Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Boda István Károly—Porkoláb Juditmilyen további struktúrák és műveletek szükségesek ahhoz, hogy végül eljussunka koherens hiperszöveg fogalmához. Kutatásaink fő célja éppen az, hogykonkrét, szövegek köré szerveződő hipertext struktúrák konstruktív kialakításávalés elemzésével minél közelebb jussunk a kérdés megválaszolásához.Induljunk ki a szöveg két meghatározásából. A szöveg fogalmát Petőfi S.János a következőképpen határozza meg:[...] „szöveg”-nek nevezek minden olyan (verbális vagy verbális összetevőt is tartalmazó)nyelvi objektumot, amely egy adott vagy feltételezett kommunikációs helyzetben,egy adott vagy feltételezett funkciónak (intenciónak) eleget tevő, összefüggőnekés teljesnek tekinthető tényállás-konfigurációt juttat kifejezésre összefüggő és teljesmegformáltságúnak tekinthető szövegmondat / szövegmondatlánc formájában (PetőfiS. 2004b: 11).Egy másik meghatározás szerint „szöveg minden olyan közlés, amely a szövegszerűséghét ismérvének 3 eleget tesz” (Beaugrande—Dressler 2000: 23).Emellett a szövegszerűség (szövegség, textualitás stb.) többféle meghatározásaés kritériuma ismert. A szemiotikai szövegtan 4 például a következő fogalmakbevezetését tartja szükségesnek:A tényálláskonfigurációk összefüggőségével és teljességével kapcsolatban konstringenciárólbeszélek (amely a szövegek lineáris organizációjától független, vertikális(hierarchikus) relációs organizációforma). A szövegmondatláncokkal kapcsolatbankülönbséget teszek tényállás-specifikus és nyelvspecifikus összefüggőség és teljességközött (amelyek a szövegek tényállás- és/vagy nyelvspecifikus jólformáltságát biztosítanitudó, horizontális lineáris organizációformák). A nyelvspecifikus összefüggő-3 A szövegszerűség hét ismérve Beaugrande és Dressler szerint: kohézió, koherencia,szándékoltság, elfogadhatóság, hírérték, helyzetszerűség és intertextualitás (Beaugrande—Dressler 2000).4 A szemiotikai szövegtan terminus „szövegtan összetevője azon aspektusok együttesérevonatkozik, amelyek felölelik a szöveg formai, szemantikai és pragmatikai vetületeit.A formai aspektus magában foglalja a fonetikai/grafikai és a szintaktikai sajátosságokat.A szemantikai aspektus egyaránt vonatkozik a nyelvi (fogalmi, nyelvi-logikai, konceptuális)jelentésre és arra az extralingvisztikai (nyelven kívüli) valóságra, amely a szövegbenkifejeződik (a valós világ állapotaira és objektumaira [...] éppúgy, mint a fiktívekre).A pragmatikai aspektus felöleli mind a nyelvhasználatot, mind pedig azokat a tényezőket,amelyek döntő szerepet játszanak a kommunikációban.A terminus szemiotikai összetevője azt a tudományt jelöli, amely egyaránt foglalkozika jelrendszerekkel, valamint tetszőleges komplexitású jelkonfigurációk előállításávalés befogadásával [...]” (Vass 2010: 13).60