Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Adalékok a hipertext és a szövegszerűség kapcsolatáhozkapcsolni (pl. műelemzésekben vagy kommentárokban), ilyen értelemben azelőszövegeket legalább ennyi joggal kapcsolhatnánk a metatextualitáshoz is. Ezegyébként igen érdekes és gondolatébresztő kapcsolatot teremt a filológia és aszövegköziség (valamint annak különböző formái) között.A metatextualitás fogalma egy szöveg és a szövegre vonatkozó, „metatextuális”szövegek (pl. kommentárok, kritikák, műelemzések stb.) kapcsolatrendszerétfejezi ki — ilyen értelemben a fogalom használata a (nevezzük így) metaszövegekrevonatkozó szövegközi kapcsolatokat mintegy „leválasztja” az intertextualitásfogalmáról. A metaszövegeknek a kulturális tudás szerveződésében játszottközponti szerepe miatt a fogalom elméleti és gyakorlati jelentőségét valószínűlegaligha lehet túlbecsülni.Az architextualitás fogalma „a legabsztraktabb és legimplicitebb” (uo. 85),mivel a szövegnek egy adott műfajba vagy szövegtípusba való besorolását jelenti,azaz a szöveg típusa (műfaja) és a szövegköziség között tételez fel igencsakszoros kapcsolatot. Az vitathatatlan, hogy „a műfaj ismerete — mint tudjuk —nagy mértékben meghatározza és irányítja az olvasó »elvárási horizontját«, s ígya mű fogadtatását” (uo. 86), ez Genette szerint úgy kapcsolódik a szövegköziségfogalmához, hogy a szöveg a címben vagy „a cím alatt” „egy tisztán rendszerbélihovatartozásra utaló paratextuális jelzést ad” (uo. 85), pl. „költemények”,„versek”, „halotti beszéd” (Szikszainé Nagy 1999: 535) stb. A gondolat érdekes:eszerint minden olyan elméleti (esetünkben szövegtani) fogalom, amelynek közvetlenhatása van a szöveg befogadójára, a szövegköziség keretében (is) tárgyalható,mert — az elméleti reflexiókon keresztül — van szövegszerű reprezentációja,és ez a befogadóban (pl. egy sajátos olvasási-befogadási mechanizmus révén,hogy ezt átalakításnak / transzformációnak nevezzük vagy másnak, az rajtunkmúlik) hozzákapcsolódik az éppen értelmezett szöveghez. Ennek a helyességétmost aligha fogjuk eldönteni. Az azonban biztosnak tűnik, hogy ha a fogalomhasználatát a szövegek produkciójára is kiterjesztjük, komoly gyakorlativonatkozásai lehetnek (mint például tudományos cikkek vagy szakdolgozatokretorikai struktúrájának vizsgálata és modellezése, vö. Károly 2011).A szövegprodukció (mint transzformáció) és a műfaji sajátosságok (mint atranszformáció kerete) összekötésével az imitáció területére jutunk, amelyetGenette az Odüsszeia–Aeneis kapcsolatot általánosítva a következőképpen határozmeg:Az imitáció is kétségkívül egy transzformáció, de egy összetettebb eljárás, mivel [...]egy műfaji (nevezzük epikusnak) kompetencia-modell előzetes felállítását teszi szükségessé,mely az Odüsszeia (és esetleg néhány más mű) egyedi performanciájából kerültkivonásra, s amely végtelen számú mimetikus performancia létrehozására képes.Ez a modell tehát az imitált és az imitáló szöveg között egy nélkülözhetetlen állomástés közvetítőt alkot, mellyel egy egyszerű vagy közvetlen transzformáció esetébennem találkozhatunk. (Genette 1996: 87)81