Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Boda István Károly—Porkoláb Juditv Bár a továbbiakban nem használjuk őket, a táblázatban szerepeltettük a Se L és Se R fogalmakatis, vállalva annak a kockázatát, hogy ezek jelentését a táblázat csak közelítőleg(és szükségképpen pontatlanul) tudja visszaadni. Petőfi S. János a következőképpen határozzameg a kétféle sensus-t:„A vehikulum szemantikai megformáltsága két nézőpontból vizsgálandó/vizsgálható.Annak a nyelvnek a nézőpontjából, amelynek elemeiből a szöveg felépül (nevezzük eztnyelvspecifikus megformáltságnak), és annak — a szövegben feltehetően kifejezésre jutó —világdarabnak a nézőpontjából, amit a nyelvspecifikus szemantikai megformáltság jelez/sejtet(nevezzük ezt relátumspecifikus megformáltságnak). A nyelvspecifikus szemantikaimegformáltság értelmezéséhez annak összefüggőségét és teljességét vizsgáljuk. Az összefüggőségmegjelölésére itt a ’kohézió’ szakszót használjuk, és különbséget teszünk texturálisés kompozíciós kohézió, valamint texturális és kompozíciós teljesség között.” (PetőfiS. 2004: 40-41) Ezzel kapcsolatban fontos terminológiai változás, hogy „míg korábban azegyik organizációtípus-párként kompozicionális vs. texturális organizációról beszéltem, maennek a párnak a megjelölésére a vertikális / hierarchikus kompozicionális organizáció vs.horizontális / lineáris kompozicionális organizáció szakkifejezéseket használom, minthogymindkét típus a kompozicionális organizáció típusa” (Petőfi S. 2007: 70).A Sensus L „a vehikulum nyelvspecifikus szemantikai architektonikájá”-t (uo. 41) jelenti,és az előzőek értelmében szoros kapcsolatban áll a kohézió különböző típusaival.A Sensus R „a vehikulum relátumspecifikus szemantikai architektonikájá”-t (uo. 51)jelenti. „A vehikulum relátumspecifikus szemantikai architektonikájának megalkotásakorannak a világfragmentumnak (’világdarabnak’) a megalkotásáról van szó, amely a szövegbenaz interpretátor feltételezése szerint kifejezésre jut” (uo.).„A szövegkoherenciáról a szakirodalomban az utóbbi időben a következő — többékevésbéelfogadott — felfogás alakult ki: Egy szöveg koherenciájáról beszélve voltaképpenegy relátum (re)konstruált mentális képére utalunk. Ha az interpretátor az interpretálandószöveghez hozzá tud rendelni egy olyan sensust, amely számára lehetővé teszi egyinterpretációként elfogadható mentális kép (re)konstruálását, ez a szöveg számára — arelátum (re)konstruált mentális képére vonatkozóan — koherensnek minősül” (uo. 57).Amennyiben a szövegkoherencia fenti meghatározásában szereplő sensus-t Sensus R -kéntazonosítjuk, egyértelművé válik a két fogalom kapcsolata.Ha a koherenciának a fenti általános jelentését vesszük alapul, akkor a koherencia ésa Sensus R „hatóköre” függőlegesen lefelé tolódik egészen a „megfelelés a tényeknek”cella soráig. Ezt a táblázatban a koherencia és relátumspecifikus sensus, valamint akonstringencia celláit elválasztó vonal törlésével jeleztük. Erre azért is szükség volt, mivel„[a] koherencia értelmezésének érdekében vezettem be a konstringencia / konstringenskategóriapárt, amelyet egy komplex jelben (egy szövegben) feltételezhetően kifejezésrejutó valóságos vagy képzelt világdarab összefüggőségének és teljességének a megjelölésérealkalmazok.” (Petőfi S. 2007: 68)viEgy szemiotikai objektum és az interpretátor interpretációfolyamatban alkalmazotttudás- / feltételezés- / elvárásrendszere interakciójában „az úgynevezett generikus és azúgynevezett egyéni tudás egymástól elválaszthatatlan egységben kerül alkalmazásra. Számomraaz alapkérdés az interakció eredményének explicit reprezentálása. Ezt úgy vélemmegvalósíthatónak, hogy a ’megformáltság’-központú nyelvészet mind rendszernyelvé-90