket.– És ne avatkozzam bele az udvarod ügyeibe. Tudom. A teudvarod, a te szabályaid. Nem avatkozom bele, nem manipuláloksenkit. – A lány meglepett arckifejezése láttán fanyarulelmosolyodott. – Odafigyeltem arra, amit mondtál, Donia.Bocsánatot kérek Evantől, betartom a szabályokat... te meg nemsebzed meg az udvarom tagjait.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 172Donia elmosolyodott.– Egyelőre.– Megelégszem ennyivel – suttogta a fiú a lány szájához közel.– Egyelőre.– Még ha az enyém vagy is, még ha Aislinn nem is áll közénk,akkor is meg kell értened, hogy nem vagyok az alattvalód. Nempróbálhatod meg befolyásolni az udvaromat. – Ezt tisztázniakellett. Nem csak Keenan és a királynője kapcsolata jelentettproblémát. Volt még két másik ügy is.– Szerettelek, amikor halandó voltál. Szerettelek, amikorTélleány voltál, és az volt a feladatod, hogy ellenszegülj nekem, ésazt kellett mondanod a lányoknak, hogy nem bízhatnak bennem –mondta Keenan, miközben csókokkal hintette tele Donia nyakát éskulcscsontját. – Most nem azért vagyok itt, mert te vagy aTélkirálynő, de minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. És hahibázok...– Nem fogok megkönyörülni rajtad csak azért, mert szeretlek. –Donia komolyan gondolta, és hálás volt azért, hogy a tündéreknem tudnak hazudni, mert már időtlen idők óta nem voltak ilyenőszinték egymással. – Meg fog szakadni a szívem, de majdigyekszem féken tartani a bosszúszomjamat, amikor Seth meghal,te meg...Keenan egy csókkal elhallgattatta.– Ne beszéljünk a kapcsolatunk végéről, jó? – suttogta. – A mainap a kezdet. A tiéd vagyok. Maradéktalanul. Nem fogokbeleavatkozni az udvarod ügyeibe. Most már megcsókolhatsz?A lány elmosolyodott.– Igen.Még soha nem csókolták így egymást. Nem akartákfelemészteni a másikat, nem vigasztalták egymást, nem voltakszomorúak. Lassan, óvatosan ízlelgették a másikat... és túlságosangyorsan véget ért.Keenan a fának támaszkodott, és szerelmes pillantást vetett rá.Donia mindig arról álmodozott, hogy ezt a kifejezést látja az arcán.

173 MELISSA MARR– Néhány hónap múlva a karodban tölthetek néhány napot, demost... – Keenan óvatosan arrébb lépett. – Kifogyott azönuralmam... beismerem. Látod? Képesek vagyunk rá. Együttlehetünk.– Amikor elérkezik a napforduló ideje, nem menekülhetsz elelőlem. – Donia apró hóesést fakasztott a fejük felett.– Nem jöhet el elég hamar az a nap. – Keenan nagy lendülettelfelé hajolt, lecsókolt egy hópelyhet az ajkáról, és elment.Bolond, mosolygott magában Donia. De az én bolondom.Egyelőre. Végül megint Aislinné lesz... ebben szinte biztos volt.Amikor Seth meghal, el kell engednie Keenant. Talán néhányévtizedre Huntsdale-ből is el kell költöznie, de addig van okareménykedni. Talán Bananach látomásai tévedtek a háborúvalkapcsolatban. Keenannek és neki csak előre kellett lépniük. Sorchahíres jövőbe látásához hasonlóan a hollólány víziói is avalószínűségen, nem pedig a teljes bizonyosságon alapulnak.És épp most változott meg, ami addig valószínű volt.

17. FEJEZETAislinn délben ébredt. Egyedül, Keenan szobájában. A ruhái egypuffon feküdtek, amelyet valaki az ágy mellé állított, hogyodaülhessen. Az éjjeliszekrényen egy tálcán várakozott a reggeli.Mielőtt felöltözött vagy evett volna, felhívta Sethet, kétszer is, de afiú nem vette fel.Ezután felhívta Keenant.– Hogy vagy? – Ezek voltak a fiú első szavai. A hangjanyugodtnak, barátságosnak tűnt, mintha mi sem történt volna.A lány megkönnyebbülve felsóhajtott.– Jobban. Sokkal jobban.– Találsz ennivalót az ágy mellett – mondta habozva Keenan.Minden félórában új tálcákat visznek be neked, hogy meleg legyenaz étel.– Fel tudom melegíteni. A napfénnyel, vagy elfelejtetted?Megkönnyebbült, hogy képesek beszélgetni, és nem érzikkényelmetlenül magukat. – Hol vagy?– A városon kívüli gyümölcsöskertben. Gyönyörű itt. Mostminden egészséges.– Akkor azért vagy ott, mert...– Csak egy kicsit még többet akartam törődni velük. Megnézni,mi újság. – Melegség vibrált a hangjában; ritkán tűnt ennyirenyugodtnak.

175 MELISSA MARRKeenan rettenetesen örült, hogy a föld új erőre kapott. Aislinncsak részben tudott osztozni az örömében. Még csak kevesebbmint két évtizede ismerte a csípős hideget, a fiú viszont hosszúszázadok óta, ráadásul felelősnek tartotta magát azért, mert nemtudott véget vetni neki. Ez a felismerés szinte megvilágosodáskéntérte.– Odamész, amikor iskolában vagyok, ugye?– A gyümölcsöskertbe? Nem mindig. – Úgy tűnt, nem akarerről beszélni.– De ehhez hasonló helyekre. – Aislinn levette a fedőt a tálról.Az étel nem volt hideg, de már gőzölgően forró sem. Egy kisforróságot küldött az ujjbegyeibe: felmelegítette a tálat és atartalmát.– Igen.– Miért nem mondtad el nekem? – Evett egy falat spenótos,sajtos, paradicsomos omlettet. Ez volt az egyik kedvence.– Ez olyasmi, amit jobban szeretek egyedül csinálni, de ezt nemakartam elmondani, mert nem akartalak megbántani vele.Aislinn egy darabig nem szólt semmit: nem volt képes aztmondani, hogy egy kicsit sem fáj.– Miért?Keenan először nem válaszolt, majd habozva megszólalt.– Amikor még nem voltam az erőm teljes birtokában, felszoktam keresni ezeket a helyeket, a fákat és mezőket, amelyekazért küszködtek, hogy élelemmel lássák el a halandókat és azállatokat. Megpróbáltam, de egy kis napfénynél többet nemtehettem. Nem volt sok, de azért valamit számított. Már többettehetek.– Egy nap én is segíthetnék.– Talán. Most, én nem... ez személyes. Idáig még csakegyvalakivel osztottam meg.– Doniával.– Igen – ismerte be Keenan. – Először akkor, amikor méghalandó volt, aztán az évek során, amikor beszélnem kellett vele,

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 176magammal vittem néhány helyre. Azt viszont nem mondtam elneki, miért járok oda... Ma meglátogattam. Elbeszélgettünk.– És?– Meg fogjuk oldani a problémáinkat. Valahogy kezelni fogjuka kettőnk közti vonzerőt. Sikerülni fog. Csak nem szabadmegfeledkeznünk róla.– Sajnálom.– Bármit teszünk is, egyetértésben tesszük. Reméltem, hogy ami kettőnk barátsága elmélyül, és engem választasz majd, de...Aislinn mély levegőt vett, és megkérdezte:– Segítesz nekem, hogy Sethből tündér legyen?– Nem. – Keenan elhallgatott. – Most még csak tanuljuk, mitörténhet ebben az új helyzetben, Aislinn. Életünkben most előszörérkezik el teljes valójában a nyár, ami részegítő érzés. Neked is ésSethnek is könnyebb lesz.– Megígéred? – Aggódva az ajkába harapott.– És mi is megerősödünk.– Menj, vár a kerted. Én pedig megpróbálom megint elérniSethet.– Mondd meg neki, hogy én is sajnálom... már ha ez számítvalamit. Már nem erőltetem rád magam. A nyár a szenvedélyrőlszól, Aislinn. Ilyenek vagyunk. Élvezd a Sethtel töltött időt, én iskihasználom a Doniával töltött idő minden pillanatát.Keenan letette, és Aislinn elmosolyodott. Most, hogyegyetértenek, még a nyár sürgetése ellenére is képesek megoldásttalálni.Evett, felöltözött, és elhagyta a lakást. Meg kellett találniaSethet, hogy helyrehozzák a dolgokat. Amikor átvágott a parkon,rémülten megállt.A Nyárleányok mind véreztek, vagy eltörött valamelyikvégtagjuk. A saját indáik fojtogatták őket. A berkenyeembereklángoltak. Aobheall szoborrá dermedt a szökőkútjában, a szájanéma sikolyra húzódon. A megtizedelt fák és a berkenyeemberek

177 MELISSA MARRtestéből füst gomolygott, és alacsonyan szállt a levegőben. Aislinnérezte az ízét. Szürke hamueső hullott.Egy hollótollas nő sétált végig a pusztítás helyszínén. Faragottcsontkést viselt a combjára szíjazva, fehér színe élesen elütött aszürke terepnadrágjától. Mozgás közben rongyos, fekete, friss véráztatta köpeny lebegett körülötte. Aislinnt megdöbbentette, milyenfurcsa, hogy köpenyt visel a katonai ruha felett, de aztán rájött,hogy az egyáltalán nem is köpeny: a nő tollhaja omlott a hátára, ésahogy Aislinn figyelte, mintha szárnnyá formálódott volna.– Szép látvány, és csak neked – mutatott körbe a tündér. Akarját kék színű festékkel, hamuval és vérrel festett ismeretlenminták díszítették.Aislinn a tündéreire nézett. Néhány hónapja még azt hitte,gyűlöli őket. Néha még mindig félt tőlük. Most viszont nemgyűlöletet és félelmet érzett, hanem rettegett, és majd megszakadta szíve.A tündér átkarolta Aislinn derekát.– Mindannyiunk kedvéért, de tényleg.– Mit tettél? – suttogta a lány.Tracey táncolt, de az egyik karja természetellenes szögbenlógott az oldala mellett, mintha kitépték volna a helyéről.Aislinn ellökte magától a hollótollas tündért.– Mit tettél a tündéreimmel?– Semmit. – Újra intett a kezével, és a park olyannak látszott,amilyennek lennie kellett: a Nyárleányok, a berkenyeemberek ésAobheall mind jól voltak. Tűz égett a tisztáson, lángok lobogtak akör közepén, ahol általában mulatozni szoktak. Nem valami kistábortűz, hanem pusztító lángok.– Elmeséljek valamit, kis királynő? – A tündér szeme örökfekete volt, mint Irialé és Niallé, de egy csipet őrültség is csillogottbenne. – Meséljek arról, mi lenne, ha, és mi van most?– Ki vagy te? – kérdezte Aislinn, és hátrálni kezdett. Szintebiztos volt benne, ki ez a tündér: Bananach, a megtestesült háborúés vérontás. Senki más nem lehetett.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 178– Egyszer régen enyém volt a világ. Bájos hely volt. A káosszaltáncoltam, és a gyerekeink felfalták az élőket. Még Far-Dorcha isaz asztalomnál evett. – Bananach lekuporodott a tűz mellé. Délvolt, de a hamu és a füst elfeketítette az eget.Ez is csak illúzió? Aislinn nem igazán tudta, mit tegyen.Ellenállónak kellene lennie a tündérek illúziójával szemben. Akkorezé a tündéré mégis miért hat rá?– Bananach? Így hívnak, ugye?– Ezt a nevet használom. – Furcsa szögben oldalra döntötte afejét, és Aislinnre pillantott. – És te vagy Ash, a régóta keresettNyárkirálynő, aki elhozza majd a békét.– Igen. – Érezte az egyre nagyobb tűz forróságát.Bananach reménykedő arcot vágott: a szeme kitágult, az ajkaiszétnyíltak.– Kedvelnélek, ha önként a máglyára lépnél. Hadd hibáztassákegymást érte... Tényleg nem nagy ügy. Lehet, hogy nem is fájna.Napfény és tűz, jóformán ugyanaz.Aislinn megremegett.– Nem. Szerintem nem.– Táncolnék a sikolyaidra. Nem lennél egyedül – igyekezettmeggyőzni Bananach.– Nem. – Ash mozdulatlanul állt. A tündér ragadozópillantásából észrevette, hogy nem volna bölcs dolog hirtelenmozdulatokat tennie. – Azt hiszem, el kellene menned.– Nem akarod, hogy válaszoljak a kérdéseidre, kicsi lány?Sokat tudok.– Létezik megfelelő válasz? – Aislinn hangja nem remegett, detudta, hogy a tündér észrevette, mennyire megijedt tőle. Remélte,hogy ezzel nem követ el hibát, de hozzátette:– Mondd el, amit el kívánsz mondani.A szóválasztás furcsának tűnt, de az „amit akarsz” túl nyílt volt,az „amit elmondhatsz” meg nem elég tág kategória. Több százéves lényeknél furcsa dolog a jelentéstan. Aislinn remélte, hogymost jól fogalmazott.

179 MELISSA MARRA hollótündér a nadrágjába törölte a tenyerét, és felállt.– Egykor, a káosz után, de még előtted, tanácsokat adtam. Aháborúra készülődő uralkodóknak lejátszottam a háborúk menetét.Amikor a szakadék szélén állunk, meg tudom mutatni, mi történhetkülönböző forgatókönyvek esetén.Aislinn néhány pillanatig nem szólt semmit, csak bámult rá.Mintha a levegőben szálló hamu bevonta volna a nyelvét, és nemengedte volna szóhoz jutni. Egyetlen másik tündér sem láttaBananachot. Egyáltalán nem reagáltak rá, sem a hatalmassá dagadttűzre a parkban.Bananach keresztülsétált a máglyán. A lángok úgy simogatták,mint a hálás esdeklők kezei.– Látod az álmaimat arról, mi lenne, ha... Egyre közelebbsodródunk a háborúhoz, kicsi királynő. Méghozzá miattad.A lángok Bananach felé lobogtak, követték, megperzselték atollait.– Reményt keltesz bennem, így legalább figyelmeztetlek. Te ésén most egyensúlyban vagyunk. Tedd, amit eddig, és az adósodleszek. Úgy hiányzik a háború!Bananach megállt előtte; az égett hús és toll csípős szagaösszekeveredett az égő fa megnyugtató illatával. Felkavaróegyveleg volt, majdnem annyira, mint a káosz, amely hirtelenvégigsöpört a nyártündéreken, ahogy a füst magával sodorta ahollólány keltette illúziót.Mindannyian meglátták Bananachot, a háború tündérét, ahogyolt áll szemtől szemben a királynőjükkel. Őrök rohantak Aislinnfelé. A Nyárleányok csoportokba verődtek, Aobheall aszökőkútjához hívta őket.Bananach felkárogott, de nem mozdult, rezzenéstelenül állt.Nem tenné.A háborúszomjas tündér közel hajolt hozzá, és az arcábasuttogott.– Megtörjem őket? Tűzifává zúzzam a fakéreg embereket amáglyádhoz, kicsi lány?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 180– Ne.– Kár – sóhajtott fel Bananach. – Ajándékot adtál nekem, egykilátásban lévő háborút... és táplálnunk kell az eljövendővérfürdőt...A tollai és a végtagjai összemosódtak, ahogy megrúgott,megütött és leszúrt néhány őrt. Aztán amilyen hirtelen megtámadtaőket, olyan hirtelen meg is állt. A legtöbb őr kezdettfeltápászkodni. Néhányuk viharvertnek tűnt, de még a saját lábánállt, egyikük viszont nem mozdult.Bananach az égre pillantott.– Kezd későre járni, és még másokat is meg kell látogatnom. Akirályom hamarosan számít rám.Azzal a háború tündére otthagyta őket a parkban, a zűrzavar ésa pánik közepén.Keenan. Niall. Donia. Hová megy? Háború. Aislinn megrémülterre a gondolatra, nem akart háborút. Túl sok minden emlékeztetnea halálra, és arra, mit veszíthetek. Nagyira, Sethre és a halandóbarátaira gondolt. Nagyira és Sethre állandóan őrök vigyáztak.Végül úgyis elvesztené őket. A halandók meghalnak, de nem most,nem a közeljövőben. A végtelen tél hosszú évei után még aligkezdte felfedezni, milyen szépségeket tartogat a föld. Ez az ővilága. Pezsegnie kellene az élettől, hemzsegnie kellene alehetőségektől, még akkor is, ha azok a lehetőségek néhavéglegesek.Szerelmes volt, viszontszerették, és valami hihetetlen részesevolt. Ahogy sok halandó és tündér is. A háború mindentelpusztítana. Nem aggódnának a más udvarokkal történtnézeteltérések következményei miatt, nem fognák vissza magukat,az uralkodók és az őrök túl elfoglaltak lennének, hogy reagáljanaka kisebb összetűzésekre... a magának való Magas Udvartóleltekintve, két, vagy talán három udvar kerülne szembe egymással.Az udvar nélküli tündérek bizonyára kihasználnák a káoszt.Aislinn rosszul érezte magát erre a gondolatra, és kétségbeesettenvágyott rá, hogy beszéljen Sethtel.

181 MELISSA MARRHallania kellett a hangját, hallania kellett, hogy megbocsát neki.Korábban sok minden szólt a kapcsolatuk ellen, de megoldották.Eddig. Seth tartotta össze Aislinnt. A hite adott erőt neki, amikorazt hitte, nem képes megbirkózni a kihívásokkal. Főként ezért voltpótolhatatlan. A köztük lévő szenvedély és szerelem hihetetlenvolt, de a lényeg az, hogy Seth miatt akart jobb ember lenni. Sethelhitette vele, hogy Aislinn még a lehetetlenre is képes. Igen, képeslenne rá, ha a fiú ott van vele. Hivatalosan még csak néhányhónapja jártak, de tudta, soha senki mást nem fog így szeretni. Őjelentette számára az örök szerelmet.Újra felhívta, de Seth most sem vette fel. Hagyott neki még egyhangüzenetet.– Légy szíves, hívj fel. Szeretlek.Körülnézett, látta, hogy a szolgálatban lévő őrök összegyűjtik atündéreket, és a lakás felé terelik őket. Még sérülten is hatékonyakvoltak.Ezután felhívta Keenant.– Találkoztam Bananachhal... A többségünk nem sérült meg, dehaza kell jönnöd. Most.

18. FEJEZETNagy erőfeszítésébe került, de Seth egész nap nem válaszoltAislinn és Niall hívásaira. Niall korábban beugrott hozzá, ésfeszült hangulatban megittak egy teát. Seth végül megkérdezte:– Hol lakik Sorcha?Niall letette a csészéjét.– A halandók nem találkozhatnak vele. Rejtőzködve él.– Igen, hallottam róla. Szóval hol lakik? – Elég közömböshangon beszélt, de tudta, hogy Niall észrevette az ingerültségét.Csak vigyél el hozzá.– Nem.– Niall.– Nem. – Azzal a Sötét Király felállt, megrázta a fejét, éselment. Seth bosszúsan meredt az ajtóra. Ha Aislinn tudná, mirekészül, nem segítene neki, ahogy Keenan sem. Niall nem ishajlandó megvitatni vele ezt a lehetőséget. Akkor már csak Doniavagy a kutatás maradt.Kinyitotta a mobilját, és megnyomta a hatos gombot. ATélkirálynő telefonját az egyik csontleány vette fel.– Halandó?Seth megborzongott a száraz, susogós hang hallatán.– Beszélhetnék Doniával?– Ma este nem.

183 MELISSA MARRA fiú becsukta a szemét.– Akkor mikor?– Elfoglalt. Átadom neki az üzeneted.– Szeretném, ha visszahívna. – Elkezdte összeszedni a néprajzitémájú könyveit, amelyeket Doniától és Nialltől szerzett. –Bármikor.– Átadom – felelte érdes hangon a lány. – Viszlát, halandó!Seth kivett egy jegyzettömböt a különféle tárgyaknakfenntartott tartóból, és leült a könyvrakás közepére.– Akkor hát marad a kutatás.Amikor néhány órával később megszólalt a telefon, odarohant, ésfelkapta. Azt remélte, Donia hívta vissza. Nem ő volt az. Amikormeglátta Niall számát, remélte, hogy a barátja segít neki, bár eznem volt logikus következtetés.– Hibát követsz el – kezdte egyből a Sötét Király.– Ez nem hiba – felelte Seth, és letette. Nem akarta hallani, mitgondolnak mások. Nem akarta hallani Aislinn magyarázatát,miszerint ez lehetetlen, vagy Niall bűntudatos tiltakozását. Tudta,mit akar: tündér lenni, Aislinnel tölteni az örökkévalóságot, és elégerősnek lenni ahhoz, hogy biztonságban élhessen ebben avilágban. Amíg ember, ez nem valósulhat meg. Nem akart gyengevagy könnyen legyőzhető lenni, nem akart egy nap meghalni.Ennél többre vágyott. Ismét olyan akart lenni, mint a lány.Csak rá kell jönnie, hogyan találja meg Sorchát, és meg kellgyőznie, hogy segítsen neki.Nem probléma. Seth rosszallóan nézett. Már el is képzelte,ahogy a Magas Udvar királynője önként, habozás nélkülmegajándékozza a tündérléttel. Hát persze, kicsi halandó,élvezheted az örökkévalóságot.Az átolvasott, ám haszontalannak bizonyult könyvekre, majdarra a néhány jegyzetre nézett, amelyet készített. Visszavonuló.Logikus. Nem keveredik a többi udvarral. Devlin. Hát ez nemsokat segít.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 184Gondosan kordában tartott haragja most előtört belőle. Felállt,és lesöpört mindent a konyhapultról. Elégedetten hallotta, ahogyaz edények a földre esnek.Jobb, mint meditálni.Szerelmes volt, egészséges, sok a pénze, van egy barátja, akiolyan neki, mintha a testvére volna... de mindezt elveszítheti csakazért, mert halandó. A lány nélkül meg kellene szakítania mindenkapcsolatát a tündérekkel. Nem vehetne részt több koncerten afolyóparton, nem lenne több varázslat. A Látás képességét nemveszítené el: továbbra is látna mindent, amit tulajdonképpen nemkaphat meg. Ha elveszíti Aislinnt, mindent elveszít.Ha a lány elhagyja, nem számít, mennyire erős és egészséges.Ha nem hagyja el, ő nem elég erős, hogy jelen legyen a lányéletében, és biztonságban éljen. És még ha elég erős lenne is,megöregedne, meghalna, és a lány tovább folytatná az életét.A könyvek elborították a szobát. Egyikben sem találta meg aválaszokat, amelyeket keresett.Semmi sem jó.Kiment a konyhába.Semmi értelme.Minden edényét a falhoz vágta, kivéve azt a két teáscsészét éskannát, amelyet Aislinntől kapott. Aztán addig verte a falba azöklét, amíg vérezni kezdett a keze. Nem segített, de ettől sokkaljobban érezte magát, mint bármi mástól, amit csinálhatott volna.Estére eltüntette a dühkitörése nyomait. Rendbe tette a házat és azérzéseit. Nem is akart arra gondolni, hogy Aislinn nélkül éljen.Kell lennie megoldásnak... csak még nem talált rá.De sikerülni fog. Nem fog mindent elveszteni.Most nem. Sohasem.Küldött egy SMS-t a lánynak – egyedül szeretnék maradni,később majd beszélünk –, aztán körbejárta az otthonát. Általábannem zavarta, mekkora a vonat, de néha úgy érezte, megfullad itt.Nem akart kimenni, nem akart tündéreket látni, és úgy tenni,

185 MELISSA MARRmintha minden rendben volna. Tudta, mit akar és mit nem, csakmég azt nem tudta, hogyan érje el. Amíg nem talál ki valamit,kegyetlenségnek tűnik a tündérek társaságában időzni, és látni,hogy ő nem ilyen.Így amikor Skelley, az egyik udvari őr kopogott az ajtaján, ésmegkérdezte, hogy itthon marad-e, vagy elmegy valahová, Sethhazaküldte.– Biztos vagy benne, hogy nem akarsz meginni valamit? Vagybemehetnénk... nem hosszú időre, de felváltva...– Ma este egyedül akarok maradni.Skelley bólintott, de egy pillanatig még ott álldogált.– A lányok nem akartak bántani. Ők csak... – Elhallgatott,mintha nem lennének ismerősek a szavak, amelyeket keres. –Odavannak érted. Olyan, mint a kígyód.– Mint Boomer?– Boldogabb vagy, ha veled van?– Igen. – Seth elvigyorodott. – Örülök, ha Boomer itt vanvelem.– A lányok is boldogok, ha látnak. – Skelley olyan őszinténektűnt, hogy nehéz volt nem kedvesnek tartani, ahogy ott álldogált avassal teli vasúti pályaudvaron, még akkor is, ha egyházikedvenchez hasonlította Sethet. – Aggódtak, hogy te is elmész,mint Niall.Seth nem volt biztos benne, hogy ezt vigasznak szánta-e:Skelley meg akarta nyugtatni, vagy sértegette azzal, hogy egyháziállatként tartott boa constrictorhoz hasonlította?Vagy mindkettő.Legfőképpen szórakoztatónak találta a helyzetet, amit gondosanleplezett, és odabólintott az őrnek.– Ez... érdekes.A különösen vékony őrben volt valami kedvesség. A legtöbb őrnem álldogálna az ajtajában, érzésekről beszélgetve. Ilyen tündér,mint Skelley nem is létezhetne.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 186– A nyártündérek kedvelnek téged – tette hozzá. – A királynőnkboldog, mert mellette vagy.– Tudom. – Seth felemelte a kezét, és intett az udvar szélén állótöbbi őrnek. – De most aludnom kell. Menjetek pihenni, vagycsináljátok, amit szeretnétek.– Itt maradunk.– Tudom – felelte Seth, és becsukta az ajtót.Néhány nyugtalan órával később még mindig nem aludt.Túlságosan feszült volt. Megpróbált megszabadulni azenergiájától: fekvőtámaszokat és felüléseket végzett, aztánfelhúzódzkodott egy rúdra a folyosón. Hiába. Levegőre vanszükségem.Az órájára nézett. Pár perccel múlt éjfél. A Crow's Nest mégnyitva van. Perceken belül felöltözött. Épp a bakancsát fűzte,amikor rezgett a mobilja: újabb üzenete érkezett. Megnézte:Találkozunk holnap?Készen állok rá, hogy találkozzak vele holnap?Általában fel sem merült benne ez a kérdés. Nem hitte, hogy ezvalaha is kérdéses lett volna. A parkban történtek érdeklik?Niallről kérdezne? Keenanről akarna beszélgetni?Nem volt benne biztos, hogy képes lenne most ezzelfoglalkozni. Egy tervre volt szüksége, hogy eljusson Sorchához.Valamiféle megoldásra, hogy jobb legyen a helyzet. Ha beszélneAislinnel mindarról, ami nem helyes, az nem jó megoldás. Nemválaszolt az üzenetére, pedig akart. Rögtön vissza akarta hívni, deinkább a konyhapultra tette a mobilját.Ha nincs nálam, nem tudok felhívni senkit, és engem semtudnak elérni.Elszántan elindult a klubba. Látta, hogy három őr követi, denem volt hajlandó tudomást venni róluk. Most nem igazán tudottvolna megbirkózni a tudattal, hogy állandó felügyelet alatt áll.Az egyik őr bement a klubba, megállapította, hogy nincsenekbent tündérek, majd kiment. Seth tudta, hogy mindkét ajtótfigyelik. Ennél nagyobb szabadságot nem kaphatott tőlük.

187 MELISSA MARRAmi nem elég.Majdnem egy órája ücsörgött már egyedül, amikor bevallottamagának, hogy duzzog. Nem igazán azzal foglalkozott, hogykidolgozzon egy tervet. Ott volt néhány barátja is, akik már nemlátogatták meg annyiszor, mióta Aislinnel kezdett járni, de nemkezdett el beszélgetni velük.Damali is megint ott volt a klubban. Most nem énekelt, csakszórakozni jött. Seth elkapta a pillantását, és elmosolyodott. A lánykét sörrel odament hozzá, a sajátja már majdnem elfogyott.– Most szabad vagy?Seth megrázta a fejét.– Csak beszélgetni, D.– A francba – füttyentett a lány. – Azt hittem, csak kacsa. Acingár csaj vagy a mogorva fickó?Seth elvette a felé nyújtott sört.– Nem cingár.Damali felnevetett.– Mindegy. Jól bánik veled?– Jól? Seth belekortyolt a sörébe, de nem válaszolt.– A múltkor jó voltál – mondta aztán.Damali pillantása nem ítélkezett, nem szánakozott. Nagyon...emberi volt.– Még csak nem is finoman bújtál ki a kérdés alól. Szükségedvan valamire?– Csak társaságra. – Seth elég régóta ismerte a lányt ahhoz,hogy ne kelljen színészkednie. – Különösen alakulnak a dolgok, ésegy kis levegőre volt szükségem ma este.Damali hosszú pillantást vetett rá.– Hát ezért nem megyek bele kapcsolatokba. Korábban te is ígyvoltál vele. Semmi kötődés, semmi megbánás. Amikor még nemvoltál ilyen, jól szórakoztunk.– Most örülök, hogy kapcsolatban élek, D.– Aha. Pont úgy nézel ki. – A lány kiitta az üveget. – Kérsz mégegyet?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 188Amikor Seth néhány sörrel később egyedül elment a klubból,egyáltalán nem volt jobb hangulatban. Sőt még rosszabbul éreztemagát. Egy kicsit sem dobott fel az alkohol, csak még jobbanlehangolt. Az ivás nem segített. Soha nem segített.Azon töprengett, vajon még rosszabbra fordul-e a helyzet. Azőrök, akiktől annyira igyekezett megszabadulni, elmentek, de nemaz ő kérésére. Helyettük az a hollólány szegődött a nyomába, akimegtámadta Niallt. Nem is igyekezett észrevétlen maradni. Elégközelről követte ahhoz, hogy Seth hallja, amint csatadalokaténekel magának.A fiú tudta, hogy félnie kellene, és a zsigereiben érezte is, hogyfél. Az őrök nem voltak itt, a mobilját otthon hagyta. Nincs értelmeamiatt aggódni, amin nem tudok változtatni. Belépett a vasútterületére. A sínek és a kiselejtezett vagonok ideális biztonságotnyújtottak egy halandó számára a tündérek ellen. Az otthona egykis telken, a pályaudvar szélén helyezkedett el. A legtöbb tündérmegállt a síneknél, de ez a lány nem. Majdnem az ajtóig követte.Seth előhúzta a kulcsát, és megfordult, hogy szembenézzen ahollólánnyal.Néhány méterre a háztól faszékek álltak a kertben. Bananachleült az egyikre.– Ideülsz mellém, halandó?– Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. – A fiú kinyitotta az ajtót,de nem ment be.A lány túlságosan is oldalra fordította a fejét, úgy sandított rá. Amozdulata egyáltalán nem emberre vallott.– Talán mégis az lenne.– Talán. – Seth a lépcsőkön állt, az immár nyitott ajtaja előtt.Csak egyet kellett volna lépnie, és már bent is van. Számít ez?Látta, milyen gyorsan mozgott a lány, amikor megtámadta Niallt,úgyhogy szinte biztos volt benne, hogy ha most őt támadná meg,nem tudna bemenekülni a házba. Ráadásul a lány egyébként is elégerős, és utánamenne. Számba vette a lehetőségeit: nem voltak. Ha

189 MELISSA MARRNiallnek is nagy kihívást jelentett a lány, akkor egy halandónaksemmi esélye ellene.– Valahogy kétlem, hogy veled kapcsolatban bármi jó ötletlenne.A tündér keresztbe tette a lábát, és hátradőlt.– Szeretem a kételyeket.És ezért vannak őreim. Seth emlékezett a lány és Niallküzdelmére, és gyanította: még ha ott lennének is a Nyári Udvarőrei, akkor sem menthetnék meg, ha a lány ártani akarna neki. Azjárt a fejében, vajon megölte-e az őröket, és ugyanezt a sorsotszánja-e neki is.– Tudja a királyod, hogy itt vagy?A lány felkárogott, mint egy holló.– Bátor gyermek. Biztos vagyok benne, hogy tudni fog róla...végül. De soha nem elég gyors, hogy megakadályozza, amitakarok.Sethet elöntötte a félelem, és bement az otthonába.– Felajánlotta nekem az udvarod védelmét, és én elfogadtam.– Természetesen. Kedvel téged, ugye? Az új Sötét Királymindig is szerette az emberi játékszereket. Annyira nem, mint azelőző uralkodó... – Bananach úgy lépdelt felé, mintha lassítottfelvételen mozogna.Seth azt kívánta, bárcsak kéznél lenne a telefonja. Niall nemérne ide elég gyorsan, de legalább tudná, hogy az ő tündére volt az,aki... mit is? Aki megölt? A vonat belsejébe nézett: látta atelefonját. Még egy lépést tett befelé.– Nos, őt nem avatjuk be a kettőnk dolgába. – Bananachmegrázta a fejét, mint egy rosszalló szülő. – Csak nemet mondana,ha a tudomására jutna.Seth még egy lépést hátrált.– Mire mondana nemet?A lány megtorpant.– Hogy felkeresd Őkirályi Unalmasságát. Ezt akarod, nem? Demind nemet mondanának neked. – Felsóhajtott, de nem

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 190szomorúságból, hanem vágyakozva, és Seth nem akarta tudni, miután epekedik. – Csúnya fiú megpróbál beszélni az ÉszKirálynőjével. Tud rólad. A piszkos ügyek intézőjét küldte érted.Az egész tündérvilág azon szórakozik, hogy egy halandó szabadonkószál.Most Seth sem mozdult.– Segíteni próbálsz?A hollólány újra elindult felé. Már csak pár lépés távolságválasztotta el őket egymástól. Kiszámított lassúsággal mozgott.– De az utunkban állnak. Hogyan követhetnéd az álmaidat, hapórázon tartanak, és nemet mondanak? Ők már csak ilyenek.Lebeszélnek a döntéseinkről. Gyerekként bánnak velünk.Odaért Sethhez. A fiú ilyen közelről láthatta, hogy a lány hátáraomló tollszerű haj itt-ott megperzselődött. Bananach sötét szárnyahol megjelent, hol eltűnt. A rászáradt hamu mintákat rajzolt akarjára és az arcára. Úgy festett, mintha egyenesen a csatamezőrőlérkezett volna.– Ki vagy?– Hívhatsz Bananachnak.A fiú még egyet lépett, és felkapta a telefonját.– Miért vagy itt?– Hogy elvigyelek Sorchához – felelte a lány, és közbenbólintott– Miért? – Seth nem is nézett a telefonra, csak arra a gombracsúsztatta az ujját, amellyel Niall számát hívja.– Ne tedd. Nem akarlak bántani, csak ha kényszerítesz rá. Haazt megteszed, muszáj lenne megtennem. – Hirtelen eltűnt azőrültség a szavaiból és az arcáról, ami még ijesztőbbé tette.Komoly pillantást vetett a fiúra. – Mindannyiunknak vannakálmaink, Seth Morgan. A te álmaid és az én álmaim jelenlegmegegyeznek. Érezd magad szerencsésnek, mert a hasznomraválsz, és így most nem kell téged bántanom.Azzal ellépett a fiú mellett, és bent is volt a vonatban.

191 MELISSA MARRSeth nem szólt semmit; az ujja még rajta volt a telefongombján, amellyel Niallt hívná.– Felajánlod, hogy elviszel Sorchához?– Őt keresed. Niall nem fog segíteni. A Nyárkirálynőtől nemkapod meg, amire vágysz. A Télkirálynő el fog utasítani... Az Észkirálynője, ha kegyeskedik úgy dönteni, segíthet neked. Hatündérré válsz, az nekem is jól jön. Fohászkodtam, hogy eljussunkidáig. Titkokat fedtem fel a Télkirálynő előtt. – Elhallgatott.Boomerre turbékolt. A boa az egyik fűtött szikla tetején hevert. –Szedd össze, ami az utazáshoz kell – utasította a fiút Bananach, denem nézett felé.Seth már eleget tudott ahhoz, hogy lássa: igazat beszél,legalábbis saját szemszögéből.És az enyémből.Igazat mondott: sem Aislinn, sem Niall nem akart segíteni neki,hogy tündér legyen belőle. A Magas Udvar királynője viszontsegíthet.Bananach a boát figyelte, és cuppogó hangokat hallatott: Sethmeg sohasem látta, hogy Boomer így hullámzott volna.– Tedd fel a kérdésed – pillantott hátra a lány. – Nincs sokidőnk.– Egyenesen elviszel Sorchához, és nem bántasz? – kérdezte atündér szemébe nézve Seth.– Sértetlenül átadlak Sorchának – javította ki Bananach. – Ha ahasznomra akarsz lenni, pontosabban kell kifejezned magad.Tegyük fel, hogy útközben megengedem valaki másnak, hogybántson. A stratégia kulcsfontosságú eleme: a pontosság. Bátorvagy, de pontatlanul fejezed ki magad. Nekem az kell, hogy bátorés számító légy egyben – magyarázta, ahogy a fiút méregette. – Ahollók is megmondták, hogy sikerülni fog, de jól oda kellfigyelned Sorcha bölcsességére. Lehet, hogy unalmas, de az Észkirálynője segíteni fog neked, hogy elérjük azt, amit akarunk.– Mi? Miért mi?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 192– Mert ez az én céljaimat is szolgálja. – Kinyitotta Boomerterráriumát, és kivette a boát. – A további válaszadás viszont márnem.– Rendben. – Seth nagyot nyelt, hirtelen kiszáradt a szája.– Seth, jól vagy? – kiáltotta kintről Skelley.Bananach az ajkára tette az ujját, és csendre intette a fiút.– Igen. – Seth nem nyitotta ki az ajtót. Az őr nem lenne képesszembeszállni Bananachhal, és nem volt benne biztos, hogy aztakarja, a lány menjen el. A hollótündér ismeri a válaszokat, éselviheti őt Sorchához.Skelley egy kis ideig hallgatott, majd megkérdezte: –Szükséged van társaságra?– Nem, azt hiszem, megvan mindenem, amire szükségem van. –Seth a tündérre pillantott, aki csendes őrszemként figyelte. – Csakegyedül kell maradnom, hogy rátaláljak.Az őr a még mindig csukott ajtón keresztül elköszönt, Sethpedig Bananachhoz fordult.– Fogalmam sincs, honnan tudod, mire van szükségem, detalálkozni akarok Sorchával.A hollólány komoran bólintott.– Hívd fel a királynődet, és mondd meg neki, hogy elmész.Nem mehetsz el hozzá. Ma este nem. Velem nem. Nem örülnéneknekem az otthonukban. És ha meglátnának... – Boldog hangothallatott, amitől Seth zavarba jött. – Mocskos, véres szórakozás, demajd máskor.Az ésszerűség apró kis maradéka azt súgta Sethnek, hogy túlmesszire merészkedett, túl messzire letért a józanság útjáról.Még mindig nemet mondhatsz, gondolta. Most. Mondd megneki, hogy tévedtél. Mondd meg neki, hogy menjen el. Talánhallgat rád.De ugyanez a logika emlékeztette rá, milyen messzire sodródiktőle Aislinn nap mint nap, ő milyen védtelen még a leggyengébbtündérekkel szemben is, és milyen kevés időt tölthettek el együtt,amíg a lány halandó volt.

