Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Boda István Károly—Porkoláb Juditszövegszerkezet, szövegköziség és intertextualitás) a szövegszerűség kritériumaiközött szokás megemlíteni a szándékoltságot, az elfogadhatóságot, a hírértéketés a helyzetszerűséget. Ezek a fogalmak szorosan kötődnek ahhoz a kommunikációsszituációhoz, amelyben a szöveg mint kommunikátum megjelenik. Az(alapvetően szintaktika-központú, de rendkívül kidolgozott) XML-világból kölcsönzöttterminológiával fogalmazva: a szövegnek nemcsak jólformáltnak kelllennie (amire korábban már utaltunk), hanem — esetünkben a kommunikációbanrészt vevő felhasználók megítélése szempontjából — érvényesnek is.A kohézió és a koherencia szöveg-központú fogalmak, amelyek a szöveg anyagárairányuló műveleteket jelölnek. Ezen kívül felhasználó-központú fogalmakra is szükségünkvan, amelyek a szövegek révén történő kommunikációra általában vonatkoznak,a szövegek létrehozóinak és befogadóinak az oldaláról egyaránt. (Beaugrande—Dressler 2000: 29)A szándékoltság „a szöveg létrehozójának arra az igyekezetére vonatkozik,hogy a létrehozott közlés kohézióval rendelkező és koherens szöveget alkosson,amely teljesíteni képes a létrehozójának szándékait, vagyis például ismeretekettudjon közvetíteni, vagy pedig egy tervben meghatározott célt tudjon elérni”(Beaugrande—Dressler 2000: 29). Ezzel szemben az elfogadhatóság „a szöveg befogadójánakhozzáállására vonatkozik”, „amelynek révén a befogadott közlés kohézióvalrendelkező és koherens szöveget alkot, amely a befogadó számára valamilyenhasználhatóságot vagy relevanciát mutat, pl. ismeretek megszerzését szolgálja, vagyvalamely terv végrehajtásában együttműködést tesz lehetővé” (uo. 30).A hírérték „arra vonatkozik, hogy a szövegben előforduló közlés mennyirevárt vagy váratlan, illetve ismert vagy ismeretlen” (Beaugrande—Dressler 2000:32). A magas hírértékkel rendelkező közlések lényegretörőek, sok (jórészt ismeretlenvagy újszerű) információt tartalmaznak. A helyzetszerűség pedig „azokata tényezőket érinti, amelyek egy szöveget relevánssá tesznek az adott helyzethezképest” (uo. 33). A helyzetszerűség megállapításának kiindulópontja tehát az„adott helyzet” (szituáció), amely mind a kommunikációs szituációt (pl. a résztvevőkjellemzését és céljait, viszonyukat és társadalmi státusukat, egymásra vonatkozó„kölcsönös tudásukat”, a szöveg kódolásának módját stb.), mind a szövegtartalmi (referenciális) keretét meghatározza (ti. amiről „szól” a szöveg). Ahelyzetet egy általános modell írja le, és „a helyzetben rendelkezésre álló tapasztalatokbeépülnek a modellbe a »való világ« szerveződéséről meglévő ismeretekés elvárások mellé” (Beaugrande—Dressler 2000: 211). A szöveg tartalmi,referenciális vonatkozásainak megértéséhez, mint arról a koherencia biztosításánakkapcsán már szó volt, szükséges egy megfelelő séma kiválasztása; ennekhasználatát azonban jelentősen befolyásolják a kommunikációs szituációra vonatkozómetaszintű ismeretek (pl. a szituáció követésére, ill. kezelésére vonatko-84