Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Boda István Károly—Porkoláb Juditviii A probléma rendkívül összetett, ezt mutatja, hogy léteznek olyan megközelítések is,amelyek a mentális modell valósághoz való illesztésének problémáját megpróbálják figyelmenkívül hagyni (vagy legalábbis megkerülni). A koherencia fogalmának nehézségeit,„huzatosságát” (K. Popper rendkívül kifejező szóhasználata!) jelzi, hogy ezeketéppen „koherencia elméletek” néven tartják számon. „A klasszikus ismeretelmélet és apszichológia is az igazság kérdésével, s ennek keretében a megismeréssel is lényegébenegy korrespondencia elmélet keretében foglalkozik: a világnak megfelelés érdekli. Amesterséges intelligencia megjelenésével azonban olyan alternatívák körvonalazódtak,amelyek az igazságot szintaktikusan fogják fel. Koherencia elméletek, melyek nem lépnekki a világba, hanem a belső rendszer összhangja érdekli őket.” (Pléh 1998: 18) Ennekaz utóbbi szemléletnek egy nagyon kifejező leírása az, miszerint „kezelhetjük úgy aszöveget, mint világ és szerző nélkülit, s ha ezt tesszük, akkor a szöveget belső viszonyai,azaz struktúrája szerint magyarázzuk” (Ricoeur 1999: 18).ix A „való világ” terminus itt nem az (érzékelhető, „külső” stb.) valóságra, hanem ennekmentális modelljére utal: „Az ember helyzetének és környezetének társadalmilag legelterjedtebbmodelljét nevezzük való világnak. Azok az állítások, amelyek ebben a világbanigaznak számítanak” jelentik a tényeket (Beaugrande—Dressler 2000: 193). Világos,hogy minden embernek saját mentális képe van az általa érzékelt valóságról, tehát a tényeknekvaló megfelelés (és ennek megfelelően a tudás, igazság stb.) ilyen értelembenszubjektív. „Azok a tények, amelyeket valaki vagy valamely csoport általában alkalmazhatónakvél valamely »valós« vagy felismerhető helyzetre vagy eseményre, ezen személy(ek)hiedelmei.” (uo.) Az, hogy bizonyos csoportok hasonlóan látják a környező valóságot— „való világ” modelljük számos (általuk relevánsnak tartott) ponton megegyezik—, (egyebek közt) a szociálpszichológia területére vezet, az pedig, hogy pl. egy szövegolvasásakor képesek vagyunk az egyes szereplők saját „való világ” modelljét (mentálisan)rekonstruálni, az ún. kölcsönös tudás képessége, amely a megismeréstudományegyik alapvető problémája (vö. Pléh 1998: 18).A szubjektív és objektív tudás kapcsolatát Karl Popper a „harmadik világ” (az emberielme produktumainak világa, szemben a fizikai állapotok első és a mentális állapotokmásodik világával) és a problémamegoldás „tetradikus sémájának” bevezetésével írja le:„Maga az objektív tudás a 3. világhoz tartozik. A 3. világ biológiailag legfontosabb részétalkotja, azt a részét, amelynek a legjelentősebb hatása van az 1. világra.” (Popper1998: 20) A tudás növekedésének leírására pedig „a próba és a hibakiküszöbölés módszeréneknémileg túlegyszerűsített tetradikus sémája” szolgál, amely „az objektív és aszubjektív értelemben vett tudásra egyaránt alkalmazható” (uo. 21). Ez utóbbi szorosankapcsolódik a kommunikáció érvelő vagy kritikai funkciójához, „amely lényegi jelentőségűaz objektív tudás szempontjából” (uo. 97).x A (kognitív vagy fogalmi) sémák, ill. tudáskeretek az emberi tudás szervezését magasszinten megvalósító mentális eszközök. A tudáskeret „egy központi fogalom köré elrendezetttudáselemek készlete, amely lehetővé teszi a verbális közlemény létrehozását ésmegértését, a nem (föltétlenül) kifejtett elemeknek a kognitív műveletekben való működtetésével”(Tolcsvai N. 2001: 75). Másként megfogalmazva a tudáskeretek „olyanglobális minták, amelyek hétköznapi ismereteket tartalmaznak valamely központi foga-92