Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Adalékok a hipertext és a szövegszerűség kapcsolatáhozpondanciaelmélet alapján az a döntés, hogy egy szöveg mikor lesz „értelmes”,minimálisan feltételezi azt a képességet, hogy a nyelvről (esetünkben a szövegről)és a valóságnak („tényeknek”) való megfelelésről metanyelvi szinten is képeseklegyünk beszélni és/vagy gondolkodni. (A képesség meglétét illetően valószínűlegnincs jelentősége annak, hogy a döntésünk tudatos vagy intuitív.) Ezkét fontos következménnyel jár:• egyrészt szükséges, hogy a szövegek vizsgálatakor a metanyelvi szintűtényállásokat meg tudjuk különböztetni a tárgynyelvi tényállásoktól (akommunikációelméletben ez jól ismert, pl. Jakobson modelljében explicitmódon szerepel az ún. metanyelvi funkció);• másrészt fel kell tételeznünk, hogy rendelkezünk egy olyan, a valóságotáltalában reprezentáló mentális modellel (ez az ún. „való világ” modell ix ),amely tartalmazza — egyebek közt — azokat a tényállásokat (pl. ténymegállapításokés ezekre vonatkozó általános megállapítások, „szabályok”formájában), amelyek alapján dönthetünk egy állítás igazságtartalmáról.1.2.3. Sémák, TOP és MOPMivel egy általános valóságmodell elvileg bármilyen helyzet leírásakor használható,magas absztrakciós szinten kell szerveződnie. Az agy — észleléssel ésmás magas szintű kognitív tevékenységeivel kapcsolatos — „központi kognitívstruktúrájának jelölésére nincs jobb szó, mint Bartlett sémája” (Neisser 1984:60), amely „olyan konstrukció, amelynek lényege az általánosítás” (Kónya2007: 334). Az ún. kognitív vagy fogalmi séma elnevezés mellett többé-kevésbéhasonló jelentésben használatosak a tudáskeret és forgatókönyv terminusok is. xHa a sémákat a mentális tudattartalmak alapvető szervezési eszközének tekintjük,a sémák (és a sémákat mint egységbezárt vagy osztott adatszerkezeteketkezelő mentális mechanizmusok, legyenek akár algoritmikusan leírható szekvenciáliseljárások, akár neurális hálózatokban párhuzamosan terjedő aktivációk)határozzák meg a különböző tudattartalmak tárolását és visszakeresését — azemlékezést. Azonban az emlékezés folyamata alapvetően különbözik az információsrendszerek szokványos (kereső)kérdés-válasz folyamatától, mivel „azemlékezet konstruktív/rekonstruktív természetű”, ami „tételesen azt jelenti, hogyaz emlékezés során az eseményeknek nem egyszerű megismétlése (reprodukciója)történik — ehelyett újraalkotása (rekonstrukciója) valósul meg” (Kónya2007: 332).F.C. Barlett [...] meggyőzően igazolja az emlékezés alkotó természetét, és ennek magyarázatáratörekszik. [...] Első lépésben a megfigyelhető, leírható jelenségeket foglaljatörvénybe: ezeknek a történeteknek a felidézésében tetten érhető racionalizáció69