193 MELISSA MARRMegnyomta az egyes gombot a telefonján.Amikor bekapcsolt a hangrögzítő, megszólalt.– Ma este elmegyek, és...Ekkor Bananach hirtelen elé állt, betolakodott a személyeszónájába.– Mást ne mondj neki – suttogta.Seth elfordította a tekintetét. Tudta, hogy nem bízhat benne,mégis engedelmeskedett.– Később... felhívlak. Most mennem kell. Nem tudom, mikor...ha... mennem kell.Azzal letette.– Jó fiú. – Bananach lefejtette Boomert a karjáról, odaadta neki,és kinyitotta az ajtót. – Fogd meg szorosan a kezem, Seth Morgan.Az Ésszerűség nem vár ránk. Mennünk kell, mielőtt a lehetőségekszálai mozogni kezdenekSeth nem egészen értette, mire gondolt ezzel, de megfogta akezét, és kiment vele az éjszakába, bezárta az ajtót. Egyszempillantás múlva már messze jártak a vasúti pályaudvartól ésaz őröktől. Egy olyan utcában találták magukat, amely gyalog jófélórányira volt onnan. Bananach gyorsabban mozgott, mintAislinn, és Seth igyekezett, hogy ne hányja el magát.A vállára tekeredett Boomer megborzongott egy kicsit.– Okos bárányka – dünnyögte Bananach, és megpaskolta Sethfejét.Számos holló repült be az előttük álló épület törött ablakain.Oldalra döntötték a fejüket, úgy figyelték a fiút. Ugyanebben apillanatban Bananach is ilyen mozdulatot tett.Seth leküzdötte a hányingert.– Hol van Sorcha? Találkoznom kell vele.– Rejtőzködik. – Bananach odébb ment, a fiú utánaszaladt.A hollólány válaszokat kínált neki; nem fogja elszalasztani alehetőséget, legyen az bármilyen kockázatos.Inkább megpróbálom elnyerni az örökkévalóságot, mint hogykésőbb azon töprengjek, mi lett volna, ha.

19. FEJEZETAislinn egy kicsit meglepődött, és nagyon csalódott volt, amikoraznap reggel Seth nem bukkant fel nála. A tegnap esti találkozójaKeenannel, Tavishsel és egypár másik tündérrel a hajnalba nyúlt,de utána hazament, és abban reménykedett, hogy találkozikSethtel. Legalább hetente kétszer együtt reggeliztek, mielőtt a lányiskolába ment. Ma is így kellett volna történnie.Quinn és egy kis csapatnyi őr az emberek számára láthatatlanulvárakozott az utcán. Aislinn elkapta Quinn pillantását, éselmosolyodott. A magánéletét illetően egyfajta egyetértés alakultki közöttük. Épp elég nehéz volt megmagyaráznia a barátainak ésSeth barátainak, miért van vele állandóan Keenan. Ha egy egészseregnyi főként idegen fiúval a nyomában menne mindenfelé, aztmár nem magyarázhatná ki. Az őrök láthatatlanok maradtak,kivéve a Crow's Nestben, vagy a kizárólag tündérek által látogatotthelyeken, például a Rathban.Seth lassan szokott menni, így a lány reggelente általábanhagyott egy kis plusz időt arra, hogy együtt sétáljanak. Ha a fiúnem volt mellette, gyors ütemben haladt.Futhatnék.Igyekezett megszabadulni a nyugtalanító érzéstől: márkorábban is előfordult, hogy Seth néha elkésett. Talán már aDepot-ban van. Nem mondta, hogy ott találkozzanak, de már

195 MELISSA MARRbiztos nem annyira feldúlt. A fiú ésszerűen szokott viselkedni, nemolyan heves, mint ő.Minden rendben lesz.Aislinn elfelejtette feltölteni a mobilját, így nem tudta felhívni.A nyugtalan érzés nem múlt el. Befordult egy telekre, és egyépület mögé érve, ahol a halandók nem láthatták, álcát öltött, éseliramodott. Csak a tündérek és a Látás képességével rendelkezőhalandók láthatták.Bámulatos érzés volt ilyen gyorsnak lenni. A teste bizsergett ahirtelen szabadságtól. A tündérlét egyes elemei jobbanlenyűgözték, mint valaha képzelte volna. Mint például a sebesség,amellyel most futott. Az árnyoldala természetesen az volt, hogymindig egy szempillantás alatt ott termett, ahova menni akart.Hasznos volt, de ugyanakkor túlzás is. Amióta tündér lett,megváltozott az időérzéke. Még nem próbált meg hozzászokniahhoz, hogy a tündérbirodalom távoli részében, Sorcha földjénmásképp telik az idő. De amíg nem találkozik vele, nem is nagyonérdekelte ez a paradoxon. Most épp elég gondot okozott neki az agondolat, hogy milyen véges minden, ami halandó, és milyenkevés időt tölthet Sethtel és nagyival.A Depot előtt megállt. A kávézó zsúfolásig megtelt. Számosembert ismert azok közül, akik elfoglalták az apró asztalokat, vagya falnak támaszkodtak. Örült, hogy nem láthatták, amikor bement.Átsietett a fő helyiségen, bekukkantott a kisebb termekbe, de seholsem találta Sethet. Egyre nyugtalanabb lett.Talán az iskolában van. Az is elképzelhető. Néha otttalálkoztak, mielőtt a fiú elindult a könyvtárba, vagy a parkbavázlatokat készíteni. Ha mégsem, az azt jelentette, hogy mégmindig haragszik rá, és nem akar találkozni vagy beszélgetni vele.Pánik szorongatta a mellkasát. Mi van, ha nem hajlandó szóbaállni velem?Seth volt az egyetlen, aki valaha is elfogadta olyannak, amilyen,és annak, aki, halandóként és tündérként egyaránt. Nagyi

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 196megpróbálta, ahogy Keenan is, de csak Seth ismerte és értette megigazán.A halandó szem számára még mindig láthatatlanul átment azutca túloldalára, és besietett a Bishop O'Connell Középiskolába.Nem érdekelte, milyen ostoba dolgot művel: egyik lépesről amásikra láthatóvá vált. Quinn helytelenítő hangot hallatottmögötte, de nem szólt semmit. Nem szokott megjegyzéseket tennia tündérek arroganciájára.Aislinn hátrapillantott az őrökre.– Itt várunk – mondta Quinn.A lány bólintott, és bement. Néhány pillanatig csak állt ott, deaz osztálytársai ismerős zsivaja nyugtalanítóan hatott rá. Ezeket azembereket kell megvédenie, de a tündéreitől eltérően nekiksejtelmük sincs arról, hogy ő választja el őket egy potenciálisháborútól, amely elpusztíthatja az egész földet. Figyelte őket,hallgatta a beszélgetésfoszlányaikat, amelyek olyan távolinaktűntek számára, mintha egy másik nyelven beszélnének. Soha nemtartozott igazán ehhez a világhoz, amelyben a barátai éltek, ahol aközgazdasági vizsgák és a végzősök bálja élet-halál kérdése volt,és ha összevesztél a barátoddal, az felért egy katasztrófával.Elgondolkodott. Van, ami ugyanolyan. Még mindig ugyanolyanfontos, hogy Seth haragszik. Lehet, hogy nem érdekli a végzősökbálja, de a tündérmulatságokon épp eleget táncolhatott, sőt. Aközgazdaságóra még mindig fontos, gyakorlati szempontból. ÉsSeth... ő a mindene.Most akart találkozni vele. Habozás nélkül megfordult, éskiment az ajtón, amelyen bejött. Elmegy hozzá. Talán csak elaludt,vagy nem akar beszélgetni. Akkor legalább meghallgathatja. Nemhagyja, hogy elmérgesedjen köztük a helyzet. Elmegy hozzá, éskibeszélik a történteket. A fiú jelent számára mindent.Így hát futásnak eredt: végig az utcákon, át a vasútipályaudvaron, majd megállt Seth ajtaja előtt. Hallotta maga mögöttaz őröket, de nem állt meg, hogy beszéljen velük. Hadd gondolják

197 MELISSA MARRcsak, hogy lobbanékony vagyok. Semmi más nem számított, csakaz, hogy megtalálja Sethet.Néhány perccel azután, hogy eljött az iskolából, elfordította akulcsot és kinyitotta a vonat ajtaját.– Seth?Nem égtek a fények, nem szólt a zene. A teáskanna a tűzhelyenvárakozott. Két mosatlan teáscsészét látott a konyhapulton. Úgytűnt, Seth hirtelen távozott. Általában elmosogatott maga után.– Seth? – Aislinn hátrament a második kocsiba, és benézett afiú hálószobájába.Kora reggel volt, és az ágy már be volt vetve. Ahhoz túlgyorsan ment el, hogy elmosogasson, de ahhoz nem, hogybeágyazzon. Aislinn átnyúlt az ágyon, és feltette a telefonját atöltőre. Ahogy a készülék életre kelt, meglátta, hogy hangüzeneteérkezett. A fiú hívta.Megkönnyebbült, de csak amíg meg nem hallgatta az üzenetet.Ma este elmegyek, és... – Elhallgatott, és Aislinn egy másik halkhangot hallott, egy lány hangját, de nem értette, mit mondott.Aztán újra megszólalt Seth. – Később... felhívlak. Most mennemkell. Nem tudom, mikor... ha... mennem kell.Elmegy? Még kétszer meghallgatta, de még így sem volt semmiértelme.Seth izgatottnak tűnt.Szórakozottan végigsimított az új takarón, amelyet együttválasztottak, és újra meghallgatta az üzenetet. Hallotta a hangot,amelyik nagyon halkan suttogott valamit a fiú szavai közöttiszünetben.Elment.Aislinn olyan titkokat bízott rá, amelyeket soha senkivel nemosztott meg. Amikor Keenan és Donia a nyomában voltak,megnyílt Sethnek. Megszegett minden szabályt, amely szerintaddig élt, nem csak ő, hanem az anyja és a nagyanyja is.Pislogott, könnyek égették a szemét.– Mi történt?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 198Nem bírt tovább ott maradni a hálószobában, az ő világukban.Kiment, hogy ellenőrizze Boomer melegítőszikláját. A boa nemvolt a terráriumában.Boomer is eltűnt.– Seth visszajön. – Aislinn körülnézett az üres lakásban.El akart futni, de amikor elveszettnek érezte magát, mindigSethhez futott. És a fiú most nincs itt.– Hol vagy? – suttogta.Még nem bírta rászánni magát arra, hogy elmenjen. Megmostaa kezét, és elmosogatott. Nem mintha arra számított volna, hogyamíg ő mosogat, Seth egyszer csak besétál. Egyszerűen nem voltképes elmenni. Amikor elrakta a csészékét, észrevette, hogy azösszes edény is eltűnt, kivéve azt a két teáscsészét és a teáskannát,amelyet tőle kapott. Miért vitt el mindent? Miért nem vitte magávala teáskannát?Valami nem stimmel. Nem Sethre vallott, hogy csak ígyeltűnjön.Körülnézett, és a szemetesben megtalálta a törött edényeket.Valaki eltörte, majd kidobta őket. Ha nem tűnt volna el Boomer, ésnem hallotta volna az izgatottságot Seth hangjában, még azt hittevolna, veszélyben van.Magával vitte Boomert.Nagyon közel állt ahhoz, hogy elveszítse az önuralmát azérzelmei felett, és amióta Nyárkirálynő lett, ezt nem engedhettemeg magának. Ilyen érzésekkel nem. Látta, milyen az, amikorKeenan hangulata ingadozik: apró, trópusi viharok tomboltak szűkhelyeken, sirokkó söpört végig a város utcáin. A lány jelenlétemegnyugtatta Keenant, segített neki mérsékelni az érzelmizűrzavar következményeit. Kilencszáz évnyi uralkodás után mégmindig előfordult, hogy elengedte magát, de az általa keltettviharok nem voltak olyan nyomasztóak, mint a lányt gyötrőrémálmok.Egyedül nem tudott megbirkózni ezekkel az érzésekkel.

199 MELISSA MARRA vonaton kívül olyan ködpára gomolygott, mint atengerparton, de Huntsdale közelében nem volt tenger. Miattaképződött a köd. Érezte, ahogy a zavara, a félelme, a dühe és asértettsége egyre gyorsabban kavarog.Seth elment.Aislinn odament az ajtóhoz, és behúzta maga után.Seth elment.Csak a puszta akarat mozgatta a lépteit; nem tudott tisztángondolkodni. Az őreik beszéltek. A tündérek elhallgattak, amikorelment mellettük. Semmi sem számított. Seth elment.Ha Bananach vagy valaki más bántani akarná a lányt, mostkellett volna megtennie. Semmi másra nem tudott figyelni, csakSeth üzenetét játszotta le újra meg újra a fejében.Mire a lakáshoz ért, már csak egyvalamit tudott: Seth elment.Kinyitotta az ajtót. Az őrök Keenannel beszéltek. Olyasfélebeszédfoszlányok szűrődtek felé, hogy vakmerően viselkedett.Mások még zajosabban beszélgettek. A madarak csicseregtek.Minden olyan értelmetlen volt.Keenan a szoba közepén állt. A fák és szőlőtőkék közöttmadarak röpködtek mindenfelé. A látvány általában enyhítettAislinn feszültségén, de most nem használt.– Elment.– Hogy mi? – Keenan nem fordította el a tekintetét, de nem isindult el felé.– Seth. Elment. – Még mindig nem volt biztos benne, hogymegijedt vagy inkább megbántódott. – Elment.Tavish, a Nyárleányok, Quinn, a berkenyeemberek, mindenkihangtalanul kiment a szobából. Csak ketten maradtak.– Seth elment?Aislinn nem ment beljebb a szobába, leült a földre ott, ahol volt.– Azt mondta, hogy hívni fog, de... Nem tudom, hova ment, ésmiért. Semmit sem tudok. Mérges volt rám, és most elment.Amikor a múltkor elment innen, azt mondta, egyedüllétre vágyik,

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 200de nem hittem, hogy erre gondolt. Egyfolytában hívom, de nemveszi fel.Aislinn Keenanre nézett.– Mi van, ha nem jön vissza?

20. FEJEZETSeth Bananach mellett állt Huntsdale egyik régi temetőjében. Alepusztult épületek és graffitivel telefirkált falak között egy oázisbújt meg. Ismerős helyszín volt: előfordult, hogy kijött ide abarátaival. Aislinnel órákon át sétáltak a sírok között. Általábannyugalmat érzett itt, de most csak rossz előérzete támadt.– Ez az? Itt van az ajtó?– Néha. Nem mindig. – Bananach intett neki, hogy menjenelőre, menjen el két egymásnak dőlt görbe kő mellett. – Ma itt van.Seth a tündérlátás képességének és a tündérillúzió elleniamulettjének köszönhetően látta az előttük álló akadályt. Máshol islátott már ilyeneket: a Keenan lakása melletti parkban, Doniaudvarházánál és a saját házánál, a Rathnál. A tündérek általgyakran látogatott helyeken is ott csillogtak. De ilyet még nemlátott. A többi olyan volt, mintha füstön vagy ködön lépnekeresztül. Nem volt kellemes áthaladni rajtuk, olyannyira nem,hogy ha nem tudta volna, hogy ott vannak, vagy hogy a tündérekvalóságosak, nem is kelhetett volna át rajtuk. Ez volt a szerepük:távol tartották a halandókat.Ez most minden szempontból más volt. Nem köd vagy illúzióövezte, hanem földig érő holdfátyol függött felette, a tetejét nem islátta. Az esése alapján olyan súlya volt, mint a vastag

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 202bársonyfüggönyöknek. Seth feléje nyújt, hogy megérintse, de akeze nem hatolt át rajta.Amikor Bananach előrelépett, az akadály enyhén fodrozódnikezdett, mintha a hollólány állóvízbe esett volna. Aztán aholdfátyolba vájta karomban végződő ujjait, és széthúzta.– Lépj be a tündérvilág szívébe, Seth Morgan.A fiú fejében ott zsongott a figyelmeztetés, hogy olyan döntésrekészül, amely mindent megváltoztat. Tündéreket látott sétálni egyvárosban, amely láthatatlan volt, amikor a fátyolfüggöny összevolt húzva. A soha nem látott vastagságú akadály mögött egyegész világ rejtőzött, de valami nem stimmelt vele. Az esze aztsúgta, álljon meg, mérlegelje a veszélyeket és akövetkezményeket, de Sorcha odabent volt, és képes megoldani aproblémáját. Ha meg tudná győzni, hogy segítsen neki, örökreegyütt maradhatna Aislinnel.Seth keresztüllépett a fátyolon; Boomer sálként tekeredett anyaka köré.Bananach felkárogott.– Bátor kicsi bárány. Besétálsz a ketrecbe, és egy pillanatig semhabozol. Csapdába esett kicsi bárány.Seth megfogta a holdfényfátyolt, de nem tudta széthúzni.Megpróbálta átfúrni rajta az ujjait, ahogy Bananach tette, demintha acélból készült volna. Az eddig csak suttogó félelemhangzavarrá erősödött a fejében.Visszafordult Bananach felé, de a lány már elsétált. A tündérekkitértek az útjából, nem futottak, de láthatóan menekültek.Végigment az utcán, amely bármelyik városban lehetett volna, devalahogy mégsem. Valaha egyértelműen emberek laktak itt, deminden egy fokkal eltért a megszokottól. Az épületekbőleltávolították a legtöbb fémet, és természetes elemekkel pótolták.A tűzlépcsők helyett megkeményedett, szagtalan virágú indáktapadtak az épületekhez. Farudak tartották a napellenzőket, akerítések kő- és ásványi lapokból készültek.

203 MELISSA MARRSeth hátranézett, de már nem tudta volna megmondani, hol afátyol. A temető és az általa ismert város rejtve maradt előtte,ahogy ezt a várost sem lehetett látni, amikor az ismerős sírkövekés mauzóleumok között sétált. Igyekezett meggyőzni magát, hogyez sem sokkal szokatlanabb, mint azok a dolgok, amelyeket azótalátott, hogy Aislinn felfedte előtte a tündérek világát.Nem csak a természetes anyagok látszottak szürreálisnak. Azegész hely rendezettségről és pontosságról árulkodott. A sikátorokmakulátlanul ragyogtak. Egy csoport emberi kinézetű tündérfocizott az utcán, de játék közben is komolyak voltak. Sehonnansem lehetett kiabálást vagy hangoskodást hallani. Olyan volt, mintbemenni egy moziba, ahol némafilmet vetítenek, és a Dali-képekrejellemző különös hangulat uralkodik.Bananach megállt egy régi szálloda bejáratánál. Az ajtó nélkülinyílást halványszürke kőoszlopok szegélyezték. A burgundi vörösfüggönyöket aranyozott levelek tartották, úgy festett, mintHollywood régen, csakhogy nem az volt. Vörös szőnyeg helyetthosszú, smaragdzöld moha futott végig a folyosón.A hollólány rálépett.– Gyere, halandó. – Nem nézett felé, hogy követi-e, egyszerűenelvárta, hogy a fiú engedelmeskedjen.Sethnek nem sok lehetősége maradt. A fátyol, amelyen átidejött, áthatolhatatlan. Álldogálhat továbbra is az utcán, vagykövetheti a lányt.Nem azért jöttem ide, hogy a kapuban megfutamodjak.Remélte, hogy nem követ el hibát. Odament a mohaszőnyeghez,és belépett a fényes bejáraton.A szálloda előcsarnokát megtöltötték a tündérek. Egyesek kiscsoportokban beszélgettek, voltak, akik egy székbe gömbölyödveolvastak, mások mereven néztek valamit. Az asztalokon szépenrendezett könyvkupacok tornyosultak. Egy fehér fátyolos férfileporolt egy tündért, aki már láthatóan jó ideje meditált.Bananach nem nézett sem jobbra, sem balra, egyenesen elmentmellettük, és belépett egy sterilnek látszó folyosóra. Akik

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 204észrevették, megmerevedtek. Néhányan lopva távoztak. A suttogásegyetlen nagy sziszegéssé erősödött a csendes teremben, amikorSeth elhaladt közöttük. A másságuk hangsúlyosabb volt, mint anyártündérek és a sötét tündérek esetében. A legtöbbjük szinteembernek tűnt, de olyan nyugodt fensőbbséget árasztottakmagukból, amely hol telhetetlennek, hol elutasítónak tűnt.Rémisztő volt.Úgy tűnt, a hollólány mindebből semmit sem vesz észre.Tollszerű haja zászlóként lobogott mögötte, ahogy gyorsanvégigment a folyosókon, fel a lépcsőkön, le a lépcsőkön, és amikorhirtelen irányt változtatott, Seth az egész épületben érezte éshallotta a harci dobok halk hangját, amelybe dudák és kürtökhangja keveredett. Ezek a hangok rémülettel töltötték el, a vérőrülten száguldott az ereiben, de követte Bananachot.Ahogy végigsiettek az üres folyosókon és termeken, a zenetempója egyre gyorsult, vadul lüktetett. Ha egy szív követni akarnáezt a ritmust, szétrobbanna. Aztán a zene egyik pillanatról amásikra elhallgatott, épp akkor, amikor a hollólány rátette atenyerét egy zárt ajtóra.– Megérkeztünk – mormolta.Kinyitotta az ajtót, amely egy hatalmas, kék márványpadlósbálterembe vezetett. Falikárpitok és nagy becsben tartottműremekek övezték a falat. Néhány képet ezüstdarabkákkalkereteztek, amelyeket meghagytak természetes, szálszerűformájukban, néhányat egyszerű fakeretbe vagy üvegnek látszókeretbe foglaltak. Indákkal körülfont márványoszlopok sorakoztakegyenlő távolságra egymástól a csillagos mennyezet alatt. Sethtudta, hogy ezek nem lehetnek valódi csillagok, de akkor isszájtátva figyelte az illúziót.Amíg ő áhítattal nézte a csillagokat és a műtárgyakat, Bananachmegszólalt.– Hoztam neked egy báránykát.Seth vonakodva elfordította a tekintetét a körülötte láthatócsodákról, és a tündér felé fordult, aki egy merev hátú széken ült a

205 MELISSA MARRhatalmas, üres teremben. Ő az, aki megmentheti, vagy összetörhetiminden álmát. A haja olyan volt, mint a tűz: forró árnyalatokvibráltak benne. A bőre, mint a holdsugárfátyol, amelyen átbelépett a tündérbirodalomba. Mintha ő maga is abból a hidegfényből született volna. Ahogy Seth figyelte, a bőre is változott.Olyan sötétté vált, mint az univerzum távoli mélye. Egyszerre voltárnyék és fény, tűz és hidegség, fehér és fekete. Ő volt a holdmindkét oldala, ő volt minden, maga a tökéletesség.A Magas Udvar királynője. Sorcha. Csak ő lehet az. Egy üresbálteremben üldögélt, és egy táblajátékon gondolkodott, atermészettől és művészettől körülvéve.Seth megérintette a talizmánját, végigfuttatta rajta ahüvelykujját, mintha ezzel enyhíthetne az aggodalmain. Még ígyis, hogy viselte, kényszert érzett, hogy istenítse a királynőt.Kísértésbe esett, hogy térdre vesse magát, és felajánlja neki alelkét. Olyan kényszer volt ez, mint a levegővétel. Automatikusanjött, és szinte lehetetlen volt neki ellenállni.– Egy báránykát? – A királynő tekintete figyelmesen a fiúrasiklott, és ide-oda cikázott, mint egy kolibrié. Aztán újra az előttefekvő táblára pillantott. A játék hasonlított a sakkra, de a táblasokkal nagyobb volt, és hat készlet ékkővel játszották.– Minden belső része a helyén van. – Bananach megsimogattaSeth fejét. – Emlékszel, amikor áldozatokat hoztak nekünk?Sorcha felemelt egy áttetsző zöld figurát, amely egy sarlószerűfegyvert tartott a kezében.– Nem kellett volna idehoznod. Nem is kellene itt lenned.Bananach a rá jellemző felkavaró, madárszerű módon oldalrabiccentette a fejét.– Akkor tartsam meg? – kérdezte éneklő hangon. – Vigyemvissza a fátyolon át? Távolítsam el a játékmezőről? Hagyjam amegfelelő uralkodó küszöbén, és mondjam meg nekik, hogy a tebirodalmadból hoztam eléjük? Magammal vigyem a bárányt,nővérkém?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 206Seth valami kiismerhetetlent látott felvillanni Sorcha szemében,és megdermedt. Még csak most érkezett, így hát el sem tudtaképzelni, hol hagyhatná Bananach, vagy mit mondhatna, amivelbajt okozna. Más uralkodó nem ismer engem, csak Ash, Don ésNiall, és meg tudom magyarázni… Ekkor hirtelen elöntötte afelismerés: senki ajtaja előtt nem hagyná ott élve. Ha Sorcha nemengedi, hogy itt maradjon, meg fog halni.Körülnézett, mintha hirtelen egy fegyver jelenne meg elérhetőközelségben. Nem volt ott semmi. Aztán eszébe jutott, mit olvasotta tündérekről; csak úgy kavarogtak a gondolatok a fejében.Galagonya és ruta, bogáncs és rózsa... Tudta, hogy létezneknövények és gyógynövények, amelyek védelmet nyújtanakellenük. Számos növényt tartott a vonatban, és gyakran magánál is.Elkezdte átkutatni a zsebeit. Szavak... eskük... Mit ajánlhatna fel azéletéért cserébe? Bananach semmi többet nem ígért, csak azt, hogybiztonságban elviszi Sorchához.A királynő felemelt egy figurát az egyik mezőről, a magasbatartotta, aztán a szomszédos mezőre lépett vele.– Rendben. Maradhat.A hollólány a fiú mellkasára szorította az egyik karombanvégződő kezét. Finoman behajlította az ujjait, mintha belé akarnádöfni őket.– Légy jó fiú. Hadd legyek rád büszke. Hadd váljon valóra azálmunk.Azzal megfordult, és elment.Néhány szívdobbanás erejéig Seth csak állt ott, és várta, hogySorcha megszólaljon. Épp eleget hallott róla (nem közvetlenül,csak fél füllel: kifogástalannak és merevnek írták le), hogy tudja,meg kell várnia, amíg ő szól hozzá.Sorcha hallgatott.Boomer megmozdult, végigsiklott Seth karján, le a lábfejére.A Magas Udvar királynője továbbra is némán ült.Most hogyan tovább?

207 MELISSA MARRValószínűtlennek tűnt, hogy tovább bírja a várakozást, mintSorcha. Az ajtóra nézett, amelyen át Bananach az imént távozott,majd visszafordult a királynőhöz. Az uralkodó már nem a táblátnézte, hanem a távolba meredt, mintha látna valamit az üreslevegőben.Talán lát is.Néhány csendes pillanat után Seth úgy döntött, megszólal.– Szóval, te vagy Sorcha, igaz?A királynő pillantása nem volt kegyetlen, de barátságos sem.– Igen, és te ki vagy?– Seth.– Az új királynő halandó társa. – Szórakozottan felemelt egyújabb figurát. – Természetesen. Nem sok halandó tudná a nevem,de a királynőd...– Ő nem a királynőm – szakította félbe a fiú. Valahogyfontosnak tűnt helyesbíteni. – Ő a barátnőm. Én nem vagyok senkialattvalója.– Értem. – Sorcha lejjebb engedte az ibolyaszínű faragottfigurát, és lesimította terjedelmes szoknyáját. – Nos akkor, Seth,aki nem alattvaló, mi szél hozott ide?– Tündér akarok lenni. – Meg sem rezzent, amikor Sorcháranézett.A királynő eltette a táblát. Seth mintha érdeklődő kifejezéstlátott volna felvillanni az arcán.– Ez bátor kívánság... amelyre nem szabad elkapkodni a választ.Sorcha mindent megoldhat. Megvan hozzá a hatalma.Egy részletesen kidolgozott falikárpit mögül egy másikgyönyőrű, látszólag érzelemmentes tündér lépett elő. Akár a játékbábuja is lehetett volna: tökéletesen néma és nem emberi volt.Ahogy Seth a fiúra nézett, felismerte: ő volt az, aki Niall ésBananach összecsapását figyelte a Crow's Nestben.– Devlin – motyogta a királynő. – Azt hiszem, az újhalandómnak szüksége lesz egy helyre, ahol egyelőre pihenhet, és

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 208egy kis emlékeztetőre, milyen veszélyes lehet a szemtelenség.Gondoskodnál róla, amíg eltöprengek a hallottakon?– Részemről a megtiszteltetés. – A tündér enyhén meghajolt,majd nyugodtan megragadta Seth nyakát.A nyakánál fogva felemelte, és összeszorította a légcsövét.Seth nem kapott levegőt. Küszködött, Devlin felé rúgott, deminden elsötétült előtte, és elvesztette az eszméletét.

21. FEJEZET– Jól vagy? – kérdezte halkan Aislinnt Carla. Arra vártak, hogyRianne kijöjjön a mosdóból. Beletelik neki egy kis időbe, amígelkészíti a sminkjét. Otthon nem tehette meg, az anyja megtiltotta.– Beteg vagy?– Nem.– Akarsz beszélgetni? Rosszul nézel ki. – Habozva mondta ki,de azért megtette. Carla anyáskodott Aislinn és Rianne felett is.– Seth és én... – kezdett bele a lány, de majdnem zokogásbantört ki arra a gondolatra, hogy befejezze a mondatot. Inkábbelhallgatott, mielőtt elsírná magát a vallomása végén. Ha hangosankimondaná, azzal valóságossá tenné. – Ő... nincs itt. Összekaptunkegy kicsit.Carla megölelte.– Minden rendbe jön. Szeret téged. Mindig csak rád várt.– Nem tudom. – Aislinn igyekezett nem nézni az előtérbenláthatatlanul várakozó tündérekre. – Elment.– Seth?Aislinn bólintott. Ennél többre nem volt képes. Énjének egyrésze azt kívánta, bárcsak beszélhetne Carlával, Rianne–nel,valakivel, de akivel eddig beszélgetni szokott, eltűnt. Ha beszélneróla Carlának, az azt jelentené, hogy el kellene ferdítenie, vagyéppenséggel be kellene vallania az igazságot, amellyel nem tudott

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 210megbirkózni. A halandóknak tényleg semmi közük a tündérekvilágához.– Elment. – Carlára, majd a mögötte álló tündérekre nézett. – Ésfáj – suttogta.A barátnője vigasztalni kezdte, a tündérei pedig megsimogattáka haját és az arcát. Régen ez megrémítette volna, de mostmegnyugtatónak találta az érintésüket. Ezek az ő tündérei. Most őkjelentik az élete értelmét, rájuk összpontosít, felelősséggel tartozikértük. Szükségem van rájuk. A tündéreknek meg rá van szükségük:soha nem fogják elhagyni. Az udvarának szüksége van rá. Ez agondolat megnyugtatta, miközben automatikusan részt vett azórákon.A tündérek nem gyakran jelentek meg az iskolában. A fémek ésa vallásos tárgyak bősége miatt kellemetlenül érezték itt magukat.Mégis egész nap ott voltak körülötte. Siobhan mellette ült egy ürespadban. Eliza egy altatót énekelt neki halkan ebéd közben. Azőrök és más tündérek csak úgy odamentek hozzá, mert törődtekvele, és gyengéden megsimogatták. Ők az én családom. Az udvaranem pusztán idegenek vagy idegen lények gyülekezete. Aszeretetük nem űzte el teljesen a fájdalmát, de segített. Őksegítettek. A dédelgetésük gyógyírt jelentett sebzett lelkére, éscsak ez segített.Iskola után Aislinn nem rohant el, hogy találkozzon Keenannel,de sietve ment fel a lépcsőn a lakásába. Ott, a királya és az udvaratársaságában biztonságban érezte magát, amit az épületen kívülnem mondhatott el magáról.Továbbra is eljárt az iskolába, és néhány estét otthon töltöttnagyival, de a Seth eltűnése óta eltelt tizennyolc napban már nemtett kísérletet arra, hogy beilleszkedjen a régi életébe. Nemtalálkozott a barátaival, nem hívta fel őket. Egyedül nem mentsehova. Keenan mellett érezte magát a legnagyobb biztonságban.Együtt erősebbek voltak. Együtt, a lakásban nagyobb biztonságbanvoltak.

211 MELISSA MARRAz első néhány nap után a fiú megtanulta, hogy ne tegyen felkellemetlen kérdéseket arról, hogyan érzi magát, vagy ami alegrosszabb, hogy Seth jelentkezett-e már. Ehelyett különbözőfeladatokkal bízta meg, hogy elterelje a figyelmét. Az iskola, azudvari ügyek és a nemrégiben elkezdett önvédelmi képzés eléggékimerítette a lányt ahhoz, hogy minden éjjel aludjon legalábbnéhány órát.Keenan néha mellékesen megemlítette, hogy még nem sikerültSeth nyomára bukkanniuk. De megtaláljuk, ígérte. Csak lassanmegy, mert óvatosnak kell lenniük. Ha kiderülne, hogy Seth eltűnt,azzal veszélybe sodornák, magyarázta. Ha elhagyott bennünket,most sebezhető. Ezért aztán lassabban ment a kutatás, mint Aislinnszerette volna, de egyáltalán nem akarta veszélybe sodorni Sethet.Vagy máris veszélybe került? Nem számított, hogy a szabadakaratából hagyta el vagy sem, Aislinn még mindig szerette.Eddig csak annyit sikerült kideríteniük, hogy Seth elment aCrow's Nestbe, néhány órát Damalival töltött, egy rasztahajúénekessel, akivel egykor úgymond randizott. Az őrök nem láttákelmenni, elvonta a figyelmüket egy összetűzés a Ly Ergekkel, akikelfogták az egyik fiatal Nyárleányt. Amikor visszaértek a klubhoz,Seth már elment, de Skelley később még beszélt vele.Biztonságban volt az otthonában, ismételgette az őr. Nem tudom,hogyan távozott. Korábban még soha nem tett ilyet. Titokban mentel, magával vitte Boomert, izgatott volt a hangja. A bizonyítékokalapján nem állt össze a kép. Önként ment el? Egyetlen okuk voltazt hinni, hogy nem: az nem vallott volna rá.Vagy mégis?Seth senkivel sem szokott tartós kapcsolatot kialakítani. Aislinnvolt az első. Egyre feszültebbé tette a lány és Keenan kötődése, deamikor telefonált, úgy tűnt, jól van. Vagyis nem egészen, de furadolog hangüzenetben búcsúzni el valakitől. Talán meglátogatja acsaládját. Aislinn órákat töltött azzal, hogy ezen gondolkodott.Megparancsolta a tündéreinek, hogy ellenőrizzék a kiadott

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 212jegyeket a busz- és vasúti pályaudvarokon. Nem érezte magátjobban tőle, és nem is vezetett eredményre.Csak Keenan enyhített a feszültségén. Ma viszont, amikorAislinn belépett a lakásba, olyan mondattal üdvözölte, amelyetnem biztos, hogy hallani szeretett volna.– Niall szeretne beszélni veled.– Niall? – Egyszerre öntötte el félelem és remény arra agondolatra, hogy beszéljen vele. A Seth eltűnése utáni naponmegpróbált kapcsolatba lépni vele, de a Sötét Király nem akartalátni.Keenan elfojtotta az általában szemmel látható érzéseit, ígyAislinn most nem tudhatta, mit érez.– Miután beszéltél vele, átnézhetjük Tavish jegyzeteit, ésmegvacsorázhatunk.Aislinn nem kapott levegőt, szorítást érzett a mellkasában.– Niall itt van?Keenan arcán egy pillanatra harag villant fel.– A dolgozószobámban. Csak veled akar találkozni.Aislinn nem javította ki, ahogy régen tette volna, hiszen adolgozószoba már az övé is volt. Ez az ő otthona is. Annak kellettlennie. Halhatatlan vagyok, hacsak meg nem ölnek. Amíg nem letttündér, nem gondolkodott olyan dolgokról, hogy valami végesvagy örök, de azóta megrémisztette a gondolat, hogy azörökkévalóság számára talán már csak egy szívdobbanásnyi idő.Bananach, Donia és Niall fenyegetései a közelmúltban valóságossátették, hogy az öröklét véget érhet. Ők mindent elvehetnének tőle,és egyikük most az ajtó túloldalán várt rá.Megnyugtatta a tudat, hogy Keenan a közelben van, de még ígyis rettegett ettől a találkozástól. Amikor tündérré változott, azelején ugyanezt érezte: félt, kételkedett önmagában, aggódott.Mindazt, amit az évek során magába temetett, amikor látta ugyan atündéreket, de ezt titkolnia kellett. Később már nem aggódott abiztonsága miatt, de ezek az érzések most visszatértek, éserősebbek voltak, mint valaha.

