Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Boda István Károly—Porkoláb JuditEzzel csupán az a probléma, hogy az imitációt Genette az alább tárgyalt hypertextualitáshozsorolja. Persze ő is látja a problémát: „a műfaji architextualitás— történelmileg — csaknem mindig imitáció útján alakul ki (Vergilius imitáljaHoméroszt [...]), tehát hypertextualitással” (Genette 1996: 88). Erre később mégröviden visszatérünk.Lássuk végezetül a hypertextualitás fogalmát (a Genette-i értelmezésbenmeghagyjuk az eredeti helyesírást). Ez egy szövegből további szöveg vagy szövegeklétrehozását jelenti, a szöveg átalakításával vagy transzformációjával (Genettelegfontosabb példaként az Odüsszeia és az Ulysses kapcsolatát hozza fel).Szándékosan halasztottam el a transztextualitás negyedik típusának megemlítését,ugyanis éppen ez az, sőt kizárólag ez az a típus, amely a továbbiakban bennünket érdekel.Ez az tehát, amelyet mostantól hypertextualitásnak keresztelek. Ide sorolokminden olyan kapcsolatot, amely egy B szöveget (ezt hypertextusnak fogom nevezni)egy korábbi A szöveghez fűz (ez utóbbit pedig — természetesen — hypotextusnaknevezem), melyre nem kommentárként fonódik rá. (Genette 1996: 86)Genette a hypertextualitást lényegében „egyéb” szövegközi kapcsolatként definiálja(vö. „minden olyan kapcsolatot...”). Ez azért érdekes, mert így formálisan azintertextualitástól, a paratextualitástól és az architextualitástól nem különböztetimeg, csak a metatextualitástól (vö. „nem kommentárként...”). A legfontosabb példaa hypertextualitásra az Odüsszeia „egyszerű vagy közvetlen” transzformációja,amely az Ulysseshez vezet. A transzformáció „lényege, hogy az Odüsszeiacselekményét a XX. századi Dublinba helyezi át” (Genette 1996: 87). Ebben akulcsszó valószínűleg a „cselekmény”, amely (több ponton) közös, de legalábbishasonló a hypertextuális kapcsolatban álló két szöveg között. További példák:Egy művész nemegyszer témát, motívumot stb. merít elődjétől, mint ahogy tette eztShakespeare, amikor az ún. Ős-Hamletet használta fel a Hamlet megírásakor. Brechtreegyenesen jellemző volt, hogy kölcsönözte témáit. (Szikszainé Nagy 1999: 348)A Biblia számos történetét feldolgozták a szépirodalomban. Babits a Jónáskönyve című művében átvette a bibliai Jónás históriáját [...] (uo. 349)A cselekmény, téma, motívum stb. átvétele mint egyfajta definíciós kritériumüdítően konkrét, és mint ilyen, a gyakorlatban is valószínűleg problémamentesenhasználható. Ezzel szemben a műfaji, stiláris stb. sajátságok átvétele, imitációja(akár komolyan, akár szatirikusan, akár paródiaként) már nem ennyireproblémamentes, mivel egyes esetekben — az Aeneis és az Odüsszeia esetét magaGenette említi — a hypertextualitás nehezen választható el az architextualitástól,amely éppen a „műfaji, műnemi vonatkozás jelöltségére épül” (SzikszainéNagy 1999: 353). A probléma legegyszerűbb megoldása természetesen az82