Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Boda István Károly—Porkoláb JuditA szöveg alapvető makroszerkezeti egységei „az antik retorikák elnevezéseiszerint” (Szikszainé Nagy 1999: 255) a bevezetés, tárgyalás és befejezés. Ezekterjedelme (esetleg megléte), további felbontása, részletes kifejtése és szükségesetén kiegészítése további egységekkel már az adott szövegtípustól függ. Példáultipikus szövegstruktúra lehet (egy szakkönyvben, értekezésben, szakdolgozatbanstb.) a tárgyalás különböző fejezetekre osztása, a fejezetek alfejezetekrebontása stb., amíg eljutunk az egyes bekezdésekig (és az ezeket alkotó továbbimezo- és mikroszerkezeti egységekig). Emellett feltétlenül meg kell említenünka szöveg globális szervezettségét formálisan is biztosító egységeket, például(a fenti szövegtípusoknál maradva) a címlapot, tartalomjegyzéket, jegyzeteket,szerzői indexet, tárgymutatót és irodalomjegyzéket. Utóbbi már túllép azadott szövegen, és a felhasznált irodalom feltüntetésével a szövegek közötti kapcsolatok,a szövegköziség szükségességét jelzi.A tartalom kifejtése azonban alapvetően lineáris, mivel „a linearitás adja aszöveg legalapvetőbb jellemzőjét, azt, hogy a szövegszerkezet mindig egyenesvonalban bomlik ki” (Szikszainé Nagy 1999: 244). Ennek egy lehetséges megvalósulásaaz, amikor a mondandó lényege „egyetlen fókuszmondatra” épül, azezt kifejtő mondatok pedig „a szövegösszetartó erő következtében láncszerűenkapcsolódnak” össze (uo. 243). De ezenkívül lehetséges „folytonos – nem folytonos(megszakításos, szakadékos, tört vagy fragmentált), egyenletes – nemegyenletes (vissza-visszatérő, cikkcakkos), elágazó – nem elágazó, ívelő – nemívelő, bővülő – szűkülő, növekvő – csökkenő, kötött – nem kötött stb.” szerkezet,ill. témakifejtés is (Szabó Zoltán, idézi Szikszainé Nagy 1999: 244). Emellett„a linearitással szemben többféle szerkesztési mód is állhat: hierarchikus,körkörös, csigavonalszerű, sugaras, láncszerű, spirálszerű stb.” (uo.). Ezzel eljutottunka nemlineáris szövegszerkesztési elvhez, amelynek (egyik) alapvető eszközeaz (explicit vagy implicit) utalás és ennek különféle formái. Egy utalás vonatkozhat(a szövegen belül) egy másik szövegegységre, és vonatkozhat egymásik szövegre is; ez utóbbi ismét a szövegköziség (intertextualitás) szükségességétjelzi, de látni fogjuk, hogy egyes szövegtípusok (pl. lexikonok) esetén aszövegen belüli utalások egy részét is szövegközi kapcsolatoknak (az ún. radiáliskohézió eseteinek) tekinthetjük.A szöveg horizontális organizációjának vizsgálatára kidolgozott szövegtani/szövegnyelvészetieszközök közül feltétlenül említést érdemel a szöveg korreferenciáliselemzése és az ún. tematikus (szöveg)háló létrehozása (amely a szövegnominális korreferenciaindexeinek az előfordulását jeleníti meg az egyesszövegmondatokban). Izgalmas kérdés, hogy ezek az eszközök mennyiben segítika horizontális organizáció szempontjából ugyancsak lényeges téma-rémaszerkezet, ill. tematikus progresszió feltárását. Két korábbi tanulmányunkban kísérletettettünk annak bemutatására, hogy a korreferenciális elemzés kiválóan al-78