213 MELISSA MARR– Akarod, hogy veled menjek? – ajánlotta fel Keenan. A hangjasemmiről sem árulkodott.– Ha nemet mondana... ha tud valamit, és nem osztja megvelem, mert... – Könyörgő pillantást vetett a fiúra. – Válaszokatakarok.Keenan bólintott.– Ha szükséged lenne rám, itt vagyok.– Tudom – felelte Aislinn, és kinyitotta az ajtót, hogytalálkozzon a Sötét Királlyal.Niall kényelembe helyezte magát a szófán, ugyanúgy, mintamikor még ő is itt élt. Elég ismerősnek tűnt a látvány, hogyenyhítsen Aislinn feszültségén, ám Niall megvető arckifejezése újvolt számára.– Hol van?– Tessék? – Aislinn érezte, hogy elgyengül a térde.– Hol. Van. Seth. – Niall haragosan meredt rá. – Nincs otthon,nem válaszol a hívásaimra. A Crow's Nestben senki sem látta.– Ő... – A lány eddig igyekezett nyugodt maradni, de most márnem sikerült neki.– A védelmem alatt áll, Aislinn. – Megjelentek Niall árnyaskísérői, és ítélkező testtartással magasodtak fölé. Egy férfi és egynői alak ült a két oldalán. Anyagi kiterjedés nélküli testükfigyelmesen előrehajolt. – Nem tarthatod távol tőlem, csak azért,mert neked nem tetszik...– Nem tudom, hol van – szakította félbe a lány. – Elment.Az árnyak idegesen megrezzentek.– Mikor?– Tizennyolc napja – ismerte be a lány.Bíráló kifejezés jelent meg Niall arcán. Néhány pillanatigharagosan meredt a lányra, nem szólt semmit, meg sem mozdult.Aztán felállt, és kisétált a szobából.Aislinn utánaszaladt.– Niall! Várj! Mit tudsz? Niall!

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 214A Sötét Király ellenséges pillantást vetett Keenanre, de nem álltmeg. Kinyitotta az ajtót, és elment.A lány megpróbálta követni, de amikor elment Keenan mellett,a fiú visszatartotta, mielőtt megragadhatta volna Niall karját.– Tud valamit. Engedj... – Kiszabadította magát Keenankezéből. – Tud valamit.A fiú nem próbálta újra megérinteni a lányt, vagy becsukni azajtót.– Kilencszáz éve ismerem Niallt. Ash. Ha így itthagy valakit,nem volna bölcs dolog követni. És már nem a mi udvarunkhoztartozik. Nem bízhatunk benne.Aislinn az üres folyosóra meredt.– Tud valamit.– Talán, de az is lehet, hogy egyszerűen csak dühös. Talánutána akar járni egy gyanújának.– Azt akarom, hogy Seth jöjjön haza.– Tudom.Aislinn becsukta az ajtót, és nekitámaszkodott.– Niall nem tudta, hogy Seth elment. Nem csak engem hagyottel.– Niall is keresni fogja.– Mi van, ha baja esett? – adott hangot a félelmének Aislinn,amelyet maga elől is igyekezett elrejteni. Könnyebb volt azthinnie, hogy a fiú elhagyta, mint hogy megsérült, és nem találjáksehol.– Magával vitte a kígyót. A vonat ajtaját bezárta.Némán álldogáltak, aztán Keenan a dolgozószoba felé intett.– Átfussuk a jegyzeteket, amelyeket Tavish gyűjtött össze?Vagy előbb le akarod vezetni a feszültséget?– Az utóbbi.Keenan elmosolyodott, bementek az egyik edzőterembe, aholnehéz zsákok és gyorsítólabdák lógtak a plafonról.

215 MELISSA MARRKésőbb, amikor Aislinn már annyit ütötte a zsákokat, hogy ahasizmai fájtak, és azt hitte, rosszul lesz, ha folytatja, gyorsanlezuhanyozott a szobájából nyíló fürdőszobában. Korábban nemérezte, hogy ez az ő szobája lenne. Csak aludni járt ide, tartott ittnéhány dolgot, ennyi. Viszont amióta Seth elment, ezmegváltozott. Többször visszavonult ide, csak hogy elbújjon avilág elől, majd bejárja az egész lakást, ahol a tündérei vannak.Szüksége volt rájuk, arra, hogy a közelükben legyen.Ettől függetlenül megijedt, amikor ott találta Siobhanttörökülésben a hatalmas, baldachinos ágy közepén. Apókhálófüggönyöket, amelyek falként vették körül az ágyat,hátrafogták, és az ágymennyezetet tartó oszlopból kiállórózsatövisekre tűzték. A tündérmesébe illő környezetben Siobhanúgy festett, mint egy hercegnő azokban a rajzfilmekben. Nagyisoha nem helyeselte, hogy ilyeneket néz. A Nyárleány haja olyanhosszú volt, hogy az ágytakarót súrolta. Az indák élő tetováláskéntkígyóztak a teste körül, és a levelek susogva fordultak Aislinnirányába.'Túl csinos, hogy ember legyen. Természetellenes. Aislinnfélresöpörte a régi előítéleteket, de nem elég gyorsan. Befejezte asaját gondolatát: mint amilyen már én is vagyok. Nem ember.– Szomorúak vagyunk, amiért elment – suttogta Siobhan. –Próbáltuk maradásra bírni.Aislinn megtorpant.– Hogy mit tettetek?– Táncoltunk, és még a talizmánját is elvettük. – Siobhanlebiggyesztette az ajkát, és csalóka módon fiatalnak tűnt. – Aztánjött Niall, és elvette őt tőlünk. Megpróbáltuk magunk melletttartani.Ha Aislinn rákiabál a lányra, azzal nem ér el semmit. Siobhanunalmas volt, de okos. Néha idegesítően okos. Aislinn többnyireelhitte, hogy hűséges az udvarához, csak nem annyira, hogy százszázalékig meg lehessen bízni benne.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 216Aislinn szorosabbra húzta a köpenye övét, és leült. Nem azágyára, hanem a fésülködőasztal előtti székre.– Niall elvitte Sethet a parkból. A talizmánt is magával vitte?Siobhan lassan elmosolyodott.– Ő adta neki, így nem hagyná nálam, ugye?– Mert a talizmán tette Sethet... – Aislinn felemelte a gyönyörű,olajfából faragott hajkefét, de nem használta.– Ellenállóvá az illúziónkkal szemben, királynőm. – ANyárleány odament mellé, elvette tőle a hajkefét, és elkezdtefésülni Aislinn haját. – Biztonságot nyújt neki mindentündérillúzióval szemben.– Igen. Nialltől kapta, de ti elvettétek tőle. – Aislinn becsukta aszemét, ahogy a lány módszeresen kifésülte a csomókat a hajából.– Igen, ezt tettük – erősítette meg Siobhan.– Te?– Aislinn kinyitotta a szemét, és a lány tükörképére nézett.Siobhan keze megállt.– Nem – ismerte be. – Nem dühíteném fel így Niallt. Ha eztkérnéd tőlem, megtenném, de ha nem muszáj... Századokon áttáncoltunk együtt. Ő tanította meg nekem, mit jelent nemembernek lenni. Amikor a királyom a következő halandó lány feléfordította a figyelmét... – Megrázta a fejét. – Nem, nem dühítenémfel, csak ha a királyom vagy királynőm kérné tőlem.– Nem is tudtam, hogy van egy talizmánja – suttogta Aislinn.Ennyire nem bízott bennem?– Nem tudom, de sajnálom, hogy szomorú vagy. – Siobhantovább fésülte a lány haját.Aislinn szemét elöntötte a könny.– Hiányzik.– Tudom. – Siobhan megrázta a fejét. – Amikor Keenan márnem foglalkozott velem... Mindnyájan megpróbáltuk helyettesíteniKeenant. Néha azt gondoltam, sikerült. – Egy pillanatra lesütötte aszemét. – Aztán ő is elhagyott.– Niall. Ti ketten több mint...

217 MELISSA MARR– Ó, igen. – A lány arckifejezése semmi kétséget nem hagyottfelőle. – Az örökkévalóság hosszú idő, királynőm. A királyunkgyakran foglalkozott mással, de amíg nem talált rád, Niallnek voltcélja az udvarunkban. Szédítő gyengédséggel rejtette el sötétjellemvonásait. Nekem jutott az oroszlánrésze.Siobhan odasétált a szekrényhez, kinyitotta, és elővett egyruhát.– Ki kell öltöznöd a vacsorához. A király kedvéért.Aislinn felállt, és odament a szekrényhez. Kívülről végigfuttattarajta a kezét. A fába vésett tündérmulatságok képei láttán már nemámult el, ahogy a fényűző szoba láttán sem. Keenan rendezte beilyen pazarul a szobát, hogy boldoggá tegye. Aislinn nemtagadhatta, hogy tetszik neki, ahogy a szekrényben függő ruhák is.– Nem akarok kiöltözni.Siobhan hercegnőhöz méltó tökéletes arcán megvetés villant.Összefonta a karját a mellkasán.– Elmerültél az önsajnálatban. Elgyengítesz bennünket.Bananach meg erre ólálkodik. Az önzésed elvonja a királyodfigyelmét. Nem engeded, hogy megtalálja a boldogságot veledvagy a Télkirálynővel.– Ez nem...– Távol tartja magát Doniától, hogy melletted lehessen, amikorszükséged van a támogatására, de te még mindig nem vagyhajlandó úgy tekinteni rá, ahogy kellene: mint valódi királyodra éstársadra. Keenan kész feláldozni az új esélyeit Doniánál abban areményben, hogy te is továbblépsz. De te csak sírsz és rejtőzködsz,ő meg aggódik és szomorkodik. Elfogadhatatlan, hogy mindkettenszomorúak vagytok. Az udvarunknak nevetésre és frivolságra vanszüksége. A melankólia és az öröm tagadása meggyengíti alényetek lényegét, és ezáltal minket is. – Siobhan hangosanbecsapta a szekrény ajtaját, és panaszos pillantást vetett Aislinnre.– Ha nincs itt a halandód, hogy megossza veled a nevetést és azörömet, ha megfosztod a királyodat attól, hogy a másik királynőtszeresse, ha mindketten ilyen érzelgősök vagytok, akkor

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 218elgyengülünk, és szomorúak leszünk. Mindannyian megérezzük azörömötöket, ahogy ezt a kétségbeesést is érezzük. Menj, ésvacsorázz meg a királyunkkal. Engedd, hogy mosolyt csaljon azarcodra.– De nem szeretem. – Aislinn már akkor tudta, hogy gyengénekhallatszik, amikor kimondta ezeket a szavakat.– Szereted az udvarodat?Aislinn a tündérre nézett, akinek volt bátorsága kimondani azt,amit ő nem igazán akart hallani.– Igen.– Akkor légy a királynőnk, Aislinn. Ha hazajön a halandód,majd foglalkozhatsz vele, de most az udvarnak szüksége van rád.A királyodnak is, és nekünk is. Élvezd az életet... vagy küldd el akirályodat a Télkirálynőhöz, hogy jól érezze magát. Magad melletttartod, de nem adsz neki semmi okot arra, hogy mosolyogjon. Afájdalmad mindannyiunknak fáj. Fogadd el az örömöt, amelyetKeenan kínál.– Nem tudom, hogyan. – Aislinn nem akart továbblépni, delegalább önmagának beismerte, hogy élvezi Keenan megnyugtatójelenlétét. Siobhanra nézett, és jól tudta, hogy az arcára van írva,mennyire összezavarodtak az érzései. – Nem tudom, mit tegyek.– Dönts úgy, hogy boldog leszel – mondta gyengéden aNyárleány. – Mindnyájan ezt tettük.

22.FEJEZETAz elkövetkező négy napban Seth Sorcha rejtett városábanvárakozott. Miután találkozott a királynővel, Devlin egy tágaslakosztályban szállásolta el, amelyet egy terrárium tett teljessé,Boomer boldogan birtokba is vette. Nem volt rossz... egy fontosdolog kivételével. Öt napja hagytam ott Asht. Most azt kívánta,bárcsak válaszolt volna a hívásaira vagy az üzeneteire aznap,amikor eljött. Itt nem működött a telefonja. Egyáltalán nem volttérerő.Tényleg csak ez hiányzott neki: a kapcsolat Aislinnel. Úgy tűnt,minden más megjelenik magától, mielőtt kívánhatta volna. Aszobájába vitték az ételt, és ő figyelmen kívül hagyta az előírást,hogy ne egyen tündérétket. Már döntött: nem akarta elhagyni atündérek világát. Ha nem akar meghalni, ez az egyetlenlehetősége. Az első pillanat, amikor megízlelte a mindenvalószínűség szerint tündérek által készített és felszolgált ételt,nagy fontosságúnak tűnt: mintha elfogadná a változást, minthatestileg is elkötelezné magát mellette. Amikor megette azismeretlen gyümölcsöket és a papírvékony tésztát, azt kívánta,bárcsak mellette lenne Aislinn, de korábban is azt szerette volna,ha minden nap minden percében együtt lehetnének.Az ideje nagy részét a lakosztályban töltötte, de egy kicsit körülis nézett. Az első nap után rájött, hogy mindig, amikor a szobájára

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 220gondolt, oda tért vissza. Így kísérletezni kezdett. Csak rá kellettgondolnia, és három sarok után, mindegy, milyen messziretávolodott el előtte a szobájától, ott találta magát az ajtajáhozvezető folyosón.Néhány tündér figyelemmel kísérte, néhány halandómosolyogva figyelte.A lakosztályában rengeteg rajzolási kelléket talált, de nemtudott a művészetre koncentrálni. Az alkotáshoz nem ideális, hacsak üldögél, és azon töpreng, hogyan fog dönteni a királynő.Meditált. Készített néhány vázlatot. Olykor-olykor jogi és retorikaikönyveket olvasott, értekezéseket a tündérek munkájáról, néhányvastag esszét a föld alatti lényekről. Céltalanul mászkált. Újmeglátásokat keresett a könyvekben. Egy olyan épületben volt,amelynek a szobáit csak könyvek töltötték meg: karnyújtásnyiravolt tőle minden, amit csak kívánhatott.Minden, kivéve Asht.Ha nem hiányzott volna neki annyira a lány, gyanította, hogyjól érezné magát a számára kijelölt lakosztályban. Mintha egyművész számára készült volna. Az egyik fal csupa üvegből volt,így csodás fény szűrődött a szobába. Az üvegfalon túl hatalmaskert terült el. A szobában festőállványokat, festéket, tintát, vásznat,papírt talált, és egy kisebb, szomszédos helyiségben nyersanyagotés szerszámokat a fémművességhez. Mindent, kivéve ihletet. Nemtúl csábító vázlatot készíteni a kertről, miközben az ember egycellában ücsörög.Az elmúlt négy napban igyekezett leküzdeni a nyugtalanságát.Ismét a hatalmas ablakhoz lépett. Most, ahogy közelebbről isszemügyre vette, rájött, hogy az ablakban valamiféle ajtó rejtőzik.Megnyomta az üvegen található félhold alakú árnyékot, és azablak kifelé kinyílt. Ahogy belépett a kertbe, a virágokon és fákontúl megpillantotta az óceánt, egy hatalmas sivatagot, jeges tájakat,füves vidékeket, hegyeket... A szobájából csak a kertet látta, deamikor a kinti földet érintette a lába, nem valóságos dolgokjelentek meg előtte.

221 MELISSA MARRVagy valóságosak.Az óceánra koncentrált, és érezte a sós levegőt. Évekkel ezelőttmár élt a tengerparton. Linda imádta. Az apja nem nagyonrajongott a vízért, de Seth és az anyja élvezték. Amikor az anyjaszabadnak érezte magát, sokkal könnyebbnek találta, hogy anyalegyen. A tengeri szellőtől érezte így. Seth megízlelte a levegőbenazt az ismerős, csípős, sós ízt. Túl valóságosnak tűnt ahhoz, hogyillúzió legyen.Az egész univerzum Sorcha kezében van.Seth már értette, miért nem Huntsdale központjában vagy egymásik városban él, amikor egy ilyen utópisztikus világ rejtőzik itt.Donia földjén egész évben tél volt. Keenannek és Aislinnek ottvolt a park, de úgy tűnt, Sorchának egy egész világ jutott. Nemértette, hogy is akarhatna bárki önként elmenni innen. Tökéletesvolt.Itt megállt. Összpontosítania kell, hogy amikor szót kap, megtudja győzni a királynőt: ő is a tündérek világához tartozik. Doniameghallgatta, amikor beszélt; tőle kapta a tündérlátás képességét.Niall is meghallgatta, és felajánlotta a testvéri szeretetét. Úgytűnik, a tündérek kedvezően reagálnak az őszinteségre és abátorságra. Másrészt a vak imádat nem igazán meggyőző, nemmintha bármi logikus érvet fel tudna hozni. Nem akart véges életűhalandó lenni a tündérek világában. Remélte, hogy amikor Sorchavégül úgy dönt, meghallgatja a kérését, megértő lesz, és hogy errehamar sor fog kerülni. Nem tudta biztosan, mennyi ideig kellvárnia, vagy elmehet-e, ha megunja a várakozást.Rab vagyok?Nem kapott válaszokat, senkihez sem fordulhatott a kérdéseivel.Sorcha udvara nem hasonlított a Nyári Udvarra, amelyet állandócsevegés és nevetés jellemzett. Az övé... nyugodt volt, és nem túlszívélyes.Az egyetlen kivételt az a tündér jelentette, akinek a testétmintha az éjszakai égből vágták volna ki. Mindennap megállt nála,

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 222és felajánlotta, hogy megosztja vele a rajzfelszerelését, ha a fiúkifogyna valamiből.– Eljöhetnél a műtermembe. Alkothatnál.„Ez kedves tőled” vagy „Nagyra értékelem”, szokta ilyenkormondani. Gondosan elkerülte a „köszönöm” minden formáját.Elég jól megismerte a szabályaikat, hogy tudja: jobb, ha elkerüliaz üres szavakat.– A küszöbön át nem beszélgetünk – ismételte el mindennap alány, aztán habozás nélkül elment. Művész volt, ez a tudat szintemegnyugtatóvá, majdnem ismerőssé tette, azt leszámítva, hogymozgás közben távoli csillagok fénye sugárzott a testéből. Fehérárnyékokat vetett a falra. Semmi értelme nem volt, de Seth márnem várta el, hogy a tündérekre is érvényesek legyenek az emberilogika vagy fizika szabályai.Ma, amikor ismét elhangzottak a szokásos mondatok, Seth úgydöntött, hogy követi, ám néhány lépés után Devlinbe botlott. Azótanem látta a rideg tündért, hogy fojtogatta. Most szinte fizikaiakadályként tornyosult előtte a hallban.– Ahova Olivia megy, oda te nem léphetsz be.Seth figyelte, ahogy a csillagfényű tündérlány befordul asarkon, és eltűnik a szeme elől.– Megint fojtogatni akarsz?Devlin nem mosolyodott el. Szálfaegyenes testtartása és amozgása szigorú katonai kiképzésről árulkodott; minden izmaugrásra készen megfeszült.– Ha a királynőm ezt kéri tőlem, vagy ha az udvar érdekeitszolgálja, vagy…– Az is szerepel a listán, ha követem Oliviát?– Ha követed az égbe, halálra fagysz vagy megfulladsz. Egyiksem lenne kellemes. – Devlin még jobban kihúzta magát. – Ahalandók nem alkalmasak arra, hogy az égben sétáljanak.Az égben sétálni? Megfulladni? Megfagyni?Seth abba az irányba bámult, amerre Olivia rég eltűnt.– Az égbe? Szó szerint?

223 MELISSA MARR– Más anyaggal dolgozik, mint te. Nem túl gyakori. A félvérszármazásának köszönhető. – Devlin egy pillanatra nyugodtnaktűnt, az arckifejezése tiszteletről árulkodott. – Olivia csillagfénytsző. Falikárpitokat, amelyek annyira áttetszők, hogy mindennapszétfoszlanak. Az ég nem a törékeny halandók számára való. Atestednek levegőre és melegre van szüksége. Odafent egyiket semkapnád meg.– Ó!– Szőtt volna rólad egy portrét, de ez olyan következményekkeljárna, amelyeknek a legtöbb halandó nem örül.– Megölne – állapította meg Seth.– Igen. A portréit néha emberi levegővel teszi tartósabbá.Levegőt a művészetért cserébe. Egyensúly. – Seth észrevette aszenvedélyt Devlin hangjában: lehet, hogy az őrület beszélt belőle,de akkor az a művészet iránti őrült lelkesedés volt.Seth ettől a felismeréstől valahogy megnyugodott.– Sorcha azt kéri, keresd fel.Seth felvonta a szemöldökét.– Keressem fel?A hallgatag tündér nem válaszolt. Abba az irányba bámult,amerre Olivia eltűnt.– Lehet, hogy jobban járnál, ha követnéd Oliviát. Akirálynődhöz és Niallhez hasonlóan az én királynőmnek is azudvar érdekeit kell szem előtt tartania. A létezésed rendellenes, ésez az állapot tarthatatlan.Seth Boomerre pillantott, újfent meggyőződött róla, hogy a boaa hatalmas terráriumban van, majd bezárta a szobája ajtaját.– Hónapok óta tarthatatlan a helyzetem. Azért vagyok itt, hogyezen változtassak.– Tündérekkel üzletelni nem valami bölcs választás –figyelmeztette Devlin.– Nem a művészet az egyetlen, amiért érdemes meghalni.– Én is hallottam ilyesmiről. – Devlin habozott, és nyíltanvégigmérte a fiút. – Niall törődik veled, úgyhogy remélem, olyan

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 224okos vagy, amilyennek hiszed magad, Seth Morgan. A nővéreimse nem kedvesek, se nem gyengédek.– Nem akarok harcolni ellenük.– Nem erre gondoltam. Ritkán jár jól az a halandó, aki felkelti afigyelmüket, és te aztán nagyon érdekled őket. – Devlin nagyonnagyonhalkan beszélt. – Gyere.Seth követte Devlint a folyosókon, és még inkább érezte a rászegeződő pillantásokat. Nyugtalanító volt látni, hogy amikorelhalad mellettük, mondat közben elhallgatnak, megtorpannak,nem vesznek levegőt. Most is összevissza kanyarogtak azépületben, éppúgy, mint amikor Bananachot követte. Fel alépcsőkön, le a lépcsőkön, át a szobákon, amelyek mindegyformán néztek ki. Devlin végül megállt egy jellegtelen szobaközepén. Seth biztosra vette, hogy épp most haladtak át rajta. Furaajtaja van. Ahogy visszapillantott az ajtóra, a szoba hirtelenzsúfolásig megtelt tündérekkel.Mind engem bámulnak.– Fordulj meg, és nézz rám, Seth Morgan – parancsolta Sorcha.Amikor megfordult, a többi tündér eltűnt. A szoba is eltűnt.Egyedül maradt a királynővel egy hatalmas kertben. Az egyikoldalon a virágok szinte kaotikusan összefonódtak, hatalmas kékorchideák fojtogatták a százszorszépeket, amelyek igyekeztekkitörni közülük. A gyalogút másik oldalán rendezett rózsabokrokés papagájvirágok sorakoztak egyenlő távolságban a virágzókaktuszoktól és cseresznyefáktól.Seth maga mögé pillantott. A tündérek, a szoba, az épület, mindeltűntek. Ameddig csak ellátott, kertek, erdők és óceánokhúzódtak. Sorcha rejtett városa nem egyszerű város volt egyválaszfal mögött, egy egész világ bújt meg itt.– Csak ketten maradtunk – jegyezte meg a királynő.– Eltűntek.Sorcha türelmes pillantást vetett rá.

225 MELISSA MARR– Nem, csak átrendeződött a világ. Itt így működik. Az történik,amit én akarok. Itt szinte mindent az én gondolataim és igényeimirányítanak.Seth meg akart szólalni, kérdéseket akart feltenni, de nem voltrá képes. A talizmán szíját erősen megkötötte a nyakában, mégisúgy érezte, elképzelhetetlenül erős illúzió csábítja. Sorcha, aMagas Udvar királynője beszélget vele egy fantasztikus kertben...egy szálloda közepén.A királynő ránézett, és elmosolyodott.Ekkor megszólalt Seth telefonja. A fiú maga elé emelte:üzenetek hosszú sora futott végig a kijelzőn, és megjelent az ikonis, hogy hangüzenete érkezett. A telefonra meredt, a kijelzőközepén olvasható üzenetre – hol vagy –, és körülnézett.– Nem olyan, mint odaát. Itt egyetlen emberi szabály vagykészülék sem működik, csak akkor, ha én hasznosnak találomőket. Itt minden az én akaratomtól függ.Seth pontosan tudta, hol van. Leengedte a karját, és erősenszorította a telefont. Elkapta a királynő pillantását.– Ez a tündérek birodalma. Nemcsak te vagy tündér, hanem eza hely is. Egy másik világban vagyok. Nem olyan, mint Don házavagy a park...Sorcha nem mosolygott, de jól szórakozott.– A tündérek birodalmában vagyok – ismételte meg Seth.– Igen. – Sorcha felemelte a szoknyája szegélyét, és háromlépést tett felé. A fiú látta, hogy mezítláb van. Apró, ezüstös indáknőttek a lábujjai között, beborították a lábfejét. Ez nem pusztánillúzió volt. Nem olyan volt, mint a Sötét Udvar tetoválásai, vagy aNyárleányok élő indái. Cérnavékony ezüstszálak nőttek a bőréből,a részei is voltak, meg nem is.Seth azokra az ezüstszálakra meredt. Ha közelebbről ismegnézte volna, láthatná, hogy Sorcha bőrét mindenhol ilyenezüstös erezet díszíti. A vénák halvány körvonalai kirajzolódtak abőre alatt.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 226– A tündérek birodalmában vagy. – Sorcha még egy lépést tettfelé. – És itt is maradsz, amíg nem döntök másként. A halandókbirodalmában számos udvar létezik. De egyszer régen még csakkét udvar létezett. Az egyik züllött dolgokra vágyott, és elmentinnen. Néhányan követték... néhányan elég erősek voltak, hogysaját udvart alapítsanak. Mások is megtehették volna, de úgydöntöttek, egyik udvarhoz sem csatlakoznak. Itt csak én vagyok.Csak az én akaratom számít. Csak az, amit én mondok. –Leengedte a szoknyája alját, elrejtette az ezüstszálakkal átszőttlábát. – Senkit sem fogsz felhívni. Innen nem, az engedélyemnélkül nem.Seth telefonja egy marék pillangóvá változott, és elrepült.– Az én udvarom és az ő udvaruk között nem lesz semmifélekapcsolat. Jobban szeretném, ha rendesen viselkednél. – Sorcha afiú kezére nézett, és a telefon visszaváltozott. – Itt egyedül énhozok döntéseket. Egyedül uralkodom. Nincs sem utódom, semelődöm. A halandóból lett tündérkirálynőd boldogsága itt nemszámít. Soha.– De Ash...– Ha itt vagy, az én akaratomnak vagy alávetve. Te kerestélengem, te jöttél el hozzám, te vagy itt abban a világban, amelyrőlsok halandó álmodott már, és meg is haltak érte. Itt mindennek áravan. – Egyáltalán nem zavarták a fiú aggodalmai. Arca merev,ezüstös maszk volt csupán, tenyérrel felfelé kinyújtotta a kezét.A fiú odaadta neki a telefonját.– Miért kellene meghallgatnom a kérésedet, Seth Morgan?Mitől vagy olyan különleges?Seth ránézett. Sorcha maga volt a tökéletesség, ő meg... nemvolt tökéletes. Mitől vagyok különleges? Élete nagy részében őmaga is ezen töprengett. Mi tesz bárkit is különlegessé?– Nem tudom – ismerte be.– Miért akarsz tündér lenni?– Hogy Aislinnel lehessek. – Elhallgatott, igyekezett megtalálnia megfelelő szavakat. – Számomra ő az igazi, az egyetlen. Az ilyet

227 MELISSA MARRnéha egyszerűen csak tudja az ember. Soha senki és semmi nemfog feleannyit sem jelenteni, mint ő most. És holnap mégfontosabb lesz számomra.– Tehát azért kéred tőlem az örökkévalóságot, mert szerelmesvagy egy lányba?– Nem – javította ki magát Seth. – Azért kérlek, hogy változtasstündérré, mert egy tündérkirálynőt szeretek, és mert ő megérdemelvalakit, aki önmagáért szereti, nem pedig azért, merttündérkirálynő. Szüksége van rám. Vannak olyan tündérek, jótündérek, akiket szeretek, de mivel halandó vagyok, terhet jelentekszámukra. Törékeny vagyok. Véges az életem. – Érezte, hogyhangosan kimond olyan gondolatokat, amelyeket korábban talánmagának sem mert bevallani. Sorcha jelenlétében viszontmegtalálta a megfelelő szavakat. – Ebben a világban élek. Itt élnekazok, akikkel törődöm, a nő, akit szeretek, és barátaim vannakmindhárom udvarban... Ide tartozom. Csak mondd meg, mibekerül, hogy velük maradhassak, és elég erős legyek ahhoz, hogy necsalódjanak bennem.Sorcha elmosolyodott.– Különös egy halandó vagy. Meg tudnálak kedvelni.– Kedves tőled. – Csak ennyit felelt; tudta, hogy nemköszönheti meg.– Nem, nem vagyok kedves. – Egy pillanatig úgy tűnt, elnevetimagát. – De érdekelsz... Ha tündérré akarsz változni, évente egyhónapot velem kell töltened.– Beleegyezel? – Seth tátott szájjal bámult rá, a lába elgyengült.Sorcha vállat vont.– A kedvemre való vagy... és megvan benned a lehetőség, hogya tündérbirodalom hasznára válj, Seth Morgan. Nem adomkönnyen ezt az ajándékot. Életed végéig hozzám leszel kötve.– Más módon már így is hozzá vagyok kötve két másikudvarhoz, és nagyon kedvelek egy harmadikat. – Elöntötte afélelem, de igyekezett leküzdeni. Ez az, amit akart, de azért ijesztővolt. Az örökkévalóság a tét. Becsukta a szemét, és megpróbált a

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 228légzésére és a nyugodt helyekre összpontosítani az elméjében. Ezegy kicsit enyhített a pánikon.– Mit kell tennem? Hogyan működik? – kérdezte végül.– Egyszerű. Csak egy csók, és tündérré válsz.– Egy csók? – Seth ránézett. Volt két másik tündérkirálynő, akicsókot kérhetett volna tőle anélkül, hogy kényelmetlenül érezzemagát. Soha nem unta meg Aislinn csókjait, és Donia... rá nemgondolt így, de nagyon kedvelte. Ráadásul bosszantaná Keenant,ha megcsókolnám. Erre a gondolatra elmosolyodott.A Magas Udvar királynője azonban egyáltalán nem keltettbenne erotikus vagy romantikus érzéseket. A művészettörténetikönyvekben látható rideg, merev, ókori szobrokra emlékeztette.Aislinn már azelőtt is szenvedélyes volt, hogy Nyárkirálynő lettbelőle, és lehet, hogy Donia maga a megtestesült Tél, de afagyosság azért nem ugyanaz, mint a higgadtság.– Nincs más megoldás? – kérdezte. Ez a csók fura kérésnektűnt. A tündérek okosak, ráadásul nem hazudnak. Seth tudta, hogynemcsak elvárják a kérdéseket, hanem dicséretesnek is tartják, havalaki kérdez.A királynő arckifejezése nem változott. Az érzelem legkisebbszikrája sem villant fel rajta, de amikor megszólalt, a hangja aztsugallta, jól szórakozik.– Valamiféle próbatételre számítottál? Egy látszólag lehetetlenfeladatra, amelyről aztán majd büszkén beszámolhatsz akirálynődnek? Szeretnéd elmesélni neki, hogy rátaláltál egysárkányra, és megölted a kedvéért, mert annyira szereted?– Sárkányra? – Seth óvatosan mérlegelte a szavait. – Nem, nemigazán. Csak nem hiszem, hogy Ash örülne, ha megcsókolnálak, ésa tündérek nem mindig túl közlékenyek a részleteket illetően.– Valóban nem. – Sorcha leült egy ezüstből kovácsolt székre,amely majdnem olyan elegáns volt, mint ő maga. Kecses vonalakdíszítették, amelyeknek nem látszott az eleje és a vége, minthakelta szalagminta lenne. Amikor leült, még nem is léteztek.– Szóval van más megoldás? – sürgette Seth.

