Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Boda István Károly—Porkoláb Judit(ésszerűsítés) és konvencionalizáció (hagyományoknak való megfeleltetés). Ezt követia megalkotott törvények elméleti általánosítása: az emlékezet alkotó, konstruktívtermészetének felismerése. Végül pedig az emlékezet alkotó munkájának magyarázata:a séma fogalmának bevezetése. (Kónya 2007: 330–331)Az emlékezeti rekonstrukciót magyarázza a séma, amelynek alapvető jelentése azösszegzett, általánosított tapasztalat. A sémának az emlékezés alkotó munkájában valómegnyilvánulása ad magyarázatot arra, hogy miként vagyunk képesek korábbi hasonlótapasztalataink alapján valamiféle megnyugtató, biztos jelentést találni a szövegben.(Kónya 2007: 332)A szövegek feldolgozása, a megértési (értelmezési) folyamat és az emlékezéslényegében ugyanazokat a kognitív mechanizmusokat használják, „a megértéstis sémaaktiválásból és -betöltésből álló »konstruktív« folyamatnak képzeljük el”(Pléh 1986: 40). Ezek hátterében a sémák által magas szinten szervezett tudásfelhasználása és folyamatos bővítése áll. Rumelhart meghatározása szerint „a sémaelméletalapvetően a tudás reprezentációjára vonatkozik. A sémák a tudásszerveződött egységei”, „az emlékezetben tárolt általános fogalmakat reprezentálóadatstruktúrák”, „szervezett tudáscsomagok, amelyek magukban rejtik aztis, hogy a tudást hogyan kell felhasználni” (Kónya 2007: 336).A tudás felhasználásának (egyik) központi kérdése az egyes eseményekre vonatkozótudás átvitelének (transzferálásának) módja más helyzetekre. RogerSchank „véleménye szerint az események között úgy valósulhat meg az átmenet,hogy ezek egyazon általánosabb emlékezeti struktúrához kapcsolódnak. Atranszferprobléma megoldását Schank az emlékezeti struktúrák különféle absztrakciósszintjeinek bevezetésében látta” (Kónya 2007: 339). A Schank által a tudásszerveződésének leírására használt két alapvető fogalom a TOP és a MOP. xiA magas absztrakciós szinten megvalósuló „emlékeztetés, az emlékszerveződésés az általánosítás kulcsa, hogy olyan új struktúrákat vagyunk képesek kialakítani,amelyek absztrakt eseménykombinációkat hoznak létre” (Schank 2004:150). Ezeket a struktúrákat nevezi Schank tematikusan szerveződő csomagoknak(TOP), amelyek „a dinamikusan szerveződő emlékezet legáltalánosabb emlékezetistruktúrái”. Felépítésüket illetően feltételezhető, hogy olyan, „az eseményekáltalánosításán alapuló történetanalógiákat” tartalmaznak, „amelyek a témáravonatkozóan szervezik és értelmezik a történeteket” (Kónya 2007: 342). Itt érdemesmegjegyezni, hogy a fenti idézet nem véletlenül beszél történetekről, ugyanisa történet „a szövegemlékezet kutatásának leghagyományosabb anyaga”(Pléh 1986: 20). A megközelítés általánosságát jelzi, hogy „a szövegek e kitüntetetttípusa, a történet mindenféle eseményekre való emlékezés mintájává válik”,a sematizáció „történetek esetében jelenik meg a legvilágosabban”, ésemellett „a történet alapjában véve a való élet modellje, amikor emberi hősöktársas céljairól és ezek eléréséről szól” (uo. 27–28).70