Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Boda István Károly—Porkoláb JuditA koherencia feltétele „működési aspektusból” (Lotmant idézi SzikszainéNagy 1999: 200) az, hogy a szöveget a befogadója kiegészítse „mindazokkal azelemekkel/egységekkel, amelyek fizikailag nincsenek ugyan jelen benne, de a fizikailagjelen lévő elemekből/egységekből levezethetően annak részét képezik;az első esetben textuális vehikulumról beszélünk, míg a másodikban inferenciálisról”(Petőfi S. 2004b: 7). „Az inferenciális vehikulum annyiban különbözik atextuálistól, hogy abban valamennyi tartalmilag releváns összetevő a maga teljességébenközvetlen módon jelen van.” (Petőfi S. 2004: 97)A megértési (értelmezési) folyamat során a szövegben kifejezésre jutó tényállás-konfigurációteljessége arra utal, hogy a szöveg textuális vehikulumánakkiegészítése a szöveg befogadójának a világról vii való tudása alapján levont következtetésekkel,a fogalmak közt feltételezhető és eddig (explicit módon) feltáratlanviszonyokkal addig folytatódik, amíg a szöveg értelme világossá nem válik.A viszonyok azon fogalmak közötti kapcsolatot jelentik, amelyek együtt jelennek meg aszövegvilágban: minden ilyen kapcsolat magán viseli annak a fogalomnak a jelzését,amelyhez kötődik. [...] A viszonyok néha nincsenek explicitté téve a szövegben, vagyisnincsenek közvetlenül aktivizálva felszíni kifejezések révén. Az ember (a szöveg„fogyasztójaként”) annyi viszonyt tesz hozzá az előtte álló szöveghez, amennyi csakszükséges ahhoz, hogy a szöveg értelmes legyen. (Beaugrande—Dressler 2000: 25)Mindez egyrészt kiemeli a koherens szöveg megkonstruálásának folyamatjellegét, másrészt közvetlen kapcsolatot állapít meg a szöveg koherenciája ésértelmessége között (n. b. ezáltal az értelmesség a koherencia szükséges feltétele).Teljes összhangban azzal, hogy a koherencia fogalmával a jelenlegi szövegtani/szövegnyelvészetiirányzatok nemcsak „a szövegszerűség egyik kritériumát”jelölik „az értelmi összefüggést megteremtő eszközökre gondolva”, hanememellett „összefoglaló névként szolgál mindazon kognitív folyamatok jelölésére,amelyek megkönnyítik a szöveg mentális feldolgozását” (Csatár—Haase2011: 68).1.2.2. KorrespondanciaA fenti megállapítások kulcsfogalma természetesen az „értelmes”, amit pusztánszövegtani-nyelvészeti eszközökkel nem definiálhatunk. viii Kiindulásként elfogadhatjuk,hogy „ha a jelentés egy nyelvi kifejezés (vagy más jel) képességearra, hogy ismeretet ábrázoljon vagy közvetítsen [...], akkor értelemnek (egy kifejezésértelmének) nevezhetjük azt az ismeretet, amelyet egy adott szövegbenelőforduló kifejezés valóságosan (aktuálisan) közvetít” (Beaugrande—Dressler2000: 120). Ebben a meghatározásban a legfontosabb a szerzők által is kiemelt66