229 MELISSA MARRSorcha széles mosolyt villantott rá, és a fiú egy pillanatra azthitte, a többi része eltűnik. A királynő ehelyett egy legyezővellegyezte magát, amelyet a ruhaujjából csúsztatott elő. Ez azálszemérmes mozdulat nem illett hozzá, hiszen láthatóan jólszórakozott.– Olyan megoldás, amilyenre hajlandó lennék, nincs. Egy csókaz új uralkodódnak. Csak az tűnik fair kérésnek, amit nem akarszönként nekem adni.– Nem hiszem, hogy a „fair” lenne itt a megfelelő sző.– Vitatkozol velem? – A legyező megállt.– Nem. – Seth biztos volt benne, hogy Sorcha érdeklődvefigyeli, ezért aztán nem hátrált meg. – Inkább megvitatunkvalamit. A vitatkozáshoz düh vagy félelem kell.Sorcha keresztbe tette a bokáját, elrendezte régimódi szoknyáit,és láthatóvá váltak a lábán felfelé kúszó ezüstszálak.– Szórakoztatsz.– Miért egy csók?– Gondolod, hogy a te Nyárkirálynőd egy csókot is bánna? –Egy csepp veszély csendült ki Sorcha hangjából.– Nem örülne neki.– És ez elég ok számodra, hogy ne akard?– Igen. – Seth megrángatta az ajkába fúrt karikát, és remélte,hogy nem pontosan azt mondta, amit Sorcha hallani akart.Ugyanakkor egyre biztosabb volt benne, hogy Sorcha örülne neki,ha Aislinnek nem tetszene.Nem jó taktika, hogy nem hazudunk a tündéreknek. Ebben apillanatban nem igazán érdekelték az erkölcsi kódexek. Ő ishazudna nekem, ha képes lenne rá.– Talán az egyszerű dolgok a legnehezebbek – mondta szintesuttogva a királynő.Aztán hívogatóan kinyújtotta a kezét, amit Seth hirtelen el akartutasítani. Az elmúlt hónapokban tündérek vették körül, de Sorchatermészetellenesen hosszú, vékony ujjai mégis a frászt hozták ráEzzel a kecses kézzel össze tudna zúzni.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 230– Olyanná tenne, mint amilyen te vagy? Tündérré változnék?– Igen, de csak akkor, ha minden évben egy hónapot abirodalmamban töltesz, és hűen szolgálsz. – Sorcha nem mozdult,csak csontsovány kezét mozdította meg, amely nem is remegett. –Abban az egy hónapban halandó leszel.Seth lába alig mozdult, de az esze azt súgta, muszájmegmozdulnia. Visszavonulni vagy előremenni, nem volt másválasztása.– Egy csók cserébe azért, hogy Ashsel töltöm azörökkévalóságot.Ekkor Sorcha nyugalma megingott.– Ó, nem, azt nem garantálom. Egy csókért cserébe olyanhosszú életű leszel, mint a tündérek. A tündérek törvényeivonatkoznak majd rád, nem leszel képes hazudni, a szavad annyitér majd, mint egy esküszó. Képes leszel az alapvető illúziómegteremtésére. Szinte minden szempontból olyan leszel, mint mi,csak rád nem hat majd méregként a hideg vas és acél, mert ahalandóságod egy részét megőrzöd. Ami a királynődet illeti, anyártündérek szeszélyesek, az érzelmeik ingatagok. Azt nemígérhetem meg, hogy vele töltöd az örökkévalóságot.Sorcha intett neki az ujjával, hogy menjen közelebb hozzá.– Gyere. Ha elfogadod az ajánlatot...Seth a királynő felé lépett.– És önmagam maradok? Odakint és itt is? Ott nem leszek azalattvalód?– Így igaz – erősítette meg Sorcha. – Gondolkodj el aszavaimon, Seth Morgan. Most kell döntened. Ha ma hátatfordítasz nekem, utána már nem él az ajánlatom.Elfeledkezem valamiről? Épp eleget olvasott már a tündérekszerződéseiről ahhoz, hogy tudja: mindig kedvezőbbnek tűnnek,mint amilyenek valójában. A halandók azóta alkudoznak atündérekkel és vesztenek a kiskapuk miatt, amióta kapcsolatbakerültek velük. Odafigyelt, amikor Aislinn a tündérek ügyeiben

231 MELISSA MARRjárt el, könyveket kölcsönzött Doniától, beszélt Niallel. Apontosság a lényeg.Egy csók, évente egy hónap, és az örökkévalóság Ashsel.Semmi okát nem látta annak, miért lenne ez rossz üzlet. Kivéve,ha...– Egymás után jönnek a hónapok, amelyekkel tartozom neked?Sorcha lélegzetelállítóan mosolygott. Most az a tündérkirálynőállt előtte, akire számított. Az a felcsillanó érzelem ellágyította atündéri tökéletességét, és Seth meglátta benne ugyanazt a huncut,bájos csábítást, amely Aislinnre és Doniára is jellemző volt.– Nem. Egy hónap velem, aztán tizenegy hónapra visszatérhetsza halandók világába. – Sorcha illúziót keltett, és végül úgy nézettki, mint a fiú minden álma: tökéletes volt, érinthetetlen, ésvalahogy megérdemelte, hogy ezért imádják. – Természetesen aztis kérheted, hogy a maradék tizenegy hónapot is itt töltsd velem.Seth megragadta a talizmánt, amelyet Nialltől kapott. Addigszorította, amíg a sima kő szinte a bőrébe vágott. Ebben apillanatban nem sok hasznát vette, már ha volt haszna egyáltalán.– Ebben ne reménykedj.– Elfogadod az ajánlatomat, Seth Morgan?A fiú megrázta a fejét, mintha a pókhálókat akarná eltüntetni,amelyek akkor fonódtak köré, amikor Sorcha beszélt.– Igen.– Ez a te döntésed. Gyere hozzám, ha így döntesz. Elfogadod,Seth Morgan?A fiú közelebb ment hozzá, hagyta, hogy magukhoz húzzák aző szemének láthatatlan indák. Megfoghatatlan szálak fonódtakköré, amelyek Sorchához fűznék, biztosítanának számára egyhelyet a tisztaság világában, és megvédenék a halandó életromlottságától a tündérek birodalmán kívül.És Sorcha maga a tündérbirodalom. Ő jelent itt mindent.– Ezt választom – ismételte meg Seth.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 232– Ha egy tündérkirálynő alattvalója vagy, minden leheleteddelőt szolgálod. Habozás nélkül felajánlod a hűségedet és ajelenlétedet minden évben egy hónapra, amíg csak lélegzel?A fiú a földön térdelt a királynő előtt, és megérintette atökéletes kezét. Hívogatták a Sorcha szemében felvillanóholdfényes szikrák. Ha tévedett, elpusztítják. Elengedte atalizmánt, amelyet eddig szorongatott, és Sorcha felé nyúlt.Az én királynőm.– Nekem adnád az utolsó leheleted is, ha ezt kérném tőled?Elfogadod, amit kínálok neked, Seth?A fiú megborzongott.– Igen. Elfogadom. Ezt választom.– Akkor csókolj meg, halandó.Sorcha várt. A Nyárkirálynő halandója térdelt előtte, a kezétszorongatta, és a saját talizmánja és az ő kedvessége ellenére semtudott ellenállni az illúziónak. Uralma alatt tartotta a vonzerejét, deez a halandó az övé lesz. Már akkor tudta, amikor először állt eléés bátran a halhatatlanságot kérte tőle. Most is látta, ahogy ajövőbe nézett. Seth Morgan hozzá tartozott, az ő udvarához, atündérek birodalmához. Fontos volt, és nemcsak arra volt szükség,hogy erős legyen, hanem hogy olyan erővel rendelkezzen,amilyennel csak néhány tündér.Amikor a fiú megingott, Sorcha elgondolkodott azon, mennyirebölcs döntést hozott. Saját magából ad egy darabot a fiúnak, amitSethnek nem kell tudnia, mint ahogy azt sem, milyen ritka kincsez. Képes egy ilyen cserére, de ez nem azt jelenti, hogy gyakran éla lehetőséggel. A halandókból nem lesznek egyszerűen tündérek,csak ha összekötik a sorsukat annak a tündérnek a sorsával, akimegosztotta velük a tündéri lényét. Ezt kétféleképpen lehet elérni:szeretettel vagy láncokkal. Ha a fiú színtiszta önzésből keresné fel,ő is önző módon reagálna. Ha Seth önzetlenül viselkedne, és nem asaját érdekei vezetnék, ő is viszonozná a nagylelkűséget.– Egy csók, amely megpecsételi a megállapodásunkat, ésmegfoszt a halandóságodtól. – Sorcha nem engedte, hogy a

233 MELISSA MARRremény belekússzon a hangjába. Azt akarta, hogy a fiú méltólegyen arra, amit adni kíván neki. Hitt abban, hogy méltó rá. Sethmég mindig elfordulhat tőle, még most is okozhat neki csalódást.– Te nem ő vagy – suttogta a fiú. – Csak őt csókolhatom meg.– Légy erős, Seth. – Sorcha továbbra is uralta az illúziót. – Haezt akarod, meg kell csókolnod.– Megcsókolni téged. – A szavai nem folytak össze, nem voltakzavarosak, de valahogy lassabban beszélt.Sorcha nem nyúlhatott felé, nem foszthatta meg azakaraterejétől. A döntés a fiú kezében volt. A döntés mindig ahalandóké.– Pecsételd meg az üzletet, vagy utasítsd el az ajánlatot.Seth nem látott tisztán, a szíve vadul zakatolt. Aztán felvontaegyik piercinggel díszített szemöldökét, és Sorcha meglátott bennevalami váratlant.– Igen, királynőm. – Seth Sorcha szemébe nézett, tenyérrelfelfelé fordította a királynő kezét, és gyengéden megcsókolta. – Acsókod.Sorcha egy pillanatig nem is reagált. Íme egy bátor halandó.Ritka kincs az olyan ember, aki elég erős, hogy ellenálljon aVáltozatlanság Királynőjének. Bananachnak igaza volt, és a saját,jövőről szóló víziói is igazaknak bizonyultak: ez a halandó más.Kevesebbért is indítottak már háborút.Talpra segítette a fiút, és fogta a kezét, ahogy Seth teste aváltozás első hullámának hatására megingott.– Az üzlet megköttetett.Seth elhúzódott tőle.– Rendben.A királynő úgy tervezte: a csókjával elkábítja, hogy kevésbéérezze a fájdalmat. Nem kellene szenvednie azért, mert okos volt.Nem becsületes dolog kedvességet ajánlani az alattvalómnak.Amikor Keenan tündérré változtatta a halandó lányokat, nekikmajdnem egy egész év állt a rendelkezésükre, hogy

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 234alkalmazkodjanak a változáshoz. Sethnek csak egy hónap jutott... atündérek birodalmában. A változás első hulláma kemény lesz.Sorcha nem engedte, hogy az alattvalói feleslegesenszenvedjenek. Annak semmi értelme.– Kérem a talizmánod.Seth engedelmeskedett, már Sorcha volt a királynője.Aztán Sorcha álcát öltött, és úgy nézett ki, mint a fiú másikkirálynője.– Seth? Gyere ide.– Ash? – Zavarodottan bámult Sorchára.– Hadd segítsek – nyújtotta felé a kezét a királynő.– Rosszul érzem magam. Ash, betegnek – motyogta. Amikormegpróbált körülnézni, egy kicsit imbolygott a lábán. – Honnankerültél ide? Hiányoztál.– Egész idő alatt itt voltam.Kevés igazság ilyen teljes, mint ez a /elismerés.– Le kell ülnöm. – Seth egy fal felé nyúlt, amely nem is volt ott.Sorcha megsimogatta az arcát.– A halandóknak semmi dolguk ebben a világban. Néhafelkeltik azoknak a figyelmét, akikét nem kellene...– Csak a te figyelmedet próbálom felkelteni. – Egy pillanatraSorcha homlokának támasztotta a fejét, aztán elhúzódott tőle.Zavart kifejezés ült az arcán. – Te nem is vagy ilyen magas.– Sss. – Sorcha megcsókolta, és közben az új tündérenergiakiszorította Seth testéből a halandóságát. Hagyta, hogy a sajátmegnyugtató lélegzete a fiúba áramoljon. Nem szünteti megteljesen a fájdalmát, de segít neki. Lehet, hogy a tündérekbirodalmában újra tudja alkotni a világot, de mindent azért még ősem tud megváltoztatni. Fájdalom, öröm, betegség, vágyakozás –vannak olyan dolgok, amelyeket még a Magas Udvar királynőjesem tud befolyásolni.Sorcha azon kapta magát, hogy reméli, a Nyárkirálynő méltóennek az egykorvolt halandónak a szenvedélyére és áldozatára.Mert ő már az én alattvalóm.

235 MELISSA MARRÉs mint minden jó királynő, Sorcha is azt tette, ami azalattvalóinak a legjobb, ha megkérték rá, ha nem.

23. FEJEZETDonia a szökőkútnál várt a Willow-n. Ilyen késői órán a halandószaxofonos már rég elment, és a korábban a vízben pancsológyerekeket már ágyba dugták. Matrice, a fehérszárnyúgalagonyalány egy közeli fán gubbasztott. Nem sok tündér volt ittilyenkor. Ahogy az ág szélén ülve az eget nézte, megtépázottszárnya úgy lebegett, mint egy kettészakított pókháló. A tér másikvégében Sasba gubbasztott a földön, és éberen figyelt. Távolabbnéhány kecskelábú vízitündér járkált.Donia válaszokat akart, és a négy tündér közül, akitmegkérdezhetett, csak egy tűnt segítőkésznek. Sorchát nemlehetett megkérdezni, Keenan hallgatott, Bananach megőrült. Márcsak Niall maradt. Seth hirtelen eltűnése után és atündérbirodalomból származó elsuttogott pletykák hallatán Doniabiztos volt benne, hogy Seth a tündérek birodalmában van,ahonnan a halandók – és jó néhány tündér – soha nem térnekvissza.A Magas Udvar királynője bizonyos szempontból rugalmatlanés kegyetlen volt, néha még a Sötét Udvar is szelídnek tűntmellette. Vagy talán a saját félelmem befolyásol. A Nyár növekvőereje melankolikussá tette. A Télnek semmi keresnivalója nem voltebben az egyre melegebb évszakban, de ha meghívná Niallt azotthonába, azzal mintegy elárulná Keenant. Egy rövid ideig együtt

237 MELISSA MARRlehettek, és noha egy valódi kapcsolat esélye már elszállt, még ígysem bírta elviselni a gondolatot, hogy fájdalmat okozzon neki.Niall egyedül érkezett. A föld fölött elnyúló árnyakkecsességével mozgott, ugyanolyan laza arroganciával, mint Irial.A kezében égő cigarettát tartott, ez a szokása az udvar irántifelelősséggel együtt alakult ki. Már annak az udvarnak amegtestesítője volt, amelyet egykor visszautasított. Az erőszak éskísértés már akkor ott bujkált benne, amikor még a NyáriUdvarhoz tartozott. Donia szerint Keenan épp ezért tartotta aközelében, de az új volt, hogy olyan jól érezte magát az árnyaitársaságában.Niall némán leült mellé a padra.– Miért van Seth a tündérek birodalmában? – kérdezteköszönésképpen Donia.– Mert bolond. – Niall rosszalló képet vágott. – Tündér akartlenni. Bananach elvitte Sorchához.– Szerinted Sorcha megtartja, átváltoztatja, vagy...Niall egy pillantással elhallgattatta.– Szerintem Sorchának az a szokása, hogy elrabolja ahalandókat, akik látják a tündéreket, és Seth valószínűleg bajbanvan.– És Keenan? – Nem akadt el a nyelve, de fájt, hogy most rólakérdez. Korábban még reménykedett, hallotta a fiú szerelmivallomását, aztán néhány nap múlva Keenan elköszönt tőle.Közeledett a napforduló, de nem fogja vele tölteni.Niall eloltotta a cigarettáját a csizmája talpán, aztán megszólalt.– Seth eltűnt, és a Nyári Udvar nem találja. Kizárt, hogyKeenan legalább ne gyanítsa, hol van... különösen, hogy szerintemAsh elmondta neki: Seth szeretne tündérré válni.Donia lustán hagyta, hogy a hópelyhek megtöltsék a tenyerét, ésegy kis szobrot formázott belőlük: egy magányos, ló formájútündér lustálkodott egy szökőkútban. Niall csendben ült mellette asötétben, és várta, hogy a lány irányítsa a beszélgetést. Nemerőszakoskodott, még most sem, hogy annak az udvarnak a feje

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 238volt, amelytől legalább annyira féltek a tündérek, mint a TéliUdvartól.A helyzet Beira halálával kezdett megváltozni. Keenan egyrejobban megerősödött, és amikor Irial lemondott a trónról,megbomlott az egyensúly, és minden bizonytalanná vált. AmiótaDonia rájött, hol lehet Seth, többször is elgondolkodott azon, hogyha Aislinn is megtudná, az jó vagy rossz irányba befolyásolná-e aküszöbön álló ellentéteket. Ha megtudná, Seth után menne, és aMagas Udvar legyőzné a Nyári Udvart. Mérges lenne, mertKeenan elhallgatta előle az igazat, ami még tovább gyengítené azudvarukat. Ha viszont nem mondják el neki, az kegyetlenség, éselkerülhetetlenül tovább mélyítené a Nyári és a Téli Udvar közöttiszakadékot. Aislinn nem bocsátana meg Doniának, Niallnek éssenkinek sem, ha kiderülne: ők mind tudták, hol a szerelme. HaSethet megölnék a tündérek birodalmában... és Aislinn megtudná,hogy mindenki elhallgatta előle, hol a fiú, az végzeteskövetkezményekkel járhatna.– Elmondjuk neki? – kérdezte Donia.Niallnek nem kellett megkérdeznie, kire gondol.– Nem vagyok biztos benne. Egyre közelebb kerül... –Elhallgatott, gyengéd pillantást vetett a lányra.– Tudom.Niall újra rágyújtott. A cigaretta meleg, vörös fénnyel izzott aszinte fénytelen éjszakában.– Ha elmondjuk neki, az tovább bonyolítja a helyzetet. Ashutána akar majd menni. Bananach elmesélte, hogy már nem kellsok a valódi erőszak kirobbanásához.Donia megpróbálta elválasztani egymástól ezt a kettőt: ő magaazt kívánta, hogy Seth térjen vissza Aislinnhez, és tudta, hogy haAsh tudomást szerez a fiú hollétéről, kitörhet a háború. A Sorchaelleni fellépés beláthatatlan következményekkel járna. Ám az semkecsegtetne túl sok jóval, ha a Nyárkirálynő megtudná: a Téli és aSötét Udvar is tudott arról, hol van Seth.Vagy ha megtudná, hogy Keenan is tudja.

239 MELISSA MARRNiall felsóhajtott.– Nem tudom. Meglátogatom Sorchát. Megnézem, mi vanSethtel, és ha kell, magammal hozom. Valószínűleg már rég itt lettvolna az ideje felkeresnem a tündérbirodalmat...Donia összelapította a hószobrot, és hagyta, hogy a hópelyhek aföldre hulljanak, ahol azonnal elolvadtak.– Nem vagyunk az alattvalói.– Sorcha nem olyan, mint mi, Donia. Tőlünk eltérően ő nemképes megváltozni. Ő adja a tündérbirodalom lényegét. – Niallkinyújtotta maga előtt a lábát, és keresztbe tette a bokáját. – Ha atörténetek igazak, ő az első közülünk. Ha idejönne, mindnyájan azalattvalói lennénk. Ha visszamennénk a tündérbirodalomba, ott isugyanez történne. A legkevesebb, amit megtehetünk, hogytiszteletet tanúsítunk iránta.– Olvastam a könyveit, Niall. Nem vagyok biztos benne, hogymind az alattvalói lennénk, ha odamennénk. A te udvarod az őellenlábasa volt.– Az évszázadokkal ezelőtt történt. – Niall árnyéklányai acigarettájának kékes füstjében tekeregtek, és jókedvűen táncoltakmellette, meghazudtolva szelíd szavait. – A te udvarod jelenlegerősebb. Az enyém nem lenne képes szembeszállni vele.– Nem tudom. Valahogy úgy érzem, erősebbek vagytok,mintsem beismered.Niall ajka mosolyra húzódott. Donia érezte, hogy felengedbenne a feszültség, jóllehet a múltban voltak konfliktusaik: a fiúKeenant szolgálta, ő meg ellenük cselekedett. Niall boldognaktűnt. Hosszú évszázadokkal azelőtt, hogy ő egyáltalán a világrajött, a fiút csúnyán bántották Gabriel Kutyái, Irial és Keenan. Aváltozatosság kedvéért megnyugtató volt vidámabbnak látni.– Kedves tőled, hogy ezt mondod. Ha Sorcha sok időt tölteneitt, nem számítana, amit most tudunk. Olyan könnyedénújrateremti a világot, ahogy mi levegőt veszünk. Egyszer régen,egy örökkévalósággal ezelőtt, mellette voltam, amikor még Miachtszolgáltam, de miután Keenan megszületett... – Niall vállat vont,

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 240mintha nem bánná, hogy így történt, de szinte tiszteletteljes hangjaelárulta, mit jelentett neki egykor Sorcha. – Elszólított akötelesség. Miach udvarának szüksége volt rám. Tavishsel együttigyekeztünk rendet tartani, amíg Keenan elég idős nem lett ahhoz,hogy megszökjön Beirától. A Télkirálynő engedte ugyan, hogymeglátogassa az apja udvarát, de egy udvarnak uralkodó kell.Megtettük, amit tudtunk.Donia nem szólt semmit. Azokra az évekre gondolt, amelyeketKeenan Beira házában töltött, az udvarra, amelynek nem voltvalódi királya, és Niallre, aki megpróbálta irányítani az udvart,amely nem is volt az övé. Semmi szükségük nem volt arra, hogyezeket most szóba hozzák. Más irányba terelte a beszélgetésmenetét.– Szerinted mióta van ott Seth?– Számára csak néhány napnak tűnik az ott töltött idő. Ahhoznem elég, hogy pánikba essen, de... odaát ez heteket jelent.Elrendeztem itthon a dolgokat, hogy elmehessek ésmegkereshessem. Ha meg tudom védeni, nem hagyom, hogybántsák.Donia bólintott.– Bananach felkeresett. – Addig a pillanatig nem volt biztosbenne, hogy elmondja a fiúnak, de az uralkodás elengedhetetlenrésze, hogy hallgat az ösztöneire. Az ösztönei most azt súgták:Niallnek semmi köze a hollólány mesterkedéseihez.– És?– Megmutatta nekem a jövőt. – Donia összefonta a karját magaelőtt. – Azt hittem, van esélyünk, de aztán ez történt. Megmutattanekem, hogy... olyan vagyok, mint Beira.– Ez csak a lehetséges jövő – emlékeztette Niall.– Ha háború készülődik, nem akarom, hogy miattam törjön ki –suttogta a lány. A kételyei és az aggodalmai nem tűntek el csakazért, mert ő a Télkirálynő. Ha a rangjának bármi jelentősége volt,csak annyi, hogy a kételyei és az aggodalmai végzeteskövetkezményekkel járhatnak.

241 MELISSA MARRÉn nem Beira vagyok. Miattam nem fogja újra elborítani azerőszak a világunkat.Niall hangja viszont erőszakosan csengett.– Szerinted miért fogom vissza magam, és miért nem lépek felKeenan ellen? Elég erős vagyok ahhoz, hogy lecsapjak rá. Nekedis megvan hozzá a hatalmad. Mégsem tesszük. Nem vágyom abékére, de az udvarom számára most nem a háború jelenti amegoldást. Ha így lenne...Donia megborzongott a fiú hangjából kicsendülő kegyetlenséghallatán.– Miért hagyod, hogy Bananach szabadon garázdálkodjon?– Nem hagyom. Igyekszem pórázon tartani annyira, hogymegakadályozzam egy totális háború kitörését. Szerinted Irialmiért rám hagyta… Igyekszem ugyanazt tenni, amit te: megtalálniaz egyensúlyt, hogy ne gyengüljön meg az udvarom. Viszont tőledeltérően én meg akarom támadni Keenant. Nem bocsátok megneki, mint te, de a háború akkor sem válik az udvaraink javára.– Tehát nem mondjuk el Ashnek, hogy Keenan gyanítja, vagytalán tudja is, hol van Seth. – Doniának nem tetszett ez amegoldás, de ha Aislinn megtudná, hogy Keenan félrevezette, mégrosszabb helyzetbe kerülnének. A Nyárkirály olyan dühös lenneDoniára és Niallre, hogy az veszélyeztetné az amúgy is törékenybékét.Niall bólintott.– És lemondasz róla.– Megpróbálom – suttogta a lány. Szinte fizikai fájdalmatokozott neki ezt kimondani. Nagyon közel került a szerelemhez,amelyről álmodozott, de aztán elvesztette: ez rosszabb volt, mintha nem is tudta volna, hogy csak egy karnyújtásnyira van tőle. –Ash idővel el fogja fogadni Keenant. Ha van időnk, és bölcsdöntéseket hozunk, talán elkerülhetjük a háborút.– Egykor ebben reménykedtem, és erre számítottam: Keenan akirálynője oldalán, boldogan, erősen. Csak ez számított – mondtaszomorúan Niall. Az árnyéklányai vigasztalva simogatták a vállát.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 242– Én is. – Donia még most is erre vágyott, csak nem mondta ki.Nem arra, hogy Keenan és Aislinn egy párt alkosson, hanem hogya fiú megtalálja a boldogságot. Még most is. Mindazok után, amitörtént. Csak azt kívánta, hogy a fiú boldogsága ne jelentse egybenaz ő boldogtalanságát.Néhány percig barátságos csend borult rájuk, aztán DoniaNiallre nézett.– Jobban szeretném, ha megfékeznéd Bananachot, de haháborúra kerül a sor, a Téli Udvar követi a régi szokásokat.– Vagyis? – Niall olyan lassan fordult felé, akár egy halandó.– Vagyis az udvarom szövetségre lép a Sötét Udvarral. –Amikor Donia felállt, az öléből a földre hullott a hó. Várta, hogyNiall csatlakozzon hozzá. – Akár a Nyári, akár a Magas Udvarellen. Békét akarok. Meg... még sok minden mást is, de végül aztkell tennem, ami az udvaromnak a legjobb.– Ha elég hosszúra nyúlna a háború, hogy Keenan szenvedjenmiatta... – Niall elmosolyodott. Abban a pillanatban olyanhalálosnak tűnt, hogy könnyű volt elfelejteni: nem mindig ő volt aSötét Király. – Igencsak kísértésbe esnék, de Sorcha ellen harcolni,azt egyikünk sem akarja, Donia.– Inkább harcolok ellene, mint Keenan ellen. – Niall válláratette a kezét. – Seth ártatlan halandó. Hagynád, hogy Sorchabántsa? Hajlandó lennél összefogni Keenannel, hogy megvéddSethet, ha úgy hozná a szükség?– Igen, de sokkal szívesebben harcolnék ellene.– És mi van Sethtel?– Ő a testvérem – felelte egyszerűen Niall. – Sorcha nem tartjaott az akarata ellenére.Donia érezte, hogy egy kicsit meginog. Túl sok időt töltött amelegen, ami kezdte megviselni.– El kell menned a tündérek birodalmába.– És ha nem Sorcha ellen kell harcolnunk? SzembeszállnálKeenannel?

243 MELISSA MARR– Nem szívesen, de ha muszáj, akkor megteszem. – Donia a fiúszemébe nézett. – Seth a tündérek földjén van, így aztán mindegy,mit lépünk, a helyzet egyre bonyolódik.– Bananach pontosan ezért vitte oda – dünnyögte Niall, aztánmegfogta a lány karját, és kikísérte az udvarról. A mozdulataismerősen megnyugtató volt. Donia most nem merenghetett amúlton és a veszteségein, amelyekbe évekkel ezelőtt bele kellettvolna törődnie. Elérkezett az ideje, hogy felkészüljön a jövőre,legyen az bármilyen halálos.

24. FEJEZETAislinn idegesen álldogált a hivatalos ebédlő ajtaja előtt. Az utóbbiidőben minden este együtt vacsorázott Keenannel. Néhacsatlakozott hozzájuk néhány Nyárleány, néha más tündérek is, dema este kettesben lesznek.Dönts úgy, hogy boldog leszel. Ezt tanácsolta neki Siobhan, ésazóta úgy ismételgette ezt, mint valami mantrát. Hetek óta erretörekedett: nem arra, hogy feladja, hanem hogy ne merüljön bele abánatba. Nem sikerült.Mély levegőt vett, és kinyitotta az ajtót.Keenan ott várt rá, ami nem volt szokatlan. Tudta, hogy ott lesz.Ami viszont szokatlan volt, az maga az ebédlő. Mindenholgyertyák égtek: a falitartókban vékony gyertyák, a magas ezüst- ésbronzállványokon vastag gyertyák.Aislinn odament az asztalhoz, és öntött magának egy pohárnyári bort. A régi boroskancsót még nem látta ezelőtt.Amíg az italt kortyolgatta, Keenan nem szólt semmit.A lány nem a fiút nézte, hanem a huzatban lebegőgyertyalángokat. Nem akart veszekedni vele, különösen azért nem,mert a fiú újabban olyan volt számára, mint egy mentőkötél. Aztviszont tudnia kellett, mennyi információt titkolt el előle Keenan.Feltette neki a kérdést, amely Siobhan kiselőadása ótafoglalkoztatta.

245 MELISSA MARR– Tudtad, hogy Sethnek van egy talizmánja, amely megvédi atündérek illúziójától?– Láttam – felelte Keenan.– Láttad. – Aislinn hagyta, hogy csend ereszkedjen rájuk. Fájtneki, hogy a fiú ezt elhallgatta előle, és most esélyt adott neki,hogy mondjon valamit, amivel enyhíthetné a fájdalmát.Keenan nem kért bocsánatot.– Szerintem Nialltől kapta – mondta ehelyett.Aislinn keze megfeszült a szék karfáján, a faszilánkok atenyerébe fúródtak.– Nem említetted, mert... Miért is?– Nem akartam szóba hozni semmit, ami még távolabbtaszíthatna téged tőlem. Ezt te is tudod, Aislinn. Azt akartam, hogytényleg a királynőm légy. Ezt te is érezted. – Keenan felállt, ésodament hozzá. A lány már nem szorította annyira a széket. –Megbocsátasz nekem? És neki?... És magadnak?Ismét könnyek gurultak végig Aislinn arcán.– Nem igazán szeretnék erről beszélni.Keenan nem hívta fel rá a figyelmét, hogy pont ő hozta elő ezt atémát, és az nem megoldás, ha nem beszélnek róla.– Most semmit sem szeretnék jobban, mint téged jobb kedvrederíteni.– Tudom. – A lány felemelt egy szalvétát az asztalról, éstanulmányozta rajta a hímzett napsugarakat, melyek összefonódtakaz indákkal.– Idővel könnyebb lesz – folytatta Keenan. Amióta Seth elment,állandóan nyugtatgatta a lányt.Aislinn bólintott.– Tudom, de most még szörnyen érzem magam. Minthamindent elvesztettem volna. Ahogy te érezted magad mindenalkalommal, amikor valamelyik Nyárleány elutasította apróbatételt... és amikor a későbbi Télleányok megkockáztatták afagyosságot. Amikor eljutottak erre a pontra, te veszítettél.Keenan uralkodott az arcvonásain.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 246– Aztán rád találtam.Néhány pillanatig kínos csend ereszkedett rájuk, majd Keenanfelsóhajtott.– Ez a beszélgetés egyáltalán nem tesz téged boldoggá.– Nem... a romantikus oldalát hiányolom a kapcsolatunknak…vagyis hiányolom. – Elhallgatott. Igyekezett rájönni, hogyanmagyarázza ezt el egy tündérnek, legyen az bármilyen idős, akineknincsenek igaz barátai. – Seth már azelőtt a legjobb barátom volt,hogy járni kezdtünk. Egyedül csak vele tudtam beszélgetni, amikorte és Donia... amikor engem választottatok.Keenan várakozón hallgatott.– A legjobb barátok nem mennek el szó nélkül. – Most, hogymár megfogalmazta magában, mit akar mondani, kibuktak belőle aszavak. Kimondta hangosan, amit eddig magába fojtott. – Nekemnem az kell, hogy járjak valakivel. A barátaimat akarom. Leslieelment, és a többi barátnőmmel nem tudok arról beszélgetni, mitörténik velem. Donia hasba szúrt... nem mintha közel álltunkvolna egymáshoz, de azt hittem, barátok leszünk. És most alegjobb barátom is itthagyott.– És magányosnak érzed magad. – Keenan közelebb lépetthozzá, de a személyes terébe nem hatolt be. – Akkor engedd, hogya barátod legyek. Amikor a királynőm lettél, felajánlottad nekem abarátságodat. A nyár közeledtével valami más is jelen van akapcsolatunkban, de... Azt akarom, hogy boldog légy, Aislinn.A lány bólintott, és azt kívánta, bárcsak ne kellene kimondaniaa következő szavakat.– Hetek óta nem hallottam felőle. Nem hiszem, hogy visszajön,de nem tudom elengedni.– Hadd legyek a barátod, Aislinn. Ma csak ennyit kérek tőled.Akár kialakul köztünk valami, akár nem, azzal majd foglalkozunkkésőbb. Nem erőszakoskodom, csak kinyitottam előtted egy ajtót.– Ölelésre tárta a karját. – Most csak engedd, hogy itt legyekneked. Meg kell próbálnunk előrelépni, ahelyett, hogy ittálldogálunk, siránkozunk, és nem teszünk semmit.

247 MELISSA MARRAislinn hagyta, hogy a fiú megölelje. Amikor Keenanmegsimogatta a haját, felsóhajtott, öröm és bűntudat közöttviaskodott.A napfény végigkúszott a fürtjein, és a lány ellankadt, ritkabékesség öntötte el.– Minden rendbe jön. Így, vagy úgy, de végül mindenelrendeződik – ígérte meg a fiú.Aislinn nem volt benne biztos, hogy ez csak Keenanvéleménye-e, vagy tényleg ez az igazság, de most elhitte neki. Havalaki úgy dönt, hogy boldog lesz, sikerülni fog neki.

25. FEJEZETEgy újabb hónap telt el úgy, hogy nem kaptak életjelet Sethről.Tombolt a nyár. Az iskolaév véget ért, de Aislinn ezt csak abbóltudta, hogy a középiskolai tanulmányai befejezéséről szóló oklevélegyik délután otthon várta.– Sajnálom, hogy elmulasztottam – mondta nagyinak. – Haszerettél volna elmenni…– Semmi gond, édesem. – Nagyi megveregette maga mellett aszófát.Aislinn nehéz léptekkel odament hozzá, mintha túl sűrű levegőnkellene átvágnia magát.– Én igyekszem. Néha olyan, mintha fojtogatna a napfény. ÉsSeth... még mindig nem tudok róla semmit.– Idővel könnyebb lesz. Ahogy tündérnek lenni is. Nemmondhatom, hogy megértem – fogta meg nagyi a lány kezét –, deerősebb vagy, mint hinnéd. Ezt ne felejtsd el.Aislinn kételkedett ebben. Úgy érezte magát, mintha kibújna abőréből. Beira nyomasztó téli fagyossága után a föld nemegyszerűen kinyújtózkodott hosszú álmából, hanem igyekezettmegszabadulni az évtizedek alatt felgyülemlett energiától, ráadásula lányon keresztül. Minden egyes új nap közelebb vitte e forróságmásik feléhez: a királyához, a barátjához, aki nem a szeretője.Tudta: nem logikus, hogy követi Keenan minden mozdulatát. Még

249 MELISSA MARRcsak nem is romantikus. Egyszerűen a szükségszerűség vezette,amitől kínosan érezte magát. A vágy a szerelem velejárója kellhogy legyen; Seth esetében így is volt. Ha vele lehetett, megkapottmindent: barátságot, szerelmet, bizalmat. Keenannel barátokvoltak, valamilyen szinten megbíztak egymásban, de az igaziszerelem hiányzott a kapcsolatukból. Valami hiányzott.Nagyi némán ült mellette. Csak a fali kakukkos óra állandóketyegése törte meg a csendet. Békét és nyugalmat kellett volna ittéreznie, de Aislinn mégis szeretett volna elfutni. Bárhova ment,nyomást érzett, amelytől nem tudott szabadulni.Kivéve Keenan mellett.Végül nagyi törte meg a csendet.– Ha Seth nem képes megbirkózni azzal, ami vagy, az az ővesztesége.– Én érzem elveszettnek magam nélküle – suttogta a lány. –Nélküle minden olyan rossz.– De?– Már két hónapja, hogy elment, és Keenan...– Nem őszinte, Ash. – Az idős hölgy igyekezett elrejteni arosszallást a hangjában.– Néha. Nem mindig.– Alakoskodó fickó, de örökké melletted lesz – sóhajtotta nagyi.– Csak légy óvatos, hogy mennyire bízol meg benne. Vagy milyengyorsan. Ne kövess el ostobaságot a nyári tombolás miatt, vagyazért, mert megbántva érzed magad. A szex soha nem egyenlő aszerelemmel.– Én nem... – Aislinn elfordította a pillantását. – Mi nem. Éncsak... Sethtel.– Nem te lennél az első, akit a magány vagy a vágy valaki máságyába hajt, édesem. Csak légy biztos benne, hogy ha megteszed,készen állsz a következményekre. – Nagyi felállt. – Hozok nekedvalamit enni. Nem tudok minden problémát megoldani, de finomennivalóval meg-megvigasztalhatlak.– És tanáccsal.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 250Nagyi elmosolyodott, és a konyha felé intett.– Tejkaramellát vagy fagyit kérsz?– Mindkettőt.Később, az este folyamán Aislinn Keenan mellett feküdtösszegömbölyödve. Egy filmet néztek, és közben azongondolkodott, amit nagyi mondott neki. Keenan nem alakoskodik,nem mindig, vele nem. Ha az udvara érdekeit nézi, kegyetlen, deemellett figyelmes és kedves is. Látta, hogyan törődik aNyárleányokkal. A berkenyeemberekkel is törődött, és nemcsakmint alattvalókkal, hanem mint egyénekkel. Lobbanékony ésfrivol, maga a megtestesült nyár.Emellett jó „ember”. Talán nem mindig, de egytündérkirályhoz képest szokatlanul jó. Olyasvalakihez képest, akiszületése óta küzdött, hogy eljusson oda, ahol lennie kellene,módfelett kedves. És itt van velem.Aislinn a vállára hajtotta a fejét, és igyekezett követni, mirőlszól a film. Késő esténként sok időt töltöttek együtt. Ő nem tudottaludni, és ha itt töltötte az éjszakát, Keenan is mindig felébredt.Kíváncsi lett volna, hogy akkor is fel szokott-e ébredni, amikor őnagyinál alszik. Nem kérdezte meg tőle. Még csak nemrég kezdettel egyre több éjszakát itt tölteni.Nagyi nem tett megjegyzéseket. Látta, micsoda energia feszítibelülről Aislinnt, ahogy közeledik a napforduló, és látta, hogy Sethtávozása miatt túlzottan eluralkodik rajta a kétségbeesés. Ott kelllenned, ahol nyugodtabbnak érzed magad, édesem, mondta nagyi,és az most nem itt van nálam. Menj el az udvarodba, a tündéreidközé.Keenan társaságában megnyugodott, de egyben vágyódott isutána. A fiú az ígéretéhez híven tartotta a távolságot. Figyelmesvolt, de nem nyomult. Csak akkor viselkedett nyíltan gyengéden,amikor késő éjjel filmeket néztek. Már több mint egy tucatotnéztek meg együtt.

251 MELISSA MARRMára nem egy vicces vagy akciódús film jutott, hanem egyromantikus sztori. Az Egyszer című független alkotás utcaizenészekről szól, akik bár két külön világhoz tartoznak, egymásbaszeretnek. A zene és az üzenet tökéletes, megrendítő és szívbemarkoló. Arra emlékeztette, hogy ne lépjen át bizonyos határokat,mert azzal mindenkinek visszafordíthatatlan károkat okozna magakörül. A vágy nem elég ok erre.Ahogy Keenan a film közben szórakozottan a haját simogatta,úgy tűnt, nem csak vágy köti őket össze.Biztos elaludt a film alatt, mert amikor felébredt, a képernyőmár sötét volt. A feje egy párnán nyugodott a fiú ölében, deKeenan továbbra is a haját simogatta.– Sajnálom. – Aislinn pislogott, és felnézett rá.– Szükséged volt alvásra. Eléggé megbíztál bennem ahhoz,hogy a jelenlétemben elaludj. Megtiszteltél vele.A lány elvörösödött, majd ostobának érezte magát emiatt. Nemmintha még soha nem fordult volna elő, hogy barátoknál ébredt.Aludt már Carláéknál, Rianne-éknél, sőt Leslie-éknél is, mielőttannyira megváltoztak volna náluk a dolgok. Keenan mellettébredni – na jó, rajta – nem nagy ügy. Kinézett az ablakon.Épphogy csak hajnalodott. Keenan órákon keresztül tartotta akarjában, amíg ő aludt. Mielőtt megszólalhatott volna, a fiú felállt.– Öltözz át – mondta neki, és talpra húzta a lányt.– Miért?– Elmegyünk reggelizni. Lent találkozunk. – Azzal elment,mielőtt Aislinn kérdezhetett volna valamit, vagy elmondhattavolna, mennyire értékeli, hogy segített neki ellazulni ésbiztonságban érezni magát. A lány haragosan meredt az ajtóra.Furán érezte magát, mert napközben a fiú mindig tartotta tőle atávolságot. Egyrészt nagyra becsülte benne, hogy állja a szavát ésnem rámenős, másrészt bűntudatot keltett benne. Keenan egyszerrégen megígérte neki, hogy a kívánsága számára parancs. Eddigtartotta is magát ehhez, bár néha megmondta, hogy ő mást akar,

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 252mint a lány. Ash nem először töprengett el azon, hogy ha a szívétnem adta volna Sethnek, vajon képes lenne-e szeretni Keenant.Belefáradt már a tépelődésbe, a kételyekbe és az aggodalomba.Egy kiadós alvás segített, de azzal nem ment semmire, hogyhónapok óta ugyanazért emésztette magát. Elhessegette ezeket agondolatokat, a szobájába ment, és rendbe szedte a külsejét.Keenan a Thunderbird mellett várt rá, ami meglepte egy kicsit.Csak ritkán használták az autót.A fiú idegesnek tűnt.– Még ne kérdezz semmit.– Rendben. – Aislinn beszállt, és figyelte, ahogy felragyog azég, miközben elhagyják a várost. Vidéki tájak felé haladtak, ahovaa ritka iskolai kirándulások alkalmával jutott el, és akkor, amikormég ennél is ritkábban fényképezni ment: ha éppen meg tudtagyőzni nagyit, hogy be fogja tartani a tündérekkel kapcsolatosszabályokat. Akkoriban nagyon ritkán ment a szabadba:veszélyesnek számított, mert ott nem volt vas. Most viszont márbiztonságosan megtehette, a mezőkön és a fák között nyüzsgőtündérek már nem jelentettek számára veszélyt.Keenan megállt egy kavicsos parkolóban. Egy ütött-kopott,kézzel festett, immár megfakult fatábla hirdette, hogy megérkeztekPeg és John gyümölcsöskertjébe. A hatalmas és főként üresparkoló másik felén almafák hosszú sora húzódott. Aislinn csakágakat, leveleket és gyümölcsöt látott.Még soha nem látott ennyi egészséges fát. Még ebből atávolságból is észrevette, ahogy a beérő almák az erős ágakonlógnak.Amikor kiszállt az autóból, Keenan már az ő oldalán várta.– Ez az a gyümölcsöskert, ahova... – Aislinn nem volt bennebiztos, hogy be akarja-e fejezni a mondatot.Keenan viszont nem habozott kimondani, milyen fontos ez apillanat.

