Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Adalékok a hipertext és a szövegszerűség kapcsolatáhozvel. „A mögöttes világ — a valóság, az igazság, a szerző vagy az olvasó — ezen intertextuálismodellje még távolabb viszi az irodalmat bármiféle ábrázoló funkciótól. Az ábrázolástBarthes egyfajta idézetként határozza meg” (Jefferson 1999: 125), éspedig a következőképpen:„A »realista« művész sosem a »valóságból« veszi diskurzusát, hanemmindig és kizárólag, ameddig csak vissza lehet követni, egy már megírt valóságból, egyleendő kódból, amelynek mentén csupán másolatok sorozatát látjuk, ameddig csak aszem ellát.” (Roland Barthes, idézi Jefferson, uo.) Másként megfogalmazva „a szövegidézetek szövedéke, amelyek a kultúra ezernyi forrásából rajzanak elő” (Barthes 2001:53). Alighanem a valósággal való kapcsolat (és ezáltal a valóságnak való megfelelés,korrespondancia) elutasítása az egyik oka annak, hogy Barthes és követői nem közvetlenül(egy adott elméleti keretben), hanem többszörös áttételeken keresztül, elsősorban metaforákbanfejezik ki gondolataikat: „[...] szeretném áttekinteni a legfontosabb problémákat,melyek metszéspontjában ma a Szöveg található. Ez a problémafelvetés inkábbkijelentés, mint érvelés, mintegy puszta jelzés, megközelítés, mely »megelégszik« azzal,hogy metaforikus marad.” (uo. 68)Mindez azonban nemcsak metaforikusan írható le, ugyanis magában hordozza a „szövegvilág”általánosításaként a „diskurzusvilág” bevezetésének (elvi) lehetőségét.xviiiHasználatos az áttétel műveletére a rendkívül kifejező „megtisztítás” metafora is:„Alapjában véve a »talált tárgy« a »megtisztítás« után az új kontextusba ágyazottságbanértelmezendő úgy, hogy a »másik szöveget« magába fogadó szöveg (intertextus) a jelentéssűrítésselgazdagabbá válik, mert mindig legalább kétféle olvasatot feltételez: az aktuálismellett a latens szöveggel harmonizáló vagy annak ellentmondó értelműt.” (SzikszainéNagy 1999: 331) Az áttétel a hivatkozott szöveg átalakítását és az átalakított szövegbeszerkesztését valósítja meg az eredeti szöveg kontextusába: „Az intertextualitás lényege:a transzformáció és asszimiláció.” (Jenny, idézi Szikszainé 1999: 332) „Működésévelmegszakítja a szöveg folytonosságát, és a háttérszöveg háttérjelentése belekódolódik[ti. a szövegbe].” (uo.)xix A transztextualitás kategóriáinak az alkalmazása szempontjából lényeges, ahogy azidézet folytatódik: „Mielőtt azonban a [hypertextualitás] tanulmányozásához hozzálátnánk,két pontosításra — vagy óvintézkedésre — feltétlenül szükség van. Legelőször isnem szabad úgy tekinteni ezt az öt transztextualitás-típust, mint elszigetelt kategóriákat,melyek között sem érintkezés, sem kölcsönös átfedés nincs, éppen ellenkezőleg, számos sgyakran döntő jelentőségű kapcsolat áll fenn közöttük.” (Genette 1996: 88) Eszerintpéldául egy transzformált szöveg egyszerre tartozhat két vagy több transztextuális kategóriába.„A második pontosítás egy olyan ellenvetésre válaszol, amely — úgy sejtem —az olvasó fejében már ott motoszkál azóta, hogy a hypertextualitást úgy írtam le, mintszövegek egy adott osztályát.” Itt Genette arra utal, hogy a meghatározásban a hypertextusegyfajta („adott”) szövegként szerepel (vö. „Hypertextusnak hívok... minden olyanszöveget...”); azonban a transztextualitás kategóriáit nem így kell szemlélnünk, „hanemmint a textualitás aspektusait” (uo.). Másként megfogalmazva: mint a szövegek közötti„transztextuális kapcsolatok” lehetséges formáit.97