Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Adalékok a hipertext és a szövegszerűség kapcsolatáhozvalóságosan szó, azaz a nyelvileg ábrázolt vagy közvetített ismeret valóságnakvaló megfelelése, korrespondanciája (és ezzel összefüggésben „igazsága”, tényszerűségestb.), amely már átvezet a logika és megismeréstudomány határterületére.A kérdés részletesebb tárgyalásához először vezessük be a szövegvilág fogalmát,amely összekapcsolja a szöveg „mélyszerkezetét” (azaz a szövegfelszínalatt meghúzódó fogalmakat és viszonyokat, a szöveg értelmi szerkezetét kifejezőtényállásokat) és a szöveg feldolgozása (megértése) során kialakított mentálismodellt vagy képet.A beszélő(k) a szövegben reprezentálják valamilyen formában a világnak azt a részét,amely nyelvi cselekvésüknek teret és időt ad. A szöveg ezáltal nem „tükrözi” a világot,nem leképezi, hanem reprezentációk összetett rendszerében modellálja, a nyelviinterakcióban részt vevők számára többé-kevésbé hasonló módon. A beszédhelyzet, aszövegbeli kifejtett és bennfoglalt, valamint a tudás által az elmében aktivizált reprezentációkrendszeréből létrehozott modell a szövegvilág, amelyben a szöveg magaés annak egyes elemei értelmezhetővé válnak. A szövegvilág [...] olyan mentális modell,amely a szövegbeli és külső (helyzeti és szociális) információk alapján jön létre,és amely legalább részlegesen azonos a beszélő és a hallgató számára, és közeget ad aszövegértelemnek. (Tolcsvai N. 2001: 121)Jegyezzük meg, hogy a korrespondancia és a szövegvilág, illetőleg a szemiotikaiszövegtan konstringencia és relátum-imágó terminusai között szoros kapcsolatvan (ld. a későbbiekben a 2. táblázatot).A szövegvilág és a valóság kapcsolatának, megfelelésének kérdése, és ezzelösszefüggésben a referencia és reprezentáció fogalma egyike a legjobban kutatott(és vitatott) területeknek. Amiben egyfajta „minimumként” valószínűleg alegtöbb kutató egyetért, az az, hogy „a szövegvilágnak mindig van kapcsolata avalós világgal” (Tolcsvai N. 2001: 122), sőt alighanem a legtöbben még azzal isegyetértenek, hogy — legalábbis egyes szövegek esetében, pl. „a mindennapitársalgásban” — „a szövegvilág (Givón terminusával beszédvilág) és a valós világnagymértékben fedi egymást” (uo.). Innentől azonban több irányzat létezik:A klasszikus, azaz a szűk értelemben vett kognitív felfogás egyik visszatérő problémájaa beillesztés a való világba Ezt szokták a gépies idiómában az illesztés, az interfacekérdésének nevezni. A szociális és a perceptuális illesztéssel kezdeni kell valamit.A megismerés szűk felfogása szerint a kognitív szemlélet tulajdonképpen arraterjed ki, amit a hagyományos emberek „gondolkodásnak” neveznének. A megismerésnagyvonalú, tág szemléletében azonban, amely elsősorban biológiai és pszichológiaifelfogás, a reprezentáció keletkezésére is ki kell térnünk: a megismerés vizsgálatáhoztartozik minden, ami a bemenet és a kimenet között van. Ebben a tág szemléletbena megismerésbe (kognícióba) beletartozik az észlelés problémája is, ahogyan67