253 MELISSA MARR– Eddig csak egyvalakit hoztam ide – fogta meg a lány kezét –,de ő nem tudta, mit jelent nekem ez a hely. Arra gondoltam, ittreggelizhetnénk.– Nem sétálhatnánk előbb egyet, hogy körülnézhessek? – kértefélénken Aislinn. A fiú nem mindennapi dolgot osztott meg vele,nem mintha bármi is hétköznapi lenne a kapcsolatukban. Ez a sajátprivát szférája, és megajándékozta azzal, hogy elhozta magával.Keenan elengedte a kezét, és kivett egy hűtőtáskát az autóból.Újra kézen fogta, és átvágtak az egyenetlen talajú parkolón. Akavics hangosan roszogott Aislinn talpa alatt.A parkoló szélén, egy kis füves területen egy napszemüveges,sötét hajú lány ült egy széken. Kosarakkal borított asztal állt előtte,rajta régi pénztárgéppel. Gyanakodva nézett Keenanre.– Általában nem jössz ide ilyen gyakran.– Szerettem volna megmutatni a barátomnak egy különlegeshelyet.A lány a szemét forgatta, de intett a kosarak irányába.– Csak nyugodtan.Keenan vakító mosolyt küldött felé, de a lány továbbra ismegvető pillantást vetett rá. Aislinn azon kapta magát: kedveli ezta lányt, aki ösztönösen nem bízik a fiúban. Egy csinos arc mégnem azt jelenti, hogy valaki ártalmatlan, és Keenan, mindengyengédsége ellenére, kegyetlen is tudott lenni.Aislinn elengedte a kezét, és felkapott egy kosarat az asztalról.– Gyerünk. – Keenan gyümölcsöktől roskadozó fák alatt vezetteegyre távolabb a világ zajától. Már csak egy vörös köpenyhiányzik. Egy pillanatra érezte, hogy elönti a gyermekkorábanérzett pánik: soha nem biztonságos bemerészkedni az erdőbe, aholtündérek lapulnak. Ezt nagyitól tanulta. Piroska azért kerültveszélybe, mert elhagyta a biztonságot adó acéllal teli várost.Keenan a barátom. Aislinn elhessegette magától a bizalmatlansággondolatát, és a feje felett függő almákra nézett.Újra megfogta Keenan kezét, mintha ez teljesen megszokottlenne.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 254Egyikük sem szólt semmit. Kéz a kézben sétáltak a fák között,amelyeket a fiú akkor is gondozott, amikor még a Tél uralta aföldet.Végül megálltak egy kis tisztáson. Keenan letette a hűtőládát, éselengedte a lány kezét.– Itt jó lesz.– Oké. – Aislinn leült egy fa alá a fűbe, és a fiúra nézett.Keenan leült mellé, elég közel ahhoz, hogy fura érzés legyennem megérinteni. Az idő meleg volt, a lány mégis megborzongott.A fiú már nem fogta a kezét, így a melegség is alábbhagyott,amely oda-vissza áradt kettőjük között.– Éveken keresztül ez volt a menedékem, amikor kellett egyhely, amelyik csak az enyém. – Keenan elveszettnek tűnt, felhőklebbentek a szemében. – Emlékszem, amikor azok a fák még fiatalcsemeték voltak. Az emberek annyira eltökélten szerették volna,hogy megerősödjenek.– Ezért aztán segítettél nekik.A fiú bólintott.– Néha elég egy kis figyelem és idő, hogy növekedésnekinduljanak. – Amikor Aislinn nem válaszolt, hozzátette:– Tegnap éjjel gondolkodtam. Mindenféléről. Arról, amitkorábban mondtál... amikor megcsókoltalak.A lány megmerevedett.– Azt mondtad, legyünk teljesen őszinték egymáshoz. Ha igazibarátok szeretnénk lenni, ezt kell tennünk. – Végigsimítottkettőjük között a füvön, és az érintése nyomán apró vadibolyákdugták ki a fejüket a földből. – Hát akkor tessék. Kérdezz bármit.– Bármit? – Aislinn a füvet tépkedte maga mellett, élvezte,hogy az ilyen erős. A talaj egészséges, a növények erősek. Éreztemaguk alatt a fák minden irányba terjeszkedő gyökereit.Elgondolkodott a fiú ajánlatán. Nem sok minden akadt, amitkérdezhetett volna, kivéve... – Mesélj Moiráról. Csak téged és anagyit kérdezhetlek róla.

255 MELISSA MARR– Gyönyörű volt, és nem kedvelt engem. Sok másik lány...majdnem mindegyikük – vigyorodott el – könnyen befolyásolhatóvolt, néhány kivételtől eltekintve. Annyira vágytak a szerelemre.Moira viszont nem. – Vállal vont. – Mindegyikükkel törődtem.Még most is.– De?– Ahhoz, hogy szeressenek, olyanná kellett válnom, amilyennekők akartak. Ez néha azt jelentette, hogy követtem az aktuálisdivatot, új táncokat tanultam, verseket, origamit... kiderítettem, mitszeretnek, és én is megtanultam.– Miért nem voltál önmagad?– Néha megpróbáltam. Donnal... – Elhallgatott. – Ő más volt,de most az édesanyádról beszélgetünk. Moira okos volt. Akkormég nem tudtam, amit már tudok: tisztában volt vele, ki vagyok.– Te... Úgy értem... Tudom, hogy elcsábítottad a… Szóval... –A lány pirosabb lett, mint az almák a feje fölött. Akárhogy isnézzük, fura megkérdezni a barátodat, a királyodat, aki időveltalán több is lehet, arról, hogy lefeküdt-e az anyáddal.– Nem. Egyik Nyárleánnyal sem aludtam együtt, amíg halandókvoltak. – Keenan elfordította a tekintetét. Szemmel láthatóanugyanolyan kínosnak találta a témát, mint a lány. – Soha nemfeküdtem le egyetlen halandó lánnyal sem. Néhányukatmegcsókoltam, de Moirát nem. Szinte kezdettől fogva megvetőenviselkedett velem. Nála semmi sem működött: sem vonzerő, semajándékok, sem szép szavak.– Ó.– Hasonlított rád, Aislinn. Erős volt, okos, és félt tőlem. –Összerándult az emlékektől. – Nem értettem, miért, de úgy nézettrám, mintha szörnyeteg lennék. Amikor elfutott, nem követhettem.Tudtam, hogy miután Nyárleánnyá válik, vissza kell jönniehozzám. Tudtam, hogy nem menne bele a próbatételbe, így hátelengedtem.– Aztán mit csináltál? Vártál?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 256– Ha kiválasztok valakit, azt nem lehet meg nem történtté tenni.– Keenan szomorúnak tűnt. – Tudtam, hogy különleges. Akárcsakte. Amikor rájöttem, hogy te vagy az, akit keresek, arra gondoltam,hogy ha Moira lett volna a királynőm...– Ezen már én is elgondolkodtam. – Aislinn észrevette, hogysuttognak, pedig a gyümölcsöskertben látott tündérek nem isvoltak a közelben. – És azon is, vajon azért vagyok-e ilyen, mertmár kezdett Nyárleánnyá változni, amikor terhes volt velem.– Ha másképp csinálom a dolgokat, ha visszahoztam volna, miváltozott volna meg? Ha tudom, hogy gyereket vár, téged azudvarom nevelt volna fel. Akkor nem idegenkedtél volna tőlünk.Nem lett volna annyi kapcsolatod a halandó világgal.Aislinn pontosan tudta, mire utalt ez az utolsó megjegyzése: deegy pillanatig sem gondolta, hogy a halandó világon kívül jobbélete lett volna. A Seth iránt érzett szerelme volt a legtökéletesebbdolog az életében, és soha többé nem fog így szeretni senkit. Eznem olyasmi, amit kihagyott volna, még így sem, hogy összetört aszíve. Persze egyiküknek sem volt szüksége rá, hogy ezt bevallja atündérnek, akivel örökre összefonódott a sorsa.– Örülök, hogy nem tudtad – mondta a lány.– Amíg Moira messze élt innen, és terhes volt veled, a hirtelentámadt szabadidőmben mást sem csináltam, mint igyekeztemmeggyőzni Dont, hogy bocsásson meg nekem – meséltevágyakozva Keenan. – Akadt olyan este, amikor kegyeskedettleülni mellém. Együtt elmentünk egy mulatságba... és...– Idővel könnyebb?Keenan a lányra pillantott.– Micsoda?– Elveszíteni valakit, akit szeretsz.– Nem. – A fiú elfordította a tekintetét. – Mindig aztgondoltam, hogy az újabb visszautasítása után már nem fog fájni,de amikor nem utasított vissza, az még jobban fájt. Azt hittem, lesznéhány évünk, de most... Seth elment, Ash, és nem tehetek mást,mint hogy a közeledben vagyok. Te vagy a királynőm. Nem

257 MELISSA MARRtehetek róla, hogy vonzódom hozzád. Ha valahogy visszaadhatnáma szabadságod, és Donia lehetne a királynőm, megtenném, de nemvagyok rá képes. Ha van esélye annak, hogy egyszer több legyenköztünk, mint barátság, én itt leszek.– És Donia...– Erről most nem szeretnék beszélni. Kérlek. – Aislinn szemébenézett. – Időre van szükségem, hogy beszélni tudjak róla.– Tehát megpróbáljuk kitalálni, hogyan legyünk boldogok ajelenlegi helyzetünkben – tette hozzá a lány.Nem szerette Keenant. Úgy nem, ahogy Sethet, de a barátságmegvolt köztük. És a vágy is. Képes volt meggyőzni önmagát,hogy ez elég. Ha ez a jövő útja, meg tudja tenni. Ha szeret valakit,az fájdalommal jár. Biztonságosabb, ha a szenvedélyt választja egybarát oldalán. Talán számítónak tűnhet azért, mert biztonságbanakarta tudni a szívét, de nem csak az önzés vezette: ezáltalmegerősödne az udvaruk. Ésszerű lépés lenne.Nem akart senki másba beleszeretni, de ezt persze nem fogjaelmondani neki. Hogyan mondja meg az ember valakinek, akivelszázadokat fog együtt eltölteni, hogy nem akarja szeretni? Keenanennél jobbat érdemel.Ott ültek, az udvarokról, a tündérekről, az életükrőlbeszélgettek. Csak beszélgettek. Keenan végül elhallgatott.– Maradj itt – szólt, aztán eltűnt.Aislinn nekidőlt a fának, és a változatosság kedvéért elégedettvolt, megbékélt a világgal.A fiú néhány almával tért vissza.– A múltkor már majdnem érettek voltak. Tudtam, hogy máratökéletesek lesznek – Keenan letérdelt mellé, és odanyújtott nekiegy almát. Nem azért, hogy a lány elvegye tőle, hanem hogybeleharapjon. – Kóstold meg.Aislinn csak egy pillanatig habozott, aztán beleharapott agyümölcsbe. Édes és ízletes volt. Ez a fiú érdeme; ő gondoskodottezekről a fákról, amikor a föld a jég csapdájában vergődött.Néhány csepp almalé végigcsorgott az állán, felnevetett.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 258– Tökéletes.Keenan letörölte a lány arcáról a gyümölcslét a hüvelykujjával,majd a szájához emelte.– Az lehet.Nem az. Nem valóságos. Ez nem elég. Ő nem Seth.Elhúzódott Keenantől, és igyekezett nem észrevenni aszemében, mennyire megbántotta.

26. FEJEZETNiall haragosan állt Sorcha nappalijában. Árnyak sugároztakbelőle, a sötét sugarak egy fekete csillagból indultak ki. Nemmozdult, de ökölbe szorított keze elárulta: kísértést érez, hogymegtámadja a királynőt.– Hibát követtél el, Sorcha.Sorcha lassan mozgott, lassabban, mintha más tündérekről lettvolna szó (Bananach kivételével). Átvágott a szobán, és megálltelőtte. A szoknyája szegélye a fiú csizmáját súrolta.– Én nem szoktam hibázni. Én ésszerű döntéseket hozok. Úgydöntöttem, hogy az enyém lesz.– Ezt nem teheted – ragadta meg a karját Niall. A tekergő sötétárnyak fekete lángcsóvává halványultak. – A többi udvar talánmegengedi, hogy minden következmény nélkül magad körégyűjtsd a halandókat, akik látnak minket, de ezért a fiúért mostharcolni fogok. Nem hagyom, hogy a védelmem alatt állófélvéreket vagy Látókat elrabold.– Itt vagy a tündérbirodalomban, és azt hiszed, megmondhatodnekem, mit tegyek, Niall. Szerinted ez bölcs dolog? – Elhalványultkörülöttük a szoba, aztán egyedül álltak egy tágas, nyílt mezőn. –Itt csak az számít, amit én akarok.– Talán emlékszel rá, melyik udvar bírt egykor ugyanakkorahatalommal, mint a tied. – A Sorcha melletti üres helyre nézett, és

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 260összpontosított. A homlokát ráncolta a nagy igyekezetben, devégül sikerrel járt. Úgy mosolygott, mint egy obszidián tükör. Azárnyak testet öltöttek, a lábuknál törtek felfelé a száraz talajirányából. Nem volt sok, de azért sikerült.Niall csábító hanglejtése elárulta, milyen jól szórakozik.– Lehet, hogy ebben az udvarban új vagyok, de egykorfigyelemmel kísértem, mit csinálsz. Rengeteg titkodra fénytderítettem.– Most fenyegetsz?– Ha muszáj – vont vállat a fiú. – Áttehetem ide az udvaromszékhelyét. Visszaszerezhetem tőled a fiút. Én vagyok a SötétKirály, ami felhatalmaz rá, hogy egyenlő félként uralkodjak atündérbirodalomban.– Ostoba döntés lenne. – Sorcha levegőt vett, és a világmegváltozott körülöttük. – Ha szembeszállnál velem, eltipornálak,te nem vagy ellenfél számomra.– Vannak emberek, akikért érdemes harcolni.– Ebben a kérdésben részben egyetértünk, Seth sokat ér, de nemaz a helyes döntés, hogy fellépsz ellenem. – Sorcha maguk köréintett. Egy egyszerű, rideg templomban álltak. Niallobszidiántükrét díszes oszlopok szegélyezték. A királynő mögöttioltáron lemészárolt áldozatok teteme tornyosult. Oda sem kellettnéznie, hogy tudja, ott van. – Ezt kínálod Bananachnak? Evakmerő lépést? Idejössz, és tiszteletlenül viselkedsz. Szerintedmiért hozta el hozzám Sethet? Feláldozta a fiút, hogy háborútrobbantson ki.– Seth nem áldozat, hogy kirobbantsunk vagy elkerüljünk egyháborút. Seth pótolhatatlan.– Tudom. – Sorcha suttogott, de nem azért, mert félt, hanemmert nem egykönnyen osztotta meg senkivel sem az igazságot. –Vigyázni fogok rá, és ha tisztán látnál, ezt te is észrevennéd. HaBananach, vagy bárki más megtámadja, azzal engem támad meg.Niall ezen elgondolkodott. Az arcáról eltűnt a haragos kifejezés.

261 MELISSA MARR– Ash... Aislinn... nem tudja, hol van Seth. Még. Ha kiderül,hogy nálad van, ide fog jönni.– A királya nem fogja elárulni neki. – Sorcha tudta, hogyKeenan és valamennyi józanul gondolkodó tündér pontosantisztában van vele, hová tűnt Seth. – Nem az én felelősségem,hogy elmondjam neki, érdekem sem fűződik hozzá. És ez rád isigaz, különben már elmondtad volna neki.Sorcha kinyújtotta a kezét.Niall, aki még mindig úriember volt, megfogta, és behajlítottkarjára fektette.– Miféle játékot űzöl, Sorcha?– Ugyanazt, amelyet egész életemben játszottam, Gancanagh.Niall néhány pillanatig nem szólt semmit, majd felé fordult.– Látni akarom Sethet. Tőle akarom hallani, hogy jól van.– Fogod is. Az elmúlt napokat pihenéssel töltötte. Amikor úgygondolom, hogy készen áll rá, találkozhatsz vele, de előbb nem.Az én védelmem alatt áll.– Mit tettél?– Amit tennem kellett, Niall. Én mindig azt teszem. – Lehet,hogy az udvaraik ellentétes felfogást képviseltek, de ez nem tetteőket valódi ellenségekké. Minden az egyensúlyról szólt. Sorchanéha talán még azt is hagyta, hogy a mérleg nyelve elbillenjen, ígya Sötét Udvar elegendő táplálékhoz jutott, és egészséges maradt.Természetesen soha nem túl egészséges, de ahhoz elég erős, hogybetöltse a feladatát. A tündérbirodalomnak erre volt szüksége. Azemberek világában ők nem Sorcha alattvalói, de akkor is ő aVáltozatlan Királynő.– Önszántából esküdött hűséget neked?Annyira reménykedve csengett a hangja, hogy Sorcha szinte aztkívánta, bárcsak hazudhatna. De képtelen volt rá.– Igen. Én nem viszek kísértésbe és nem vezetek félre senkit.Nem úgy, mint te.– Soha nem próbáltalak kísértésbe vinni, Sorcha. Még akkorsem, amikor úgy gondoltam, te lehelnél a válasz, amit keresek.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 262– Annál szomorúbb – mormolta Sorcha. Otthagyta Niallt, hogya fiú egyedül találja meg a szobáját. Niall méltó volt a trónra,visszaállíthatja az udvara régi fényét, de a Magas Udvarra nemjelent fenyegetést. Most nem, még nem. Idővel veszélyes lesz, de afiú most nem úgy kereste fel, mint a Sötét Király. Seth barátjakéntjött el hozzá, ami azt jelentette, hogy nem sértené meg a MagasUdvart, és nem élne vissza az ő jóakaratával.Seth arra ébredt, hogy a királynője a szobájában áll. Az elsőreakciója a hála volt: Sorcha megmentette a halandóságtól, ésszavakkal ki sem lehet fejezni, milyen csodás ajándékot kapotttőle. Semmi sem lenne elég, hogy ezt visszafizesse neki. Sorchanyújtózkodott, és az ablakon át a kertet bámulta. A mozdulataolyasvalakire vallott, aki kényelmetlenül aludt. Ez képtelenség. AMagas Udvar királynőjének semmi oka sem volt rá, hogykényelmetlen testhelyzetben a közelében időzzön, de Sethpillantása az ablak közelében álló zöld székre esett.Sorcha nem fordult felé, hanem kinyitotta az ablakokat, éskinyúlt, hogy letépjen néhány virágot.– Hat napig nem voltál magadnál – szólt üdvözlésképpen. – Atestednek meg kellett birkóznia a változásokkal. Így könnyebbvolt.Seth kinyújtózkodott. Szinte ugyanolyan rosszul érezte magát,mint amikor az előző Télkirálynő majdnem halálos támadása utánfelébredt a kórházban. Fájt minden porcikája, gyenge volt, ésmeglepődött, hogy az átváltozás legrosszabb részét átaludta,vagyis nem volt eszméleténél.– De már nem csak halandó vagyok, ugye?Sorcha elmosolyodott.– Te sosem voltál „csak halandó”, Seth. A te létezésedrendellenes.A fiú felvonta a szemöldökét, amitől ráébredt, hogy egyrejobban hasogat a feje.– Halandó voltam.

263 MELISSA MARR– Igen, de nem látod, milyen fontos vagy.– Hogyhogy?Sorcha odament hozzá, és felvett egy ruhadarabot, amelyetmegnedvesített az ágy melletti mosdótálban. Először úgy tűnt, leakarja törölni az arcát, de aztán csak odanyújtotta neki.– A hideg jót tesz a fejfájás ellen.Seth egy pillanatra a szemére fektette a ruhadarabot, amelybőlmentaillat áradt.– Abban az egy hónapban, amikor halandó vagyok, végigszenvedni fogok?– Nem – hangzott a halk válasz. – De a tested igyekszikmegérteni azt a többletenergiát, amely benned feszül. Tündérkéntmegváltoznak az érzékeid. Ijesztő lesz. A legtöbb tündér azzal atudással születik, amely a te tudatalattidba most fonódik bele. Haörökre itt maradnál, nem ilyen érzés lenne. Lassabban isvégbemehetne ez a folyamat.– Belefonódik?– Olivia csillagfényének néhány szálával, felgyorsítja aváltozást, de fáj egy kicsit.Seth kikukucskált a szemére fektetett ruhadarab alól.– Egy kicsit?Sorcha közben visszament az ablakhoz, és apró darabokratépkedte a korábban leszakított virágokat.– Emellett erősebb tündéresszenciát kaptál, mint a többiek.Emiatt is fájdalmas lehet az átváltozás... Mindent megtettem, amittudtam, hogy enyhítsem a fájdalmad.Most máshogy csengett a hangja, mint korábban. Azarckifejezése olyan merev volt, mintha kőből faragták volna, desebezhetőnek tűnt. Törékenynek.Seth felült, és az új királynőjére nézett.– Nekem adtál mindent. Neked köszönhetem, hogy Ashsellehetek. És Niallel. Életben maradok a világukban.A Magas Udvar királynője bólintott, és már kevésbé aggódott.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 264– Nem sok tündér lesz, aki fenyegetést jelenthetne rád nézve.Erről gondoskodtam.– Miért?– Mert így döntöttem.– Rendben... szóval az itt töltendő hónapba... – Seth nem akartaszóba hozni, de abban a pillanatban semmi másra nem vágyott,csak találkozni Aislinnel – ...az eszméletlenül töltött hat nap és azelső néhány nap is beleszámít?– Igen. – Sorcha gőzölgő vizet öntött az összetépkedettvirágszirmokra.– Akkor a harmincból már tizenkét nap eltelt? – Kigördült azágyból, és egy pillanatig szórakoztatónak találta, hogy a királynőelfordul, és felé dob egy köpenyt.– Igen. – Átnyújtott neki egy csésze virágteát. – Ezt idd meg.Sethnek eszébe sem jutott, hogy habozzon. Nem tehette. Akirálynője parancsot adott, ő pedig engedelmeskedett. Lenyelte aszörnyű folyadékot, majd haragos pillantást vetett Sorchára.– Ez... én csak... nem utasíthattam vissza.Sorcha elmosolyodott.– Az enyém vagy, Seth Morgan. Ha megparancsolnám, aszívedet is nekem adnád.Az övé vagyok.Figyelte Niallt, Doniát, Keenant és Aislinnt a tündéreivel. Aznem ilyen volt. Soha nem hitte volna, hogy egy hűségeskü ilyen.Azért más ez, mert most a tündérbirodalomban vagyunk? Miatta?Miattam? Haragos pillantást vetett rá.– Nem tudtam.Sorcha visszament az ablakhoz. Megint tartotta a három lépéstávolságot.– Ha úgy akarom, enyém az akaratod, a tested és a lelked. Hatudtad volna, másképp döntesz?– Nem – ismerte be a fiú.– Helyes. – Sorcha bólintott, és kilépett a kertbe. – Hozz egymásik csésze teát.

265 MELISSA MARRNem kérte, hogy kövesse, de Seth tudta, hogy ezt kell tennie.Ezt várják el tőle.Mezítláb, pizsamanadrágban és köntösben habozás nélkülkövette a kertbe, egy csésze förtelmes ízű teával a kezében. Csakaz számított, amit a királynője akart.Nem szeretett ilyen gyorsan menni, de lépést kellett tartaniavele.– Tehát mi vagyok? A házikedvenced? A szolgád?Sorcha mintha összezavarodott volna.– Nem tartok házikedvenceket. A tündérbirodalom nem olyanperverz, mint amilyennek odakintről látszik – intett bizonytalanula távoli kőfal felé –, mi civilizáltak vagyunk.– A tiéd vagyok. Nem látom be, hogyan lenne ez civilizált. –Seth az undorító teába kortyolt. – Más uralkodók nem tesznekilyet.– Nem? – Sorcha zavarodott képet vágott, majd vállat vont.Más vagyok. Mi mások vagyunk.– De odakint tündér vagyok? – Hirtelen arra vágyott, hogy eztSorcha megerősítse. Különösnek találta a gondolatot, ésnyugtalanította is, hogy képes megfosztani az akaraterejétől.– Méghozzá erős tündér. Csak néhányan lennének képeseklegyőzni. Más vagy, de igen, határozottan tündér vagy. – Elfordulta fiútól, és a látszólag elefántcsontból faragott padra meredt,amelyet apró, szárnyas rovarok vettek körül. Úgy ragyogtak, minta szentjánosbogarak. Amikor felszálltak, elhomályosították azeget, majd eltűntek.– Oké. Idebent halandó vagyok. Mit kellene tennem? Csakheverésszek? – Seth remélte, hogy tündérként nem fogja ő is olyankülönös módon elemezgetni a szavakat. A tündérekkel folytatottbeszélgetések általában bosszantották; ezalól Sorcha sem voltkivétel.A királynő újabb türelmes pillantást vetett rá, mintha a fiú lennea nehéz eset.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 266– Azt fogod tenni, amit a halandók mindig is tettek értünk:alkotni fogsz.– Alkotni?– Művészet. Zene. Versek. – Sorcha szórakozottanvégigsimított a padon, amelynek a mintája átrendeződött azérintése nyomán. – Megtalálsz mindent, amire szükséged lehet.Anyagokat. Színeket. Keress valamit, ami ihletet ad, és alkossnekem valami lenyűgözőt.– Tehát az a halhatatlanságom ára, hogy néhány hetet itt töltök,és azt csinálom, amit szeretek?– Csak ne okozz csalódást. – Sorcha számító pillantást vetett rá,amelyet már más királynők arcán is látott. – Mindenszenvedélyedet beleadod az alkotásba, különben nem mehetsz elinnen.– Nem! – Seth dühbe gurult, és egy lépést tett felé. – Évente egyhónap. Így szólt a megállapodásunk.– A megállapodás az volt, hogy hűséget esküszöl nekem, és egyhónapot a tündérbirodalomban töltesz. Ha tényleg engem akarszszolgálni, valódi művészetet adsz nekem. Nemcsak valamifelszíneset, hanem valódi művészetet, valódi szenvedélyt. – Aztána hangja gyengédebben csengett. – Ma csak pihenj, Seth. Holnapvisszajövök.Valami bujkált a hangjában, de mielőtt a fiú rákérdezhetettvolna, mi az, a kerti gyalogút túloldalán szétnyílt a szürke kőfal.Devlin lépett elő mögüle.Sorcha szomorú mosolyt villantott Seth felé, ami összezavarta afiút.– Egyetlen halandónak sem volna szabad akkora önállósággalés befolyással rendelkeznie, mint neked. A négy udvar közülháromra hatással van az akaratod. Helyre kell állítani azegyensúlyt. Nem vagy a természetes rend része, és ezértvalamiféleképpen semlegesíteni kell téged. Ez mindenki érdeke.Seth a királynőről a várakozó tündérre nézett, és szinte kirázta ahideg. Azt hitte, hogy manapság Niall udvarában élnek a

267 MELISSA MARRleggonoszabb tündérek, de ahogy Devlin nyugodt arcára pillantott,már nem volt ebben olyan biztos.A szörnyetegek nem mindig tűnnek szörnyetegnek.Devlin intett a fiúnak, hogy menjen előre, át a kőajtón. Sethkíváncsi lett volna, milyen messzire menne a királynő lakája, hogy„semlegesítsen” valakit, akinek a létezése Sorcha szerint nem„normális”.

27. FEJEZETSorcha másnap ismét felkereste Sethet a szobájában, és az aztkövető három napban is. Egész nap vele maradt, hosszú órákattöltött ott, amíg a fiú dolgozott, beszélgettek az életről és azálmokról, a filozófiáról és a művészetről, a fiú által kedvelt zenérőlés a Sorcha által látott színdarabokról. Sétáltak a kertben. Sorchanéha csak csendben meditált vagy olvasott, amíg Seth festett vagyvázlatokat készített. A fiú el sem tudta képzelni, hogy távol legyentőle. Ha nem hiányzott volna neki Aislinn, akár itt is maradt volna.Odakint, a másik világban nem volt valódi célja az életének, nemvoltak tervei, nem volt családja. Csak Aislinnért élt. Itt viszontazért él, hogy alkosson. Még soha nem érezte magát ilyenegésznek és békésnek; minden bizonytalansága eltűnt. Ahalhatatlanság utáni vágy vezette ide, de amit itt talált, azfelbecsülhetetlen volt.Boldogság. Béke. Otthon. Szüntelenül sóvárgott Aislinn után,de szomorúság öntötte el arra a gondolatra, hogy a hónap végénelhagyja Sorchát. Úgy döntött, hogy tündér lesz, és ezzelmegkapott mindent, amire vágyott, még olyan ajándékokat is,amelyekről nem is álmodott.Megrémítette a gondolat, hogy elhagyja a tündérbirodalmat.Az érzéseit, a vágyait és a félelmeit a művészetben juttattakifejezésre. Többnyire festett. A szoba tele volt befejezetlen

269 MELISSA MARRképekkel. Megpróbált a szomszédos kisebb szobában találtfémekkel is dolgozni. Készített néhány tűrhető alkotást, de semmiolyat, ami méltó lett volna a királynőhöz. Semmit, ami megfeleltvolna az elvárásainak.– Seth? – Sorcha ott állt mellette. – Ma abba tudnád hagyni egykis időre a munkát?– Miért?Sorcha elmosolyodott, és letörölt egy festékfoltot a fiú arcáról.– Vendéged érkezett, drágám.Vendégek. Nem mehetett el, de ha Sorcha megengedte,fogadhatott vendégeket. A szíve vadul kalapálni kezdett.– Vendég? Ash? Eljött?– Nem ő az – válaszolta szinte szomorúan Sorcha.A Sötét Király bukkant elő mögüle a semmiből.– Úgy látom, egyáltalán nem fogadtad meg a tanácsomat.Seth megölelte a barátját. Aislinn társaságán kívül semmineksem tudott annyira örülni, mint Niallnek. Hátralépett.– Tévedtél.Niall felnevetett.– Máris arrogánsabb vagy... rossz udvarban időzöl, kisöcsém.A királynő feszült arckifejezése egy kicsit ellazult.– Magadra hagylak Niallel. Az ebédlőben leszek – mondtaSorcha, majd a Sötét Királyhoz fordult. – Ha befejeztétek, keressmeg, hogy beszélhessünk más ügyekről. Talán arról, amitmegbántunk...Seth nem tehetett róla, de figyelte, ahogy elmegy. Két lépésközt számolta, hányszor dobban meg a szíve. Mindigugyanannyiszor. A királynő tökéletes ütemben mozgott. Mindigugyanolyan ívben emelte fel a kezét, hogy kinyissa az ajtót. HaSeth lemérte volna a távolságot, az tökéletesen ugyanakkora lettvolna. Ma viszont néhány lépésnél habozott, pontatlan ütembenmozgott.– Fel van dúlva – jegyezte meg Seth.– Tessék?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 270Seth elmagyarázta neki, honnan tudja, majd hozzátette:– Mint a zene. A dala most nem ugyanolyan, mint mindig. –Niallre nézett. – Nyugtalanítod.Niall pillantása az ajtóra esett, amelyen át Sorcha távozott. Atáncoló árnyak előtörtek, mintha ki akarnának ugrani a testéből,hogy kövessék a királynőt.– Természetes ellenszenv.– Talán örülne a figyelmednek. Akkor talán...– Nem tudom, észrevetted-e, de ez a hirtelen odaadáshátborzongató – rázta meg a fejét Niall.Seth az ajkába fúrt karikát harapdálta, és végiggondolta, mit fogmondani.– A legközelebbi barátom a rémálmok udvarának feje. Abarátnőm egy évszak megtestesülése. Nem vagyok meggyőződveróla, hogy ezt tényleg „hátborzongatónak” lehetne hívni. Sorchamellett békét érzek. Szeretem ezt az érzést.– Ennek következményei lesznek.– Helyesen döntöttem. Ez az, amit akarok.Niall megrázta a fejét.– Reméljük, hogy később is ugyanezt mondod majd.Seth a kertjébe vezető ajtóhoz ment, és kinyitotta.– Gyerünk.Amikor Niall követte, beszélni kezdett.– Sorcha udvarában másfajta békére leltem. Korábban éveken áttartó meditáció eredményeként sikerült nyugodtnak maradnom,mégis minden alkalommal, amikor láttam, hogy Keenan egyrenagyobb befolyással bír, azt hittem, elvesztem a fejem. De itt,egyetlen ígéret után, egy szempillantás alatt rátaláltam a tökéletesbékére. Évente egy hónapot Sorchával töltök, és megvanmindenem, amit kívánok. Odakint olyan leszek, amilyen te voltálrégen, a tündérek minden gyengeségével és erősségével együtt.Örökre Ash mellett maradhatok. Örökre a barátod lehetek. Hátnem látod, milyen tökéletes minden?

271 MELISSA MARR– Kivéve az itt töltendő hónapot. Csak gyere velem.Felajánlottam neked az udvarom pártfogását, és... egyedül a SötétUdvar képes ellensúlyozni Sorcha hatalmát. Már mosthazavihetünk.– Otthon vagyok, Niall. Attól eltekintve, hogy hiányzik Ash. –Seth elhallgatott. – Hogy lehet, hogy te tudod, hol keress, ő megnem?– Seth... – Niall lesütötte a szemét.– Mi az?– Keenan nem mondta el neki, pedig tudja. Mindenki tudja.– Kivéve Aislinnt. – Seth lenyelte a harag és a félelem miattkikívánkozó szavakat. A pánik nem segít. Most atündérbirodalomban van, megtalálta a lelki békéjét, és örökre Ashmellett lehet. – Miért?– Gyere haza velem – kérte ismét Niall. – Elmehetünk hozzá.– Keenan kihasználja a távollétem. – Seth kimondta az igazat,amit Niall kerülgetett. – Máris? Még csak néhány napja jöttem el.Semmi sem változik, ha harminc napig nem vagyok ott.Ekkor Devlin jelent meg előttük a gyalogúton.– Csak óvatosan, Niall. Sorcha nem fog örülni, ha mostelmondod neki, amit akarsz. – Sethhez fordult. – Sorcha azt akarja,hogy ne foglalkozz többet ezzel.Így aztán Seth nem tudta folytatni a beszélgetést.– Azt hiszem, valami másról kellene beszélgetnünk.– Tényleg ezt akarod? Add a szavad... – Niall haragos pillantástvetett Devlinre. – Gondolkodj, Seth. Ellen tudsz állni Sorchakívánságainak, csak akarnod kell. Vele nehezebb, ráadásul atündérbirodalomban vagy... de tudom, hogy képes...– Ő a királynőm, Niall, és azt akarom, amit ő akar. Őajándékozta nekem a világot.– Van fogalmad arról, mennyire bosszantó vagy? – kérdeztenyersen Niall. – A barátom vagy, Seth, de már nincs bennedsemmi, kiürültél.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 272– Nem vagyok üres, csak – vont vállat Seth – rátaláltam a lelkibékémre.– Azt hiszem, jobb, ha megyek.– Az lenne a legjobb. Még dolgoznom kell, és Sorcha különösmódon csak magának akarja a figyelmem. Arra kimehetsz – intetta tüskés bozótok mögött rejtőzködő ajtóra a távolban. Az voltSorcha birodalmának egyik kijárata a halandók világába.– Vigyázz magadra.– Itt nem kell félnem semmitől, és boldog vagyok. Sorcha sokattud. Minden sokkal érthetőbbé válik, ha ő magyarázza el. –Gondolatban elkalandozott, és felidézte a késő éjszakaibeszélgetéseiket a kertben. Az eszmecseréjük után sok mindentvilágosabban látott, köztük filozófiai és vallási kérdéseket is.Aztán megvilágosodva, eltelve művészettel és szenvedéllyel,vissza szokott menni a stúdióba, amelyet Sorcha bocsátott arendelkezésére, és addig alkotott, amíg szinte már alig állt a lábán.– Később, ha már nem vagy Sorcha közelében, beszélnünk kell.Látogass meg, ha hazajössz. Mert hazajössz, ugye?– Visszamegyek. Aislinn a fátyol másik oldalán van. – Sethmegragadta Niall alkarját. – De csak arról beszélhetek, amireSorcha engedélyt ad. Akkor is betartom a királynőmnek tetteskümet, amikor nem vagyok itt.– Találkozunk, amikor hazajössz, és újra önmagad leszel –mondta Niall, és elfordult.Seth még sétált egy kicsit, aztán visszatért ahhoz, amin éppdolgozott. Már valamivel több mint két hét telt el atündérbirodalomban töltendő hónapból. Hamarosan újratalálkozhat Aislinn-nel.

28. FEJEZETTöbb mint négy hónap telt el Seth távozása óta. Nem küldöttüzenetet, nem telefonált, Nialltől sem érkezett semmi hír. Egyretöbb csetepaté robbant ki a nyár- és a téltündérek között. A sötéttündérek megtámadták az egyre sérülékenyebb nyártündéreket,akiket meggyengített az a tény, hogy Aislinn nem tudotttovábblépni. Sokkal könnyebb azt mondani, hogy a boldogságdöntés eredménye, mint a gyakorlatban alkalmazni. Aislinn ésKeenan kapcsolata megrekedt egy szinten, és ezt az udvarukszenvedte meg. Egymás mellett ültek a dolgozószobában,miközben az őrök beszámoltak arról, mi történt Huntsdale-ben és akörnyékén. Már korábban is voltak ilyen megbeszéléseik, de ahelyzet egyre rosszabbodott.– A Ly Ergek napról napra bátrabbak – jelentette egykecskelábú vízitündér, akit nem sújtott le annyira ez a hír, mint anyártündéreket, de ezek a patás tündérek csupán zsoldosok.Minden udvarban megfordulnak, időnként felbérelik őket, máskorvisszavonultan élnek.Keenan bólintott.Aislinn magára öltötte az udvari maszkját, elrejtette azaggodalmait.Keenan megszorította a kezét: a tenyeréből napsugár szökött áta lány kezébe. Megnyugtat, de nem eléggé. Miközben az őrök

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 274beszámoltak a problémákról, a fiú hagyta, hogy Aislinn szótlanulüljön mellette, mintha törékeny volna. Az is vagyok. Néha úgyérezte magát, mintha nem lenne több egy üvegfonalnál, amelyösszetörik, ha rossz irányba fordul.– Amíg Bananach úton volt, az őreik átkutatták a fészkét.Semmi nyomát nem találták annak, hogy Seth valaha is ott járt –jelentette Quinn.– Mi? – Aislinn nehezen megőrzött nyugalma szertefoszlott.Hátborzongató volt hallani, hogy Bananach és Seth nevét ilyenmellékesen együtt említik.Keenan még szorosabban fogta a kezét. A fiú volt a támasza,aki segített neki, hogy legalább a stabilitás látszatábakapaszkodjon.– Quinn...– Semmi bizonyíték? – Aislinn igyekezett nyugodtan beszélni,de nem sikerült neki. – Ezt meg hogy érted?Quinn nem mozdult, nem változtatott a testtartásán. Továbbra isa lányra figyelt, de a többi őr idegesen fészkelődött.– Bananach olyan, mint egy dögkeselyű, királynőm. Ha megöltevolna Sethet, maradt volna utána valami nyom. Nem találtunk tőleszármazó vért vagy csontot.– Elég – vicsorgott rá Keenan. Közelebb húzta magához a lányt,nem engedte el a kezét.Aislinn érezte és látta, hogy pislákoló köd gomolyog aszobában.– Ne! Tudni akarom. – Elkapta Keenan pillantását. – Muszájtudnom.– Majd én beszélek Quinnel, Ash – szólt halkan a fiú. Úgy tett,mintha kettesben lennének. – Nem kell hallanod, ha... kellemetlenszámodra.– De kell – ragaszkodott hozzá a lány.Keenan néhány pillanatig némán figyelte, majd az őrhözfordult.– Folytasd.

275 MELISSA MARRQuinn megköszörülte a torkát.– Különös dolgokat találtunk. Az egyik blúzodat… – mondtaakadozva, és elhallgatott. Keenanre pillantott. – A királynőnkblúzát. A kígyó levetett bőrdarabkáját. Seth egyik könyvét.– Miért lennének nála ilyesmik? – Aislinn már kezdteelfogadni, hogy a fiú egyszerűen elhagyta, de most, hogyBananach fészkében megtalálták a holmiját, felmerült benne: talánnagyot tévedett.A Nyárkirály Quinnre és az őrökre pillantott. Mérges volt.– Hagyjatok magunkra.Az őrök eltűntek, és közben fenyegetéseket mormoltak Quinnfelé. Keenan hátat fordított nekik, eltolta a dohányzóasztalt, ésletérdelt a lány elé a padlóra.– Bízd rám ezt az ügyet, kérlek.Aislinn a fiú vállára hajtotta a fejét.– Tudnom kell, miért voltak ott a holmijaink. Seth nemlátogatta volna meg csak úgy, barátságból.– Lehet, hogy mégis ezt tette. Seth Niall barátja. Bananach aSötét Udvarhoz tartozik. – Keenan megsimogatta a lány haját. –Seth már korábban elfogadta a Sötét Udvar védelmét. Mérges voltrám. Vitatkoztunk. Azt mondta, hogy ha... ha manipulállak,minden befolyását latba veti, hogy bosszút álljon rajtam.– Seth? – Aislinn hátrább húzódott, és a királyára meredt. –Seth megfenyegetett? Mikor? Miért nem mondtad el?Keenan vállat vont.– Mert nem tűnt jó ötletnek. Te és én beszélgettünk korábban.Azt akartam, hogy... Donia megbocsátott nekem. Úgy gondoltam,nem lenne bölcs elmondani neked, aztán Seth elment, és nemláttam okát, hogy még jobban felzaklassalak.– Mondanod kellett volna valamit. Beleegyeztél, hogy nemtitkolózol előttem. – A napfény dühösen lüktetett Aislinnben: páraszállt fel a bőréről. Ebben a pillanatban csak maga a Nyárkirálylett volna képes megérinteni.– Most elmondtam. Quinnek nem kellett volna...

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 276– Nem! – A lány elhúzódott tőle. – Quinn jól tette, hogyelmondta. Én a Nyárkirálynő vagyok, nem pedig valami szótlankirályné. Ezt már megbeszéltük.– Felidegesítetted magad.– Bananachnál vannak a holmijaim. Seth dolgai. Azt mondod,Seth megfenyegetett. Igenis felidegesítettem magam.– Épp ezt szerettem volna elkerülni. Azt akarom, hogy boldoglégy, Aislinn.A lány elhúzódott a fiútól, hátradőlt, és belesimult a szófapárnáiba.– Válaszokat akarok.A Nyári Udvar mindenütt kereste a fiút. Nem tudta, hovámehetett Seth... mostanáig.– De ennek semmi értelme – mondta a lány. – TalálkoztamBananachhal. Seth nem... nem követné önként a hollólányt.– Tényleg? Seth legközelebbi barátja a Sötét Király. Ahalandódnak vannak olyan oldalai, amelyeket nem ismersz.Milyen volt, mielőtt találkoztatok? – Keenan a lányra meredt. –Seth nem ártatlan, és a Sötét Udvar tele van kísértéssel, amelyeknem egy halandót csábítottak már el, Ash.– Aislinn. Ne hívj Ashnek. – Fájt a szíve. Gyűlölte, milyenhelytelennek hangzott Keenan szájából ez a halandó név. Már nemvagyok halandó. Már nem vagyok ember. Ő már egytündérkirálynő, és az udvarának erősebb uralkodóra van szüksége.A többi udvar úgy viselkedett, mintha az ellenségük lenne, de nemértette az indokaikat. Donia barátságtalan volt, Niall neheztelt rá,és mindketten titkolóztak, bezárult előttük az a két udvar,amelyikkel eddig kapcsolatban álltak. Feszült volt a helyzet, és ottlógott a levegőben Bananach kijelentése: háború készülődik.– Ha szeretnéd, hogy többet is kiderítsek, kérhetekmeghallgatást Nialltől – javasolta Keenan. – Kivéve, ha megakarod hívni Bananachot az otthonunkba...– Nem. – Aislinn emlékezett rá, hogyan villantotta fel előtte ahollólány az illúziók sorát a parkban, és még most is érezte a füst

277 MELISSA MARRízét a levegőben. – Ha erőszakos cselekményekre számíthatunk,nem akarom az udvarunkban látni. Igyekszem olyan királynőlenni, amilyet a tündéreink megérdemelnek, és ehhez nem tartozikhozzá, hogy beengedem Bananachot a biztonságos világukba.Egyszerűen nem tudok tétlenül itt üldögélni, biztos tud valamit.– Akkor mit akarsz, Aislinn? – kérdezte óvatosan Keenan. –Tényleg veszélybe akarod sodorni magad? Azzal elérsz valamit?Seth nem volt boldog. Ha elment vele, a kísértés...– Elmehetünk Bananachhoz? – Aislinn azt hitte, nem tud mársírni, de ahogy igyekezett tartani magát, érezte, hogy könnyekégetik a szemét. – Ha bántotta…– Nem tudjuk, hogy Seth önként ment-e el vele. Engedd, hogy...– Ha bántotta – kezdte újra a lány –, nem fogom annyibanhagyni. Ha bántaná Doniát vagy engem, te sem hunynál szemetfelette.Keenan felsóhajtott.– Nem kockáztathatom az udvarunkat egyetlen halandókedvéért, Aislinn.– Ez az én udvarom is – emlékeztette a lány.– Még ha magával vitte is, akkor sem támadhatjuk meg.– Próbáltad valaha?– Nem.– Akkor ne mondd, hogy nem tehetem. – Ha Bananachelrabolta és megölte Sethet, Aislinn megtalálná a módját, hogybosszút álljon. Egy örökkévalóság állt hozzá a rendelkezésére.– Kockára tennéd ezért az udvarunkat?– Igen. Valakiért, akit szeretek? Minden további nélkül.A fiú felsóhajtott, de nem ellenkezett tovább.– Hát akkor menjünk be az oroszlán barlangjába, királynőm.A Nyárkirály és a Nyárkirálynő egy seregnyi őr kíséretébenelindult Bananachhoz. Azok után, hogy Donia megsebezteAislinnt, és a Niallel történt legutóbbi összecsapásuk soránmindketten meggyengültek, a lány azon gondolkodott, nem kellett

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 278volna-e még több őrt magukkal hozniuk. Nem tűnt bölcs ötletnekfelkeresni a Sötét Udvart, a rémálmok udvarát. Gabriel Kutyáinakotthonát, a dögkeselyű otthonát... mindegy, hogy nevezte.De Bananachtól talán választ kapnak.Aislinn nem kérdezte meg Keenantől, honnan tudja, holkeressék a hollólányt. Túlságosan rettegett attól, hogy besétálannak a tündérnek az udvarába, amelyik szemmel láthatóanellenségesen viselkedik az udvarukkal. Félt találkozni a háború ésa vérontás megtestesítőjével.Keenan egy elsötétített ablakú, veszélyesnek nyilvánítottépülethez vezette a város másik felén. Nem fényes, tágas hajlékvolt ez, mint az ő otthonuk, vagy öreg udvarház, mint Doniáé. Mégaz épületen kívüli levegő is mocskosnak tűnt. Aislinnösszerezzent, mintha egy csoportnyi idegen kéjenc előtt állna.Félelem. Színtiszta félelem. Jó helyen jártak.Az ajtó felé menet Keenan haragos képet vágott. Nem állt meg,nem kopogott. Kinyitotta az ajtót, és harcra készen belépett.Düh.– Keenan! – Aislinn megragadta a karját. – Beszélnünk kellvelük. Emlékszel? A…– Kicsi Ash, végre meglátogattál.Aislinn felnézett: Bananach a tetőgerendán gubbasztott, mintegy rémálombeli keselyű. A tollai meghosszabbodtak, hatalmasszárnyakká nőtték ki magukat. Ha széttárná őket, két emberitesthossz is meglenne a távolságuk. Hangosan széttárta ésmeglengette a szárnyát.– Jó vagy hozzám. – Leszállt a földre, és megállt előttük. –Gyere. A Sötét Király mérges lesz, ha nem találkoztok vele.– Miattad jöttünk – kezdte Aislinn. – Tudnom kell...Mielőtt befejezhette volna a mondatot, Bananach befogta aszáját.– Sss. Ne rontsátok el a szórakozásomat. Egy szót se többet, haazt akarjátok, hogy beszéljek.

279 MELISSA MARRAislinn bólintott, mire a hollólány elvette a kezét a szája elől, deközben barázdákat karcolt az arcára.Követték Bananachot a csatornázott, betonozott mélységbe.Émelyítő bűz terjengett a levegőben: égett cukor és pézsmaillatútestek szaga. A padló ragacsos volt a lábuk alatt, minden lépésüketcuppogó hangok kísérték. Aislinn szinte ellenállhatatlan késztetéstérzett, hogy elfusson. Szorosan magához szorította a karját, hogyne érintsen meg senkit és semmit. Nem mindegyik tündér volt torz,de sokukkal nem stimmelt valami. Egyesek úgy néztek ki, mintamihez már hozzászokott, de attól még egy kicsit sem voltakkevésbé rémisztőek.Vörös tenyerű Ly Ergek vigyorogtak boldogan a sírikörnyezetben. Vélák szürke szeme figyelte őket. Zöldfogú Jennyés rémálomba illő falkája halkan beszélgetett, mint a pletykálkodószomszédok a kertkapu felett. Gabriel Kutyái félelmet keltettek,ahogy őrszemként végigvonultak a tömegen.Aislinn hátrapillantott a saját őreikre. A kisebb csetepaték soránmegállták a helyüket, de egy totális háború végzeteskövetkezményekkel járna számukra. A Nyári Udvar még nemigazán készült fel a harcra. A Sötét Udvar többek közötterőszakból építkezett, és most az ő felségterületükön jártak.– Tetszik? – suttogta Bananach. – Mennyire szeretnének élvefelfalni! Elvetted az előző király halandóját, és az új király ismiattad siratja mindkét halandóját.– Az ő halandóját? Seth az én...Bananach ekkor felkárogott, és az árnyékszárnya szétnyíltmögötte. Színlelt gyengédséggel végighúzta a karmait Aislinnkarján.– Szánalmas kicsi lány. Kíváncsi vagyok, vajon Niall csakmegjátssza-e a gyászt. Vajon úgy tesz, mintha téged okolna a fiúelvesztéséért?Aislinn egy sötét jelenetet pillantott meg maguk előtt. Aparkbéli, valóságosnak tűnő képektől eltérően ez egyértelműenillúzió volt. Egy csatamező és a pusztítás nyomai bontakoztak ki

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 280előttük. Sérült és vérben úszó tündérek hevertek szerteszét. Azelesettek árnyai a halotti máglyák füstjében sodródtak. Halandókkeveredtek közéjük: rémült és őrült, halott és üres emberek.A mészárlás közepén egy napszítta csontasztal állt. A lábátegymásra rakott koponyák alkották, a lapja inakkal összeerősítettbordákból, karokból és gerincoszlopokból készült. Bananach ült azasztalfőn... és Seth terült el előtte az asztalon.A képen látható árny-Bananach elkapta Aislinn pillantását.– Ha királynő lennék, az asztalomnál elfogyasztanám a zsigereitcsak azért, hogy neked fájdalmat okozzak vele – mondta, és Sethgyomrába vájta a karmait.A fiú felsikoltott.Ez nem valóságos. Egyáltalán nem az. De a hollólány korábbiszavai csak tovább fokozták Aislinn félelmét. Ez is egy „mi lenne,ha” jelenet? Ez fog történni, ha rossz döntést hozok?Keenan magához húzta.– Ez nem valóságos, Aislinn. Ne nézz oda.Egy véla keresztülpörgött a termen, mire a kép szertefoszlott.Ahogy a betonpadlón forgolódott, ezüstláncokkal rögzített finomcipőjéből kellemetlen, csengő hangok szálltak.– Ez csak illúzió – mondta Keenan. – Seth nincs itt.– Biztos vagy benne, királyocska? Biztos lehetsz bármiben is? –Bananach Aislinn már behegedt sebeire tette a kezét. – Gyönyörűharagos érzések, amelyek elhozzák nekem a várva várt erőszakot...Aislinnek emlékeztetnie kellett magát arra, hogy már nemkönnyen megfélemlíthető halandó. A hollótündér karmokbanvégződő kezére tette a kezét.– Nálad van Seth? Te raboltad el?– Milyen jó kérdés – szólt Niall.A Sötét Király jelent meg mögöttük, majd megállt Bananachmellett.– Tehát?– Felkeresték a fészkemet, most pedig itt állnak előtted. Ahalandó nincs itt. De te tudod, hogy... – Bananach Niall vállának

281 MELISSA MARRdőlt, és engedte, hogy a szárnya körülölelje őket. Ez már nemképzeletbeli szárny volt, jóllehet meg árnyszerű volt, és nemteljesen kézzelfogható.– Ne! – Niall az emelvényen álló trónhoz lépett. A Nyári és aTéli Udvartól eltérően itt volt emelvény. A Sötét Udvart a régiszokások és a felkavaró perverzitás bizarr keveréke jellemezte.Aislinn néhány lépést tett előre, Keenan mellette maradt.Néhány nyári őr követte őket, a többiek szétszóródtak a teremben.Nem mintha sok hasznukat lehetett volna venni ebben a tömegben.Nem Bananach jelentette az egyedüli veszélyt: a terem megtelt LyErgekkel, kecskelábú tündérekkel, ott voltak a Kutyák és CathPulac is. Aislinn megborzongott a macskatündér láttán, aki asivatagban álló nagy szfinxhez hasonlóan általában csak figyelt.Mit keres a Sötét Udvarban?Aislinn és Keenan egymásra néztek, amikor meglátták atündéreket Niall körül. Most, ahogy itt álltak ebben a félelemmelés erőszakkal teli barlangban, Bananach suttogása a háborúrólsokkal rémisztőbbnek tűnt.Niall lustán elnyúlt a székében, és gúnyos élvezettel figyelteőket.– Mit kerestek itt?– Tudnom kell, mi történt Sethtel, hol van, és miért ment el. –Aislinn nem tudta, mit kellene tennie. Pukedliznek a királynők azuralkodók előtt, akiktől szívességet kérnek? Ő megtenné.Könyörögne is, ha ez segítene neki megtalálni Sethet. – Arragondoltam, Bananach válaszolhatna néhány kérdésemre.Érdes nevetés hallatszott a tündérek köréből.– Az én Bananachom? – vigyorodott el Niall. – Kedvesem? –fordult a hollólány felé. – Gondolod, hogy tudnál válaszolni aNyári Udvar kérdéseire?A kérdezett tündér hirtelen a Sötét Király mellett termett, ésmegragadta a nyakát, mintha fojtogatná.Niall nem is reagált rá.– Kérdéseket szeretnének feltenni.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 282– Hm? – Bananach vért fakasztott, és figyelte, ahogy lecsorogNiall torkán.– Kérdéseket – ismételte meg Niall.Amikor a hollólány körülnézett, a terem elcsendesedett.– Közeleg a háborúm. Ehhez bárányok kellenek, és parázs.Mindenki őt figyelte, és közben a szárnya teljes valójábanmaterializálódott.– Ott vagyunk, ahol lennünk kell, hacsak nem teszel tönkremindent. – Bananach megcsókolta Niallt. – A vérünket kellontanunk, királyom – suttogta. – Ha szerencsénk van, szörnyűhalált halhatsz.Aislinn megragadta Keenan kezét, amikor a hollólányelmosódva elrepült mellettük.Amint eltűnt, Niall elbocsátó mozdulatot tett a kezével.– Ennél több választ nem kaphattok. Most menjetek.Aislinn biztos volt benne, hogy több válasz is létezik. Niall tudvalamit. Túlságosan is a szívén viselte Seth sorsát ahhoz, hogy ígyviselkedjen, hacsak már nem tudja azt, amit a lány is igyekszikkideríteni. Ha Seth meghalt volna, nem lenne ilyen nyugodt.Megingott az elhatározása.– Mondd el, mit tudsz – könyörgött. – Kérlek.Niall olyan megvető pillantást vetett rá, mint amikor a Crow'sNestben vitatkoztak. A Bananach őrült eszmefuttatását kísérőcsendet végül a Sötét Király törte meg.– Tudom, hogy miattad ment el, azt viszont nem tudom,megérdemled-e, hogy visszajöjjön.– De azért jól van, ugye?– Él, és fizikailag semmi baja – erősítette meg Niall.– De... – Aislinn egyszerre érezte magát jobban és rosszabbul.Seth biztonságban van. Már csak egyetlen fájdalmas gondolatgyötörte. Seth úgy döntött, hogy elhagy. – Tudod, hol van.Tudtad…Igyekezett nem összetörni a bánat súlya alatt, vagy talán a dühétpróbálta visszafojtani. A teremben összegyűlt tündérek mind őt

283 MELISSA MARRfigyelték. Az ajkukat nyalogatták, mintha megízlelhetnék azérzéseit. Közönségesek és gyűlöletesek voltak. Ezektől atündérektől félt. Egyáltalán nem hasonlítottak a nyártündérekre.Keenan megmerevedett, és Aislinn felé nyújtotta a kezét. Alány elfogadta.– Megmondanád neki, hogy én...– Nem vagyok a küldöncöd.Niall haragja szinte fojtogatta. A sötét tündérek felkuncogtak,sutyorogtak.Aislinn elindult a Sötét Király felé, de Keenan visszarántotta.– Ne! Gyere csak közelebb, Aislinn – intett neki Niall. – Térdeljle elém, és kérd a Sötét Udvar könyörületét.– Aislinn... – szólt hozzá Keenan, de a lány már elindult a SötétKirály felé.Amikor elé ért, térdre vetette magát a lába előtt.– Elmondanád, hol van?Niall előrehajolt, és elég hangosan suttogott ahhoz, hogymindenki hallja.– Csak ha ő kéri...Aislinn erre nem tudott mit felelni. A mocskos padlón térdelt,és a Sötét Király csizmájára szegezte a tekintetét. Ha Seth nemakart ebben a világban élni, milyen jogon tarthatná itt erővel? Haszeretünk valakit, hagyjuk, hogy önmaga legyen, és nem zárjukketrecbe.Talán azért nem köszönt el tőlem, mert tudta, hogymarasztalnám. Az utolsó üzenetében azt ígérte, hogy majdtelefonál, nem pedig azt, hogy hazamegy hozzá.Ott maradt térden állva a Sötét Király előtt, amíg Keenan elnem vezette.

29. FEJEZETSorcha szívesebben töltötte volna az időt a halandójával a kertben,de Devlin ragaszkodott hozzá, hogy beszéljenek. Amikorvégigmentek a folyosókon, nem egymás mellett haladtak: Sorchanem egészen egy fél lépéssel megelőzte az öccsét. Ez a távolságépp elég volt ahhoz, hogy ő észrevegye. A többi tündérnek elsőre,ha felületesen néznének rájuk, fel sem tűnne. Sorcha szoknyáinaksusogása és lépteinek üteme annyira kiszámítható volt, hogyDevlin hozzá tudta igazítani a lépteit. Évezredeket töltöttek együtt,így meg tudta jósolni a Változatlan Királynő minden mozdulatát.Hogy én ezt mennyire utálom. Bár Sorcha ezt hangosan nemmondta ki.Devlin szinte egyidős volt vele és Bananachhal. Összekötőkapcsot jelentett a nővérek között, a Rend tanácsadója, és a háborúbarátja volt. Hármójuk pozíciója közül a sajátját találta alegkevésbé vonzónak, de Sorcha boldogan cserélt volna vele. A fiúszabadon dönthetett, amit ő nem mondhatott el magáról. Bananachis szabad volt, de egyben kissé őrült is.– Bocsáss meg a kérdésért, de mi hasznunk származik abból,hogy engeded elmenni? Tartsd itt, vagy öld meg. Ő csak egyhalandó. Ha odamegy, azzal csak összekuszálja a helyzetet, és atöbbi udvar egymás ellen fog fordulni.

285 MELISSA MARR– Seth már az enyém, Devlin. Az én udvaromhoz tartozik, az énalattvalóm. Ő az enyém.– Ezen segíthetek. Kockázattal jár az ittléte. Törődsz vele, ami...ellentmond a rendnek, királynőm. – Devlin hangja nyugodtnaktűnt, de ez nem azt jelentette, hogy biztonságos is volt. Rajongott arendért, és ennek érdekében gyakran véres megoldásokhozfolyamodott: a gyilkosság pusztán a rend egy formája.– Ő az enyém – ismételte meg Sorcha.– A földben is a tiéd lesz. Hadd nyelje el a Terem. Gyengédérzelmeket táplálsz iránta, és emiatt furcsán viselkedsz. – Devlin aszemébe nézett. – Elfeledkezel miatta a kötelességeidről. Mindenidődet vele töltöd... aztán ő visszamegy az ő világukba, ahová tenem jársz. Ha nem tér vissza hozzád, vagy ha Bananach megöli,attól tartok, ésszerűtlen tettekre fogod ragadtatni magad. De uramaradhatsz a helyzetnek, több megoldás is létezik. Öld meg, vagytartsd itt, biztonságban.– És ha Bananach pont ezt akarja? – Sorcha elhallgatott, ésOliviára nézett. A csillagos égboltról készített festményeitökéletesek voltak: az egyenlő távolságban lévő fénypontok itt-otttalálomra csillogtak. A művészet megköveteli, hogy egy csipetnyikáosz is vegyüljön a rendbe. Hát ezért nem tudtak alkotni a MagasUdvar igazi tündérei.Devlin nem szólt semmit, csak figyelték Oliviát, amintcsillagokat fűz az égi pókhálószálra, keretet sző, hogy néhányrövid pillanatra megragadja az örökkévalóságot. Sorcha gyanította,hogy ha ez az érzés nem mondana ellent a rendnek, őt elöntené azirigység. Ami Devlint illeti, a fiú áhítattal szemlélte Oliviát. Amindent elemésztő szenvedély lenyűgözte, a tündérlányt pedigelemésztette a művészet lángja. Alig tartotta valami ebben avilágban, szellőként mozgott benne. Munka közben soha nembeszélt, és amikor a munkán járt az esze, akkor is csak ritkán.Sorcha újra belépett a terembe, Devlinnel a nyomában.– Azt akarom, hogy odaát semmi se korlátozza Sethszabadságát, de mégis biztonságban legyen. Azt akarom, hogy

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 286figyeljétek, amikor nem vagyok mellette. Muszáj, Dev. Még sohanem kértem semmi ilyesmit.– Mit látsz?Sorcha nem szeretett az életvonalakban látott ívekről beszélni.Ritkán kiszámíthatók, csak ideig-óráig igazak, és mindigképlékenyek. A teljes kép minden egyes döntés hatásáramegváltozik és újjáalakul. Ahogy Bananach látja a jövőt, úgySorcha is látja, mi történhet, és mi lenne, ha. A hollólány csakazokat a mozzanatokat nézi, amelyek segítik a céljai elérésében, dea királynő víziója szélesebb skálán mozog.– Látom, hogy az életvonala összefonódik az enyémmel –suttogta Sorcha. – Nincs vége, nincsenek rajta csomók és hurkok...és most is változik, miközben beszélek. Hol megjelenik azörökkévalóságban, hol eltűnik belőle. Fojtogatja az én szálamat, ésahol úgy látszik, meghaltam, az enyémhez kapcsolódik. Ez a fiúfontos.– Minden egyszerűbb lett volna, ha megölöm, mielőtt ez azérzelem elhomályosítja az ítélőképességed.– Vagy tönkretett volna mindent.– Valamit elhallgatsz előlem – ráncolta a homlokát Devlin.Amikor Sorcha szólásra nyitotta a száját, az öccse felemelte akezét.– Tudom, te vagy a Magas Udvar királynője. Jogod van hozzá.Mindenhez jogod van. – Devlin egy furcsa pillanat erejéig szintegyengéden figyelte, aztán folytatta:– Ügyelni fogok a biztonságára odaát, de ezeket az érzéseket elkell rejtened magadban. Természetellenesek.A fiú, aki olyan régóta látja el tanácsokkal, hogy már nem isemlékeznek rá, látszólag csak az udvar érdekeit tartotta szem előtt.Nekem is ezt kellene tennem.De ahogy visszatért az udvari ügyekhez, az járt a fejében, vajonSethnek tetszeni fog-e a magánkertje, és milyen műalkotást készítneki, mielőtt elmegy.

287 MELISSA MARRSorcha mindennap felkereste Sethet, hallgatta, ahogy beszél, ésamikor a fiú nem dolgozott, órákat töltött azzal, hogy arendelkezésre álló szűkös időben minél többet megmutasson neki atündérek birodalmából. Sethnek hiányozni fog Sorcha. Ez az érzésnagyon hasonlított arra, amikor megtudta, hogy Linda elmegy.Tompa fájdalmat érzett arra a gondolatra, hogy hónapokig nemlátja majd a királynőjét. Érzelgősség ide vagy oda, ez volt azigazság, és gyanította, hogy akkor is be fogja vallani neki.A királynő arcán töprengő kifejezés ült, amikor ma besétáltSeth szobájába. Holdfényes szeme hideg fényszikrákat vetett, amiannyira különbözött Aislinn napsütéses tekintetétől.Hamarosan újra meglátom a napfényt. Seth elmosolyodott arraa gondolatra, hogy ismét együtt lehet Aislinnel, elmondhatja neki,mit látott, és elárulhatja neki: megtalálta a megoldást, hogy örökreegyütt maradjanak. Magával akarta hozni a tündérek birodalmába.Talán Sorcha megengedné, hogy a lány vele töltse azt a hónapot.Vagy hogy meglátogassa. Nem tudta, készen áll-e már arra, hogymegkérdezze, addig nem, amíg nem beszélt Aislinnel. De még hanem is sikerülne elintézni, évi egy hónap akkor sem nagy ár:néhány rövid hónapért cserébe Aislinn oldalán töltheti azörökkévalóságot.Sorcha nem szólt semmit. Egyszerűen odasétált az ablakhoz, éskinyitotta. Beengedte a holdfényt és a jázmin tömény illatát.Nappal volt, de a tündérbirodalomban az ég Sorcha szeszélyétőlfüggően változik: nyilván úgy érezte, hogy most inkábbéjszakának kellene lennie.– Jó reggelt – mormolta Seth. Már fent volt, és egy másikfestményen dolgozott. Ez sem volt az igazi, de az egyik majd azlesz. Az a késztetés hajtotta előre, hogy megragadjon valamitökéleteset és ideálist, és Sorchának adja. Ajándék egykirálynőnek, hogy cserébe hazatérhessen egy másikhoz. AmitSorcha iránt érzett, az különös módon olyan volt, mint amit Lindairánt érzett. Vágyott az elismerésére. Azt akarta, hogy büszkelegyen rá.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 288Ekkor Sorcha kinyújtotta a kezét, ő pedig felajánlotta neki akarját, ahogy illik.– Jó modor, Seth. A nők mindig értékelik, ha egy férfi nemfeledkezik meg a jó modorról. – Seth apja a tükör előtt állvamegigazította kék díszegyenruhája merev, fehér gallérját. Akatonai uniformis mintha más embert varázsolt volna azapjából; egyenesebb tartást és élesebb mozdulatokatkölcsönzött neki. Ettől Linda is más lett. Az anyja melletteült, szórakozottan simogatta a haját, és csodálattal nézett aférjére.– Jó modor – ismételte meg engedelmesen Seth, és Lindakarjába simult. Igaz, hogy már negyedikes volt, de nemakarta elszalasztani a ritka anyai ölelések egyikét. Kétségsem férhetett hozzá, hogy Linda szereti a fiát, de általábannem volt jellemző rá a gyengédség.– Tegyél meg apróságokat, és hozd a tudomására, hogyamikor ránézel, nincs senki és semmi az egészföldkerekségen, ami fontosabb lenne nála – tanította az apja,és elfordult a tükörtől. Linda felé nyújtotta a kezét, akimosolyogva felállt. A nő még mindig pongyolát viselt, de ahaját és a sminkjét már megcsinálta. Szórakozni készültek.Seth figyelte, ahogy az apja megcsókolja az anyja kezét,mintha ő lenne a királynő.Akkoriban nem mindig értette az apja élettel kapcsolatos tanításait,de felbecsülhetetlenek voltak. Seth elfojtotta magában a családjaután érzett vágyakozást.Sorcha csendben haladt mellette. Egy másik terembe vezette,ahol számos falikárpit függött a falon. Odament az egyikhez: azidő semmit sem vont le a jelenet szépségéből, bár a fonal mármegfakult. A kép Sorchát ábrázolta, figyelő udvaroncokgyűrűjében. A táncospárok formális táncot jártak, a zenészekjátszottak, de nyilvánvaló volt, hogy minden tekintet Sorcháraszegeződik, aki királyi méltósággal ült ott, és az elé táruló jelenetet

289 MELISSA MARRfigyelte. A valódi királynő (aki nagyon úgy nézett ki, mint aképmása) félrehúzta a súlyos anyagot. Egy újabb ajtó rejtőzöttmögötte.– Olyan ez, mint valami rókavár. Észrevetted, hogy ez –nyitotta ki a régi faajtót a fiú – nem úgy néz ki, mintha a szállodarésze lenne?Sorcha nevetése úgy csilingelt, mint a kristálycsengők.– A szálloda már a tündérbirodalom része. Nem egészen felelmeg a halandó világ szabályainak, ugyanis az én szabályaimhozigazodik. Az egész halandó világ ahhoz igazodna, ha úgydöntenék, ott töltöm az időmet.Az ajtón túl egy másféle, fallal körülvett kert feküdt. Egygyalogút kanyargott a közepe felé, mintha egy másik világba hívnáőket. Úgy tűnt, mintha a kertfalat alkotó köveket térbeli összhangtartaná össze habarcs helyett. Virágzó indák kúsztak fel a düledezőfalakon, a virágaik rendszertelen mintát követve bújtak elő ahasadékokból.– A te szemedben egy kicsit kaotikus, nem?Sorcha megrázta a fejét.– Nem igazán. Ez az én magánkertem, ahol meditálni szoktam.Rajtam és az öcsémen kívül senki sem teszi be ide a lábát... csakmost te.A gyalogutat alkotó kövek séta közben újrarendeződtek –, avirágok kiszámítható mintát követtek. Seth számára szürreálisnaktűnt ez az egész, még azok után is, amit eddig látott.– Már nem Kansasben vagyunk, ugye?– Kansasben? – Sorcha homloka ráncba szaladt. – Nem isvoltunk Kansasben. Az az állam...– Furák itt a dolgok – javította ki magát a fiú, ahogy segítettneki kikerülni egy egyenetlen követ a gyalogúton.– Ami azt illeti, a dolgok itt értelmet nyernek. – A királynővégigfuttatta az ujjait az éjszaka virágzó jázmin egyszerűnek látszóvirágain. – A külső megjelenés megtévesztő.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 290– A művem már majdnem kész. – Seth ideges volt, hogytetszik-e majd neki.Már csak pár napunk maradt.– Már nagyon várom, hogy láthassam – felelte könnyedén, deélvezettel Sorcha. – A műalkotások leleplezése mindig érdekes. Avilágosság pillanata...– Sorcha? – Seth a szemébe nézett. – Mi a baj?– El kell magyaráznom neked a megállapodásunkban rejlő„trükköt”.Seth még egész nyugodt volt, de gyanította, hogy fel fogjaidegesíteni magát.– Reméltem, hogy jól csinálom.Sorcha megszorította a karját.– Az emberek világában még nem is léteztek írásosfeljegyzések, amikor én már szerződéseket kötöttem. Tudtál aveszélyekről, mégis kitartottál.– Ostobaság volt tőlem?– Nem. Te is úgy viselkedtél, ahogy a halandók elég gyakran:elvakított a szenvedély. – Elengedte a fiú karját, és közelebb hajoltegy jázminhoz. A virág remegő hang kíséretében felényújtózkodott. Sorcha bőrét megvilágította a testéből áradóholdfény.– Mi a trükk? – Vadul kalapált a szíve, ahogy végiggondolta aszavait. Annak idején ő figyelmeztette Aislinnt, hogy ne kössönüzletet a tündéruralkodókkal, de ő is ugyanezt tette. MiközbenSorcha válaszára várt, félelem szorongatta a mellkasát, de amikor akirálynő feléje fordult, elszállt ez az érzése.Tündérvarázslat, hogy megnyugtasson.Visszatért a nyugalma, és mint hűvös szellő cirógatta felhevültbőrét, de tudta, hogy ez csak illúzió. Sorcha mosolyogva fordultvissza a jázmin felé.Seth várt, és figyelte, ahogy Sorcha – az én tökéletes királynőm– élvezi a kertje egyszerűségét.– Ne csináld ezt. Ne befolyásold az érzéseimet.

291 MELISSA MARRA nyugodt szellő tovaröppent.Sorcha kihúzta magát, és visszalépett a gyalogútra.– Abban állapodtunk meg, hogy egy hónapot a tündérekbirodalmában töltesz.– Igen. – Újra felajánlotta a karját a lánynak.Sorcha elfogadta, és tovább sétáltak.– Az idő itt másképp telik, mint a halandók világában.– Mennyire másképp?– Egy itteni nap hat emberi napnak felel meg – felelte,miközben nem változtatott a léptei ütemén.– Akkor több mint öt hónapja eljöttem onnan? – kérdezte lassanSeth, és igyekezett felfogni Sorcha iménti szavait. Majdnem féléve már, hogy magára hagyta a barátnőjét Keenannel. Aislinn ésKeenan régebb óta vannak együtt, mint ahogy ők ketten együttjártak, és Asht félig-meddig már azelőtt is elbűvölte a Nyárkirály.– Igen.– Értem.– Tényleg? – Sorcha megtorpant. – Hosszabbnak érzékeli atávollétedet, mint te magad.– Felfogtam. – Seth megrángatta az ajkába fúrt karikát, és egypillanatra elgondolkodott. Újra elöntötte a félelem. Aislinn azthiszi, hogy örökre elhagyta? Aggódik? Mérges? ElvesztettemAsht? Most, amikor már ilyen közel került ahhoz, hogy megkapjonmindent, nem fogja feladni.Sorcha pillantása kételyről árulkodott.– Itt maradhatnál. Meg tudlak védeni. Itt boldog vagy...– Maradhatok, mert a helyzet talán megváltozott? – Sorcháramosolygott. – Nem azért jutottam el idáig, hogy lemondjak arról,amit akarok. Bátraké a szerencse, nem?– Keenan tudja, hogy itt vagy. Niall beszámolt neked erről.Seth nem volt olyan nyugodt, amennyire szeretett volna. Sötétöröm öntötte el arra a gondolatra, hogy Keenan csalásalelepleződik, bár ez nem igazán enyhítette annak fájdalmát, hogy

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 292Aislinn esetleg beleszeretett Keenanbe. – Amikor Ash megtudja,Keenannek felelnie kell ezért, ugye?Rosszul lett arra a gondolatra, hogy Ash és Keenan együttvannak. De előttünk ott az örökkévalóság. Keenannek nem lesztöbb esélye.– Ha elhagy, hazajöhetsz. Itt mindig otthonra találsz. – Sorchanem erőszakoskodott, de a fiú nagyon jól ismerte már ahhoz, hogytudja: nem kis dolgot ajánlott fel neki. Soha nem hitte volna, hogylesz otthona, de most már van, és ez nagy megnyugvással töltötteel. Az egyetlen másik személy, akire azt hitte, számíthat,valószínűleg egyre távolabb kerül tőle. Önként nem kockáztattavolna Aislinn szerelmét, de azt sem hitte volna, hogy itt ennyimindennel gazdagabb lesz. A tündérbirodalom egyáltalán nemolyan, mint amilyenre számított.– Hiányozni fogsz – vallotta be Seth. Nem igazán szoktaelrejteni az érzéseit, Sorcha elől nem. – Még ha nem is szaladokvissza hozzád, hiányozni fogsz.Sorcha a legtöbb mozdulatára jellemző könnyedséggelelengedte a fiú karját, és úgy tett, mintha a virágba borult indákatvizsgálgatná.– Ez várható volt.– És neked is hiányozni fogok, királynőm.Sorcha a virágokat figyelte, és hanyagul megvonta a vállát.– Lehet, hogy meg kell néznem, hogyan boldogulsz majdtündérként abban a világban.– Az valószínűleg jó ötlet lenne. – Meg akarta lepniajándékokkal, meg akarta találni a tökéletes szavakat, vagyvalamit, hogy tudassa vele: értékeli a gyengédségét, és nem kisdolog, hogy hiányozni fog neki. Közelebb húzódott hozzá. –Sorcha? Királynőm? Ha nem szeretném Aislinnt, veledmaradnék... de ha nem szeretném, nem is lennék itt.– Tudom – felelte Sorcha, és kisimította a hajat a fiú arcából.

293 MELISSA MARRSorcha megérezte, amikor Devlin belépett a kertbe. Még messzevolt, de érezte a lépteit a talajon. Ez nem akármilyen kert volt,hanem az ő saját, jól őrzött otthona. Kevés tündér léphetett át akapuján, és csak egy használhatta tetszés szerint.– Vissza kellene mennem – mormolta.– Rendben. – Seth ellépett tőle. Úgy tűnt, megbántódott valamimiatt, de Sorcha nem tudta, miért.– Mérges vagy rám? – Fura, hogy számít ennek a halandógyereknek a véleménye, de akkor is fontos volt.– Nem. – A fiú különös, szinte olyan nyugodt pillantást vetettrá, amilyet a saját tündérei szoktak. – Kérdezhetek valamit?– És cserében?Seth elvigyorodott.– Nem. Csupán válaszra van szükségem, amelyet csak teadhatsz meg nekem.– Kérdezz. – Sorcha végignézett a gyalogúton, hogymegbizonyosodjon róla: Devlin még nincs a közelben. Hirtelennem akarta, hogy meghallja a Sethtel folytatott beszélgetését.– Ez a kedvesség, amit velem szemben tanúsítasz... Miért?Sorcha habozott. Fair kérdés volt. A fiú eltöprenghetne aválaszon, amíg a halandók világában van, és emiatt talán hamarabbvisszajönne hozzá.– Biztos vagy benne, hogy ezt akartad kérdezni? Vannak másdolgok is, amelyeket...– Biztos vagyok benne – mormolta a fiú.– Én vagyok a Magas Udvar királynője. Nincs házastársam... –Amikor Seth szólni akart, felemelt kézzel elhallgattatta, ésfolytatta. – ... sem gyerekem.– Gyerek?– A gyerekek ritka ajándéknak számítanak a tündérekbirodalmában. Túl sokáig élünk, hogy túl sok gyerekünk legyen.Akinek van... – Sorcha megrázta a fejét. – Beira ostoba volt. Voltegy fia, de hagyta, hogy eluralkodjon rajta a félelem: Keenanolyan lesz, mint az apja. Nem mutatta ki a szeretetét, csak néha

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 294furcsa rohamokban, amelyeket a fiú nem ismert fel. Ha nem ígylett volna, Keenanből nem Nyárkirály lesz, hanem...– Beira utódja.Sorcha bólintott.– Keenan a nap és a jég gyermeke. Beira félt, és ezzelelidegenítette magától a fiát.– És te?– Sem örökösöm, sem házastársam, sem szüleim. De ha lenneegy gyerekem, meglátogatnám, ha azt akarná, hogy... nekem isszerepem legyen az életében. – Eddig még senkinek sem beszélterről. Irracionális volt ez az igazi család utáni vágy. Ott volt nekiDevlin és az udvar.És egy igencsak zavart elméjű nővér.De ez nem volt elég. Családot akart. Ésszerűnek tűnt valódikapcsolatok nélkül tölteni az örökkévalóságot, segített nekiösszpontosítani. A Változatlan Királynő nem akarhat változást, ámő mégis erre vágyott.– Szeretném, ha lenne egy fiam.– Én... megtisztelsz vele. – Seth nem látszott döbbentnek.Habozott, majd lehalkította a hangját. – Van egy anyám, akihalandóként megszült, ezért kötődöm hozzá, és mivel a másodikszületésemet, a tündérlétet neked köszönhetem, azt hiszem, ezösszeköt bennünket.Sorcha érezte a szentimentális gyengédség jelét: meleg könnyeköntötték el a szemét.– Tündérré tettelek, ami azt jelenti, hogy önmagamból adtamneked egy részt. Elég erős lettél, hogy megbirkózz a világveszélyeivel és a gyengédségemmel. Csak egy erős tündér tudmegajándékozni ezzel. Azt akartam, hogy erős légy.Sorcha nem akarta beismerni, mit tett, legalábbis ezt mondtamagának, amikor meghozta a döntését.Seth követte a gondolatmenetét.– Elvesztette miattam egy tündér a halandóságát?– Nem.

295 MELISSA MARR– Mi volt az ára? Számodra mivel járt ez a csere?– Egy kis emberi érzelemmel és sebezhetőséggel. – Sorcha ishalkan beszélt. Lehet, hogy Devlin megbízható, de ez nem aztjelenti, hogy maradéktalanul tiszteli a testvére magánéletét. Azöccsében ugyanolyan erős a védelmező ösztön, mint Bananachbana pusztítás szándéka.– Ezt tetted? – suttogta a fiú.Sorcha apró mozdulattal bólintott.Seth szinte áhítattal nézett rá.– Meglátogatsz majd?– Szeretném látni, mi van veled.– Rendben. – Seth végig sem gondolta, csak gyorsan,ösztönösen megölelte.Sorcha még soha nem érzett ilyet. Ez maga volt a mennyország.– Mondd meg, kinek beszélhetek erről, vagy kötelezzhallgatásra – kérte Seth.– Niallnek, Irialnek; ha úgy tartod jónak, nekik elmondhatod.Bár szerintem Niall már tudja.– Aislinnek?Sorcha tisztában volt vele, hogy felmerül majd ez a kérdés, haSeth megtudja az igazat, de nem hitte, hogy ilyen hamar sor kerülrá. Gondosan megválogatta a szavait.– Ha úgy gondolod, hogy a titoktartás jóvátehetetlenülveszélyeztetné a kapcsolatotokat, vagy ha egyszer annyiramegsérülsz, hogy szükséged van rám, akkor elmondhatod neki.Máskülönben...– Csak Irialnek és Niallnek?Sorcha szinte biztos volt benne, hogy nem egészen jól játssza azanyai szerepet. Pedig még csak most kezdtem. Azonban egy olyangyerekkel kezdte, aki már egyáltalán nem volt gyerek. Nem azeszére és a jól végiggondolt döntésekre hagyatkozott, hanem azösztöneire.– Irial századok óta szereti Niallt. Niall törődik veled, ésmegvéd abban a világban, szóval előle nem hallgatnám el. Ha ő

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 296tudja, nem bánom, ha Irial is tud róla. Elég nézeteltérésük voltmár, nem akarok eggyel többet. Szeretném, ha jól kijönnénekegymással. Ezért nincs itt a többi Látóval a halandó lány, akitmindketten szeretnek.– Sokkal kedvesebb vagy, mint mutatod.– Az emberi gyengeség... – kezdett bele Sorcha, de aztánelhallgatott, hogy ne kelljen hazudnia. – Most már igazán megkellene néznem, mit akar Devlin.A fia odahajolt hozzá, és arcon csókolta.– Te csak most „gyengültél meg”, Leslie viszont már hónapokóla szabad.– Az ajándék volt valakinek, akit egykor... – Sorchaelhallgatott, valósággal lángolt az arca. Teljesen önmaga ura volt,a saját érzéseitől pirult el, nem voltak sötét tündérek a közelben.Ez tetszett neki.– Az anyák nem igazán mondanak ilyet a fiuknak – csipkelődöttSeth –, úgyhogy inkább nem szeretném hallani.Ez igazán kedvesen hangzott.– Niall majd megvéd abban a másik világban – tette hozzásietve Sorcha. – Én...– Azért gyere el meglátogatni. Hiányozni fogsz. – Seth a karjátnyújtotta neki, hogy elkísérje a gyalogút végére, ahol Devlinvárakozott.– Akkor meglátogatlak. – A fiú karjára tette a kezét, és együttindultak el.

30. FEJEZETA következő hónap folyamán Aislinn nem beszélt arról, ami aSötét Udvarban történt. Amikor Keenan megpróbálta szóba hozni,minden egyes alkalommal elmenekült előle. Ha hallja, hogy Seth aszabad akaratából hagyta el, az felszakította volna a sebeit. Nemakart ezzel az érzéssel foglalkozni, így az udvara felé fordította aszeretetét. Jókedvűen viselkedett, táncolt az utcán Tracey-vel, aváros valamennyi növényét megerősítette. A föld és a tündéreivirágoztak a gondos törődése mellett. Már néhány hete a figyelmeskirálynő mintaképe volt, és még a legóvatosabb tündér is elhitte,hogy jól van.Kivéve Keenant.De ma este rendezik meg a szokásos havi mulatságot, és utánatudni fogja, hogy a lány hamarosan tényleg jól lesz. Ma van azőszi napéjegyenlőség, és Aislinn már régebb óta gyászolta Sethelvesztését, mint amennyi ideig együtt jártak. Nem töltheti így azörökkévalóságot. Seth döntött, elhagyta a lány világát, mert nemakart halandó lenni, aki egy tündérbe szerelmes. Hátat fordított alánynak, hátat fordított kettőjüknek.Úgy döntöttem, boldog leszek. Aislinn már majdnem fél évegyászolt. Elengedem Sethet.Átvágott az úttesten, a parkba igyekezett. Valahol legbelültudta, hogy fura dolog egy parkot birtokolni, de emellett ott bujkált

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 298benne az a gondolat, hogy a tündérek már az emberek megjelenéseelőtt kijelölték a területeiket. Lényének különössége ma esteelhalványult az egyetlen igazság fényében, amelybekapaszkodhatott: én vagyok a Nyárkirálynő.Keenan – a királya, a társa ebben a különös világban – már ottvárt rá. Ha nem figyelték halandók, teljesen önmaga volt: amegtestesült napfény, a valóra vált ígéretek.Letérdelt a lány elé, és lehajtotta a fejét, mintha az alattvalójalenne. Aislinn most nem ellenkezett. Ma este erősnek és szabadnakakarta érezni magát, nem akarta kimutatni a szomorúságát, nemakarta, hogy eleméssze a bánat. Ő a Nyárkirálynő, és ez az udvara.Keenan a királya.– Királynőm.– Igen, az vagyok. Az egyetlen királynőd.A fiú még mindig térden állva felnézett rá.– Ha úgy döntesz...Körülöttük tündérek várakoztak, éppúgy, mint tavaly ősszel,amikor a lány még halandó volt. Most viszont már jobbanmegértette, mekkora a tét. Nyár vége volt, ő, a tündérkirálynő, aparkjában állt, a királya pedig előtte térdelt. Tudta, mit választ: azesélyt, hogy teljesen a fiúé legyen.Keenan kinyújtotta a kezét, ahogy minden mulatság alkalmávaltette. Minden alkalommal felajánlotta neki a lehetőséget, és a lánymindig elfogadta a kezét, de nem mondott igent.– Elkezded a mulatságot... velem? – A kérdés hozzátartozott azeseményhez, ez a rituálé jelezte a tánccal és ivászattal töltött estekezdetét, de a szinte észrevehetetlen hallgatás nem volt a szokásrésze.– Nem ígérhetem meg az örökkévalóságot. – Aislinn megfogtaa kezét.Keenan felállt, a karjába vonta, és elindultak. A föld meleg volta lábuk alatt.– Az örökkévalóságot már nekem adtad – suttogta a fiú. – Én ajelenre kérek esélyt.

299 MELISSA MARRAislinn megborzongott a királya karjában, de nem húzódott eltőle. Most örült, amikor a fiú az ajkához érintette az ajkát. Mostnem volt mentsége, mint az első alkalommal (a vidámparkban, amimindent megváltoztatott), vagy amikor Keenan később kétszer iscsókot lopott tőle. Most nem részegítette meg a tündérbor, nemvolt mérges, nem élte váratlanul. Élvezte, hogy Keenan ajkaszétnyílik, és megcsókolja. Nem azt a kényszert érezte, mint akorábbi csókjaik közben, nem is azt a gyengédséget, amit Sethtel.Ez valami új és keserédes érzés volt.Érezte, ahogy az ő reménye és a fiú öröme viharként vonulvégig az udvaruk tagjain. A lábuk érintése nyomán mindenholvirágok nyíltak. Ez hiányzott nekik: a boldogság ígérete. Lehet,hogy elég. Elégnek kell lennie. Aztán megfordult a világ, vagytalán ők forogtak. Nem volt benne biztos. Nyárleányok pörögtek elmellettük: elmosódott élénkzöld foltok, réz- és mahagóniszínű bőr.Virágzó indák kanyarogtak a testükön, amelyet alig takart ruha.Egy váratlan pillanatra Aislinnek nem tetszett, milyen közelvannak Keenanhez.Nincs hozzá jogom.Keenan csak egy pillanatra húzódott el tőle.– Szólj, hogy mikor engedjelek el – suttogta.– Ne hagyd, hogy elessek. – Még szorosabban kapaszkodott afiúba. – Ments meg.– Sohasem volt szükséged rá, hogy megmentsenek, Aislinn. –Keenan, a barátja, a királya, szorosan tartotta a karjában, miközbena nyártündérek szédítő táncot roptak körülöttük, mintha az őegyüttes napfényükből kiinduló fényspirálok lennének. – Mostsincs.– Én úgy érzem, hogy igen. – Aislinn érezte, hogy könnyekgördülnek végig az arcán. Egyre gyorsabban táncoltak, de látta,hogy ibolyák nőnek ott, ahol a könnyei a földre hullottak. – Úgyérzem... úgy érzem, mintha egy részem hiányozna.– Akkor is ezt éreznéd, ha... – Keenan szavai elhaltak.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 300– Ha te hagytál volna el? – kérdezte Aislinn a lehetőleggyengédebben.– Önző kérdés volt. Bocsáss...– Megbocsátok – suttogta a lány. Becsukta a szemét, hogy nesírja el magát, vagy talán azért, hogy ne lássa a felkavaró érzéseketa fiú arcán. Ő is ugyanilyen érzelmi viharral küzdött. Elképesztősebességgel táncoltak a tömegben, de még csukott szemmel istudta, hogy biztonságban van. Keenan a karjában tartotta, és nemhagyná elesni.Ha előbb találkoztam volna vele, mint Sethtel... De nem ígytörtént.Aislinn a fiú mellkasához simította az arcát.– Szeretnék szomorú lenni, mert nem vagy Donia mellett, denem vagyok az.Keenan nem tett megjegyzést arra, hogy épp most hozta fel ezta témát.– Csak néhányszor szerettem igazán, Aislinn. Szeretnélekmegpróbálni szeretni.– Nem kellene sze... – A szavak az ajkára fagytak.– Ez hazugság lenne, királynőm. – Keenan hangja még dorgálásközben is gyengéden csengett. – Száznyolcvan nap, Aislinn. Sethszáznyolcvan nappal ezelőtt ment el, és figyeltem, ahogy igyekszelúgy tenni, mintha nem fájna. Nem próbálhatnálak meg boldoggátenni?– Az udvar kedvéért.– Nem – javította ki. – Miattunk. Hiányzik a mosolyod.Századokon át vártam, hogy megtaláljam a királynőmet.Megpróbálhatnánk? Most, hogy ő...– Elhagyott – fejezte be a mondatot a lány. Elkapta Keenanpillantását, és elfeledkezett arról, hogy nincsenek egyedül.Mozdulatlanul állt. Tündérek pörögtek körülöttük, ők meg aforgatag közepén álltak. – Igen. Feledtess el velem mindent a maiestén kívül. Ez a Nyári Udvar lényege: nem ésszerűség, függőség,háború, nyugalom vagy fagyosság. Melegíts fel. Ne hagyd, hogy

301 MELISSA MARRgondolkodjam. Csinálj velem bármit, csak ne legyek olyan, mintmost.Keenan nem felelt, csak újra megcsókolta. A lány nemellenkezett; még mindig olyan érzés volt, mintha a napfénytfogadná magába. Olyan erősen kezdett fényleni az ő bőre is, hogya más udvarokból származó tündéreknek el kellett volnafordítaniuk a fejüket.Ash nem érezte a talajt a lába alatt. Csak azt érezte, hogy anapfény elűzi minden bánatát. Ahogy a parkban táncoltak, virágoknyíltak a talpuk alatt. Megízlelhette a napfényt Keenan ajkán:olyan volt, mint a meleg méz.Aislinn most is, mint minden mulatság alkalmával,megrészegült a tánctól és az éjszakától, de amikor elérkezett areggel, a lába most nem érintette a talajt. Keenan az ölében vitte ela parkból, el a tündéreik közeléből a folyópartra, ahova annakidején a vidámparki mulatság után mentek. Most nem volt piknikés gondosan kitervelt csábítás. Csak ketten voltak a folyóparton.Igaz, hogy a havonta megrendezett mulatságok alkalmával nemviselkedtek ésszerűen, de nem voltak sebezhetőek. Ma este mégBananach sem húzott volna ujjat velük.Aislinn továbbra is a fiú karjába simult, miután Keenan leültvele a folyóparton. Ahogy a hűvös víz a lábát nyalogatta, olyanérzése támadt, mintha apró elektromos impulzusok érnék a bőrét,kiegyensúlyozta a föld melegét, belesüppedtek a talajba, amely azegyüttes napfényük hatására csúszós sárrá változott. Aislinnmegborzongott, amiben nemcsak a folyó, hanem Keenan isszerepet játszott.Felmerült benne az a kósza gondolat, hogy szép ruhábanüldögél a sárban, de ő maga volt a Nyár, azaz a frivolság, alobbanékonyság és a melegség. Én ilyen vagyok. Most Keenannelvagyok.– Szólj majd, mikor menjünk – emlékeztette ismét a fiú.– Ne menjünk, beszélj hozzám. Mondd el, mit érzel. Mondj elmindent, amit nem akarsz bevallani.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 302– Nem – felelte vigyorogva Keenan.– Akkor bánj velem úgy, mint egy tündérkirálynővel.– Az milyen?Aislinn felült, és mellé térdelt.A fiú nem mozdult, a sáros folyóparton ült, és a lányt nézte.Aislinn arra a napra gondolt, amikor az utcán álltak, és Keenanhagyta, hogy napfény hulljon rá. Amióta ő a Nyárkirálynő, sokmindent ért már, de ezt a tündértrükköt még nem volt alkalmakipróbálni.– Ilyen.Napfénycseppek hullottak a bőréből a fiúra, bennük rejlett avilág minden öröme. Meg akarta osztani vele a tündérvarázslatot.Már tündér volt, és nem kellett aggódnia amiatt, hogy fájdalmatokoz neki, ahogy egy halandó esetében tenné.Ha Seth nem ember volna...De ha nem ember lenne, Aislinn soha nem nyerte volna el abarátságát vagy a szerelmét. És ha ő még halandó lenne, el semveszítette volna. Keenan viszont nem volt halandó, ahogy már ősem.Most sem, és már soha többé.Elkapta Keenan pillantását, és ugyanazokat a szavakat mondta,mint korábban a fiú.– Szeretnélek megpróbálni szeretni. Érd el, hogy belédszeressek, Keenan. Olyan sok lányt győztél már meg aszerelmedről. Győzz meg engem is! Csábíts el, hogy ne kelljentöbbé fájdalmat éreznem!Felé hajolt, de Keenan megállította, és megrázta a fejét.– Ez – mutatott magukra – nem szerelem, hanem valami más.– Tehát...– Lassíts. Attól nem fogsz belém szeretni, ha ágyba bújunk...vagy itt a folyóparton ledöntelek. – Keenan felállt, és kinyújtotta akezét. – Te vagy a királynőm. Kilencszáz évet vártam arra, hogymegtaláljalak, és utána még majdnem egy évet, hogy idáigeljussunk. A többire még tudok várni egy kicsit.

303 MELISSA MARR– De...Keenan odahajolt hozzá, és gyengéden megcsókolta.– Majd ha tényleg készen állsz arra, hogy megpróbálj engemszeretni, randizni fogunk.– Tulajdonképpen már randiztunk.– Egyáltalán nem. – Megfogta Aislinn kezét, magához húzta alányt, és átölelte. – Nagyon keményen igyekeztünk, hogy nerandizzunk. Engedd, hogy megmutassam neked a világunkat.Hadd vigyelek el vacsorázni, hadd suttogjak csábító szavakat.Engedd, hogy nevetséges vidámparkokba vigyelek, zenéthallgassunk, és táncoljunk az esőben. Először azt szeretném, hanevetnél, mosolyognál, és megbíznál bennem. Azt akarom, hogytényleg szeress, ha megosztod velem az ágyad.Aislinn habozott. A szex sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint arandizás. Barátok voltak, és megvolt közöttük a szikra. De a szexnem egyenlő a szerelemmel. Keenan valódi esélyt akart. És ezsokkal többet jelent, mint hogy nekiadja a testét.– Az én megoldásom egyszerűbb volt – dünnyögte a lány –, ésgyorsabb.Keenan felnevetett.– Kilencszáz év után bármilyen feltételbe beleegyeztem volna,de ha tényleg megpróbálunk együtt lenni, nem akarok kételyeket.Ha nem szeretsz, de mégis... velem akarsz lenni, rendben, deszeretnék egy esélyt, hogy a szerelmedet is elnyerjem.– És ha Seth...– Visszajön? – Keenan közelebb húzta magához, és addigcsókolta, amíg vakító napfény áradt mindkettőjük testéből.– Ez rajtad múlik – ígérte meg aztán. – Mindig is rajtad múlt,nem?

31. FEJEZETSorcha nem sírt, amikor az utolsó ott töltött nap reggelén felkeresteSethet. A festményekre nézett, amelyeket a fiú készített neki, aztánfelé fordult.– Nem elég jók – mondta Seth. – Egyik sem elég jó igazán.– Bárcsak hazudhatnék – mormolta a királynő. – Deszenvedéllyel készültek. Önző lennék, ha nem engednélekelmenni.Körbejárta a szobát, és megnézte a képeket, amelyeket márkorábban is látott.– Ezek nem elég jók, ez viszont igen. – Seth kinyitotta a kezét:egy tökéletes, ezüstös színű jázminvirág feküdt a tenyerén. Sokkalfinomabb kidolgozású volt, mint a többi fémből készült alkotása.Sorcha szemét elöntötte a könny. Az ujja hegyévelmegsimogatta az ezüstös szirmokat.– Igen. Tökéletes.– Mást akartam adni neked, mint amit vártál tőlem –magyarázta Seth, miközben remegő kézzel a nő ruhájára tűzte avirágot –, így amikor nem voltál itt, ezen dolgoztam.Sorcha felnevetett, és mivel ostoba tettének nem voltak tanúi,előrehajolt, és csókot nyomott a fiú arcára. Olyan sok anyától láttamár ezt az egyszerű mozdulatot, de soha nem értette igazán.Tárgyilagosan persze értette: az anyai gyengédség biológiai

305 MELISSA MARRösztön. Szeretetet éreznek az utódjuk iránt, meg akarják védeni akicsi, szívüknek drága gyermeket. Ez mind nagyon ésszerűnektűnik, de ahogy megcsókolta a fiát, nem ésszerűnek érezte magát,hanem spontánnak. Ezt el akarta mondani neki, de nem talált rászavakat.– Tökéletes. – Sorcha a kitűzőre pillantott, és ahogy ezek azérzések elöntötték, kitört belőle:– Nem akarom, hogy elmenj. Mi van, ha bántanak? Mi van, haszükséged lesz rám? Mi van, ha...– Anyám... – Seth békésen és gyönyörűen rámosolygott. –Tündér leszek. A Sötét Udvar védelmét élvezem, enyém aNyárkirálynő szerelme, és az ajándékod erősebbé tett.Biztonságban leszek.– De Bananach... és Donia... és… – Sorcha érezte, hogy a szívekellemetlenül hevesen ver. Tudta, hogy érezni fog majd valamit,amikor a fiú elmegy, de ez az aggodalom és szomorúság váratlanulérte. – Itt maradhatnál, kiküldjük Devlint, hogy hozza ide aNyárkirálynődet, és...– Nem. Nem fogom arra kérni, hogy hagyja ott értem azudvarát. – A kertre néző ablakhoz vezette Sorchát. A nő leült, Sethpedig letelepedett a lábához a földre.– Mennem kell. El akarok menni. Neked csak egyszempillantásnyi időnek tűnik majd, és... hazajövök – nyugtattameg.– Azt hiszem, most gyűlölhetném a másik királynődet – mondtaharagosan Sorcha.Valódi könnyek jelentek meg a szemében. Egyszerűpszichológiai reakció volt, van rá ésszerű magyarázat, de azérttovább hullottak a könnyei.– Félek. Ha a nővérem bánt téged, én... – A királynő nagylevegőt vett, hogy megnyugodjon. – Bananachban nem bízhatsz,Seth. Soha. Soha többé ne menj el vele sehova. Ígérd meg, hogytávol tartod magad tőle. Őt csak egy cél élteti: az erőszak.– Akkor miért hozott el hozzád?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 306Sorcha megrázta a fejét.– Azért, hogy ezzel provokáljon valakit. Azért, hogy rábírjonegy döntésre, amely végül az én vállamra rakná a felelősséget.Nem tudom pontosan. Időtlen idők óta próbálom kitalálni, mi lesza következő lépése. Mindig egy újabb háború kirobbantásábanmesterkedik. Nekem kell meghoznom a helyes döntést.– Most helyesen döntöttél?– Igen – cirógatta meg a fiú arcát. – Bármi történjen is ezután,ez volt a helyes döntés.– Még akkor is, ha háborúra kerül a sor…– A másik lehetőség az volt, hogy meghalsz. – Sorcha elfojtottaa kitörni készülő zokogását. – Amikor követted Bananachot, két útállt előtted: ez, amelyiken most jársz, vagy otthagyott volna holtan,hogy a Nyárkirálynő rád találjon. A Sötét Udvart vagy az énudvaromat tartották volna felelősnek érte. Vagy talán a TéliUdvart. Bananach így elérte volna a célját.Fura érzés volt, hogy Devlinen kívül ilyenekről beszélvalakivel, de majd ha a fia készen áll rá, beleszólása lesz az udvariügyekbe. Ha Sorcha úgy akarná, száz százalékig tündér lehetne, deez feloldozná a megállapodás rá eső része alól, amely mostmaradásra bírja, és akkor elmehetne. Ha Seth teljes valójábantündér volna, itt maradna? Ezt nem kellett megvitatniuk. Sethbőlsoha nem lehetne a Magas Udvar királya: Sorcha örök, ő aVáltozatlan Királynő. Azonban lenne befolyása és ereje azudvarban, hallathatná a hangját. Egyenrangú lenne Devlinnel.Sorcha kíváncsi volt, mennyire fogadná jól ezt a helyzetet a fia ésa testvére.Seth nem szólt semmit, csak türelmesen várt, ami jól illik akirálynő fiához.– Akkor is nagyon valószínű, hogy háborúra kerül a sor, ha itttartalak. Előbb vagy utóbb Keenan már nem fogja tudni továbbtitkolni, hol voltál. Aislinn megpróbálna befolyásolni engem, deehhez nem elég erős. És én... – Sorcha elhallgatott, gondosan

307 MELISSA MARRmérlegelte a szavait. – Nem reagálnék jól. Ha a szerelmed abosszúvágytól hajtva idejönne, megsemmisíteném a veszélyforrást.– Vagyis megölnéd.– Ha a tárgyalás nem vezetne eredményre, akkor igen. Bárkitőlmegszabadulok, aki azt fenyegeti, amit szeretek. Vagy akitszeretek. Ha Aislinn az udvaromra támadna, meg kelleneállítanom... de azt azért sajnálnám, hogy gyászolnod kellene. –Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy ez az emberi változás,amelyet tapasztal, vajon az udvara javára válik-e majd. Érezte,hogy az érzelmek irányítják a tetteit. Veszteséggel és a félelemmelvegyes gyengéd érzéseket táplált a fia iránt. Ez a rendezetlenségnem jellemző a Magas Udvarra. Meg fogja változtatni azudvaromat? Nem volt jelentősége. Lehet, hogy ő megváltozott,de... ennek a gondolatnak nem volt vége. Mit jelent, amikor aVáltozatlan Királynő megváltozik? Megrázta a fejét. Ennek atöprengésnek semmi értelme. Ami egyszerű, az egyszerű. Ő és azudvara alkalmazkodni fog. Így logikus.Szinte eskühöz méltó megmásíthatatlansággal folytatta:– Nem hagyom, hogy Aislinn, Bananach vagy bárki máselvegyen tőlem. Nem engedem, hogy veszélybe sodorják azudvaromat és a fiamat.Ahogy kimondta, már tudta: ha döntenie kellene, az udvara csakmásodlagos lenne, Seth az első. Valahol legbelül azon töprengett,hogy Bananach nem pontosan ezt akarta-e, de ennek sem voltjelentősége. Több évszázadnyi kisebb győzelem és vereség utántudta, hogy minden döntés megjelenik az idő szövetében. Adöntései megváltoztatják a testvére háborús terveit, és Bananachennek megfelelően fog cselekedni. Így ment ez már évszázadokóta.– Szabad olyat mondani, hogy én is aggódom miattad? – Setholyan fiatalnak látszott, ahogy ezt kérdezte. – Nem akarom, hogysebezhető légy amiatt, amit nekem adtál. Nem hittem... aztakarom, hogy biztonságban légy. Ha Bananach ekkora veszélyt

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 308jelent, meg kell állítani. Vannak barátaim a többi udvarban. Hagondoskodhatom a biztonságodról...– A gyerekeknek nem kell aggódniuk a szüleik miatt, Seth. Jólvagyok. – Sorcha magára erőltette udvari mosolyát, és igyekezett alehető legjobban megnyugtatni a fiút. – A kezdetektől fogvaharcolok ellene. Az egyetlen újdonság az, hogy most már van egygyermekem, akit meg kell védenem. Te ajándék vagy, csak nemvette észre, amikor idehozott.Seth bólintott, de az aggodalom nem tűnt el a szeméből.– Gyere – hívta Sorcha. – Nézzük, mit kell összecsomagolnod.Aislinn a dolgozószobában ült, Keenan karjába gömbölyödve.Kényelmetlenül érezte magát, és nem tudott szabadulni ettől azérzéstől. Tavish korábban helyeslő pillantásokat vetett rájuk,miközben elhessegette a Nyárleányokat. A lakás békés volt, és alány tudta, hogy ez az ő döntésének köszönhető. Vette abátorságot, és Keenanre pillantott. A fiú jelenti a jövőjét. Így vagyúgy, de összefonódott a sorsuk.– ...ebéd után?– Tessék? – kérdezte elvörösödve Aislinn.Keenan felnevetett.– Lenne kedved valamihez, ebéd után? Sétálni? Megnézni egyfilmet? Vásárolni?– Tényleg?A fiú pillantása új volt, vagy csak az volt benne az újdonság,hogy milyen nyíltan nézett rá.– Étterem? Vacsora otthon? Piknik? Elmenjünk New Yorkbapizzázni?Aislinn rosszallón nézett rá.– Most butaságokat beszélsz.– Miért? – kérdezte, és szembefordult a lánnyal. – Tetündérkirálynő vagy, Aislinn. Tiéd a világ. Néhány pillanat alattott lehetünk. Egyikünk sem halandó.

309 MELISSA MARRA lány habozott, de nem tudott mit mondani. Semmi oka nemvolt rá, hogy nemet mondjon. Nem vagyok halandó. Mély levegőtvett.– Randi? Eddig csak egyvalakivel randiztam, és...Keenan csókot lehelt az ajkára.– Egy óra múlva légy készen, rendben?Aislinn bólintott, aztán Keenan elment.Meg tudom csinálni. A barátságot és a szerelmet nem sokválasztja el egymástól. Seth esetében is ez történt. Elhessegettemagától ezt a gondolatot. Nem akart a fiúra gondolni. Seth elment,ő pedig tovább fog lépni.

32. FEJEZETAmikor Seth átlépett a holdfényfátyolon, megváltozott körülötte avilág. Nem egyszerűen annyi történt, hogy az anyja békés éstökéletes világát felváltotta a rideg és bántó emberi környezet.Ezzel az egy lépéssel ő maga is megváltozott. Teljesült azegyezség. A fátyolnak ezen a felén már nem halandó volt, hanemtündér.A világ mozgott a lába alatt. Érezte a talajban megbúvó életszívdobbanását. Egy távoli kócsag meglengette a szárnyát,légmozgást keltett vele, amely beleolvadt az égi áramlatokba.Sorcha megfogta a kezét.– Először furcsa lesz. Figyeltem, ahogy a halandókmegváltoztak a Nyári Udvarban. Engedd, hogy a változásmegtalálja benned a helyét.Seth nem tudott megszólalni. Az érzékei (és nem csak akorábban ismert öt érzéke) elárasztották információval.Halandóként csak korlátozottan érthette meg a világot, mostviszont már olyan dolgokat is észlelt, amelyeket fizikailaglehetetlen volt érzékelni. Érezte, mi a rend. Érezte a helyességétannak, ami van, és ami lesz.– Ők... vagyis mi.. mind ezt érezzük? – Túl dallamosan csengetta hangja, mintha valami szűrőn jönne keresztül, amely ellágyította.Sorcha habozott, de még mindig nem engedte el a kezét.

311 MELISSA MARR– Nem, nem egészen, de ők nem is a gyermekeim, te vagy azegyetlen.Amikor Seth ránézett, a megváltozott érzékei segítségével látta.Apró holdfényes láncok kötötték össze őket. A tündérekbirodalmában nem látta ezt a hálót, amelyet mintha ezüstszálakbólszőttek volna. Felé nyúlt.– Mi ez?Rájött, hogy nem kézzel fogható, de ennek ellenére meg tudtaérinteni. Érezte a súlyát a kezében; nehezebb volt, mintamilyennek látszott.– Senki más nem fogja látni. – Sorcha megfogta a másik kezétis. – Ez mi vagyunk. Belőlem lettél, mintha én magam szültelekvolna. Közös a vérünk. Ez azt jelenti, hogy látsz majd olyandolgokat, tudsz majd olyasmiket... Nem tudtam, hogyan mondjamel neked.– Látok majd dolgokat? – Sorcha mögé nézett, a fehér homokostengerpartra. Nem hitte, hogy ez látás kérdése lenne. Érezte, ahogyrákok másznak a homokban, ahogy a sirályok és csérek lábamegérinti a földet. Szórakozottan a tenger felé sétált. Ahogy a víza lábához ért, érezte a vízben nyüzsgő élőlényeket: állatokat éstündéreket egyaránt. Tengeri tündérek párosodtak valahol keleten;egy sellő vitázott az apjával.Seth arra összpontosított, hogy ne érezze őket, ne tudjon róluk.– Nem látom a világot – mondta Sorchának –, hanem érzem.Olyan, mintha egész idő alatt, amikor azt hittem, élek, alig lettemvolna tudatában a világnak.– Így van ez a tündéreknél. Nálad még inkább, mert az éngyermekem vagy. A Kutyák félelmet keltenek, a Gancanagh-kvágyat ébresztenek. Ezt megérzik – magyarázta Sorcha, és egysziklához vezette, amelyet egy kissé már megviselt az idő. – Eztmind érezni fogod, és még ennél többet is. Csak kevesen vagyunkképesek erre, de van, amit még erősebben fogsz érezni. Niallerősebben érzi a vágyat és a félelmet. Te megérzed majd a jót, alogikus döntéseket és a színtiszta értelmet.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 312Seth leült mellé a sziklára, és várt.– A látás más lapra tartozik. – Sorcha óvatos pillantást vetett rá,de a hangja nem remegett. – Bananach és én rendelkezünk ajövőbe látás képességével. Ő azokra a szálakra koncentrál,amelyeket eltávolítva káoszt teremthet, én viszont épp azellenkezőjére összpontosítok. De ezek mind csak lehetőségek éslehetséges kapcsolatok. Ezt ne felejtsd el.– Mert belőled lettem. – Amikor Seth belement ebbe amegállapodásba, eszébe sem jutott más tündéri tulajdonság, mint ahosszú élet és az erő. – Minden más, mert a fiad vagyok.– Igen. Másban is... különbözni fogsz a többi tündértől. –Megszorította a fiú kezét. – De amikor ezt már túl soknak találod,visszajöhetsz a tündérek birodalmába, ahol nem kell látnodmindezt, bármikor visszajöhetsz hozzám, és élvezheted, hogyember vagy. Elmenekülhetsz a tündérlét elől, attól a ténytől, hogyaz én véremből születtél.– Milyen más... úgy értem, milyen más változások... –Küszködött, hogy megértse ezt az új ajándékot (átkot), miközbenmeg kellett birkóznia a körülötte lévő világból áradóinformációmennyiséggel. – Látom a lehetőségeket.Amikor a fiú arra gondolt, hogy elhúzódik tőle, Sorcha erősenfogta a kezét.– A saját szálaid nem annyira tiszták. Csak mások életénekszálait látod. Lehet, hogy csak néha fog előfordulni. Nem tudom,mennyit hordozol magadban belőlem.Seth lehajtotta a fejét, becsukta a szemét, és Sorcha szavainkívül igyekezett minden mást kizárni az elméjéből. A megváltozottérzékelésének köszönhető észlelései eltompultak, de a tudásezüstös szálai útként kanyarogtak előtte, amelyet gondolatbankövethetne. Ha hagyná, sok mindent tudna... de ő nem akarta. Ha atudás nem párosul erővel, hogy változtasson a dolgokon, azszámára elég ahhoz, hogy elbizonytalanodjon. El akarta rendezni akét sellő közötti ellentéteket. Látta az életük fonalait. A lány

313 MELISSA MARRdühösen fogja otthagyni az apját, aki gyászolni fog, mert a lányvalószínűleg meg fog halni.– Hogyan bírod mindezt elviselni? – suttogta Seth.– Amit lehet, azt megváltoztatom, és elfogadom, hogy nemvagyok mindenható. – Sorcha a fiú előtt állt, és fürkésző pillantástvetett rá. – Ha nem lennél képes megbirkózni mindezzel, nemtéged választottalak volna. Mivel túl sokat adtam magamból, nemlátom, hogy most mit fogsz tenni. Azt azonban tudom, hogybármire képes vagy, amit akarsz. Olyan tündér lettél, akisárkányokat fog legyőzni, és balladákba illő hőstettekkeldicsekedhet majd.Seth rájött, hogy sokkal nagyobb ajándékot kapott Sorchától,mint először gondolta. Most már valódi célja volt ebben a világbanés a tündérek birodalmában is. Itt látta azokat a dolgokat,amelyeket helyre lehet hozni, ott műalkotásokat hozott létre akirálynőnek, az anyjának. Ha megvolna hozzá a képessége, Sorchaképviselője lehetne ebben a világban, hogy rendet teremtsen.– Nem tudom, hogyan kell harcolni, nem értek a politikáhozvagy bármi máshoz...– Kik a barátaid? – kérdezte Sorcha.– Ash, Niall... – Seth elmosolyodott, ahogy elöntötte afelismerés. – Niall tud harcolni. Gabrielt és Chelát csak a harcélteti. Donia mindent tud a politikáról, ahogy Niall is. És Ash. És aNyári Udvar őrei... Mind a három udvartól tanulhatok valamit.– Mind a négytől – javította ki Sorcha. – De nem kell ezttenned. Nem kell hősnek lenned, Seth. A tündérbirodalombanmaradhatnál, alkothatnál, sétálhatnál velem, beszélgethetnénk.Hozatok költőket, zenészeket, filozófusokat, és...– Minden évben hazajövök hozzád, de ez is az én világom. –Megcsókolta Sorcha arcát. – Jobbá tehetem azoknak az életét,akiket szeretek. A tiedet, Ashét. Niallét. Mindkét világotbiztonságosabbá tehetem.Néhány pillanatig csendben ültek. Seth a víz alatt vitatkozósellőkre gondolt.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 314– Ha a hínárok összekuszálódnának, mondjuk, mert vihar tör ki,akkor a hableány nem tudna elmenni... – Elhallgatott, mertpontosan ez történt. A lány bosszús volt, de visszafordult, éshazament.Mielőtt Seth megszólalhatott volna, Sorcha gyorsan magáhozölelte.– Azt akarom, hogy menj el. Menj haza a te Aislinnedhez.Találd meg a helyed, és ha szükséged van rám...– Szükségem van rád – nyugtatta meg a fiú.– Hívjál, és megyek. – Olyan kifejezés ült Sorcha arcán, amilyetrégebben gyakran látott az apja arcán is: aggódás és remény. –Vagy eljöhetsz hozzám. Bármikor. Devlin gondoskodik abiztonságodról... és Niall... és...– Tudom. – Seth arcon csókolta. – Nem fogom elfelejteni atanácsaidat.Sorcha felsóhajtott.– Nem tudom tovább halogatni, igaz?A királynő egy kis intéssel elhajlította a teret, és ajtót nyitott azAislinn lakásával szembeni parkra. Csendben figyelte, ahogy Sethátlép a fátylon.Seth korábban is látta a tündéreket, így nem lépődött meg, hogyott vannak a parkban. Aobheall a szökőkútjában ragyogott, ésmegdermedt, amikor Seth megjelent előtte. A berkenyeemberekrábámultak, a Nyárleányok abbahagyták a táncot.– Ez aztán a meglepetés – mormolta Aobheall. A vízmegfagyott körülötte, a vízcseppek apró kristályként ültek alevegőben.Seth némán figyelt, miközben működésbe lépett a megváltozottérzékelésé. Aobheall hangja ugyanolyan maradt, de már nemérezte a kényszert, hogy felé nyúljon, pedig nem is volt nála atalizmánja. A valóság más volt. Ő volt más. Érezte, ahogy a földlélegzik körülötte. Amikor senki sem szólt hozzá, a fák sóhajtásazenének tűnt a látszólagos csendben.– Olyan vagy, mint mi – suttogta Tracey. – Nem vagy halandó.

315 MELISSA MARRA lány elindult felé. A szokásos szomorú kifejezés ült az arcán,de Seth szerint most nem volt semmi oka rá. Könnyek öntötték el aszemét, és megölelte a fiút.– Mit tettél?Most először fordult elő, hogy az érintésük nem hatott rá. Nemérzett kísértést, hogy tovább tartsa a karjában, és attól sem félt,hogy a lány véletlenül megsebzi.Elengedte Tracey-t.– Megváltoztam.Skelley átölelte a zokogó lányt. Több Nyárleány is némán sírt.– Tündérnek lenni jó. – Seth erősebbnek és élettelibbnek éreztemagát; biztos volt a döntéseiben. – Ilyen akarok lenni.– Ők is ilyenek akartak lenni – magyarázta Skelley. – Ezértsírnak. Eszükbe jutott, hogy ők is meghozták ugyanezt az ostobaáldozatot.Aobheall nem ráncolta rosszallón a homlokát, nem zokogott,csak vizes csókot küldött Seth felé.– Menj, és keresd meg a királynődet, Seth. És hogy tudd:tündérként élni nem olyan jó, mint gondoltad. Aislinnek azt kelletttennie, ami az udvarának a legjobb.Seth mellkasa egyre inkább összeszorult a félelemtől. Vajon miváltozott még meg? A tündérek birodalmában, Sorchatársaságában nem érezte magát ennyire nyugtalannak. Ott békéreés bizonyosságra talált. Most pedig a szerelme otthona felé tartabban a reményben, hogy a kettőjük kapcsolata elég erős, és mégmeg lehet menteni.Némán elment az őrök mellett, kopogás nélkül kinyitotta azajtót, és belépett a lakásba. Aislinn ott volt. Az arccsontjahangsúlyosabb lett, mintha túl sokat fogyott volna, és sokkalközelebb ült Keenanhez, mint korábban. Mosolyogva nézett aNyárkirályra, aki éppen mondott valamit.Amikor Seth belépett a szobába, minden abbamaradt. Keenannem húzódott el a lánytól, de elhallgatott, és nem mozdult.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 316Aislinnek lefagyott a mosoly az arcáról, félig meghökkent, féligbizonytalan pillantást vetett a fiúra.– Seth?– Szia. – Hónapok óta nem volt ilyen ideges. – Visszajöttem.Olyan sok érzelem futott át a lány arcán, hogy Seth meg semmert mozdulni. De akkor Aislinn átvágott a szobán, a karjábavetette magát, és abban a pillanatban minden rendben volt. A lánysírt, és szorosan átölelte.Keenan felállt, de nem ment oda hozzá. Dühösnek látszott.Apró légörvények kavarogtak a szobában, homokszemek csíptékSeth bőrét.– Már nem vagy halandó – jegyezte meg.– Nem, már nem – ismerte be Seth.Aislinn elhúzódott tőle, és ránézett. Nem engedte el a karját, dehátralépett.– Mit tettél?– Megtaláltam a megoldást. – Seth közelebb húzta magához. –Hiányoztál – suttogta.Keenan egyetlen árva szó nélkül, szinte gépiesen ment elmellettük, és elhagyta a szobát.Aislinn megmerevedett, amikor elhaladt mellette, és egypillanatig Seth nem volt benne biztos, vajon utánamegy-e, vagyvele marad.– Keenan! Várj!De a Nyárkirály már elment.Amikor kopogtattak az ajtaján, Donia tudta, hogy ő az. A kémeijelentették, hogy Seth visszatért ebbe a világba, tündérként.Keenan érkezése csak idő kérdése volt.– Tudtad, hol van. – A lány hallani akarta. Túl sok időt töltöttekfélhazugságok között. Ezt már nem bírta elviselni. – Tudtad, hogySeth a tündérbirodalomban van.– Igen, tudtam – ismerte be a fiú. Az ajtóban megállt, nem mentbeljebb, és ugyanazzal a tökéletes nyári szempárral nézett rá,

317 MELISSA MARRamelyről Donia élete nagy részében álmodott. Némán abocsánatáért esedezett, és azt kérte, mondjon valamit, amihelyrehozza a dolgokat.Donia nem volt rá képes.– Ash meg fogja tudni.– Mindent tönkretettem, igaz?– Aislinnel? – Donia nem ment közelebb hozzá, nem érintettemeg. Ezt kellett tennie. A fiú szerelmet vallott neki, aztán Aislinnkedvéért otthagyta. Várható volt, de azért fájt. Most meg beállítide, és vigaszt keres. – Igen.– És veled?Donia elfordította a tekintetét. A szerelem néha nem elég.– Azt hiszem, velem is.– Akkor egyedül... – Elhallgatott, majd folytatta. – Mindenttönkretettem, Don. A királynőm... Fogalmam sincs, milyenhatással lesz ez az udvaromra. Téged elvesztettelek, Niall gyűlöl...Sorcha meg törődik a halandóval, akarom mondani Sethtel, atündérrel, akit én... – A lányra nézett. Amikor zaklatott volt, anapfény általában fényesen ragyogott a bőre alól, de most szintenyoma sem maradt benne. – Mit fogok most tenni?A földre roskadt.– Reméld, hogy valamelyikünk kedvesebb lesz hozzád, mint tevoltál hozzánk – suttogta Donia, és mielőtt elgyengülhetett volna,elsétált. Ott hagyta a térdre rogyott Nyárkirályt az előcsarnokban.

33. FEJEZETAmikor a nyártündérek elkezdtek beszivárogni a szobába, hogylopott pillantást vessenek Sethre, és olyan dolgokról sutyorogtak,amelyeket Aislinn nem akart hallani, a szobájába vezette a fiút, ésbecsukta az ajtót. Ez volt a lakás egyetlen olyan helyisége, amelycsak az övé volt, és csak itt gondolkodhatott anélkül, hogy úgyérezné, behatolt a nyártündérek területére. A lakás megváltozott,már ez volt az otthonuk. Ő is megváltozott.Seth leült az ágyára, és türelmesen figyelte a lányt, mint mindig.A fiú is megváltozott, és nem csak annyiban, hogy tündér lettbelőle.Aislinn nem tudott megszólalni, pedig korábban gondolatbanmár lejátszotta, mit fog mondani, elsuttogta a sötétben, minthaSeth hallhatná. Most viszont nem jöttek a szavak. El akartamondani neki, mennyire megviselte, hogy elhagyta, és hogy porigsújtotta a tény: Niall tudta hol van, ő viszont nem. El akartamondani neki, hogy azt hitte: énje egy részét örökre elvesztette,hogy soha senkit nem fog úgy szeretni, mint őt, és még alevegővétel is fájdalmat okozott neki, amikor Seth nem voltmellette. Nem tudta, hogyan mondja el neki ezeket a gondolatokat,de volt valami, amit muszáj volt elmondania.– Keenan és én... nos... randizunk.Seth összefonta a karját a mellkasán.

319 MELISSA MARR– Ez mit jelent?– Azt mondtam neki, hogy megpróbálhatja... elérni, hogybelészeressek. Hogy hajlandó vagyok adni magunknak egyesélyt… – Nem tetszett neki, hogy Seth úgy néz rá, mintha őokozta volna ezt az egész érzelmi zűrzavart. Seth hagyta el. Mégcsak nem is telefonált. Aislinn lehuppant az ágyra. – Mit kellettvolna tennem?– Talán hinned kellett volna kettőnkben.– Minden magyarázat nélkül eltűntél és hat hónapig vissza semjöttél... – Aislinn maga alá húzta a lábát. – Azt hittem, nem jösszvissza. Egyetlen szó nélkül elhagytál... miután nem voltál hajlandóbeszélni velem. – Nem volt biztos benne, hogy düh vagyszomorúság kezdi-e elönteni. – Eltűntél.– Mióta?– Mit mióta?– Mióta vagytok együtt? Mennyit várt Keenan, Ash?Aislinn soha nem volt igazán mérges a fiúra, de ott, abban apillanatban boldogan megütötte volna. Hat hónap aggodalom,bánat és félelem után végre dühösnek érezte magát. Korábban eztnem engedte meg magának.– Te elhagytál engem.– Lehetőségem nyílt rá, hogy felkeressem a tündért, akinekköszönhetően együtt tölthetjük az örökkévalóságot. Az időzítésnem sikerült, de... – Seth elhallgatott. – Nem tudtam, hogy ilyensokáig leszek távol. Sajnálom, hogy így történt. Adódott egylehetőség, és én megragadtam.– Vártalak. Tündéreket küldtünk a keresésedre. Megpróbáltambeszélni Niallel... és Bananachhal. Hat hónapig vártam. – Aislinnösszekulcsolta a kezét, hogy ne gesztikuláljon beszéd közben.Korábban soha nem vitatkoztak, soha nem volt rá okuk.A kezét nézte, amíg le nem nyugodott.– Azt hittem, elhagytál. Niall azt mondta...

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 320– A Sötét Király, aki haragszik rád, mondott valamit, amivelkételyeket ébresztett benned irántam, te meg hittél neki. – Sethfelvonta a szemöldökét.– A háttérben hallottam egy lány hangját... az üzenetben...– Bananach volt az. Ő vitt el...– Bananachhal mentél el? Mégis mit gondoltál?– Azt gondoltam, megéri kockáztatni, hogy a tündérbarátnőmmel tölthessem az örökkévalóságot – mondta nagyonhalkan Seth. – Azt gondoltam, hogy megéred a kockázatot. ElvittSorchához. Egyezséget kötöttem a Magas Udvar királynőjével,hogy a te világodban élhessek, és elég erős legyek ahhoz, hogy nelegyen szükségem őrökre és bébiszitterre, és így örökre mellettedmaradhassak.– És mi volt az ára? – Aislinn félt. Tündér volt, ahogy már a fiúis, de a tündéregyezségek nem a becsületességükről híresek.– Minden évben egy hónapot Sorchával kell töltenem atündérek birodalmában.– Hat hónapig voltál távol.– Egy hónapot töltöttem vele a tündérbirodalomban. – Esdeklőnnézett a lányra: azt szerette volna, ha Aislinn megértené, és aztmondaná, hogy nem hibázott. – Niall mesélte, hogy egyedülSorcha képes erre. Senki más nem volt hajlandó segíteni.Számomra csak harminc nap volt. Nem tudtam, hogy számodratöbb idő telt el.– Akkor minden évben...– Elmegyek egy időre, ami nekem egy hónapnak tűnik, nekedviszont fél évnek.– Életed végéig.Seth bólintott.Aislinn igyekezett megérteni, miért ment el a fiú, és hogymostantól kezdve örökre ott lesz mellette, de nem sikerült neki.Végül az övé lett, de milyen áron? A szíve vadul vert arra agondolatra, milyen áldozatot hozott érte a fiú.– Nagyon szörnyű az a hely?

321 MELISSA MARR– Nem, szinte tökéletes. Csak azért nem száz százalékig az,mert nem voltál mellettem – mesélte elragadtatottan. – Hihetetlenaz a világ, és semmi más dolgom nem volt, mint hogy alkossak.Sétáltam a kertben, gondolkodtam, alkottam. Elképesztő hely.– És... Sorcha?A fiú arcán gyengéd és vágyakozó kifejezés jelent meg.– Ő is tökéletes. Kedves, gyengéd, bölcs és vicces, csak nemismeri be...– Ó! – Aislinn gyomra összerándult. A fiú nemcsak azörökkévalóságra talált rá, hanem egy királynőre is. Nem akartféltékeny lenni, de hónapokon keresztül aggódott Sethért, akiközben beleesett egy másik tündérkirálynőbe. – Szóval amikor ottvagy, akkor vele...– Nem, egyáltalán nem erről van szó – nézett rá rosszallón Seth.– Ő a királynőm, a pártfogóm, a múzsám. Olyan, mintha lennecsaládom, Ash. Ő az anyám, aki soha... nem mintha Linda nemszeretne... de Sorcha... ő tökéletes.Egy darabig némán ültek, aztán a lány már nem bírta tovább.– És most mi lesz?Seth megrázta a fejét.– Nem tudom, de majd kitaláljuk, rendben?De nem igazán volt rendben. Seth mindent kockára tett azért, hogya lánnyal tölthesse az örökkévalóságot, de Aislinn annyira kevésséhitt kettejükben, hogy Keenan karjába omlott.Amúgy is ez lett volna a vége.A lányra nézett, és bevallotta magának, hogy talán nem is ahalandó volta jelentett akadályt, hanem valami más. Amíg Aislinna Nyárkirálynő, Keenannel marad. Mulatságokat, megbeszélésekettartanak, és késő éjszakába nyúlóan vitatkoznak.Én meg épp most ítéltem magam arra, hogy évtizedeken,évszázadokon keresztül együtt lássam őket.– Lefeküdtél vele? – kérdezte, és várt. Hallania kellett, tudniakellett.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 322– Azt hittem, nem jössz vissza, és nem akartam mást szeretni...és ő a barátom... fontos nekem és...– Ez igent jelent? – hevesen vert a szíve.– Nem... Elutasított. – Úgy nézett ki, rögtön elsírja magát. –Csak azt akartam, hogy ne fájjon tovább. Üresnek éreztem magam,és az udvar meggyengült az... önsajnálatom miatt.– Szeretlek – mondta Seth. Magához húzta a lányt, és úgycsókolta, mint az álmaiban, amikor nem volt mellette. Aislinnegyáltalán nem ellenkezett. Majdnem olyan volt, mint előtte, de azmár nem volt elég jó. Eddig türelmes volt, hajlandó volt nemféltékenykedni Keenanre, mert azt hitte: a Nyárkirály majd ott leszAislinn mellett, és szeretni fogja, miután ő már meghalt.Erőnek erejével abbahagyta a csókot.– Nem akarok osztozkodni rajtad. Már nem. Nem fogokmeghalni. Már nem lehet olyan könnyen megtörni. Nem fogomtűrni, hogy úgy nézzen rád, ahogy én.– Nem hagyhatom itt az udvaromat.– Vagy őt. – Seth látta a lehetőségeket. Egyes szálakmegcsavarodtak, és hurkot vetettek. Voltak lehetőségek, amelyeketnem látott, és azt jelentette: azoknak ő is részese. Másforgatókönyvek szerint Aislinn Keenannel volt.– Ő a királyom – suttogta a lány.– Tudom, de... egy király nem feltétlenül szerető. Lehet, de nemtörvényszerű. – Seth nem mondta el, mit látott. Még nem volt itt azideje. – Tudnom kell, hogy nem őt akarod.– Téged szeretlek.– Mondd, hogy mellette nem érzel ilyet. – A szájávalvégigsimított a lány száján. – Mondd, hogy a közelében nemtámadnak romantikus érzéseid. Ha barátok vagytok, aztelfogadom, de ő nem csak a barátod. Már hónapok óta többennél... jóval azelőtt több volt, hogy elmentem.Aislinn a fiúra meredt, de nem találta a szavakat.– Már én is tündér vagyok. Nem tudok hazudni. De aztelmondhatom, hogy amióta beléd szerettem, rajtad kívül senki

323 MELISSA MARRmással nem osztottam meg az ágyamat. Sem tündérrel, semhalandóval. Még csak eszembe sem jutott. Rajtad kívül senki sincsaz életemben. És nem is akarok senki mást. Csak téged. Örökre.– Mit tegyek? – suttogta a lány.– Kezdetnek lásd olyannak, amilyen valójában.– Vagyis? – Aislinn hangja a magasba szaladt, az arckifejezésefeszültté vált.– Tudta, hol voltam, Ash – mondta gyengéden Seth. Nem akartamegbántani a lányt, de nem fog közreműködni abban, hogyKeenan titokban tartsa az álnokságát. – Niall tudta, merrekeressen, ahogy Keenan is. Elég régóta él már, hogy ilyenesetekben eszébe jusson a tündérek birodalma.– De nem tudta. Talán...– Kérdezd meg őt magát – vont vállat a fiú. – Tudta, holvoltam, ahogy Donia és Niall is. Bananach vitt oda. Mindenkitudta. Kérdezd csak meg az őreiket vagy a Nyárleányokat. Lehet,hogy önként nem árulnák el, de ha egyenesen rákérdezel,megmondják az igazat.– Szóval úgy gondolod, hogy mindnyájan tudták, és nekemsenki sem szólt? – Aislinn átölelte magát. – Hogyan tehették ezt?– Mit csináltál volna, ha megtudod, hol vagyok?– Utánad mentem volna a tündérek birodalmába, hogymegmentselek.– Az udvarod nem elég erős egy háborúhoz, és épp a nyárközepén jártatok. Lobbanékony és szenvedélyes voltál. Ha értemjössz, az katasztrófához vezetett volna, Niall ezért nem mondta elneked. Donia pedig... gyanítom, hogy a Keenan iránt érzettszerelme miatt hallgatott. Nem akarta látni, ahogy Keenan ésegyben a te udvarod tönkremegy, még akkor sem, ha Keenanmegbántotta. – Elkapta Aislinn pillantását. – És ami az udvarodatilleti... Miattuk nem mondta el neked Keenan? Vagy más oka isvolt rá?– Látta, hogy összeomlok. Az egész udvar látta. Tudták,mennyire fájt – zokogta a lány. – Ő is tudta, és... Miért?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 324Sethnek nem volt ínyére, hogy még jobban meg kell bántania,de Aislinn korábban nem foglalkozott ezzel a kérdéssel.– Mondd, hogy nem fogsz megbocsátani neki. Mondd, hogymost rögtön nem állsz neki azon töprengeni: mi történhetett, aminem olyan szörnyű, mint amit elmondtam.Aislinn némán nézett rá. Könnyek maszatolták össze az arcát.– Megbocsátottad neki, hogy manipulált, és a királynőjévé tett.Megbocsátottad neki a mesterkedését, amely miatt az udvarotokelvesztette Niallt, és Leslie majdnem belehalt. És most igyekszelúgy tenni, mintha nem manipulált volna téged megint. – Seth aztakarta, hogy a lány szakítsa félbe, és mondja azt, hogy téved.Aislinn nem tette.– Bízol benne. Nem tudom, hogy vajon azért, mertmegosztjátok egymással a trónt, vagy csak megpróbálod meglátnibenne a jót. De Keenan nem jó. Tudom, hogy eltett volna láb alól,ha az a céljait szolgálná, és Niall is tudja. Olyannak kell látnod,amilyen valójában. Értem, az udvarodért, önmagadért.– De ő a társam az örökkévalóságban.– Nem, ő csupán a munkatársad. A társad én vagyok – csókoltameg a lány homlokát –, örökre, ha te is akarod. Ha Keenan akirályod, a barátod, a munkatársad, azt elfogadom. Nem akarlakmegtartani csak magamnak, de mással sem akarok osztozkodnirajtad, különösen nem olyasvalakivel, aki állandóan fájdalmatokoz neked. Ha vele akarsz lenni, mondd meg. Ha engemválasztasz, azt is mondd meg. Rá kell jönnöd, mit akarszvalójában, Ash. Keress meg, amikor kész vagy kimondani, hogyén vagyok számodra az egyetlen.Azzal Seth elment. Egy része darabokra szakadt, de nem akartcsak ott várni és reménykedni, hogy neki is jussanak morzsákKeenan asztaláról.

34. FEJEZETSeth távozása után Sorcha bement a fiú lakosztályába. Még nemállt készen rá, hogy beszéljen Devlinnel, foglalkozzon az udvarügyeivel vagy bármi mással. Az az igazság, hogy csak egyetlendolgot akart: Seth után menni, és segíteni neki elsimítani anézeteltéréseket a Nyári Udvarban. Lehet, hogy Aislinn egykorember volt, de most már ő a hőség és frivolság évszakának, anyárnak a megtestesülése. Sorcha elég jól ismerte Keenant ahhoz,hogy tudja: a halandóból lett királynő megadta volna magát a fiúvonzerejének.– Milyen érzelgős vagy, testvérkém. – Bananach lépett be akertbe nyíló ajtón át. Sötét szárnya most valóságos volt. – Ahalandó kis kedvenced után epekedsz?– Seth a te királyod védelmét élvezi, nem a házikedvencem, ésodakint nem halandó. – Sorcha arra sem méltatta a testvérét, hogyránézzen. A Magas Udvar királynőjének most mégváltozatlanabbnak kell látszania, mint valaha. De azért érezte aváltozást, Bananach jelenlétében egy örökkévalóság óta mostelőször érezte azt, hogy szinte ura az érzelmeinek.– Remek! Annál jobban megzavarhatom a gondolatait. – Ahollólány felvette Seth egyik ecsetét, és megszaglászta. –Elmondjam neked, mit talál majd, amikor visszatér? Elmeséljem,hogyan zokogott és jajgatott a királynőcske?

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 326Sorcha oldalra biccentette a fejét, és üres mosolyt villantott atestvére felé. Fájt a szíve. A Nyárkirálynő valószínűleg semmivelsem jobb, mint az udvara többi tagja: a nyártündérekkiszámíthatatlan, szeszélyes népség.– És ez engem miért érdekelne?– Mert téged fog okolni. Mert Seth Morgan tündérré válása ésvisszatérése még több ellentétet szít majd a Téli és a Nyári Udvarközött. Mert a Sötét Király a fogát csikorgatja a tetteidkövetkezményei miatt, drága nővérkém – károgta Bananach, ésközben minden egyes kijelentésénél a levegőbe szúrt Sethecsetjével, mintha kard lenne.– Niall tudja, hol volt Seth, és miért. Őszinte voltam vele, ahogyaz előző Sötét Királlyal is. – Sorcha felállt, és megkerülte anővérét. Elhagyta a zárt teret; igyekezett eltávolítani rosszindulatútestvérét Seth szobájából.Ahogy Sorcha elhaladt mellette, Bananach a fogát csattogtatta,mint valami állat. Az is volt: brutális és kegyetlen.– Nincs hasznom a kis játékaidból, Bananach. – A kertbenSorcha nagyokat lélegzett a friss levegőből. Hagyta, hogy atestvére azt higgye: még mindig távolságra van szüksége mellette.Úgy tett, mintha kényelmetlenül érezné magát a jelenlétében, mintmindig. Most először fordult elő, hogy a kellemetlen hullámoknem voltak rá hatással. Még mindig tudott a jelenlétükről, de márhozzájuk edződött.Mert úgy döntöttem, a fiammá fogadom Sethet. A fiúhalandósága, amelyet most egy kicsit magában hordozott,valahogy megváltoztatta. Már nem voltak egyensúlybanBananachhal. Ennyi évszázad után megváltoztam.A hollótündér nem örült. Megragadta Sorcha karját.– Tényleg azt hiszed, nincs több gyalogom ezen a sakktáblán?– Biztos vagyok benne, hogy nem fogysz ki a mesterkedésből. –Sorcha végigsimított a kezével a jázminvirágokon, és közelebbhajolt, hogy megvizsgálja egy kis galagonyabokor leveleit. – Hanem uralkodik el rajtad a vérszomj, félelmetes vagy.

327 MELISSA MARRBananach felszegte a fejét, és elégedett kis hangot hallatott.– Most még a háttérbe szoríthatsz, de az Ész is mindig hibázik.Én várok. Amikor elbotlasz, és a többi uralkodó nem viselkedikbölcsen, megkapom a vért és a háborút, amelyre vágyom.– Elképzelhető.Bananach undorító, károgó hangot hallatott.– Mindig. Végül mindig megkapom, amit akarok. Egy nap majda te véreddel rúzsozom ki a számat.Sorcha letörött egy ágat az egyik bokorról, és ezzel elhitetteBananachhal, hogy nagyon nyugtalan, és nem tud uralkodni aharagján.– Még az őrület legmélyebb bugyraiban is emlékezni fogsz rá,hogy egymáshoz vagyunk láncolva. Te sem tudod nálam jobban,milyen következményekkel járna a halálom rád nézve.– Azt jelentené, hogy megszabadulnék a fárasztóésszerűségedtől. – Bananach egyenetlen ütemben csattogtatta aszárnyát.– Ha azt hinnéd, hogy ez ilyen egyszerű, már rég halott lennék.– Sorcha addig szorította az ágat, amíg az belevágott a kezébe,majd leejtette, és feltartotta a tenyerét. – Ugyanaz a vér folyik azereinkben, amióta létezünk. Változatlan. Ha egyek vagyunk, ésmegölsz, vajon te is meghalsz?Bananach haragos pillantást vetett rá, és a csőrét csattogtatta.– Talán ki kellene próbálnom – sziszegte, de nem mozdult.Csak állt, és figyelt.A kert elcsendesedett. Egy ideig nem szóltak semmit.– A háború türelmes, nővérkém. Te elrejtőzöl ide a poroskönyvek meg az üres művészet közé. A Változatlan Királynő.Unalmas. Kiszámítható. Lépni fogok a gyalogokkal... te meg apródöntéseket hozol csak, de ezekkel nem kerülheted el akövetkezményeket. – Bananach harci dobjainak fülsiketítő hangjavisszhangzott az egész tündérbirodalomban, még a halandókvilágában is lehetett hallani. – Bizalmatlanul méregetik egymást.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 328Hamarosan kitör a háború. Érzem. Én várok... és ugyanolyangyámoltalan leszel, mint mindig, amikor háborút szítok odakint.– Most nem lesz háború. – Ez nem abszolút igazság volt,Sorcha csak a véleményét mondta el.– Miért nem? Utánam jössz, testvérkém? Az emberek világábaköltözteted a tündérbirodalmat, hogy elkapj? – búgta a hollólány.A nem Sorcha kertjében lakó hollók köré gyűltek. Férgek másztakelő a földből, amely ettől úgy festett, mintha tekergőző szürkeszőnyeg borítaná. Bananach kitárta a szárnyát. Háború közeleg,hacsak nem történik valami jelentős változás.Sorcha nem szólt semmit.– Csak gyere utánam. Teremts káoszt a világukban –gúnyolódott vele Bananach. – Menj, és védd meg a kiskedvencedet.– Nem fogod bántani. – Sorcha közelebb lépett hozzá. – ANyári és a Sötét Udvar is lecsap rád. Lehet, hogy nem tudokszembeszállni veled, de minden tündéremet ellened küldöm. Habántod, meghalsz.– És ha ez azt jelenti, hogy te is meghalsz? – biccentettekíváncsian oldalra a fejét a hollólány.– Akkor meghalok. – Sorcha megcsókolta a testvére homlokát.– Ezt a csatát már elvesztetted, testvérkém. Nem lesz háború.Bananach habozott. A távolba meredt, de nem osztotta meg velea látomását a pusztításról. Rémisztő mosoly jelent meg az arcán.– Nem, még nem vesztettem – mondta, aztán a kíséretévelegyütt átvágott a kerten. Elszenesedett lábnyomokat és vérzővirágokat hagyott maga után.

EPILÓGUSSeth belépett Niall otthonába. A Sötét Király soha nem akarta,hogy meglátogassa, de az még azelőtt volt. Amikor még halandóvoltam. Azóta sok minden megváltozott.Senki sem tartóztatta fel. Hivatalosan is a Sötét Udvar barátjavolt, szívesen látták, és ha kellett volna, az utolsó leheletükkelvédelmezik.– Testvérem – üdvözölte Niall, amikor Seth az emelvényközelébe ért.Seregnyi sötét tündér figyelte őket nyíltan. Seth látta, hogy a LyErgek és a kecskelábú vízitündérek életének szálai összefonódnak,aztán elmosódott a kép. Bananach. A nagynéném. Seth nem látta ahollólány életének fonalát, de érezte, hogy ott van valahol.– A segítségedre van szükségem. – Seth nem hajtott fejet, detiszteletteljesen lesütötte a szemét. Már tündér volt, és függetlenülattól, hogy a választott bátyjával állt szemben, Niall mégiscsakkirály.– Mondd el, miről van szó. Ha nem ütközik az udvaromérdekeivel, mindig segítek. – Niall kihúzta magát a trónon.Seth felpillantott, és a szemébe nézett.– A Magas Udvar királynőjéé vagyok. Örökre. Az életem egyrészét vele töltöm a tündérbirodalomban. Emellett a Nyárkirálynőszerelme vagyok. De most a te segítségedre van szükségem.

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 330Sorcha tündérré változtatott, és megajándékozott. Most azt fogomtenni, ami neki a legjobb.– Ha támogatod a Magas Udvar törekvését a rend iránt, az nemszolgálja a Sötét Udvar érdekeit – jegyezte meg Ani. Valahonnanbal oldalról jött a hangja. A félig Kutya, félig halandó lánykáoszról álmodott, de a királya és az udvara útját állta a terveinek.– Az sem, ha védelmet nyújtasz a Nyári Udvar kis kedvencének– morogta az egyik bogáncsember.Chela védelmezőn közelebb húzódott Sethhez.Hosszú ideig senki nem szólt semmit. Seth Niallre meredt,akinek tengernyi sok életfonala volt, így azok akár láthatatlanok islehettek volna. A Sötét Király várt, észre sem vette, mennyirereménykedik. Ha Seth nem látta volna az igazat, azt hihette volna,hogy Niall hanyagul emeli fel a kezét. De nem erről volt szó. Amozdulata egyszerre volt félelmetes és izgatott.– Mondd, mit akarsz.– Szeretnék Gabriel Kutyáival edzeni. A rendcsinálás néhavérontással jár. – Seth először az összegyűlt sötét tündérekre, majdújra a királyra pillantott. – Tudnom kell, hogyan védjem megmagam, és hogyan ejtsek sebeket másokon. Meg kell tanulnomvadászni. Segítesz?– Megtiszteltetés lenne – felelte Niall. – Ha a Kutyákbeleegyeznek.Gabriel felnevetett, Chela elmosolyodott. A tündérekvigyorogva bólogattak.Seth ekkor meghajolt. Látta maga körül a lehetséges jövőt.Amíg nem árulja el nekik, hogy Bananachot akarja megtámadni,támogatásra talál a Sötét Udvarban.– Isten hozott itthon, testvér. – Niall előrelépett, és megölelte.Jól illik hozzád ez a változás.Valóban. Sethnek már volt célja. És esélyem arra, hogy Ashseltöltsem az örökkévalóságot.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSEz a könyv nem jött volna létre Anne Hoppe észrevételei ésszenvedélyes közreműködése nélkül. Köszönöm, hogy hittél aszereplőimben, és elkísértél ezen az úton. Ezek a könyveképpannyira a tieid, mint az enyémek.Az életemben minden, így az írás is csak azért lehetséges, mertnagyon szerencsés voltam, és rátaláltam arra a társra, akitökéletesen kiegészít. Loch, bátorságot és hitet adtál nekem, hogytöbbre törekedjem, mint amennyire képesnek tartottam magam.Köszönöm, hogy velem voltál az utazások során, köszönet akülönös órákért, a furcsa kérdésekért, a pánikért és az örömért.Az íráshoz az is hozzátartozik, hogy megtöltjük az ihletforrását. Mindig türelmes fiam meggyőzött arról, hogy keressünkfel távoli helyeket, és nézzük meg az északi lundákat. Bölcslányom emlékeztetett rá, hogy estére szabadságot adjak magamnaka Buffy-maratonok kedvéért. Ezért, és még sok minden másért: tivagytok életem értelme.A szüleim mindvégig támogattak az utazás során. Semmi semsikerült volna a bölcsességetek és a szeretetetek nélkül, amelyet azévek során kaptam tőletek.Néhány „szokásos ember” is értékes segítséget jelentett azelmúlt, valamivel több mint egy évben. Jeaniene Frost továbbra iskitartó kritikusom és kedves barátom. Melissa Dittmar megmentett

TÖRÉKENY ÖRÖKKÉVALÓSÁG 332az őrülettől, és rendet vágott a világomban. Alison Donalty ésMark Tucker teljesen elkényeztettek az újabb meséskönyvborítójukkal. Patrice Michelle hasznos megjegyzéseketfűzött a szöveghez. Mark Del Franco, Kelly Kincy, VickiPettersson, Rachael Morgan, Jason Falivene, Kerri Falivene, ésDean Lorey segítettek megőrizni a józanságomat, és bölcstanácsokkal láttak el. Az ilyen barátok kincset érnek. Köszönömmindnyájatoknak.Hála illeti fantasztikus olvasóimat is. Külön köszönet azoknak,akik rászánták az időt arra, hogy találkozzanak velem, valamint awww.wickedlovely.com honlap és a saját fórumom olvasóinak(különösen Mariának, Jennifernek, Megnek, Tigernek, Pheonának,Michaelának és Ravennek), hogy segítettek kiélni társalgásikényszeremet.Mindannyian arra ösztönöztetek, hogy továbbra is a legjobbratörekedjem. Köszönöm.